Kovátsch Gamma Bertalan Névjegy

Eljött az ideje, hogy a Tirpákblog elitbloggerei - más Tényezőkhöz hasonlóan - egy kis személyeset is lökjenek az olvasótábort alkotó eliteknek és birkáknak. Nesztek, itt a névjegyem.

Csillagjegy: Kerecsensólyom
Kedvenc állat: hófajd, mert az fehér.
Legfontosabb: Párom, Marcsi és a kis Antonio.
Második legfontosabb: az Igazság.
Harmadik legfontosabb: hogy a rendes magyar embereknek jó legyen.
Kedvenc hétvégi program: kirándulás a pilisi Holdvilág-árokban vagy Szantorini szigetén.
Önkéntes munka: előadások az ökoszocializmusról az Atilla király Általános Iskola negyedikeseinek.
Kedvenc étel: paprikás szalonna magyar fehér kenyérrel.
Kedvenc ital: Glen Grant whisky (kicsit drágább, mint a Chivas Regal, de én a minőségért áldozatokra is hajlandó vagyok).
Autómárkája: Hummer, metálfényezéssel.
Visszatérő álma: Atilla király vagyok, hun harci ing van rajtam és a rómaiakat kaszabolom. Máskor Bulcsú vezér vagyok és a németeket kaszabolom.
Utoljára olvasott könyv: Hogyan keress százmilliót 30 éves korodig

Utolsó szó: Azok a mások, akik eddig lopni tudtak.

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: Mi tudunk gorombák is lenni

Elitek, hová süllyedt már ez a kurvaország. Feketére fujják a szentföldesek fospumpájukkal Kádár Jánost. Mert ez nagy divat manapság, még a miniszterelnök is megteszi. De hát mit lehet tenni a hülyemagyarok között, ahol sötét idiotizmus böfög a szegény idióták orcájából és mindent feketében és fehérben látnak. Ezek még azt se tudják, hogy fospumpával nem lehet feketére vagy fehérre festeni, csak ... na, ezt hagyjuk.

Tehát történelemlecke. Volt hűtőszekrényetek? Ugye, volt. Enver Hodzsa alattvalóinak nem volt. Na jó, Honecker alattvalóinak volt, de nem Lehel márkájú. Irigykedtek is a szőke keletnémet lányok a Balatonon.

Ha nincs Kádár, nincs Lehel hűtőszekrény se.

Na most ezt az egyszerű, nem feketefehér, hanem mondjuk sötétszürke igazságot nem képesek a sötétszürke agyukba gyömöszölni a szentföldesek, pedig amikor nyáron dinnyét ehettek, akkor milyen jó volt nekik az a hűtő. Most ne menjünk bele abba, ki engedte meg nekik a dinnyeevést. Legyen elég annyi, hogy Honecker alattvalóinak nem volt megengedve a dinnyeevés, ami azért nagy különbség.

Lehel hűtő és dinnye, hogy csak két szép emléket említsek.

De a szentföldeseknek semmi se szent. Pontosabban a föld szent nekik, de a dinnyeevés lehetővé tevője, az nem. Nem változik semmi se, hülyék akkor is voltak, most is vannak. Most Kádár sírját dúlják, akkor pedig a hűtött dinnye ellen áskálódtak. Még szerencse, hogy volt Kádár János, aki megvédte a hűtött dinnyénket.

Egyébként amit mi adminisztratív intézkedésnek hívunk, ez adminisztratív, de nem mind belügyi. Rámenni, egyszerűen rámenni, az istenit az anyjának, hát ezt mindenütt a világon csinálják, és ez még nem is adminisztratív intézkedés, kellemetlenkednek nekik, no, mert már harmadszor veszik el a hajtási igazolványát, vagy mit tudom én, mi a rossebbet, hát miért nem lehet ezt megcsinálni? Lakását is megállapítják, hogy életveszélyes, átteszik szükséglakásba… Ennek egymillió módja van…


És el is vették és át is tették, mi pedig boldogan zabáltuk a dinnyét a Lehel hűtőből, ami nem lett volna lehetséges, ha Kádár János nem vigyáz ránk. Mert vigyázott, általában szelíden, jó király módjára, de ha kellett, odacsapott.

Most és itt könnyebben evickélnek, egy kicsit kordában kell tartani és megint csak azt mondom, miféle rendszer az, aminek még egy kis ellenzéke se legyen, egy töpörtyű, egy mutatóban legalább. De fennáll az is, hogy figyelni, bizonyos határon túl nem léphetnek, és hát ha megkísérlik, rá fognak fizetni… Ha valami határt túllépnek, lesz reklám, de az nem ingyen lesz. Mi magyarok vagyunk, mi másképp szoktuk csinálni, mi tudunk gorombák is lenni, hát így gondolom foglalkozni vele.


Így vigyázott ránk Ő, az Öreg. Így vigyáz még ma is. Addig jó, amíg él. Nem is tudom elképzelni, mi lesz, ha egyszer meghal.

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: Fehér farok

Orbán egy fasz. Ezt mindjárt ideírom az elejére, mert ezzel a nímanddal nem kívánok a továbbiakban foglalkozni. Elég baj, hogy a webkettes szemét ideömlik erre a korábban hej, de exkluzív szupersztrádára, ahol kódolástól megfáradt geek-ek és a modernitás felé orientálódott humán értelmiségiek cseréltek HTML tag-eket az FTP kliens mindent besugárzó jótékony fénye mellett, minden hülyével én se foglalkozhatok.

Ma csakis az újságírás műhelytitkairól lesz szó, persze az előadást ennek a zártkörű elitklub tagjainak tartom. Elitek, tudjátok mennyi követelménynek kell megfelelnie egy cikknek? Ha nem tetszik Szaszj bloggernek, akkor mindjárt ír egy levelet és a faszomnak van kedve a levelesládámat takarítani, inkább küldök neki öt linket. Sokkal jobb, ha mindjárt tetszik a cikk mindenkinek.

Van itt egy rég bevált módszer, úgy hívják, hogy vörös farok. Nekem semmi bajom azzal a színnel, csak mindig a büdös prolik és a komcsik jutnak az eszembe róla. Át kellene festeni új idők új dalai szerint, mondjuk fehérre. Az már modern lenne, megfelelne egy modern, városlakó, marihuána-szívó, Orbán-utáló, satöbbi értelmiségi kívánalmainak. Ez egy modern farok, nem vörös hanem fehér, még hogy döcögős és bumfordi, hülye ez a Ráczkevei Ágnes, itt a link újra, ezt kell utálni. Döcögős és bumfordi akkor, ha nem egy Mester hajtja végre, ha egy wannabe szerencsétlenkedik, akkor! Egy artista azonban nem böszménkedik, hanem finom kézmozgással illeszti a farkat egy leendő jobboldali pártról szóló cikk végére.

"Végül felvillan a szegény pici párt előtt álló újabb akadály: ha odacsődül is az összes briliáns elme, és együtt megálmodják a normális jobboldal programját - akkor annak a csodának az lesz a vége, hogy a program igen hasonlítani fog arra, amit most csinál az úgynevezett Szocialista Párt."

Ecce Mester! Boruljatok le és csodáljátok!