tölgy Ne foggyá le!

Itt a válság nincs mit szépítenünk. Szedi az áldozatait. Mogyi híján még ellenénk, mer' okos elitnek vannak tartalékai még a Piac és Verseny dicsőséges napjaiból. Nem vagyunk mink sem hülye gyerekgyárosok, sem törülközőfejűek, sem lusta mediterrán görögök, hogy ne rakjunk félre a rossz napokra a habzsi-dőzsi idején.

Raktunk félre mogyit is, pisztáciát is. Azzal nem is lenne baj.
A válság oka máshol keresendő. Hát, kérem hetek, sőt hónapok óta a kutya sem figyel ránk, vagy ha igen, akkor csak azért, hogy jól kikacagjon. Így meg, a megfelelő munkafeltételek nélkül nem lehet megmondani.

Mer ugye a mogyi az csak egy, bár fontos kelléke a megmondóiparnak. A másik, és láthatóan még fontosabb kellék, a hatalom. Kérem, tudomásul kell venni, hogy hatalom nélkül nem lehet megmondani. Ugyanis hatalom nélkül komolyan sem veszik az embert, és még vissza is pofáznak, kekeckednek, kuncognak, meg ilyenek.

Tehát hatalom kell a megmondáshoz. vagy szerzünk, csinyálunk magunknak, vagy keresünk egyet, és gyorsan beszállunk. Minden hatalomnak szüksége van ránk, megmondóiparosokra, mer' mi vagyunk a nyelv virtuózai. Senki sem bánik a nyelvével úgy, mint mi.

Addig is, amíg a hatalomhiányos helyzetünk megoldódik, senki ne essen kétségbe, semmi szükség pánikszerű fogyókúrákra, kibekkeljük a felszedett kilóinkkal.

Bauer Kínzó kérdés

Tuom-tuom, a tirpákelit egy és bonthatatlan, sőt ubiszezon van meg minden. Sőt még mindig jóérzés ide tartozni, ide jönni a hozzá adott értékért. Azonban minimum az Úr bukása, maximum a Mester blogjának nyitása óta érlelődik bennem a kínzó kérdés:

Van-e még értelme olvasni a Mestert?