tirpak-admin Höndör B Margit: Aggódom!

Bassza meg, ez a rohadék Hírtv teljesen átveszi a Mester módszereit, és ha már jóslásokkal fényezik itt magukat egyes alblogger-helyettes tanonc-aspiráns-gyakornok-helyettesek, hát akkor most szólok én is:
BAJ LESZ, ELITEK!
Valahogy meg kellene akadályoznunk, hogy a birka nemeliteknek kinyíljon a csipája! Minden megmondó azonnal szálljon ringbe!
Nem úgy értettem, Prosztó, most nem KGB-t kell orrbaverni!
Környezettanulmányokat, esetleírásokat, megoldási javaslatokat, kidolgozott akcióterveket várok!
És mindenekelőtt elterelni a figyelmet arról, hogy a Hírtv sunyi csúsztatása a szcientológiáról szóló riportban baromira hajaz a Mester sunyi csúsztatására az otthonszülés-csendesszülés témáról!
Mindent nekem kell csinálni???

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Lucasfilm proudly presents...

Star Wars
Episode VII
The Return of the Geek


Valamikor rég, egy messzi-messzi Galaxisban…

A Galaktikus Birodalom haldoklott. Bár a romlás és a végveszély jelei a felkelők elemzései és a meg-megújuló zavargások tanúsága szerint tagadhatatlanok voltak, a központi hatalom minden eszközt bevetett, hogy omnipotenciája látszatát fenntartsa. Megerősítette, és tovább központosította közigazgatását, rohamosztagosokat vezényelt a Birodalom megannyi városának utcáira, és rendezte sorait a Galaktikus Médiában is. Megújította a tömegtájékoztatást, és korábbi, centralizált szerkesztőségének tagjait szétszórta a galaxis peremvidékén, a végeken.

Prominensük, a messze földön rettegett Darth Geek, fáradságot nem ismerve csapott le a felkelők elszigetelt csoportjaira. A jedi iskolát kijárván, önként szegődött a sötét oldal szolgálatába, de akármekkora utat is járt be, az univerzum egyetlen, valódi alakítóját sosem feledte. Csak az erő van – lihegte vérszomjasan fekete lebernyegében, éjfekete csuklyája mögül. Mágikus hatalmához kétség sem fért. Mestere, a Galaktikus Média felügyeletével megbízott Lord Peter ármánykodó cselszövése nélkül azonban jóval kevesebbet ért volna briliáns kardforgatása.

Ez idő tájt ugyanis a Galaktikus Média még a Szenátus felügyelete alatt állt. Sok mindent lehetett már, de még mindig nem lehetett mindent. Ez módfelett aggasztotta a Birodalom felkent császárát, és sok nehéz percet szerzett Lord Peternek is. Időnként még maga Darth Geek is céltalanul őgyelgett. A rendezett sorokban történő hadviselés nem az ő asztala volt, kétségbeesetten kereste a kitörési pontot, hogy a Média oltalmazó áldásait a Szenátus vizslató szemei elől elrejtve élvezhesse. Ezenközben ténykedése már-már a Média jó hírét is veszélyeztette, becsvágya és talmi sikerei pedig mély aggodalommal töltötték el a programigazgatót. Ekkor fogant meg Peter Nagyúr elméjében a rendkívüli gondolat.

„Geek, holnap a végekre mész” – utasította az egyre veszélyesebb nebulót a Lord. „Onnan viselsz majd hadat, formailag leválasztva a központi hadtestről. Habitusodnak, nyughatatlan, harcos természetednek is jobban megfelel ez. Természetesen utánpótlásodat, felszerelésedet, élelmezésedet és jogvédelmedet továbbra is biztosítja a Média, ám mostantól független jogvédőként vond elő kardod. Épülj be a felkelők soraiba, és tanuld meg barbár nyelvüket! Légy egy közülük, és bomlaszd soraikat. Indulj!”

Darth Geek antianyag meghajtású fospumpája így hát hamarosan átlépte a fénysebességet, és ő eltűnt a hipertérben. A következő időkben számtalan hőstettet hajtott végre a Galaktikus Média oltalmazó szárnyai alatt, függetlenül persze mindentől, a Birodalom nagyobb dicsőségére. A felkelők és a Galaxis Ellenségei egyaránt félték kardját, s arcukra kiült a jeges rémület, ha közeledni látták szálfa termetét.

Történetünk idején a Galaxis Legfőbb Ellenségéről sugárzott hiteles, ám később cselesen megváltoztatott című összefoglalót a Galaktikus Média. Ám a felkelők szabadcsapatai ellentámadásba lendültek, és félő volt, hogy még a bölcs és tévedhetetlen Szenátus is úgy határoz, hogy az elmeszakértői véleményt el kell távolítani. Sőt, ahogy a dolgok akkoriban álltak, azt sem lehetett kizárni, hogy a Média pert veszt, és helyreigazítás közzétételére, valamint bírság fizetésére köteleztetik. A ravasz Lord Peter azonban ezt nem várta meg, és önhatalmúlag adott utasítást a híradás elrejtésére. Ám ezzel nem befejezte, hanem valójában csak megkezdte az átfogó offenzívát.

„Darth Geek, legkedvesebb tanítványom!” – üzent a Lord a hipertéren át. „Rád hárul a nemes feladat, hogy páratlan függetlenséggel és bátorsággal, a végekről üzend meg az univerzum minden lakójának, mit tartunk valójában a Galaxis Legfőbb Ellenségéről. Fogalmazz a peremvidékek lakóinak barbár nyelvén. Légy egyszerű és hatásos! Kerüld a fortélyt. Ha kérdik, mondd, hogy magányos harcosként teszed, a szabadság védelmében. Hinni fognak neked, hisz az ő nyelvükön szólsz. Az erő legyen veled! Teljesítsd be végzeted.”

Darth Geek pedig ment. Kis szobája magányában nem írta pennával, fekete téntával. Szablyája élivel, ellenség vérivel írta. Az ő örök hírét.

For a better Birodalom. For a better Média.

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Fejre igazítás

Sokáig azt hittem, a Mester egy fasz. Ám ma reggel megvilágosodtam. Nem fasz, csak megőrült. A fasz, az ugyanis tudja, hogy mit csinál, csak azt nem tudja, hogy amit csinál, az faszság. A Mester azonban már nem tudja, hogy mit csinál, és erre a közelmúlt rengeteg ékes bizonyítékának megerősítéseként ma EZT postázta.

Hozzátenni ehhez nincs mit, elvenni meg nem lehet belőle.

Az a gyanúm, hogy ekkora hatékonysággal nagyon kevés ember nullázta le magát ilyen rövid idő leforgása alatt. Kimondottan tehetséges, újszerű, érdekes figurából vált mind tartalmilag, mind formailag nímanddá. A szemünk láttára. Teszi mindezt úgy, hogy isten tudja, miért, semmi perc alatt dob oda mindent, amit elért. Valaha volt stílust, egyedi hangot, ötletes tartalmat – és ami nem mindegy, emberi méltóságot. Másokét is, de a sajátját leginkább. Kétlem, hogy ez megfizethető, azt gyanítom, ezt a saját szakállára teszi, borzasztóan félreértelmezve a világot, és benne önmagát. Azaz a helyét.

Ehhez pedig nem elég a faszság. Ehhez őrület kell. Őrült beszéd.

De van benne rendszer.

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: AFAIK

Elitek, lejjebb a hangerőt, az igazmondás ma csendben lesz végrehajtva. Közszereplők és egészség, tabutéma. De nem ám ezen az igazmondó blogon. Ti tartsátok a szemetek az ORTT-n, én addig mesélek.

Molnár Lajos gyomorrákos. AFAIK, ami azt jelenti, hogy As Far As I Know. Ezek után próbáljon meg valami elmeroggyant perelni. A gyomorrák csúnya betegség, az ötéves túlélés aránya 30-50%. Szegény Lajos, nincsenek valami jó esélyei. Ha elképzelem, hogy amíg ő a reformmal törte magát, addig a daganat nagy kiterjedésűvé vált és akár a nyelőcső alá és a nyombél felső szakaszára is kiterjedhetett ... hát nem lennék a bőrében a volt egészségügyi miniszternek! Azért a köz megérdemelne egy kicsit pontosabb tájékoztatást, hogy-hogy személyes okból? Tudni akarjuk, gyomorrák-e, mekkora kiterjedésű és áttételeződött-e már. Ha ők hazudnak, majd nem hazudok én és jól megmondom nektek. Azért jöttök a blogra, hogy jól értesültek legyetek.

Gyurcsány Ferencnek mélyvénás trombózisa van. AFAIK. As Far As I Know. Tetszik nekem ez az AFAIK, olyan, mint valami csillagos apróbetű a reklámon. Vedd meg, de ha pórul jártál, miért nem olvastad el az apró betűt. AFAIK. Hehehe. Szóval mélyvénás trombózisa. Na az olyan betegség, hogy a sok futástól keletkezik egy vérrög és ha nem szervül az a vérrög, akkor kampec dolores. Képzeljétek csak el, szegény Feri egyik nap még napirend előtt szólal fel, másik nap pedig személyes okokból fekszik kiterítve a Nemzet Halottjaként. Ez az eszmefuttatás tisztára spekulatív persze, AFAIK. Csak aztán ne legyetek meglepődve, ha jön az ágyútalp. Nem mondhatjátok, hogy nem szóltam előre, a blog jogászával egyeztetve, AFAIK.

Orbán Viktornak paranoid skizofréniája van. AFAIK, ezt gyorsan hozzáteszem, a blogjogász ide ragasztotta a monitorom szélére sárga post-it cetlin, hogy AFAIK. Ő tudja, ha ő kéri, odaírom, odaírom én. Szóval paranoid skizofrénia. Igazán ocsmány betegség, úgy is mondhatjuk, hogy megőrült. Széteső személyiség, kényszerképzetek, bizarr, ellentmondásos, képtelen elemeket tartalmazó gondolkodás, észlelési zavarok. AFAIK, Bécsben kezelik az Orbánt és csak akkor engedik haza, ha kijut a dühöngő állapotból. Hát esküszöm, egy gyomorrák vagy egy mélyvénás trombózis még jobb is ennél, akkor legalább hamar vége a dalnak. Ezzel meg akár évtizedekig ronthatja a levegőt, ha lesz valaki, aki fizeti a bécsi kezelést. Ja, a post-it-et ne feledjük, AFAIK. A blogjogász a fizetésének minden fillérjét megéri, én mondom! Nem is tudom, hová jutnánk nélküle.

A szomszédom, az Ági néni pedig AIDS-es. Hallom a köhögésén. Ide AFAIK se kell, hát hogy merne engem az a magányos öregasszony beperelni?

Engem? A híres újságírót? Aki sohase hazudik?

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Virágnyelv – A puding próbája az evés

Ízes magyar szólásokat feldolgozó sorozatunk második részében az egészségvédelem, a nyelvápolás és a kulináris élvezetek bemutatásának feladatát vállaljuk magunkra. Több legyet egy csapásra, hogy egy újabb mondással kedveskedjünk tudásra szomjúhozó olvasóinknak. Vagy netalán másra is szomjazik? Ne adja fel. Olvasson tovább!

Ráncosodik a bőre? Túlsúlyos? Esetleg csak szereti az ínyenc édességeket?

Ne aggódjon. A megoldás évmilliók óta testközelben van, csak éppen a legutóbbi időkig eltitkolták Ön előtt. Ilyesmi mai, demokratikus és felvilágosult, tudásalapú világunkban már nem fordulhat elő. Az információs társadalomban nem létezhetnek titkok többé. Az ismeretek immár nem csak egy szűk elit berkeiben terjednek, hanem közkinccsé lesznek. Ideje volt. Vezető internetes újságjaink mutatják az utat, Önnek csak végig kell mennie rajta. Igazán semmiség.

Nos. Ha Ön a pubertáson már átesett férfi, könnyű dolga van. Amennyiben nő, kénytelen lesz beszerezni egy férfit, legalább átmeneti jelleggel. A férfitartás ugyan veszélyeket is rejt, és mellékhatásokkal is párosul, de bizonyos szempontból mégis azt kell mondanunk: megéri.

Mi jut Önnek eszébe a salátadresszingről? Hát a pudingról? Ne is tagadja: ugyanaz, mint nekünk. Bizony nem más, mint az Y kromoszómával bíró egyedek vívőanyaggal dúsított örökítőanyaga. Nem, nem a DNS. Erőltesse meg a fantáziáját! Vagy legalább legyen őszinte. Ön erről nem tudott? Olvasson utána! Vigyázat: kicsit cinkes.

Bár dresszingként és a puding alapanyagaként az igazi, fogyasztása tisztán is ajánlott.

Jó étvágyat!


Kattintson, ha többet akar tudni!

tirpak-admin Höndör B Margit: Napi kedvenc

"a vizitdíjért felelős miniszteri biztos azt mondta, a háziorvosoknak UV-lámpát is be kellene szerezniük a hamis bankjegyek kiszűrésére."

Hát kérem.
Na
Szóval, hát igen.
Ja.

tirpak-admin Hallgatag Drugics: Bumeráng a pofámba

Ha tudnék olvasni, mélységesen felháborítana, hogy egyesek egy komplett kontinenst pucolnának ki a túlnépesedés meg pár hasonló piszlicsáré probléma megoldására. Micsoda túlzás. Az én metódusom sokkal egyszerűbb és koncentráltabb: irtsuk már ki a kínaiakat! Jó, tudom, hogy most már minden országban ott vannak a kis ferdeszeműek, főzik a szar kajájukat, de ez önmagában nem érdekel, mert azt úgyis a csóringer prolik eszik, nem én. A problémák akkor kezdődnek, amikor a munkámban akadályoznak, amikor a kis köcsögök tőlem szívják el a műsoridőt, kvázi az éltető oxigént. Mert nem bírják megállni, bazmeg, hogy ne róluk szóljon minden hír. Addig nyomulnak a hírügynökségeknél, a szerkesztőknél, amíg ki nem lobbizzák, hogy mindenki folyton velük foglalkozzon. Egyszerűen a lételemükké vált, hogy folyamatosan előtérbe tolják önmagukat, ellentétben az olyan normális, és nem mellesleg, magyar emberekkel, mint, teszem azt, én.

Még szerencse, hogy nem tudok olvasni (képzelem, mi mehet róluk a nyomtatott sajtóban), az én munkámhoz elég, ha gondolkodás nélkül mindig kimondom az első dolgot, ami eszembe jut. Ez két okból is jó, egyrészt mert vicces, bárki hallhassa, másrészt meg munkát ad egy csomó unatkozó ORTT-megfigyelőnek, illetőleg a bírságokon keresztül pörgetem a gazdaságot is. Hé, még valami kitüntetést is érdemelnék, szerintem: mások egy évben nem termelnek annyit az államnak, mint én két szóval. Plusz még nemzeti értékeinket, híreinket is védelmezem. Ide nekem az ezüst bumerángot, vagy a köztársasági dobócsillagot, vagy tisztikeresztet, vagy mi a fasz az.

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: Majd megmondom én, ki a felelős

Elitek, április 4 van. Elnézegetve az olvasottsági statisztikáinkat, a legtöbb közületek nem is tudja, mi volt itt. Vagy pedig olyan történelemhamisító nézeteket olvashatott, hogy megszállás történt.

Na, pontosítsuk csak egy kicsit!

Tudjátok, ki miatt terjedt el a felszabadítás dolog, ki miatt kellett Sztálin kantátát énekelni április 4.-én? Eltaláltátok, a zsidók miatt. Nekik volt felszabadulás, mert végre elmentek, akik irtották őket. Azt hiszem, a sejtetésből elég ennyi, nem kellene, hogy tovább baszogassanak holmi explicit kijelentések miatt.

A többi a ti dolgotok, elitek.

tirpak-admin Höndör B Margit: Árpi, az újságírás Einsteinje

Igen!
Mai, csodálatos postja talán a legjobb példa erre. Micsoda stílus, milyen szenzációs mondatfűzések és poénok! Egyszerűen kúl!

"Ha nem lett volna rendszerváltás, ha nem lett volna Gorbacsov, akkor ma nagy ünnep lenne: a felszabadulásé."
Hát ki más tudná ezt így megfogalmazni???

"A Parlament előtt díszszemlén vonulna el mind a tizenöt tankunk."
Milyen szellemes! Pont azt írja, ami abban a régi viccben van, tudják, Horthy, Hitler, repülőgépek. Nagyot nevettem, pedig már 20 éve ismerem!

"Cheguevarás kisköcsögök gyűrűjében."
Muhahahaha!!! Ez az! Így kell, ezt kell! Köcsög mind!

"Akkortól bejött egy tök másik értelmezés"
Ja. Tökre így volt, és egyáltalán nem volt baró! De tényleg! Totál igaza van megint, büdös náci stricik, büdös, kurva komcsik, ez volt. Meg persze a zsidók és a keresztények is bekavartak valahogy ebbe az egészbe.
Még az a jó, hogy a szcientológusok még nem köcsögösködtek akkor.

Valami olyan igazság van megint a Mester írásában ráadásul (az egészen zseniális stílus mellett), valami olyan mélység, olyan utánozhatatlanul eredeti gondolatok és meglátások, olyan analitikai bravúrok, hogy most el is kell mennem inni egy felest, mert teljesen felzaklattam magam.

Árpi, te vagy az isten!
Árpi! Árpi! Árpi!

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Aki nem dolgozik, ne is egyék!

Ízes magyar szólásmondásokat feldolgozó sorozatunk első részében ismerős, ám mégis egzotikus vidékre kalauzolnám nyájas olvasóimat. Úgy hiszem, szerkesztőségünk példás hozzáállását éppúgy tükrözi a címben olvasható gondolat, mint amennyire dolgozó népünk egészének hitvallását is kifejezi egyszersmind.
Aki nem dolgozik, ne is egyék! Talán sosem volt aktuálisabb e mondás, mint mai, kényszerű megszorításokkal teli világunkban. Az ingyenélőkről szólván pedig kik is juthatnának hamarább eszünkbe a tanároknál. Tudjuk jól: nincs még a világon olyan kártékony, ingyenélő, dologtalan és másokon élősködő fajta, mint a pedagógus. Erre világított rá druszám, Lajos, kérlelhetetlen lényeglátással: „A volt pénzügyminiszter a tandíj bevezetésén túl azonnal megszüntetné a túlfejlesztett felsőoktatási intézményeket és alacsony színvonalú képzést eredményező fejkvótaalapú finanszírozást, és a felsőoktatásban tanítók közalkalmazotti státuszát.”

Értetlenkedő olvasóinknak eláruljuk, hogy a közalkalmazotti státusz helyett természetesen a vállalkozói szerződést támogatjuk, mint olyan módszert, amely kiválóan alkalmas rá, hogy dolgos, tenni akaró, teljesítményalapon gondolkodó, a hosszú távú minőségben érdekelt személyeket és intézményeket juttasson helyzetbe. Hát ki ne tudná, hogy nincs lankadatlanabb, elkötelezettebb és következetesebb híve a stratégiai gondolkodásnak és a kemény munkának a magyar vállalkozónál! Itt az ideje, hogy a tanárok is vállalkozzanak, akkor majd elválik a szar a májtól. Dolgozzanak, de nyáron: "Hey, teacher! Leave those kids alone!"

Nehogy azonban azt higgyük, hogy a módszer csak a felsőoktatásban állja meg a helyét! Oktatási rendszerünk alap- és középszintjén is tért hódít az üdvözítő megoldás. A vállalkozói szerződéssel dolgoztatott pedagógus nemcsak arról ismerszik meg, hogy 1-2 éves, megújítandó munkaviszonyban áll mindenkori munkáltatójával, és az ebből fakadó gyakori iskolaváltásával a nebulók korán megismerkedhetnek a társadalmi mobilitás áldásos intézményével. Szép eredmény persze ez is, de ne álljunk meg itt! A módszer valódi érdemei abban öltenek testet, hogy a vállalkozói szerződés szólhat akár szeptembertől májusig is, hiszen ez volna az az időszak, amikor a tanár ténylegesen tanít az oskolában. A nyári szünet idején nem dolgozik a léha tanerő, logikus és szükségszerű tehát szakítani a bevált gyakorlattal, hogy ezen időszakban is fizetjük restségét. "We don't need no education."

Aki nem dolgozik, ne is egyék! Az amúgy is túlzott társadalmi megbecsülésnek örvendő és – nem mellesleg – túlfizetett tanárok a nyári hónapokban semmiképpen ne az oktatási intézmény kenyerét egyék. Javaslatunk szerint kívánatos volna, ha idénymunkát vállalnának egy kukoricaföldön, esetleg egy hipermarket árufeltöltő osztályán, természetesen szintén vállalkozói szerződéssel – esetleg anélkül. A jóléti állam ígérete szerencsére szertefoszlott, indokolt a közalkalmazotti státusz revideálása és a pénzt feleslegesen vivő terület deregulálása.

A jövőért szintén módfelett aggódó, a sikeres, modern Magyarországot mindennél fontosabbnak tartó, a teljesítmény-orientált szemléletet az anyatejjel magukba szívó olvasóinknak pedig az utolsó szó jogán azt üzenjük: Evés közben jön meg az étvágy!

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: Kinek van joga létezni?

Elitek, teljesen igaza van a Mesternek, most már nagyon ideje lenne kiszórni a selejtet a közszereplők közül. Hát behalok, vannak riporterek, akik rákérdeznek arra, miért ilyen erőszakot sugárzók a Szigetre meghívott zenekarok nevei. Bazdmeg, azért, mert erre jön a nép, azért. Nem is a szeretetre, az senkit se érdekel.

Hát ez egy teljesen reménytelen riporter. De vigyük csak tovább a gondolatot! Miért lenne olyan őskövületeknek, mint Dévényi Tibor vagy Szekeres Imre joga a létezéshez? Nincs joguk és kész és ezt a Mesteren kívül senki sem meri belenyomni a köz orcájába ezer lóerős fospumpával. Nézd csak meg ezt az egyperces videót (egy korábban már szerepelt hosszú videó megvágott változata)!

Most már csak egyet nem értek. Az ilyen bátor igazmondásért kitüntetést szoktak adni. Elitek! Amikor meg akartam említeni a Mesternek ezt bátor hőstettét a Főblogon, hogy a Mester nagyszeűségét mindenki jobban átérezhesse, egy szabotőr törölte a kommentemet!

Előtte:



Utána:

Nincs más megoldás, bíznom kell az Internet erejében, hogy híre megy az árulónak, aki miatt a Mester hőstetteit nem lehet magasztalni.

tirpak-admin Plechni Annás: Heti Tuti

Március 8
Kiáltás félelem ellen
NE FÉLJ, MAGYAR!
Majd holnap is írok.


Március 9
Gyurcsán klán, Gyurcsány dalárda, Gyurcsány család, Gyurcsány.kommandó, félelem, közfélelem, korda, Al Capone, gyerekpornó, kínaiak, gázár, eszelős, totális, alávaló, rendőrbosszú, sokk, káosz, csapda, katasztrófa, embervér, halál, keverés. Terápia, Orbán Viktor, eufória, bátorság, logikus, elsöprő, lelkesítő, gyógyító, közösség, konszolidáció, bátorság, békés, polgári, biztonság.


Március 10
Nem igaz! Nem azért! Nem azt! Milyen hirdetés? Milyen hungaristák?
Majd holnap vicceset írok.


Március 11
Mi.
„Hiába rotyogtatjátok cionista fospumpáitokat antidemokratikus rákosista verőlegények! Félelmetek kiül az arcotokra, habzó szájatok elnémul, mikor végre lerázza bilincseit a tirpák, és évszázados elnyomatásból kitörvén felemeli öklét, és igazságot tesz, mert az övé az!”

Ezt írtam tegnap, és milyen igazam volt.
Itt állunk újra, megfélemlítve egy redőrállamban, a demokrácia halott, olcsó Kisz Jánosok uralmát nyögjük, bármikor eljöhet értünk a fekete autó. Ezt akartuk? Ezért harcoltunk a pszeudofeudalista komcsifasiszták rémuralma ellen az átkosban?
Nem! Az életemet is kockára téve kimondom: Éljen Orbán Viktor!
Petőfi, Arany és Vörösmarty szavaival búcsúzom mára:
A kurva anyátokat, büdös komcsik!

Holnap tényleg valami poénos lesz.


Március 12
véget ért a Gyurcsány-korszak.
Há ja.


Március 13
Ez a Gyurcsány tisztára Sztálin. Krupszkaja viszont jó nő volt.

Március 14
Remélem békés lesz a forradalom.

Március 15
Vettem egy kocsit kéz alatt.

tirpak-admin Höndör B. Margit: Engedjék meg,

hogy bemutassam Önöknek Plechni Annás urat, a férfit, aki bátor, az írót, aki ír, az embert, akinek kacsája van.

Ritkán adatik meg, hogy két akkora formátumú személyiség szülessen, dolgozzon, hasson! egy időben ebben a fosországban, mint Annás és Árpi. Úgy gondolom, szerencsés korban élünk, mert ők is, itt és most, velünk, értünk. Újra és újra lenyűgöz jobbítás vágyától hajtott tenniakarásuk, a cizellált humor, a helyenként szinte nem is emberi tárgyilagosság, a kifinomult stílus, a már-már zavarba ejtő szerény visszafogottság, mindaz, ami kvázi eszmeközösséget teremt e két nagyszerű filantróp irodalmár között. Munkásságuk mérföldkövei a magyar újságírásnak, kiegyensúlyozott, megbékélést hirdető írásaik nemcsak a tirpákbokrétási pantheon örökös tagjává emeli e nemes férfiakat, de büszkeségtől dagadó kebellel elmondhatjuk, hogy AlsóBélatelep és Dürgőkeresztes is tiszteletbeli polgárrá nyílvánította őket!
Örökös csillagként ragyognak ők e sokat szenvedett, hajdan erős ország egén!

Háromszoros hurrá Annásnak!! Üdvözöljük őt a Fosblogban, kérem, fogadják őt olyan szeretettel, mint a Mestert!

tirpak-admin Höndör B Margit: Nehéz napok állnak mögöttünk.

Nemcsak a Mester betegségére gondolok, ami minden igazi tirpák elitet megviselt (jómagam például merő szolidaritásból ismét elkezdtem köhögni), hanem arra a fájó hiányérzetre, amit értékes kinyilatkoztatásainak nélkülözése okozott a szívekben, Lajosnál pedig a májban is. A napok szürkévé váltak, a család idegesítővé, a monitor vibrálni kezdett, az egér bemondta az unalmast. Sóhajokkal, elfojtott zokogással telt meg az éter, gyötrődő email-vltások, szenvedő msnüzenetek jártak gépről gépre, tanácstalanság, elkeseredés lett úrrá még a TETÜKben is. KGB megint rászokott a fűre, Prosztó a lábára ejtette a súlyzóit, állítólag most a hokedlin üldögél egy vájling jégben, és igen, ez az a vájling, amit olyan szégyentelenül lenyúlt tőlem, remélem beleszorul.
Nem csoda, hogy a mai elitgyűlésen egyedül képviseltem a tirpákbokrétási tagozatot a helyi italmérésben, de helytálltam! A negyedik kör után elénekeltem az indulónkat, háromszor belesikítottam az éjszakába, hogy Árpi, te vagy az isten, és most itt vagyok, végre, és látom, hogy megtört az átok, új post született, hú, de még milyen új!
Árpi! Árpi! Árpi!
Te vagy az isten!

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Az álom

Sehogy sem tudott újra elaludni. Már jó ideje csak forgolódott a sötétben, behunyt szemmel, nyugtalanul. Pihenni próbált. Ami azt illeti, igazán ráfért egy alapos pihenés. Nemrégiben ugyanis rengeteg dolga akadt, és mi tűrés, tagadás - ezt neki magának is be kellett vallania - bizony elfáradt kissé. Bár utálta a gondolatot, lehetetlen volt nem észrevenni, hogy az idő felette sem múlik el teljesen nyomtalanul. Szőrzete, mely korábban oly jóleső büszkeséggel töltötte el, hófehérré vált és hiányossá, és ízületei sem voltak már olyan jó állapotban, mint azelőtt. De azért mindent egybevetve, a korához képest nagyon jól tartotta magát. Emiatt igazán nem volt oka a szégyenkezésre. Ráadásul tisztánlátásával, eredeti ötleteivel és elsőrangú problémamegoldó képességével rendkívül elégedett volt. Biztosra vette hát, hogy amint átmeneti tompasága megszűnik, nagy dolgokat fog még véghezvinni. Most viszont rettenetes fáradtságot érzett, hiszen beteg is volt a jó múltkorjában. Aludni vágyott. Aludni, kikapcsolni egy kicsit az agyát, végre nem gondolni semmire. Regenerálódni.

Ehhez minden feltétel adott is volt. Sötétség, csönd, kényelem. Csak az a fránya álom ne járt volna folyton a fejében. Az a nyavalyás álom nem hagyta nyugodni. Egyébként ritkán álmodott. Még ritkábban fordult elő, hogy az álmai említésre méltók lettek volna. Az meg aztán tényleg sohasem történt meg vele, hogy a látomásai visszatérjenek. Már csak ezért is meglepte ez a mostani eset. De ettől eltekintve is furcsa volt.

Tökéletesen tiszta, valósághű képeket látott. Hihetőeket, erőteljeseket. Mégis; az egyes részletek érthetősége, követhetősége ellenére az álom egésze kuszának, összefüggéstelennek tetszett. Azt nem lehetett mondani, hogy nem volt benne rendszer, de ez a rendszer egészen torznak hatott. A legdöbbenetesebb pedig az volt az egészben, hogy kitalált alakjainak minden egyes tulajdonságát ijesztő pontossággal látta. Hát igen, érdekes dolog ez a virtualitás – gondolta magában. Alakjainak jelzői mintha külön erre a célra jöttek volna létre, olyan tökéletesen határoztak meg mindent. Civilization – ez a szó többször is visszatért, hogy megnyugtassa. Elmosolyodott. Végre nem kellett a dolgok jelentésén tovább töprengenie, a fogalom oly tökéletesen írt le mindent. A fejében keletkező érzések kérlelhetetlen egyértelműsége mindenféle találgatást feleslegessé tett.

Először egy kislányt látott, fehér ruhácskában, hajában mezei virágokból fonott koszorúval. Egy napsütötte réten ült, ártatlan kis arcán kedves mosollyal; körülötte zöldellt a fű, ameddig a szem ellátott. A közelből madárcsicsergés hallatszott. A kislány gyönyörű, barna szemei fényesen csillogtak, és pici, piros száját álmélkodva tátotta el. Két színes pillangót nézett. A lepkék virgoncan kergetőztek, vidáman és játékosan repkedtek virágról-virágra, könnyedén, légiesen kerülgették a lány aranyszőke hajfonatait. Körös-körül béke és nyugalom honolt.

Ám egyszer csak elmosódtak az ártatlan arc körvonalai, és a madárcsicsergést dobpergés erőteljes hangja nyomta el. A fű eltűnt – helyén széles főút vizes betonja terpeszkedett. Az úton katonák meneteltek - kemény arcélű, harcedzett férfiak és fiatal, a serdülőkoron alighogy túljutott fiúk. Csak az erő van, mondogatták félhangosan, ütemesen. Vállukon puska, szemükben elszántság; barna bakancsuk súlyosan döngött a kövön, és nehéz fémsisakjukról apró patakokban folyt nyakukba a víz. Bár gyorsan mentek, a sor nem akart csökkenni.

Aztán újabb kép tűnt elő. Emberek sürgölődtek egy zajos piactéren. Kofák árulták a portékáikat, Mesterlegények kergetőztek vad röhögéssel, amott pedig jól megtermett malacot forgatott valaki a nyárson. A tér közepén egy nagyhangú ember kiabált valamit, aztán mutatványosok léptek színre, és kötelességtudóan mókázni kezdtek. A fogadóból vidám éneklés hangja hallatszott.

Nemsokára azonban mindez a távolba veszett, és helyét a sötét űr foglalta el. Két fehér szkafanderes alak szerelt valamit egy fémszínű űrhajón. Néha, amikor egymás közelébe kerültek, biztatóan mosolyogtak vastag üvegburájuk mögött. Szemlátomást boldogok és elégedettek voltak, mint Malacka az űrben. Ezalatt a kék bolygón, valamelyik tévécsatornán egy kopasz ember magyarázta, hogy valami Gagarin nevezetű már évekkel azelőtt megmondta az űrből visszatérvén, hogy az a bizonyos akárki a felhők felett sincs, azaz nincs. Szavait tapsvihar nyomta el. Az álmodó arcán halvány mosoly suhant át.

De hamarosan szertefoszlott ez a kép is, és a háttér élénk sárgára változott. Kopár sivatag rajzolódott ki, homokja forrón perzselte a tétován álldogáló fekete kisfiú meztelen talpát. Csupa csont és bőr volt, csak a hasa dagadt ki hatalmasan. Kisebesedett fején otthonosan telepedtek meg a lomhán zümmögő legyek. Felette, párezer méter magasan, repülőgép húzott el, és mintha felesleges poggyásztól szabadulna meg, egy neutronbombát pottyantott ki magából.

A gép átrepült az óceánon, és egy óriási, tündöklően kivilágított városban landolt. A pilóta kiszállt, és mielőtt hazatért volna, még bement a hipermarketbe. Fagylaltot vett, csipszet, meg az esti sportújságokat. A pénztárosnő gyakorlott, automatikus mozdulatokkal húzta le a vonalkódokat. Ez aztán az igazi hatékonyság, gondolta a pilóta elégedetten. A hangszórókból lágy zene szólt. Ölni, és élni hagyni.

A dallam azonban egyik pillanatról a másikra megváltozott, ünnepélyessé, fenyegetővé vált. A falak egymás felé futottak és sokszorosukra magasodtak; műanyag borításuk is leolvadt, és a helyén nem maradt más, csak csupasz kövek. A kórus tiszta, erőteljes hangja betöltötte az egész templomot. A hívek pillantása emelkedett gyönyörről tanúskodott, arcukról a megtisztulás, az átlényegülés, az értékes dolgok felé fordulás igaz öröme sugárzott. A levegő megtelt szépséggel és erénnyel; túláradó, őszinte hittel. A templom előtt egy arab kisfiú kóricált éhesen. Something wicked.

A következő kép, amit látott, egy barlang körvonala volt. Középen tűz lobogott, amelyet állatbőrbe öltözött harcosok ugráltak körül. Zsákmányuk, a kiterített, jámbor pofájú medve, békésen, meghunyászkodva hallgatott. Utáljátok ellenségeiteket, skandálták kórusban az átszellemült alakok. Lassanként már kezdett megalvadni az állat sebeiből kiömlött vér. A vastagabb fadarabok időnként meg-megroppantak a tűzben, mely meleg, sárgásvörös fénnyel világította meg a hideg falakat. Fortélyos félelem igazgatta őket, nem csalóka remény. A táncoló, torzonborz figurák árnyékképei között elővillantak néhol egy-egy barlangrajz mesteri vonásai.

Aztán a göröngyös szikla sima felületű, fekete táblává változott. Rajta fehér krétával bonyolult egyenletek sorakoztak. A táblánál szemüveges, fiatal tudós állt, és rendívül izgatottan, nagy hévvel magyarázta szerény javaslatát a feszülten figyelő kollégáknak. Előadása végén dörgő, szűnni nem akaró tapsvihar söpört végig a termen. A falon nagy, digitális kijelzőn fordult visszájára az idő. The final countdown. A tapsvihar dörgése egy pillanat alatt ágyúdörgéssé erősödött, melyben a harctérről fejvesztve menekülő emberek rémült ordítása nyomtalanul veszett el. Szemükben félelem ült, borostás, mosdatlan arcukat teljesen ellepte a rettegés. A levegőben bombák által felszakított földdarabok és közéjük keveredő csonka végtagok kavarogtak. Nem messze ettől a helytől önmaguk árnyékára lesoványodott férfiak és nők, fekete-fehér csíkos ruhában meneteltek egy lapos épület felé, melynek magas kéményéből sötéten gomolygott elő a füst. Alig lehetett látni a füst árnyékától, hogy ez bizony sekély sírhant. Egyszer csak a tömegből kivált egy áttetszően elvékonyodott asszony, és elszánt arccal, bicegve-sántikálva futott a megváltó, áramjárta szögesdrót irányába. A ráripakodó gépfegyveres suhanc már nem tudta megakadályozni a tervét.

Aztán egy kisfiút látott felnőni az álomban, aki lehetett éppen ennek az asszonynak a fia is. Látta amint a fiú elvégezve iskoláit egyetemre ment, majd gazdag bankárrá vált; és látta ahogy szánakozó arccal, tehetetlenül széttárt karokkal tagadta meg a kölcsönt attól az ismeretlentől, aki meg lehetett éppen a gépfegyveres suhanc fia is. Az ismeretlen a bankból kilépve buszra szállt és hazament. A konyhai lámpa kampójára felkötött merev, élettelen testének lassú imbolygása szürke árnyékot vetett a befejezetlen búcsúlevélre, amelyet családjának hagyott hátra. Hevenyészve aláhúzott címe így szólt: Az ügynök halála.

Temetésén együttérzőn kondult meg a hitközség kegyes adományokból felújított harangja; hangjára még szorosabban simultak egymáshoz a szerelmesek, akik a temető melletti kis park ütött-kopott padján csókolóztak. Remegő hangon súgták egymás fülébe, hogy együtt maradnak, míg csak meg nem halnak. Régen volt, hogy is volt? A következő képen ugyanezt a párt látta néhány hónappal később. Egy nőgyógyászati rendelő várójában ültek. Mikor rájuk került a sor, idegesen elbúcsúztak egymástól, és a fiú nyirkos tenyérrel, szemében ijedt sajnálattal nézte, ahogy kedvese belép a fertőtlenítőszagú helyiségbe. Az őszülő halántékú orvos szomorú arccal, fejcsóválva fogott hozzá, hogy kikaparja a lány méhében megfogant gyermeket. Szabadság, szerelem.

Aztán hirtelen felébredt. Fejében összevissza kavarogtak az álom furcsa képei. Bárhogy szeretett volna, sehogy sem tudott újra elaludni. Tisztában volt vele, hogy az volna a legjobb, ha mindezt gyorsan, egyszer és mindenkorra elfelejtené, és soha, soha többé nem gondolna rá. Fennállt a veszélye, hogy valaki tényleg kimondja majd azokat a bizonyos mondatokat. Ettől megijedt, és mindent ki akart törölni az agyából amit látott, és minden mást is, ami egyáltalán kapcsolatban lehet vele. El akarta felejteni ezt az egész virtualitást, úgy ahogy van. Hasztalanul. Much ado about nothing, gondolta elmélázva. Pontosan tudta ugyanis, hogy nem lesz képes gondtalanul megpihenni mindaddig, amíg nem tesz valamit. Valami lényegeset; valamit, amire éppen ez az álom készteti. De hát mit is tehetne?

Csak egyetlen megoldást tartott lehetségesnek. Igen, tudta már, hogy nem tehet mást, ha azt akarja, hogy nyugta legyen végre. De vajon helyes-e ha azt teszi, amiről úgy érzi, hogy meg kell tennie? Van-e joga hozzá? És vajon jó az egyáltalán, amit kigondolt? Töprengeni kezdett. Megkísérelte elképzelni a következményeket, minden egyes apróságot körültekintően igyekezve mérlegelni, az összes részletet lelkiismeretesen megvizsgálni. Heads up, mondogatta magának, ismételgetve az álombéli figurát. Heads up. Erősen próbálkozott, de minden hiába. Nem ment.

Körülötte teljes volt a sötétség és a csönd. Vajon jó az, amit kigondoltam? – tette fel magának a kérdést sokadjára. Helyes? Vagy helytelen? Sehogy sem tudta megadni rá a választ. Mindegy. Legalább érdekes – gondolta keserűen. Azzal nagyot sóhajtott, és megteremté az eget és a földet.

És lőn este, és lőn reggel. Első nap.

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: Ébresztő, elitek!

Elitek! Mi ez a döglés itt? Elfelejtettétek, hogy bűneitek vannak, amelyekért örök blogolás az osztályrészetek? Elő az összes blogfüggővel és nyomás, lehet rácuppanni a témára. Melyikre a három közül? Hát a katolikus egyház fikázására! Előre, fikabloggerek, betölteni a fospumpát és tűz!

Nem hiszitek el, mi történt! A mértékadó újság megírta, hogy ez az agyalágyult öregember, aki pápának nevezi magát, megtervezte a szinteket a vadonatúj, bibliai témájú akciójátékához, ahol a szintek teljesítésével végül a menyországba lehet jutni. Naná, hogy csak a legújabb gyorsítókártyákkal fog menni. Elment ez a roggyant egy templomba és demót tartott! Sejthetitek, hogy a sok idióta hívő hogy meglepődött, amikor meglátták a pápát force feedback-es joystickkal a kezében, amint a szegény bűnöst manőverezgeti lávatavakban égő lelkek és láncfűrésszel vagdalkozó ördögök között. Aztán volt egy szint, amit úgy kellett teljesíteni, hogy maga Lucifer vadászott a játékosra egy Gatling géppuskával a karmai között, hatalmas bőrlebernyeges szárnyával röpködve. Minderről azt mondta ez a trotty, hogy mindez valódi.

A hülye agya, az a valódi.

Na, kíváncsi vagyok, mint mondanak erre a hibbant katolikusok. Ezt már nem magyarázhatják ki. Megírta például a Times is, annak csak hisztek, nem? Aztán utána megírták más lapok is, mint a Scotsman, a Catholic News Service, a Canada National Post, sőt még maga a Vatikán is.

Nem hiszitek? Kattingassatok a linkekre szaporán.

Na jó, konkrétan a videojátékot csak két forrás említi. Az egyik azonban az Index, amely perdöntő. A Végső Forrás, ahogy mondani szokás.

Nos tehát, hülyegyerekek odakint? Gyertek gyorsan védeni a pápátokat, rohad a blog. Azonnal forgalomra van szükségem, kegyetlen a verseny.

Muhahahaha, ez a trükk mindig bejön.

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: Gyurcsány

Médiafelületünk kínosan ügyel a kiegyensúlyozottságra, így Orbán-rovatunk cikke után a magyar közéleti újságírás egy másik nagyágyúja, András világítja meg nekünk a történelem összefüggéseit Gyurcsány Ferenccel. Van valami titok, amiről nem tudunk, András?


A kelet utolsó védőbástyájának védelme még mindig nem kapta meg az őt megillető helyet a magyar történelem legfényesebb lapjain. Mi voltunk, a mi szellemi műhelyünk, akik először lebbentettük fel a fátylat az isonzói csatát övező összeesküvésről, félrevezetésről, mételyezésről. Sokan, a kommunista történetírás által elferdített agyúak azt gondolják, hogy az isonzói csata egy eszetlen öldöklés volt és a félmillió, nagyrészt magyar katona feleslegesen veszett oda. Hát egy fenét. Mit tehettek volna, ha a barbár olasz hadsereg, azok a macskaevő, tésztazabáló primitívek lerohanták dicső országunkat, az Osztrák-Magyar Monarchiát! Elképzelni is rettentő lett volna, ha az olaszok beözönlenek és mindenkit macskaevésre kényszerítenek. Legdicsőbb hagyományainkat taposták volna sárba, trattoriák mocsárbűzébe fulladt volna ezeréves országunk, fehér kenyerünket a redvás pizzájukra cserélhettük volna. Micsoda szerencse, hogy csekély félmillió ember feláldozásával elkerülhettük ezt a dicstelen véget és sokkal jobban jöttünk ki az egészből, hiszen elértük, hogy a románok szálljanak meg. A hősök, akik meghaltak, nem haltak meg hiába.

De mit is akartam mindezzel mondani?

Na persze, Gyurcsány! Ki más, a Gyurcsány! Valamit megint mondott, valami hazaárulót, valami rendőrterrorosat. Mondott valamit, de arra nem emlékszem, mert amikor ránéztem, felemelt tonfájú rendőrt láttam, amint Gyurcsány parancsára a kövezetbe veri a hazafiak nyálát. És ha csak a hazafiakét! Mert mit gondoljunk arról, amikor egy megvadult rendőr letépi egy isonzói veterán kitüntetéseit és a szerencsétlen háborús hős szájába tömi? Ilyet rendes rendőr nem tesz, ilyenre csak gyurcsányi parancs tonnás súlya alatt vetemednek a tisztességes, ámde megtévesztett rendőrök. Ilyet bezzeg nem mert volna a rendőr csinálni, amikor a veterán még fiatal korában Maxim géppuskával kaszálta a macskaevő nyugati barbár olaszokat. Mindenki mondja meg a rendőr ismerősének: minden isonzói veteránnal való szemétkedésért megérdemelt büntetés vár rájuk.

Ők építhetik a turult az isonzói csatatéren. Meredekek ám a hegyek arrafelé!

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Távol, és mégis közel

Kedves Nézőink! Örömmel jelenthetem be, hogy bolygónk szerkesztőségünktől legtávolabb eső részéről, a planéta átallenes pontján lévő Új Zélandról is megérkezett első olvasónk. Üdvözöljük! Egyúttal hozzáfűzzük, hogy adásunkat ezt követően már csak az Antarktiszról beeső látogatók esetén szakítjuk meg rendkívüli jelleggel, mára ugyanis a FosBlog elérte, hogy az összes nagyobbnak nevezhető szárazföldről értékeljék szakmai hozzáértésünket. Le vagyunk nyűgözve.

Ugye Önök is?

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: Felvételi szabályzat liberálisoknak

Kedves olvasóink, az élet tele van kellemetlen meglepetésekkel. Magyarországon teljesen téves kép él arról, mi a liberalizmus, de kíméletlen őszinteségű megmondóemberünk, László, éjt nappallá téve küzd a téves beidegződések megváltoztatásáért. Támogassák hadjáratában ezen cikk elolvasásával.

Liberális, azt mindenki mondhatja (tekerj le a Liberális pártot? Ezeknek? bejegyzésig). Mondja is boldog-boldogtalan. Azt hiszik, hogy egy kis szólásszabadság, egy kis emberi jogok és máris liberális valaki. Hát nem, kedves olvasóim. Ne legyetek olyan seggfejek, mint amilyenné Soros György lett újabban (tekerj le a Jó napot, tárgyalni jöttünk, ide lőjenek bejegyzésig). A liberális nem azt jelenti. Majd én megmondom, mit jelent.

• Szereted a kapitalizmust? De úgy igazán, a legszabadabb formájában, szívből? Ne hadoválj, nézz magadba! Amikor azt olvasod, hogy a nemzetközi emisszió-kereskedelmi rendszer nem egyszerűen nem működik, hanem szegényebb országok farmereit teszi beteggé és pénzügyileg tönkre, akkor is megvonod a vállad, hogy nem nyerhet mindenki? Ez nagyon fontos kérdés, ne menj tovább, amíg nem válaszoltál! Ne feledd: nem csak vállat kell vonnod, hanem utána nyugodtan is kell aludnod. Kiállod a próbát?
• Na jó, a kapitalizmust szereted, vegytiszta formában is. Most egy nehezebb kérdés jön. Mit gondolsz a gondoskodó államról? Ne a gazdasági öngondoskodásról beszéljünk, hanem arról a perverzióról, hogy a nem fizető gyereke is kap oktatást (szerencsére már nem mindenhol) és egészségügyi ellátást. Át tudsz lépni egy beteg hajléktalanon? Vigyázz, megnézem, puha-e az orrod! Na, kiállod a próbát?
• Biztos, hogy elfelejtettél már mindent a nemzetről és a szociáldemokráciáról? Hadd teszteljelek! Most azt mondom: nemzet! Háhá, valami csillant a szemedben! Te is fertőzött vagy, nem igazán liberális! Na jó, ezen lehet még dolgozni, jöhet a végső teszt.
• Azt mondom neked: környezetvédelem! Lássuk, mire gondolsz? Netán, netán valami pozitív dologra, például környezettudatos befektetésre? Megvagy, megfogtalak! Lebuktál, te álliberális! A Zöld Egyházra kell gondolni és arra, hogy a környezetvédelem állami beavatkozást, antikapitalista törvénykezést és fogyasztáskontrollt jelent! Arra kell gondolni, hogy a környezetvédők minden ellen vannak, ami szent egy liberálisnak! A fospumpára kell gondolni, amit a greenpeace-es köcsögök szorongatnak! Arra kell gondolni! Takarodj a szemem elől, te beszivárgó, te liberalizmus meggyalázója, te agymosott ... szociáldemokrata!

Hú, felidegesítettem magam. Van remény ilyen tagsággal? Hát ilyen tagsággal nem. Csak a vezetőségben bízhatok, Fodor/Kóka csak nem ilyenek. Ha már a nép ilyen birka, legalább a szűk elit tudja, hol van az igazság.

Kattintson, ha többet akar tudni (és tekerjen a Liberális pártot? Ezeknek? bejegyzéshez)

tirpak-admin Höndör B Margit: Beteg a Mester...

Minden elit azonnal írjon együttérző levelet, és helyezze el a kommentekben! Jobbulásért fohászkodó imák is jöhetnek!
ÉS! Semmi szervilis megnyilvánulás, mert azt nagyon utálja!

Példa teljesen agyhalott seggfejeknek:
".....
Hogy Tóta beteg, a faszé nem lehet kommentelni?
.....
Azért nem lehet kommentelni, mert nem bírja, ha ajnározzuk. Márpedig az lenne, mert egy megmondós újságírót bárki elküld a francba, de egy beteg embert nem:) Tanácsot pedig bőven kapott tegnap, ja, Wé, a Béres csepp sem rossz. Legyengült az immunrendszered, az pedig erősíti. C vitamin kell mellé. Nnna. És természetesen jobbulást. Mennek feléd a szeretet energiák, ha hiszel benne, ha nem, hatni fog."

Na.