tölgy Aggasztó hangok az Ibolyában

Elegem van abból, hogy némelyek itt alattam 20 centivel gúnyt űznek mindenből, ami szép és humánus, nem átallanak a tesco sajtok árán élcelődni. Gátlástalanul relativizálnak. Akkor is így kezdődött. A tirpákoknak is meg kell mutatni, hogy van bér a pucájukban, kiállnak az ősi nemes tirpák szabadságszeretet mellett.

Családom már 400 éve ássa az árkot, így az jó mély és kényelmes. Bármikor kikapok egy újat. A nagyim mindig büszkén ücsörgött a család ősi árka mellett, és nézte az irigykedő járókelőket: bizony van annak, aki nem issza el.

Elhatárolódom. Ami annál is könnyebb, mert a családom nemzedékek óta elhatárolódik.

Itt a harmadik a képen nagyapám, aki ha kellett, egyedül is elhatárolódott.







A gyerek szakmai gyakorlaton van, Erasmus Ösztöndíjjal tanulja most a haladó elhatárolódást. Kicsit lusta, de a mienk. Majd nézek valami jó állást neki a Tirpák Határok és Árkok Központi Hivatalban.




A másik még kicsi, de nagy reménység. Már a barátaival szokott hátul a kertben kisebb árkokat ásni, hogy elhatárolódjanak.


A maiaknak azért könnyebb elhatárolódni. Az igaz elit tirpákokat sok okos gép segíti. Kisebb helyi és azonnali elhatárolódásra itt van a Ditch-Bitch. Könnyen kezelhető, szinte sosem romlik el, igaz a hülyeázsiak szegelik össze.








Azonban a nagyobb, komolyabb és fontosabb elhatárolódásra még megvannak a jól bevált szovjet árokásó rendszereink. Szinte élvezet velük az elhatárolódás.