Ferenczy A. Szidónia Reklámfelület

Tirpákok,

uborkaszezon van. A villanyuborkák szezonja. Nincs lehetőség igazi kommunikációra. Nevetséges ívű adok-kapok megy kis hazánk leglényegesebb szavazói, a náci vérfarkas párt által újra és újra sarokbaszorított nyugdíjasok kegyeinek megnyerése érdekében.

Mert hát mi kell a népnek? Nyugdíj és náciveszély!

Egyébként még elcsábulna a demagóg populista náci propagandának, aztán a végén fehér lovon bejönne Vitéz Nagy(apu kő)bányai kormányzó authentikus reinkarnációja. Ezt persze senki nem szeretné, valljuk be. Ez még viccnek is durva.

A szétvert melegtüntetés persze igazolja a radikális szélsőjobb széleskörű jelenlétét, amivel persze a hülyék pártja feszt kokettál meg összekacsint, de a magyar nyugdíjas nem szívesen azonosul az olyanokkal. Pfúj.

Viszont el kell jutni hozzájuk! Meg kell nekik magyarázni, hogy ki az igaz, és ki az, aki csak rosszat akar. Tudják, patája van, meg nyugdíjat csökkent. Most is éppen a trapistasatjba meg a disznócombba konvertálná a segélyt.

Az már biztos, hogy a klubbrádió teljes műsoridejét kihasználjuk - bár egy-két politikai hirdetés elférne még. Több óriásplakát sem jöhet szóba, mert kipusztulna a fű, elsötétülne az ég. Valami formabontót kell kitalálni, ami passzol a nyárhoz! A magyar nemzetet meg a hetiválaszt már mégsem vehetjük meg. A kurucok lekapcsolása se volt könnyű!
De például független matektanárt találni, az meg egyenesen lehetetlen!



Politikai reklámot a bőr alá! Aki velünk van, mutassa! Adja bérbe bőrfelületét! Az igazi állampolgár együttműködik majd velünk. (Neki majd adunk gázártámogatást, vagy neki tényleg olcsóbb lesz a trappista.)
Ez igazi tartósbérlet lesz, aki velünk van, velünk marad. Keríteni kell néhány rövid, de velős mondatot, amit bele lehet építeni egy nonfiguratív tetkóba, és kész. Például:

Tirpákbokrétás benned van!
Bársonyos reformok forever!
Szeretem a szegfűt!

Esetleg 18-as karikával a "most nem kúrjuk el!" is elmenne.

Ferenczy A. Szidónia GYF vs. GVH

"Nem tudnak mondani olyan adófajtát, ahol ne csökkentek volna az adók. Megígértük, megtettük. Szavazzon Ön is az 5 éves adócsökkentési programra"

- ismeretlen politikus a 21. század elejéről

Basszus, hát ez tűrhetetlen. Már a reklám sincs ingyen. Sőt, még hazudik is nekünk. A fogyasztónak, aki a létezésének a princípiuma.

És még azt is meg kell gondolnom, megvegyem-e telefonon a tévében látott óriásterepjárót gondolkodás nélkül. Vajon kell-e hinni a közvetlenül a Híradó után megjelenő, intelligens oxigénmolekulában, ami megkeresi a szennyeződést? Semmi sem az, ami látszik.

De mégis jó ez a reklám-izé, mert tájékoztat: megmondja hol olcsó a hús, mi a trendi, és mit igér a politikus.

Mert hát honnan is tájékozódna az atyámfia, az adófizető választópolgár a politikáról, hát a tévéreklámból. Szórakozás és tanulás: gyorsan és észrevétlenül. Egészen véletlenül - ha nem az elektronikus médiát nézzük - az utcai hírmondók (copyright by Lópici Gáspár) is multifunkcionálisak. Egyik nap még a plazmatévé meg a csirkemell látható, de márciusban már a szépfogú, tisztaszemű politikus tekint le reánk. Akár a tévében - egyszer ez, másszor az. Biztos vagyok benne, hogy a fizetett politikai hirdetés tulajdonképpen egy igen hatékony oktatási módszer.

A hazug és kevésbé hazug reklámok garmadája között a választóvíz pedig maga a GVH. Aki jól odabasz a hazudósoknak. De persze kirívóan nagyott kell ám hazudni, mert csak akkor büntet. Egyébként, a sunyi, lapos, csúsztatós fajták azok átmennek a léc alatt. Shit happens, mondaná Halász Előd ékes németséggel. Pont a GVH lenne tökéletes itt, kurvaországban.

A szándékot viszont értékelni kell! A csaló-hazug sajtárusok, autókereskedők, mobilcégek meg is kapják a hazugság bérét a hivataltól.

Lám a mindent átlátó Mester se tér ki a szingularitások kezelésére. Mert a politikai hirdetés is reklám, és abban is lehet hazudni. (de lehet ám, de ez magából a reklám definíciójából következik)

Őket is megbírságolják majd?

Kovátsch Gamma Bertalan Csontok a proliknak

Édes anyanyelvünk, ahogy életfává bimbadzik a tehetségtől átitatott reklámszerző pennáján! Micsoda repedtsarkú kurva már ez az édes anyanyelv, ha egy csorgó nyálú, bekokainozott art directornak is bimbadzik, de akkor is, örüljünk a bimbadzásnak. Van ez a kis reklám, ez a kis csoda. Hogy ez milyen szellemes, csodálatos, ötletes, röviden kurvajó! Mintha csak én írtam volna.




Mi jut egy elit eszébe erről a klipről? Azon kívül, hogy jé, egy post egy blogon?

Segítek. Ha egy tökről a vidék modernizálásának kellett az elit eszébe jutnia, akkor a jóáras tévéről minek kell beugrania?

Jajistenem.

Ha látnátok magatokat, azokat a kutyahűségű, ámde értelmet tökéletesen nélkülöző tekinteteket, akkor lehet, elsírnátok magatokat. Ti talán, de én nem. Az elit nevelése nem lakodalmas menet, ezt vállaltam, ezt csinálom kurva jól a fórumos idők óta. Klónozás, elitek, klónozás, ezt nem kell érteni, ez külföldiül van. Csak azért mondom, hogy tudjátok, szigorúan tudományos alapon áll ez a projekt, nem is valami poros babonaságon.

Kádárnak kell eszetekbe jutnia. Annak, hogy Kádár '56 legnagyobb vívmánya volt és hogy ha nincs Kádár, nincs Lehel hűtőszekrény se. És akkor itt a sok bekokainozott art director és ilyet szólnak, hogy aranykártya és kalgonizálás. Basszátok meg, ez Kádár népe, Kádár nyelvén kell hozzá szólni! Mint például úgy, hogy jóár.

Én már csak tudom. Kádár nyelvén ugyanis kurvára értek.

Kovátsch Gamma Bertalan A szabadság fokozatai

Gennyes sebek! Bőrpír! Hányadék! Duzzadt, kellemetlen érzés! Testváladékok! Hát megőrültek ezek? Nem veszik észre, hogy az ilyen reklámok engem taszítanak és undorral töltenek el? Meglehet, az üzletmenetnek jót tesznek, de ki a faszt érdekel ez? Nekem nem tetszenek és kész! Elkapcsolok, pedig nem is nézek tévét. Elkapcsolnék, ha néznék. Pusztán a gondolat, hogy az általam nem nézett tévében ilyenek mennek, undorít. Nem nézhetik, nem nézhetitek, kész. Azért vagyok megmondóember, hogy megmondjam, mit kell gondolniuk másoknak, hát az én türelmemnek is van határa. Eddig élvezkedhettek a tévénézők a gennyreklámban, ezután nem fognak és kész.

Mert ha ugyanez a szar a South Parkban megy le, az vicces, de ha egy hashajtóreklámban, az nem. Értve vagyok?

Na persze értem én. Van ugye a szabadság és az jó dolog. Jó dolog, hogy a gyógyszereket minél több helyen lehessen eladni. Már csak azért is, mert akkor talán a blogunkon is reklámoznának a gyógyszercégek és az nekem jó. Az viszont nem jó, hogy gusztustalanul reklámozzák a gyógyszert. Nem lehetne a gyógyszerreklám pozitív? Lehetnének lepkék meg virágok, mint a mosóporreklámnál. Most nem akarnám elvégezni a reklámtanácsadó munkáját ingyen, amikor pedig egy rakás pénzt is kizsarolhatok a reklámozóktól, de én úgy el tudnék képzelni egy hashajtóreklámot macskákkal ... vagy bálnákkal ... vagy valami kedves dologgal, mondjuk egy fospumpával ...

Addig is, amíg nem kapom meg a megbízást, a következő drákói intézkedéseket javaslom.

• Vannak áruk, amelyeket el lehet adni és reklámozni is lehet, mert a reklámjuk nekem tetszik.
• Vannak áruk, amelyeket el lehet adni (benzinkútban is), de nem lehet reklámozni, mert kakával vannak kapcsolatban.
• Vannak áruk, amelyek nekem nem tetszenek, például a plazmatévé, azokat se eladni, se reklámozni nem lehet.

Várom a megbízási szerződést, különben a szuverén értelmiség a fentebbi három pontot fogja béget ... szóval hangoztatni minden fórumon.

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: AD 2007

Az Úr 2007. esztendejében oda nyilatkozik minden titkok tudója, hogy a reklám csudára át fog alakulni, mert „a szpotból poszt lesz egy blogon” (anyám, ne sirass!). Ez pedig félelmetes különbség, filozófiai átlényegülés.

Mint tudjuk ugyanis, ha van egy blog, akkor ott nincs ám reklám. Nincsen. Ez a szar például nem ám a „szirszart habosító senkik” produktuma, hanem a blog szerves, elidegeníthetetlen része, ami még véletlenül sem reklám, ó nem, hanem valami máááááás… Majd mindjárt mondom, hogy mi.

Addig azonban értsük meg, hogy az internetes reklám ugyan fajlagosan még drágább is a tévéreklámnál, ugyebár azért, mert elvileg jobban célzott közönséghez szól, mérhetőbb a hatékonysága, addiktívabb a közönségre nézve, és a többi. De ne gondoljuk, hogy az internetes hirdetés, ami a blogon lévő posztok között van, az reklám. Nem az. Hirdetés. Újbeszél, duplagondol. Nem reklám akkor sem, ha esetleg annak tűnik, mert a Mester azt mondta, hogy nem az – tehát nem az.

Ez minőségi forradalom, ugye, az van, amit a Mester mond. Az a valóság mostantól. A reklám ugyanis – mint mindnyájan tudjuk – nem más, mint ami az „ötperces reklámblokkban” jelenik meg, tehát például ez az ócskaság itt, amit a wéblogon is láthatunk, nem reklám, és még véletlenül sem egy szirszart habosító senki ócska portékáját próbálja meg ránk sózni, hanem a minőségi tájékoztatás nemes ügyét szolgálja.

Azt is el kell mondanunk, hogy a kereskedelmi média, mint például az [index], valamint annak munkatársai, mint például ez a pofa itten, még véletlenül sem reklámokból, és az azért kapott pénzből élnek ám. Ó nem. Ők hirdetéseket helyeznek el, amiért anyagi ellenszolgáltatást kapnak, de hát ez természetes jelenség. A minőséget meg kell fizetni!

Jut is eszembe! A netes társadalom kiépülésével előbb-utóbb megjelennek majd azok az újságok és újságírók is, akik képesek értelmeset szólni. A konkurencia erősödni fog. Ezért a szirszart habosító kis senki nagyon jól teszi, ha már most gyakorol. Mert lehet még egy kicsit teszetoszáskodni, de nem sokat.

Hülyemagyar.

Ha többet szeretne tudni, kattintson ide!