Kovátsch Gamma Bertalan Tehát ezért éltek

Miért élünk?

Pontosabban, miért éltek? Ahhoz, hogy én miért élek, csak nekem van közöm meg az adóhivatalnak, titeket az ne érdekeljen. Én azért vagyok, hogy míg ti a hálózati nyomtató installálásával bíbelődtök, addig én megválaszolhassak nektek ilyen fogas kérdéseket. Erre vannak az olyan miskolci bölcsészek, mint én vagyok.

Tehát miért éltek?

Azért éltek, hogy boldogok legyetek. És mi jelenti a boldogságot nektek? Hát a jólét jelenti, hogy lehet mirelit hamburgert zabálni, Civilization-nel játszani a számítógépen, blogot olvasni, még kommentelni is, már akinek megengedem, tévét nézni nagyképernyőn, ismerkedni párkereső oldalon, Suzuki Swifttel hajtani vagy állni a dugóban, ha éppen nincs válság, akkor egy Antalya is becsúszik és ha igazán öröm kell, akkor ott a fű vagy a mucsai bunkóknak az alkohol. Mindezt megteszitek és boldogok lesztek.

Miért éltek tehát.

A boldogságnak és szabadságnak persze ára van. Mindenekelőtt napi 10 órát kell ökölbe szorult gyomorral ülni a munkahelyen. De tudjátok, ez is a boldogsághoz tartozik, mert vannak a lúzerek, akiknek még ez se adatott meg. Nekik nem telik Antalyára és Swiftre, úgyhogy nem is baj az az ökölbe szorult gyomor. Meg kell szabadulnotok mindenkitől, aki a szabadságotokat korlátozza például tapadós nőstényektől meg a porontyaiktól.

Tehát ezért éltek.

Most egy pillanatra hagyjátok abba a boldogságot és a szabadságot és gondoljatok arra, hogy mindez az álomvilág veszélyben forog. Alacsonyabb rendű civilizációk hordái fenyegetik, akik még nem boldogok és szabadok, csak szeretnének azok lenni. Szeretnének, de nem tudnak, így aztán nem szabadok, viszont emiatt kurva sokan vannak. Ezek az arcok beözönlenének, mint a 23 millió román munkavállaló és ha hirtelen körülnéztek, akkor nem szabad és boldog Antalya-Suzuki Swift emberek néznek rátok vissza szabadon és boldogan, hanem az underclass primitív tömege, a tapadós nőstényeikkel és a rengeteg porontyukkal.

És akkor még attól is elmegy a kedvetek, hogy éljetek.

Egyik megoldás a neutronbomba. Gusztustalan, de inkább ez, mint a hordák. A másik megoldás, hogy a hordákat meggyőzzük szépen, hogy ők is szeressék a mirelit hamburgert, a Suzuki Swiftet a dugóban, a blogolást, no meg engem. Váljanak szabad és boldog emberekké, a tapadós nőstényeiket valamint a porontyaikat pedig tüntessék el a picsába. Változzanak meg, hogy olyanok legyenek, mint én és a zsezsgésükkel, jövés-menésükkel ne zavarjanak minket, szabadokat és boldogokat.

Mert ha erre nem hajlandók, még mindig ott van a neutronbomba.