Prosztó M. Beléndek Így sakkozik egy Úr

Nyitási technika:

1, A - saját, egyéni - céljaim eléréséhez pénzre van szükségem,
2, Bocsássunk ki sok hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt, baj nem lehet belőle, hisz ott az EU védőernyője és a magas hozam itt tartja a tőkét,
3, Legyen a hitel fedezete a jövőbeli gazdasági növekedés,

Aggresszív nyitási taktika, meg is lepte az ellenfelet. A Sötét Király berosált.

Vigyázat! A fenti nyitás csak akkor célravezető, ha a felvett hitelt tényleg gazdasági növekedésre fordítom! Ellenkező esetben a legalapvetőbb vállalatvezetési hiba leképezése makro szinten! Addicionális kockázat: mekkora mértékben függ a gazdaság a határon túli tőketranszferektől? Ha nagyon, egy recesszió esetén a tervem a dugába dőlhet, még akkor is ha mindent jól csináltam!

Nézzük tehát, hogy a fenti nyitási technikának mi a rákfenéje:

4, Láthatólag a felvett hitel nem termel Hozzáadott Értéket (kivéve a Mester),
5, A pénzpiacok összeomlanak az olyan bedőlt nagy tőkeáttételű ügyletektől, amit a mi kis példánkkal ellentétben (hisz ez is egy ilyen ügylet) pénzügyileg-gazdaságilag képzett szakemberek vezettek, fejlődőképes iparágakban,
6, A tőke bizalmatlanná válik és menekül a kockázattól,
7, A túlfűtött világgazdasági környezet recesszióba fordul,
8, Az amúgy is magas hozamokat tovább kell növelnem, hogy finanszírozható maradjon a költségvetés és adósságrendező hitelt kell felvennem különböző, érdekes megfontolások mentén működö szervezetektől (kicsiben: "uzsorakamat", nagyban: "valutaalap"). Lásd még: nincs ingyen ebéd, mi??? A piac mindent megold, mi???

Kiút:

10, Megszorítani, csökkenteni a költségvetés kiadási oldalát, hogy finanszírozható maradjon az adósságszolgálatom (beleértve MINDEN alrendszert),
11, Mindenféle adócsökkentési mutatványok és egyéb kísérletek a gazdaság élénkítésére, amelyek hatékonysága az általános recesszó miatt kétes,

Ha sikerül:

11, Sok éves pangás, stagfláció, folyamatosan romló életszínvonal, az egészségügyi állapot és a nyugdíjasok helyzete drasztikusan romlik,

Ha nem sikerül:

12, Államcsőd.

Lehet választani a patt vagy a sakk-matt között.
A fenti nyitási technikát ezért nem javasoljuk.

Tömör professzor kis makro-sakk ötpercét olvashatták.
Köszönöm a figyelmet.

Kovátsch Gamma Bertalan Retro

Miért ne vennénk elő régi írást mi is, ha a Mester megteheti? A Mester már májusban megírta a tutit a völgyhídról, amit a mostani hídavatás kapcsán szorgosan leporolt. Van annak, ugye, aki előre dolgozik. Szerényebb célok érdekében ugyan, de a TETÜK is leporolhat egy régebbi írást, ami aktuálissá vált a legújabb történések miatt.



Kovátsch Gamma Bertalan: Ihlet

Vorsicht, achtung, faszkalapok. Tudjátok, hol töltöttem az írói szabadságomat? Az Észak-Pesti Szennyvíztisztító Telepen. Volt drámai töltekezés, mit mondjak. Ihlet orrba-szájba. Eddig csak fospumpa és szarosurna volt. Mostantól kakahegy van, fekáliató, szarvízesés. Ezt most az ellenségeimnek mondom, miheztartás végett. És nincs ám vége, seggarcúak! A héten a tököli fehérjefeldolgozóba látogatok hasonló céllal. A fantáziátokra bízom, utána mit töltök a fospumpámba, droidok.
...

Tovább is van, mondjam még?

Töltekezés után kiáltsa mindenki együtt a TETÜK jelszavát jó hangosan: szarunk a szátokba!

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: Egy focigyűlölö gyermekkora

Nem lehet biztosan tudni, mióta gyűlölöm engesztelhetetlenül a futballt.

A családi legendárium szerint focivébé volt és apám utált velem foglalkozni, folyton a hülye focit nézte a tévében. Hát megtanított olvasni. Talán három éves lehettem. Na, ez valami, amire jól emlékszem. A debil Ablak-Zsiráfra hasaltam, amit már akkor gyűlöltem, mert komolytalan faszságokkal volt tele, tank például egyetlen egy se volt benne. Közben apám a másik szobában ugrált a tévé előtt, mint egy majom. Kiabált és én nem értettem, hogyan vállalhat közösséget tök ismeretlen emberekkel azért, mert ugyanannak a csapatnak drukkolnak.

Talán itt kezdődött.

Az általánosban persze nem vettek be a csapatba. Először a kapuba állítottak, de ugrálva se értem el a felső kapufát, hát kiállítottak a pálya szélére. Wágner Ferencnek hívták a nagymenőt az osztályban, aki odajött hozzám és közölte, Bertalan, te csak labdaszedésre vagy jó. Hasznos dolgot csinálni nem tudsz, viszont a kritizálás nagyon megy, neked semmi keresnivalód a pályán. Legszívesebben leszíjaztam volna Wágnert egy székre és hátulról durr, egy pofon jobbról-balról, de ő volt az erősebb. Sokkal erősebb. Akkor kezdtem el tervezgetni bosszúmat a foci ellen. Nemsokára társam is akadt, a kis Horpadt Tóni, neki is labdát kellett szednie, mert nem tudott egyenesen rúgni.

Ő volt az, aki az egyetemen bevezetett a titkos társaságba. Egy fosszagú pincében gyűltünk össze és mindenkinek álneve volt. El nem mondhatom, az elején mennyire imponált a vezér! Pierre volt az álneve és azt állította, terroristakiképzést kapott. Minden héten összehívott bennünket és a "direkt akcióról" beszélt a foci ellen. Sejteket kellett képeznünk, szórólapoztunk és titkos szeánszainkon lopott focilabdákat vagdostunk darabokra. Először romantikusnak tűnt a dolog, később azonban egyre elégedetlenebb lettem az eredménnyel. A szórólapjainkat kiröhögték - naná, hogy Wágner volt a hangadó megint - Pierre szónoklatai a pincében pedig egyre üresebbnek tűntek. Rájöttem, hogy ezek a lófaszjancsik nem tudnak a focinak ártani.

Feljelentettem őket tehát és beépültem a rendszerbe. Cikkeket kezdtem írni. Mosolyogtam, jópofiztam, viccelődtem, ahogy elvárták. Mindig egy dolog éltetett azonban. A focin akartam bosszút állni. A mindig magabiztos és népszerű Wágneren. A focizókon, akik egymás társaságában jól érzik magukat. Nagy, felém tornyosuló apámon, aki drukkerközösségekben élte ki az állati falkaösztönét. És úgy egyáltalán mindenkin, aki nem én vagyok.

Nekem ne érezze jól magát senki, ha nekem nem tetszik.

Aztán eljött az én napom és bosszút állhattam.

Nesztek, kretén focirajongó hülyemagyarok. Remélem, fáj. Muhahahaha!