Kovátsch Gamma Bertalan A közösség kockázata

Nemzeti kockázatközösség, bazdmeg.

Emiatt nincs Toyotánk. De még Samsungunk sem. Amíg a japánok, a kínaiak és a koreaiak csupán éjszaka bírnak csetelni, mert nappal a globalizált piacra szórják a jobbnál jobb termékeiket, addig mi itt holmi nemzeti kockázatközösségen szarakodunk. Tudjátok, mi lesz ebből? Éhezés és leállósáv lesz ebből, meg ötévente új autó hitelből. Japán és koreai, nem is hülyemagyar gyártmányú. Kell még több példa, mennyire le vagyunk maradva?

Minek, az elit érti, a hülyék pártja konzervatív híveinek meg felesleges. Gyöngyöt disznók elé.

Japánban és Koreában értik a globalizációt. Ott a beteg nem kórházban fekszik, hanem az autógyárban szereli össze a globalizált autót. Nem lopja el a keményen dolgozó nemmunkakerülők nehezen megkeresett pénzecskéjét, mert kórházban csak az fekszik, akinek van rá pénze. És ha több pénze van, jobb kórházban fekszik. Így jön össze a nemzeti kockázatközösség a globalizációval.

De Magyarországon téphetem a számat emiatt. Néha úgy érzem, hogy az adófizetők pénzéből finanszírozott felvilágosító rajzfilmsorozatom is falrahányt borsó. Osszam az észt debileknek? Tök lehetetlen. Inkább felveszem a pénzt - ami jár, az jár - és itt hagyom ezt a csürhét a hülye magyar sárban. Közösséget ezekkel nem vállalok. Kockázatit pláne nem. A nemzetet ne is említsük, mert attól idegrohamot kapok.

Ti csak henteregjetek a sáros leállósávban, amíg én a Jövővel csetelek. Ti a Múltat választottátok, én meg a Jövőt fogom.