Kovátsch Gamma Bertalan Hogyan válaszoljon egy levélre az Elnök?

Rohanó, elembertelenedett világunkban az illem, az úriemberhez méltó viselkedés sajnálatosan visszaszorult. Ezért üdvözölhetjük csak illemszakértőnk megnyilatkozását, amely az elnöki válaszlevelek írásának rejtelmeibe avatja be az eliteket.

Az Elnöknek írt levél motoros futárral érkezik. A futár érkezéséről az Elnök stábja előzetes értesítést kap. A futár az értésítésben megadott időponthoz képest legfeljebb 5 percet késhet. Ha az Elnök levelét nem tudja a megadott időben kézbesíteni, a levelet visszaviszi a feladó Elnökhöz és új időpont kerül megtárgyalásra. Az időpont hétköznap 10 és 12 óra között legyen, olyan napon, amikor az Elnök a Székházban tartózkodik.

A futárt az Elnök harmadik titkárja fogadja a Székház előcsarnokában. A futár tiszteleg és két kézzel maga elé nyújtja a levelet. A harmadik titkár röviden meghajol, két kézzel átveszi a levelet és szertartásosan felolvassa a címzést. Ezután a futár és a harmadik titkár újra röviden meghajol egymás felé, majd a futár távozik.

A harmadik titkár a feladó Elnök levelét az Elnöki Titkárságon a második titkárnak adja át, aki az első titkárhoz továbbítja. Az első titkár személyesen az Elnöknek adja át az Elnöki Irodában. Az Elnöki Irodában ekkor jelen van: az alelnökök, az igazgatók és az Elnöki Hivatal vezetője. Az ő jelenlétükben az első titkár felnyitja a feladó Elnök levelét és elolvasás nélkül átadja az Elnöknek. Az Elnök ekkor elolvassa a levelet és tájékoztatja a beosztottjait. Az Elnök dönthet úgy, hogy egyes részeket nem mond el vezető beosztottjainak. Amennyiben a feladó Elnök valamely részlet titokban tartására kéri meg az Elnököt, azt a részletet az Elnök semmiképpen nem közölheti vezető beosztottjaival.

Ekkor a vezető beoszottak egyenként, rang szerint haladva elmondhatják tanácsaikat, melyek konstruktívak és szabatosak kell legyenek. Az Elnök rövid biccentéssel jelzi, hogy meghallgatta a tanácsokat. Ekkor az Elnök dönthet úgy, hogy a válasz megfogalmazásának idejére kiküldi a vezető beosztottakat, de bent is tarthatja őket. A választ az Elnök az első titkárnak diktálja.

A válasz lediktálása után az első titkár a titkárságon elkészítteti a válaszlevelet. A levelet az Elnök fejléces papírjára nyomtatják, melynek merítettnek kell lennie. A végleges levelet az első titkár átadja az Elnöknek aláírásra, aki szigorúan töltőtollal kézjegyével látja el. Amennyiben a válasz diktálásakor a vezető beosztottak is jelen voltak, az Elnök levelét ellenjegyzi az Első Alelnök és az Első Igazgató is. A levelet az Elnök személyes futárja továbbítja a feladó Elnöknek. A feladó Elnök levelének átvétele és a válasz átadása között legalább 6, legfeljebb 48 óra telhet el.

Az az Elnök, aki nem így jár el egy hülyeparaszt primitív bunkó és fospumpát a pofájába, mert nem tudja az illemet. Asztakurvaéletbe.

Prosztó M. Beléndek Na, ez a fontos!

Elitek!

Illetve, tanuló, közép-európai, wannabe elitek! Hülyemagyarok!
Egy nagyon fontos aspektusát a reformoknak azért ne hagyjuk már szó nélkül!
Ne menjünk már el csak úgy mellette!

Miről beszélek? Nem, nem a közmunkajegyről, hülye. Nem a szüretelők helikopteres filmezéséről, normálatlan vagy, fiam.

A kurvák megadóztatásáról!

Nem kell sok értelem hozzá, hogy belássuk, hogy a kurva népjóléti eszköz. Szűkebb értelemben szolgáltatás. Szükséglet kielégítés. Tercier szektor, igen, jól mondjátok.

Mint ilyen, bevonandó a fehér gazdaságba. Hogyan? Hülyemagyarok, nem úgy, hogy türelmi zónákat hozunk létre, vagy nyilvánosházakat, ahol bárcával lehet dolgozni, megfelelő higiéniai körülmények között - többé kevésbé vállalkozásként -, aki meg a kocsisoron strihel, azt bevitetem, hanem magyarosan, bazmeg.

Először jön a vállalkozói igazolvány, bizonylatadási kötelezettség!

Ez úgy van - most magyarázta el az APEH szóvivő asszony, akkora idvezült mosollyal, mintha legalábbis a gazdaság kifehérítésének sarokkövét helyezte volna le - , hogy elmegy a tag a sorra, osztán befizet egy témára, megtörténik a szolgáltatás és ezek után kap egy szigorúan sorszámozott bizonylatot, amit a vállalkozó hölgy nyilván lead a könyvelőjének.

Kérdezik tőle, hogy aszongya, hogy fogják ezt ellenőrizni, próbavásárlással? Neeeeem - aszongya a szóvivő asszony - , vannak más eszközök a bizonylati fegyelem (fegyelem, büntess meg, óh, Anasztázia domina, köpj le, taposs meg!!!!) betartására. Oszt mi? Hát, egyéb eszközök, dokumentum-ellenőrzések, ilyenek. Igen, szinte már látom szemeim előtt, hogy Anasztázia domina kiveszi az ízléses lakkretikülből a bizonylati tömböt, meg az egyszerűsített könyvelést, a lefűzött költségszámlákat és bemutatja az eljáró ellenőrnek.

'Ordnung muss sein!' - ahogy Európa ilyen téren sokkal haladóbb régióiban mondják.

Aztán, kérdezik a szóvivő asszonytól, hogy fog ebből adózni a kedves szolgáltató? Hát, aszongya, mint az egyéb vállalkozók. Aham. Mit ír le a könyvelt bevételből? Hát, a jogosan a tevékenység folytatásához szükséges költségeket, aszongya. És járulékot is fizet, ezáltal jogosan vesz igénybe egészségügyi stolgáltatásokat, ami nagyon fontos.

Itt még az én elit kezemben is megállt a kávé, kicsit remegni kezdett az a kávé és elmorzsoltam egy könnycseppet.

Mi lehet a strihelés FEÁOR száma, mondjátok?

Na mindegy, ez csak úgy eszembe jutott. Az APEH majd nyilván felvesz egy-két bárcást, hogy azok nézzék át a könyvelést.

"Te, Szilvi, a rúzs elszámolható költségként?"
"Igen, mert PR költség, vonzóbbá teszi a szolgáltatást."
"Hát az epilátor?"
"Milyen márkájú?"
"Phillips."
"Csak ötezer forint erejéig számolható el az epilátor."

Na, ez megér majd egy ötszáz oldalas törvényt, meg egy új APEH főosztályt.

De itt még nem volt vége. Megkérdezték a szóvivő asszonytól, hogy konkrétan milyen költségekre gondol. Hát, például óvszer.

Kávé kilötty.

Meg még?
Hát, ami ahhoz kell, hogy jól nézzenek ki. Kozmetikum, ilyenek.

Kávé a szőnyegen.

Óóóóóó, Magyarország, faszkorbács, faszkorbááááááács!

Kovács Gamma kedvéért:

Ez egy újabb fontos előrelépés az öngondoskodó, kisebb, ámde gondoskodó állam felé!

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: ArmyGeddon

Kár, hogy nem humoristának születtem. Ha annak születtem volna, vicces embernek lennék elkönyvelve, és a legutóbbi kis szösszenetemet is tréfának tartották volna. Így viszont félremagyarázzák, félreértelmezik, és azt vízionlják egyesek, hogy náci ideológiát terjesztek, amikor Lebensraumról és szükségszerű megoldásokról beszélek csupán, ráadásul még csak nem is kormányzati, mindössze blogírói szinten, szerény javaslat formájában. Nem értik a viccet ezek a köcsögök, basszameg. Lófaszt se tudnak ezek. Kár, hogy nem humoristának születtem.

Azt is sajnálom, hogy humanistának sem születtem – ha már a humoristaság nem jött össze. Ha humanistának születtem volna, nem írnék ugyan a maihoz hasonló szerény javaslatokat, ellenben teljesen zizi lennék, és olyanokat mondanék, hogy élethez való jog meg esélyegyenlőség. Ilyet persze csak agyhalottak mondanak, hiszen minden elit tudja, hogy csak az erő van, és hogy az ártalmatlan négerektől nem csak a bányát, hanem a földet és az életüket is célszerű elvenni. A tudatlan, nyámnyila ostobaság persze borzalmas a humanizmusban, de azért vannak jó oldalai. Például egész jó csajokat lehet dugni, és tuti, hogy már a vezetője lennék egy ilyen gittegyletnek, amilyen teszetosza szerencsétlenek azok mind. Ha pedig már vezetem, egy kis átalakítás kell csupán az eszmerendszer tökéletesítése végett. Mondjuk kezdjük ott, hogy kit tekintünk embernek. Ezt kell legelőször meghatározni, hiszen a humanizmus tárgya nem lehet más, csak az ember. Na most, amennyire tudom, az ember színe fehér. Na jó, rózsaszín meg egy kicsit sárga, attól függ, hogy éppen milyen passzban vagyok, és melyik sárgáról van szó. Az ember színe viszont egészen biztosan nem barnás, és főleg nem fekete. Ha az embert akarom védeni, akkor korlátoznom kell minden élőlényt, ami veszélyt jelent az emberre. Ha a korlátozás kevés, rezervátumba kell zárnom, ha az is kevés, muszáj megölnöm. Nem, dehogy: nem akarom én ezt tenni, de ha egyszer nincs más megoldás… jöjjön aminek jönnie kell. A humánum nevében. Kár, hogy nem humanistának születtem.

A személyes katasztrófám viszont mégis leginkább az, hogy nem 70 évvel korábban születtem. Akkor volt táptalaja az ilyesminek rendesen. Most kénytelen vagyok egy blogba becsempészni, egyelőre. Szégyen-gyalázat. Volt idő, amikor az ilyesmi megafonokból harsogott, eh, régi, méltatlanul meghurcolt napok. Hitler persze három okból is tévedett: egyrészt mert túl szűk kereteket szabott a genocidiumnak, és nem volt elég következetes – pedig a gondolat alapvetően helyes. Másrészt a zsidókat belevenni hülyeség volt, már csak a harmadik ok miatt is: rajta vesztett. A szövetségesünk, az Egyesült Államok tudta, hogy még nem érkezett el az idő. Ezért eltaposta a rendszert, de szerencsére továbbvitte a gondolatot. De a királynőt megölnötök nem kell félnetek jó lesz – fog ez még nagyobb megafonokból is harsogni. Haladó gondolkodóként azt is tudom, hogy az a nap közelg. Az lesz ám a riadó, csillagosok, katonák.

Jó érzés végre-valahára a győztesekhez tartozni. Jó érzés végre-valahára igazi morálfilozófusnak, szabad gondolkodó elitnek lenni, a kultúra bölcsőjében, valahol Európában. Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel. Szerencse, hogy gyereknek születtem.

Nincs új a napalm alatt.

tirpak-admin Prosztó M. Beléndek: Méretes OFF

Hogy legyen min vitatkozni Margitnak és Bertalannak. :)
Szubjektív leszek, de nem indulatos.

Jó pillanat ez az elgondolkozásra, egyrészt azért, mert kezd letisztulni a kép, ami a kártyák leosztását illeti, másrészt meg sosem volt ilyen ködös az egyszeri magyar állampolgár jövője, mint most.

Foglaljuk össze a dolgokat. 2006-ban újra hatalomba került az MSZP-SZDSZ koalíció, hogy miért, az egy nagyon érdekes kevercse a magyar néplélektannak, mert ilyen bűn rossz teljesítménnyel választást nyerni, na ahhoz több dolog konstellációja is kell. Tegyük hozzá, hogy elég sima győzelem volt, ráadásul.

Ha egy rossz focicsapat viszi el a bajnokságért járó trófeát – ami nyugati elitbajnokságokban nem elképzelhető, Magyarországon igen –, akkor a következő esetek állhatnak fent: bunda volt, ezt nagyon szeretik a vesztesek hangoztatni, hisz őket mentesíti a felelősség alól, vagy az ellenfelek még gyengébbek voltak.

A politikában, és a fociban is, még bejátszik a pszichológiai faktor, a szurkolótábor fanatizálása és az ellenfél utálata. Tegyük hozzá, hogy nyugati elitbajnokságokban nem annyira, viszont itt, ugye…

Na, a pszichológiai faktorban nagyon jó a két nagy pártunk, meg a kis mérlegnyelve banda , de az MSZP már oly tökélyre vitte, hogy egy egyébként jelentős, sok hibát - de nem többet, mint ellenfelei - elkövető politikusból, Orbán Viktorból sikerült a patás ördögöt gyártania. Egy pillanatra se higgyük, hogy a Fidesz rossz ezen a hadszíntéren, mindenesetre ebben is töketlenebb. A jobboldal egyenlő Orbán Viktorral és ezt a jobboldal alakította ki. Piszok logikus volt tehát a démont megjelölni és kiépíteni a gyűlöletet.

A Fidesznek ez sem megy rendesen – illetve menni megy, csak nem jön be - , ha a posztkommunistákról kimondja, hogy posztkommunista, az ő szájukból már az is fröcsögésnek hangzik. Némiképpen persze hozzájátszik ehhez az is, hogy ha a Fidesz élesen elzárkózna a posztkommunistáktól, akkor mindez hitelesebb lenne, khm.

Emellett a Fidesz egyszer csak rájött, hogy ő most a konzervatív-keresztény szektorba pozícionálja magát, a nemzeti vonalat már korábban meglovagolta.

Csakhogy Kádár népénél ez nem jön be. Ha Kádár népének fele annyi közösségi érzése lenne, mint amennyire irigy, akkor nem történhetett volna meg a kettős állampolgárságról szóló politikai birkózás szégyene.

De megtörtént és a cél érdekében az MSZP nem habozott amorális dolgokat is meglovagolni. Ja, kérem, hogy kvázi nemzetárulást követtünk el, na és, a Fidesz meg politikai célokra használja a határontúliakat. Moralitás letudva.

És így rakodik politikai asszó politikai asszóra, ahol az innen-onnan eredő sikertelenség, vagy amoralitás végkicsengése mindig az volt, hogy deafidesz.

Ameddig a tábornak elég is volt ez, hogy deafidesz, addig az MSZP tarolt, hozta a legutóbbi választást, a szokásos Fidesz bakikkal könyörtelenül leszámolva. Gyakorlatilag a magyar parlamentáris demokrácia legrosszabb, legimproduktívabb, de leggátlástalanabbul kommunikáló politikai ereje hatalomban maradt, ügyes volt.

Aztán eljött az igazság pillanata, amivel a magamfajta közgazdászok évek óta tépték a szájukat, bekövetkezett. A meghamisított számok mögül kibuggyant a trutyi, és hogy az állam működésképes maradjon, valamint hozzájusson az EU pénzekhez, el kellett kezdeni a piszkos munkát. Ez volt az a pillanat, ugye, őszödi beszéd, tüntetések, ultimátum, vekkerezés, amikor egy fontos esemény bekövetkezett és ismét nem a tök impotens ellenzék váltotta ki ezt az eseményt: megbukott a deafidesz érvelés mindenhatósága.

Nem csak a stabil Fidesz szimpatizáns tábor, nem csak az árpád-sávos injekciósok, hanem az MSZP törzsbázis is elkezdi pedzegetni, hogy na de, kérem, elkúrtad Feri, de ezért én menjek tönkre?

Mi ér többet, a deazorbán mumus, vagy hogy rettegnem kell a gázszámlától? Mi ér többet, hogy nem a deazorbán mumus jutott hatalomra, vagy hogy félnem kell a jövőmtől, már megint?

Mert ha egy MSZP zombi ne adj’ Isten elkezd gondolkozni, és számbaveszi, hogy ez a deazorbán mumus végül is miért akkora mumus, ha én az MSZP kormány alatt kezdek éhen halni és vágnak pofán olyan megszorításokkal, intézkedésekkel amelyeknek semmi köze a szociáldemokrata elvekhez, akkor eljuthat oda, hogy Úristen, engem manipuláltak. És az keserves érzés.

Vegyük csak végig, hogy mi van, ha ez a deazorbán mumus nyer. Deazorbán mumus a nyár folyamán előadta volna, hogy az MSZP miatt rossz állapotban van az államháztartás, megszorításokat kell eszközölni, adócsökkentés csak később, Varga Mihály drámai expozékat tartana grafikonokkal, stb… stb… hisz azt tudjuk, hogy lehet adócsökkentéssel gazdaságot ösztönözni, de rövid távon csak a takarékosság, a racionalizálás a járható út.

Egy nagy különbség azonban lenne a jelenlegi helyzethez képest. Illetve kettő. Hogy Magyarország legkártékonyabb politikai tömörülése, az SZDSZ nem birtokolna kulcstárcákat és nem rombolná szét az egészségügyet, valamint az oktatást vadliberális üzleti megfontolások alapján, ezen a szerencsétlen nemzeten kísérletezve olyan elveket, amelyek már máshol megbuktak.

A másik az lenne, hogy egy nagy erkölcsi kérdés nem állna fel, amelynek erejét ne becsüljük alul, mert ezreket fog utcára vinni: milyen alapon sanyargatnak engem azok, akik dilettánsok voltak, és miért velem fizettetik meg, hogy ők elkúrták?

A jövő bizonytalan. Tüntetések lesznek, verekedések, talán valaki fegyvert is ránt. Tudjuk, hogy az erkölcsi kérdéseket kommunikációval fogják kitölteni, Gyurcsány a rend letéteményeseként fog pózolni, a Fidesz pedig, mást nem tehetvén, meg fog próbálni srófolni egyet-egyet az alkotmányosság keretein.

A polgári engedetlenség helytálló, ha mindenki vállalja a következményeit.
Célja, értelme kétséges, de erkölcsileg igaz.
Ennyi dac, igazságérzet, csak maradt bennünk és ez nem azt jelenti, hogy rosszat akarunk az országnak.
Főleg nem azokkal szemben, akik már rosszat tettek vele.

MERT ŐK KÚRTÁK EL.

Beléndek!
Mit foglalkozik itt ilyen marginális problémákkal? Kit érdekel ez? Nem figyel? Most a blog jövőjéről kell gondolkodni, maga pedig az ország jövőjéről pampog? Mondták már magának, hogy ez a fals moralizálás sehova sem vezet?
Pontosan tudja, hogy:
- a kordonállítás lehet, hogy törvénytelen, de lebontani még törvénytelenebb!
- Gyurcsány ugyan hazudott, de Orbán nagyobbat, és ő folyamatosan!
- a Fidesz úgy szar, ahogy van, a szocik nem annyira!
- a demonstrálók fasiszták!
- a polgári engedetlenség kapja be!

Legalább egy rohadt grafikont berakhatott volna!

Egyáltalán nem biztos, hogy bevesszük a zárt elitklubba, ha így folytatja, nincs szükségünk plebsre, szedje össze magát, megvette már a könyvemet?
Na.

Höndör B Margit
Főelit és egyáltalán