tölgy Kevesen vagyunk, a zombik meg sokan

Kevesen vagyunk és nem szeretnek minket. Pontosabban, szeretnének felfalni, elemészteni és megemészteni minket.
De nem hagyjuk, küzdünk az élő halottak ellen. Ők már a múlt emberei, és bár terjed a ragály, kihalásra vannak ítélve. Kitartás.
Hogy könnyebben értsék, megfilmesítettem.



A világ, de főleg e jobb sorsra érdemes kies haza tele van agyatlan zombikkal, akiket megfertőzött a fogyasztás. Falnak. Ha a lapostévé elfogy, akkor már az embereket is. Leginkább boltokban és bevásárlóközpontokban fordulnak elő.
Ezek közt élünk mi, elitek. Folyton menekülnünk kell, hogy túléljünk, futunk. Nincs hely ahová ne törnének utánunk. Ott vannak a budin, a legintimebb szféránkban is, sőt az ártatlan játszadozás, a felhőtlen gyermekkor, a vidámpark sem mentes tőlük. Gátlástalan szörnyek.
Vagy ők, vagy mi.
Csak egymásra számíthatnánk, de egymásban sem bízunk. EZ NAGY HIBA. Össze kell fognunk, együtt legyőzhetetlenek vagyunk. Bár az életünk folytonos száguldás (haladás), ez ne tévesszen meg senkit. Már nem menekülünk tovább, már nem ránk vadásznak. Felegyenesedtünk, összefogtunk, és már vadból vadászok lettünk.
Zombik reszkessetek, jövünk!