Írt a Mester!!
Most nem is foglalkozom tartalmi kérdésekkel, úszom a boldogságban, ennyi.
Árpi egy igazi férfi, kész, nem nyitok vitát.
És akkor most megalapítom a TÖPI-t (Tirpák Önkéntesek Pofánverő Intézménye), a szervezetet, ami mától a vitás ügyeket intézi Tirpákbokrátáson, tisztességesen, demokratikusan, face to face, mert ismét csak igaza van az Árpinak, hát egy nagy szart fogok én mindenféle leveleket írkálni hivataloknak meg felelősöknek ezentúl, nem vagyok én sunyi komcsi spicli, bazmeg!
Azt figyelték, hogy milyen jó indítás volt a Mestertől, hogy felhívta erre a megvetendő bolsi magatartásra a figyelmet? Hát ilyen egy tiszta ember, na. Ha lenne haja, most megsimogatnám!
Egyébként is, hogy jönnek ahhoz, hogy sérelmezzék a Mester cikkeit, hol élünk?
A Mester stílusa a maga keresetlen durungságával egy szín, egy oázis a sivatagban, egy fülemülecsivit a kipufogócsövek kakofóniájában, egy gyermekdal a fosország zámbóárpyjainak mindent elsöprő heavymetáljában! Ráadásul ideje már felfogni, hogy demokrácia van, szóval kuss legyen a Mesterről! Igenis igaza van, ha sérelmezi, hogy sérelmezik!
Prosztó, keresse meg ezt az akadékoskodó barmot, és verje pofán.
Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy a Fidesz, és személyesen Orbán Viktor keze van ebben az ocsmány feljelentésben!
2007. március 21.
tirpak-admin
Höndör B Margit: Végre!
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
19:45
0
megjegyzés
Címkék: Fidesz, Orbán szarmagyar
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Jó és rossz ufók
Elitkéim, valamit kurva gyorsan tisztáznunk kell, mielőtt kavarodás lesz. Vannak megmagyarázhatatlan események. Megfigyelnek minket. Kísérleteznek velünk. Röpdösnek össze-vissza. Belgium. Roswell. Folytassam? Magasabb intelligenciák, nem is holmi tirpákok. Mondanom se kell, a fospumpájuk nem hidraulikus, hanem antianyag-meghajtású. Ne kérdezzétek, honnan tudom. Tudom. A világ rejtélyesebb annál, mint a bunkó nemelitek gondolnák.
Ezek a jó ufók. Megfigyelnek, de értünk teszik. A hiperintelligenciájukat tanulmányozva szebbé, jobbá válhatunk egy napon. Talán magukhoz emelnek minket. Na, nem mindenkit, de talán a wéket befogadják. Dolgozom rajta. Higgyetek nekem, én vagyok az ember, aki sohase hazudik.
Na most ezek után kurvára felbasztam magam, hogy ezzel a gyönyörű vízióval egyesek visszaélnek. Ott vannak a csaló szcientológusok. Szemben a kemény tényekkel, amikről én beszéltem, nos, ők egy mesét terjesztenek bűnözéshez közeli módszerekkel. Ez felháborító, ha kell, én egyedül felveszem velük a harcot. Akár az unió csúcsszervében is, ahová amúgy is bejáratos vagyok. Annyi lesz nekik, kérek egy antianyag fospumpát a haverjaimtól, akik bármikor idereppennek a kérésemre és nem marad belőlük más, csak egy kis remegés az ötdimenziós térben, ahol az ufóűrhajók járnak.
Elitek, ne dőljetek be nekik. Vannak a jó ufók, például amiről én írtam sokat. Ezekben kell hinni. Aztán vannak az űroperettek, amiket gonosz emberek saját céljaikra használnak fel. Ebben nem kell hinni, ezek a rossz ufók. Ha meg netán egy szerencsétlen nem tudja a különbséget látni és a jó ufók után a rossz ufókban is hinni kezd, az legyen az ő baja. Én szóltam.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
07:49
0
megjegyzés
Címkék: fospumpa, megmagyarázhatatlan események, ufó
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Hódolat a Mesternek IV. - Best of W
Olvasóink talán észrevehették, hogy FosBlogunk színvonalát csupán heroikus erőfeszítéssel tudjuk fenntartani, lévén, hogy Mesterünk nem nyilatkoztatott ki immár 48 órája. Addig is kénytelenek vagyunk konzervre fanyalodni, hát megosztom Best of W gyűjteményemet.
A konzervről szólva következzék egy üzenet szponzorunktól: attól, hogy konzerv, még lehet friss íze! Nisshin Állateledel Teljes támogatás a házikedvencnek, mert Ő is egy a családból!
Best of W
December 24-én van szenteste. Lehet tudni előre. Meg talán meg lehet úszni félmillió alatt. Ha nem tudja megúszni, tisztelt ügyfél, akkor az az ön problémája, hogy arisztokratának képzeli magát, pedig legfeljebb dzsentri. Szálljon magába, mérje meg a takaróját, aztán húzza össze magát. Nem azért mondom, de a nagypapám még ő maga adott kölcsön az államnak, békekölcsön, majd államkötény vagy kincstárjegy vagy micsoda formájában. Legfeljebb nem utazott annyit.
-----------------------------------------------------------------------------------------
De léteznek sajnos holmi hülye fogyasztóvédők meg versenyhivatalok, úgyhogy olyat kell mutatnom, amit ők már nem tudnak ellenőrizni, mert nincs pénzük a cáfolatra. Mutálok magamnak valami baktériumot, bejegyeztetem, aztán vagy én magam terjesztem el, vagy az általam szponzorált Tejipari Kutatóintézettel mondatom ki, hogy enélkül az ember halálra van ítélve, felfalják a vírusok, és rosszabbul fog élni, mint valaha. Azt bebizonyítani, hogy az L. casei superdefensis – a jobbára ártalmatlan lactobacillus törzs egy változata a sok ezerből – egyáltalán semmilyen hatással nincs az emésztésre, vagy nem hatékonyabb, mint az összes többi joghurtbaktérium, nos, az sok millió eurós kutatást igényelne. Pont olyat, mint amilyet én sosem hajtottam végre, de azt állítom, hogy igen.
-----------------------------------------------------------------------------------------
c.p.z: blogol majd mellettem, ha óhajt. de te meg minek lógsz itt [ezen a blogon, kgb], ugye, merül fel a kérdés.
-----------------------------------------------------------------------------------------
engem se a családod nem érdekel, sem te magad, azt viszont helyesen mérted fel, hogy itt [ezen a blogon, kgb] én mondom meg, mi a tilos.
-----------------------------------------------------------------------------------------
lehet hurrogni, de ettől még van kasztosodás. párválasztásban, baráti körben, mindenhol tettenérhető, igaz, sok kivétel van, ez csak egy trend.
-----------------------------------------------------------------------------------------
LOL, lófaszjancsi. majd pont te fogod kitalálni, mikor miről vitatkozzunk :)
-----------------------------------------------------------------------------------------
kommunikáció szakos picsából meg filozófusból elláthatnánk Európát. nyilván nem fogok úgy tenni, mintha nem lenne cigánykérdés, volt itt róla szó elég, de a munkakerülésnek vannak módjai a nemcigány csoportban is. egyik a bölcsészkar.
-----------------------------------------------------------------------------------------
Iszunk-hányunk-belefekszünk. Bravó. Nagyon jól teszi Schmidt, vagy akárki más, ha ehelyett a bűzlő bolsevik szemétdomb helyett pártot alapít. Most időszerű Sickratman hányatott sorsú két sora: hát ilyenekből áll a jobboldal / Menjenek a picsába mind, azonnal!
Közben Fodor Gábor az iwiwen, egy "kiscica ingyen elvihető", és egy "cukivagy Robi XD :DDDD" között bejelentette, ő bizony megpályázza a jószágigazgató címet az SZDSZ-ben, úgyhogy van esély arra, hogy a pillepalack meg a többi Nyugatról levetett hülyeség után ismét erőre kapjon hazánkban az olyasféle hazugság, mint hogy "az idegen szép".
-----------------------------------------------------------------------------------------
Az egyik az az ondolált nyálas liberalizmus, ami egész Európában leszálló ágban van, és ami már legfeljebb ráolvasással, értsd: intenzív nácizással tud olykor felülkerekedni. Amíg a multikultiból csak annyi látszott, hogy hurrá, gyros, addig minden rendben volt. Szegény elnyomott kisebbségek, karddal átszúrt ártatlan romagyerekek, soha többé fasizmust, a néger mindig drága.
-----------------------------------------------------------------------------------------
Ebbe bizony nálunk is bele kell csapni, bár változtatni lusta főnökök szívesen hangoztatják, hogy azt a lovat kell ütni, amelyik húz, ez nem mehet a végtelenségig. A gyerekgyárosokat bizony munkára kell fogni. Nem lesz egyszerű ezt jogilag megoldani, az biztos.
-----------------------------------------------------------------------------------------
Állítólag háborúkban és természeti csapásokban veszik csak észre az emberek, mennyire túlértékelték az ingóságaikat elõtte. Talán ez a pár szûk esztendõ is rákényszeríti õket, hogy beérjék azzal, amit valójában megengedhetnek maguknak.
-----------------------------------------------------------------------------------------
Tehát a közép-afrikai emberekre gyakorlatilag egészen biztos, hogy még minimum száz éven át az elképzelhetetlen szenvedés vár. Már amelyiknek nem sikerül átszökni Spanyolországba, hogy vad szokásaival aztán ott okozzon problémákat.
Kontinentális euthanáziával, kedves barátaim. ...
A neutronbomba után minimális sugárzás marad vissza, az így sterilizált környezet élettelen tárgyai nem károsodnak. Afrika a mosogatás után szinte azonnal beköltözhető.
-----------------------------------------------------------------------------------------
Nem egészen értem egyébként azokat, akik a napi 20 km buszozástól féltik a gyerekeket. Iskolabuszról van szó, ami háztól házig jön. Nem lehet kérdés, hogy mi a jobb a gyereknek, a falu végén lévő vályogsuli, ahol még csontváz sincs, vagy egy kis buszozás, és normális iskola. Miért kéne őket bezárni a faluba?
-----------------------------------------------------------------------------------------
De tegyük mellé az OTP személyikölcsön-szpotját, és álmélkodjunk. Ezek, ugye, beleöltek akárhánymilliárdot most a megújulásba, van nekik szép új logójuk, lenyúlták a Bravia-szpotot is, amennyire tudták, szóval érezhető a határozott szándék, hogy ne prolinak nézzenek ki – mint a személyi kölcsönből dőzsölő ügyfeleik –, hanem igényes, huszonegyedik századi, komoly cégnek.
-----------------------------------------------------------------------------------------
Épp ezért ér kincset a Tropico és rokonai: a reneszánsz nyelvezet ormótlansága nélkül, funkciójában mutatja meg, hogyan működik a hatalom, hogyan működik a politika. Ebből a nyolcéves cigánygyerek is megérti, mit jelentett Medgyessy, és mit fog jelenteni a 2009-es enyhülés.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Lost Highway
Na, bakker.
Nem erre számítottam. Felkelek gyanútlanul, és a kora reggeli automatizmusokat életbe léptetvén, a gőzölgő kávé kortyolgatása közben mélán tekergetem a kapcsolókat meg a kormányt, készen állva rá, hogy a tévedhetetlen irányjelzőt követve a szokott parkolóba navigáljak az információs szupersztrádán, testben és lélekben felkészülvén a mai napra útmutatásilag. Ám a weboldalon semmi újság, csak a konzerv, hahaha. Pedig már nagyon várom a szcientológusokról szóló cikket, lévén eddig nem tudtam elhelyezni a világképemben az összes ilyenológust, in- és konkluzíve. Mivel azonban nincs fent semmi újdonság in that particular corner of cyberspace, csak merengeni tudok egyelőre, hogy vajh' mi lesz abban az írásban -- ha, akarom mondani: amikor lesz. Nem türelmetlenkedem, elvégre ha már munka, ritkán jó – vagy hogy is van ez a mondás. Inkább szemelgetek az eddigiekből, a korábbi irányjelzés [v.ö.: index] alapján.
Nem tudtam meg nagyon sokat, de arról mind számot adok. Figyelem, most idézni fogok a Mestertől, mert ilyen kényes esetekben akkor jár el leghelyesebben az ember, ha tiszta forrásból merít. Mit kell tehát elöljáróban tudni a szcientológiáról és annak örvén az ilyenológusokról úgy általában?
„Szerintem a szcientológia egy ocsmány csalás. Ugyanezt gondolom a többi vallásról (…)”
Hasonlítsuk ezt össze az alábbi, képzelt mondattal: “Szerintem ugyanis Princz Gábor ocsmány csaló. Ugyanezt gondolom az összes bankárról (…)” Vagy esetleg ezzel: "Szerintem ugyanis a miniszterelnök morálisan elítélhetően szerezte a vagyonát. Ugyanezt gondolom az összes miniszterelnökről (...)" A hasonlóság nyilvánvaló. Ha valaki azt hazudja, hogy bankár, miközben tolvaj, akkor nyilvánvaló, hogy minden bankár tolvaj. Ha egy politikus tisztességtelen, akkor a politikus mint olyan, per definitonem tisztességtelen. Ha valami azt állítja magáról, hogy vallás, miközben csalás, akkor egyértelmű, hogy minden vallás ocsmány csalás. Mossunk össze mindent mindennel, az a tuti -- de közben ne feledjük ezeket koherens rendszerbe is szedni, mert elfogulatlanul, kívülről szemlélődően tudományosak is vagyunk, úgy ám. Minden parallelogramma négyzet, basszameg. Minden piros-fehér csíkozás nyilas. Minden bogár rovar. Morteint nekik. Utáljátok ellenségeiteket.
Amennyiben ugyanis valaki esetleg azt gondolná, hogy a vastagbetűs idézetben az a lényeg, hogy a szcientológia ocsmány csalás, na, az a valaki téved, és nem rendelkezik az én rendszerező elmém tisztánlátásával. Merthogy az a lényeg, ha nem értenénk világosan, hogy az L. Ron Hubbard 2.0-t kimondottan érdemes összehasonlítani a buddhizmussal meg a taoizmussal például, hogy csak két nyilvánvalóan ocsmány csaló bandát említsek, akik szintén a számító, haszonleső fajtából valók. Azt felesleges vizsgálgatni, hogy melyikük mit mond, urambocsá', tanít. Az is mindegy, hogy évtizedekben vagy évezredekben mérhető létezésük időtartama, és az is, hogy milyen alapokra építenek. Röhög a vakbelem. Nem jó dolgok ezek, teljesen elavultak. “Ilyen gyerekes szumózások, Semmire se jó ez ma már. We need guns, lots of guns.” Vágod? Hát kurvára remélem, mert semmit sem utálok jobban, mint a falnak beszélni, és hülyéknek magyarázni.
Azonban, ilyen témákról szót ejtvén le kell szögeznem azt is, hogy: “Még a szent előbőr kéne a bal felső sarokba.” Csak a megfelelő kontextus végett. A szcientológiát ugyanis a kereszténységgel is érdemes párhuzamba állítani, nyilvánvalóan ugyanarról van szó. “Avatott és harcedzett egyházbaszogatóként úgy gondolom, annyit el kell viselnük [a szcientológusoknak], mint a keresztényeknek, [pláne] ha ilyen faszságokat hirdetnek.” Nem nehéz itt párhuzamot vonni, csak megfelelő ideológiai képzettség kell hozzá. Ezek mind ”ilyenológus köcsögök”, kár is lenne különbséget vizionálni közéjük, amikor nincs. Különben sem a részletek a fontosak, hanem az, hogy “nagy móka van kilátásban”. Én egy ilyen mókázós arc vagyok, a humor nagymestere. Nem ismerem benne a tréfát, na. Ilyen egy elfogulatlan valláskritikus lesz az ember, ha már 4 évesen is utálta az életünkre rátelepedő román rajzfilmeket, meg egyébiránt is otthonosan mozog a történelemtől kezdve a filozófián át a reklámokig bezárólag minden területen.
Reménykedjünk benne, hogy hamarosan többet is megtudunk. Szomjúhozom az összefüggéseket.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
01:00
0
megjegyzés
Címkék: ilyenológusok, Lost Highway, vallás hit
2007. március 20.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: No Milk Today – Túlélőkészlet – Egy nehéz nap éjszakája
Mottó
"It's been a hard day's night
And I've been working like a dog"
Nehéz napnak nézünk elébe: ma nem lesz új Mesterpost, mert fáradt a lelkem. Bár kognitív képességeim lehetővé teszik számomra, hogy a logikai állítás szintjén megértsem ezt, a bennem élő, jóval ősibb agyi strukturákkal kapcsolatot tartó ösztönlény mégis tiltakozik, és a kilátástalansággal vegyes félelem karbamid-szagú kipárolgása lengi be kies lakomat. Mit tehet mást ilyenkor a magára hagyott gyermeki én, mint hogy a klasszikusoknál keres menedéket. Az alábbiakban egy gyakorlatban is alkalmazható túlélési útmutatót adok, – ajánlást fogalmazva meg mintegy – kapaszkodót a nehéz napokra.
07.00 A Herman’s Hermits örökzöldjével érdemes indítani, rögtön ébredés után:
“No milk today my love is gone away.
The bottle stands forlon a symbol of the dawn
No milk today it seems a common sight
But people passing by don't know the reason why”
07.30 Miután kisírtuk magunkat, kapjunk be néhány falat kétszersültet [esetleg háztartási kekszet], és öblögessünk le 2 dl langyos teát, kevés cukorral. Ezek segítenek, hogy túljussunk a legrosszabbon. Ügyeljünk rá, hogy magabiztosnak tűnve, kapkodás nélkül, mély lélegzeteket véve induljunk munkába – nem kell minden jöttment orrára kötnünk, hogy magunkra maradtunk, iránymutatás nélkül. Előtte mossunk fogat. A legjobb, ha a fenti előadótól az alábbi sorokat dúdoljuk közben:
“How could they know just what this message means
The end of all my hopes the end of all my dreams
How could they know a palace there had been
Behind the door where my love reigned as queen”
08.30 – 12.30 Próbáljunk dolgozni. Készüljünk fel a legrosszabbra: ma keveset fogunk kommentelni, hiszen nincs új Post. A Mester iránymutatása alapján válogassunk a régiek közül, olvasgassuk azokat. Tudván tudjuk persze, hogy örökké nem élhet konzerven az ember, de a legkisebb elkeseredésre utaló jel fellépte esetén is krákogjunk háromszor, acélozzuk meg akaraterőnket, és sziszegjük a következő szavakat:
“S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam:
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.”
12.30 – 13.30 Ebédszünet. Csak valami könnyűt együnk, ez a nap úgysem a hedonizmusról szól. Legjobb ilyenkor egy pizzaszelet vagy egy mekdöncis saláta. Próbáljunk beszélgetni azokkal az agyhalottakkal, akikkel együtt kényszerülünk dolgozni. A birkák persze nem olvassák a Mestert, így meg se kíséreljük elpanaszolni nekik fájdalmunkat. Viselkedjünk természetesen, kínáljuk őket rágógumival. Éberség! Ebéd után, ha fél percre magunkra maradunk, mormogjuk a következőket Karinthy Frigyessel:
“Nem mondhatom el senkinek
Elmondom hát mindenkinek
Hogy fájt amikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak
Mert álom a bűn és álom a jóság
De minden álomnál szebb a valóság”
13.30 – 17.00 Próbáljunk ismét dolgozni. Csak nagyon ritkán frissitsük A WEBOLDALT, kerüljük a feltűnést. Készüljünk fel rá, hogy a Mester ezúttal állja a szavát, és tényleg nem lesz új post, hiába nyomogatjuk a refresh gombot. (Erről nagyon összetett véleményem van, úgyhogy nem fejtem ki, de muszáj megjegyeznem: nem, a Mester nem állta a szavát, és mégis van post ma is. Ezzel visszamenőleg annulálta véleményformáló kinyilatkoztatásomat. Hahaha. A szerk.) Aknakeresőzzünk helyette, és töltsünk le néhány cigányviccet és egy éhező afrikai négergyerekről készült képsorozatot az asztalra. Ha lehetőségeink engedik, a destroy mappába tegyük őket, és ez az egész a rockets&tanks könyvtár almappája legyen. Óvatosan frissítgessük a w.blog.hu-t, hogy növeljük tűrőképességünket. Ha elkeseredünk, idézzük fel a klasszikus verssorokat, ismét József Attilától:
“Kit anya szült, az mind csalódik végül
Vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni –
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül:
Ebbe fog belehalni.”
17.15 – 19.00 Köszönjünk el agymosott kollégáinktól, és menjünk vásárolni. A legszükségesebbeken túl, okvetlenül szerezzünk be egy IQ-tesztet is. Fontos, hogy hipermarketbe menjünk. A fogyasztás templomában felszabadulunk, csökken korábbi frusztrációnk. Fizessünk bankkártyával, de semmire se vegyünk fel hitelt, mert az agyhalott dolog. Ne feledjük, pénzügyi analfabéták vagyunk. Mivel a Mestert most nem tudjuk megkérdezni, hogy mire szabad és mire nem szabad költenünk, akkor járunk el a legbölcsebben, ha az Eljövetel című örökbecsű munkát vesszük meg. Ne lepődjünk meg, ha a Libriben azt modják, hogy ők nem tartanak olyan szemetet, ami a kutyának nem kell. Reakciósok. Fizessünk a pult alatt, és kérjük meg, hogy csomagolják be a megszerzett kincset. Egész biztosan nem szeretnénk, hogy dühödt vásárlók akarjanak kifosztani bennünket a parkolóban. A költő szavait parafrazeálva, skandáljuk az alábbiakat:
“Mert megvan a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.”
19.30 – 20.30 Siessünk haza, és tudjuk le gyorsan a vacsorát. Ne essünk túlzásokba: egy joghurt, egy fél zsemle és egy tesco alma pont elég lesz. Elvégre megszorítások vannak, és ugye nem mi akarjuk aláásni a nemzetgazdaság felemelkedését? Gondoljunk a Mesterre, majd magunkra, s aztán a Mesterre ismét. Da capo al fine. Végre magunk vagyunk. Olvasgassuk az Eljövetelt és a régi postokat. Lényegüljünk át a koherencia fényénél. Szavaljuk fennen Shakespearet:
“Légy hű magadhoz!
Így mint napra éj következik,
Hogy ál máshoz se lész.”
22.00 Bújjunk korán ágyba. Egy nehéz napon vagyunk túl, de ne essünk az önsajnálat mindig büdös vétkébe – mossunk fogat. Ágyban, párnák közt alfa állapotba kerülvén, értékeljük újra a napot, mérjük fel, hogy mennyivel gazdagodtunk ma is, és becsüljük magunkat érte, hogy képesek voltunk ilyen hosszú időt kihúzni a Mester közvetlen útmutatása nélkül. Ringassuk magunkat álomba egy másik Árpád, a Tóth szavaival:
“Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át…
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek… bolondság… szép jó éjszakát”
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
21:43
0
megjegyzés
Címkék: áhitat, micsoda mester, nehézségek
2007. március 19.
tirpak-admin
Höndör B Margit: Nakérem
Voltam ma az ÖTYE-n (Öntellektuellek Tirpákbokrétási Yoyoba Elitklubja), és képzeljék el, kiderült, hogy Árpi filmjének az igazi címe A bróker, és nem főszerepről van szó, de a többi majdnem stimmel! Valami kooprodukciós film dánokkal és szingalézekkel!
A Mester levélkézbesítőt alakít egy brókercégnél, aki szabadidejében háborús relikviákat gyűjt, és mikor elbocsátják, bekattan, tulajdonképpen egy álomjelenetről van szó, amiben azt képzeli, hogy ufókkal támad a gonosz brókerre, akit Keanu Reeves alakít, és láttam a rész forgatókönyvét is, megpróbálom visszaadni, figyi:
Debil Kézbesítő terepszínű gyakorlóruhában, mellette 2 db egyszemű UFÓ, iroda, Keanu Reeves az asztalnál ül.
DK: -Rohadt Orbán, kinyírlak, most véged van!
UFÓK: szörcs, szörcs
KR unott arrcal felnézve: - Ismerem magát?
DK:-Megöllek, szétfospumpázlak! Agyonverlek!
UFÓK:- szörcs szörcs
KR megnyom egy gombot: -Nyugodjon meg kérem. Hívtam a biztonságiakat. Egy teát addig?
DK: Anyádat, szemét állat, meghalsz, kiheréllek, én főblogger vagyok, az én tankom a legnagyobb!
UFÓK: -szörcs szörcs
Biztonságiak bejönnek, leütik mind a hármat, jelenet vége.
IGEEEN!!! ÁRPI!ÁRPI!ÁRPI!
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
22:50
0
megjegyzés
tirpak-admin
Prosztó M. Beléndek: I have a dream
Álmomban isten voltam. Hatalmas, teljhatalmú Teremtő.
Felülről néztem le a világra és kedvem leltem benne. A felhők békésen vonulásztak, a rajtuk áttörő napfény tüchtig kis árnyékokat vetett a síkságokra, meg a kis geil hegyecskékre, az ökoszisztéma érintetlen volt és minden úgy működött, ahogy annak működnie kell.
Az emberek vadásztak és gyűjtögettek, állatbőröket viseltek és boldog tudatlanságban éltek.
Néha egyet-egyet agyonvágtam egy villámmal, vagy vulkánkitörést rendeltem el egy falu alatt, hogy tisztában legyenek vele, hogy vagyok.
Olyankor sikoltoztak és sercenve elégtek.
Jó érzés volt.
Aztán egyszer feljebb toltam a 'társadalomépítés' csúszkát és a törzsek népekké, országokká, majd birodalmakká erősödtek.
A népek és birodalmak összecsaptak és sokan meghaltak. A templomaimból kacskaringózva szállt fel az áldozatok füstje.
Jó érzés volt.
Aztán feljebb toltam a 'technológiai fejlődés' csúszkát, egy 'drop down' ablakból kiválasztottam a 'szekularizációt', csak hogy lássam, hogy mi történik. Tudtam, hogy végeredményben az egész rendszer az én kezemben van, ha minden kötél szakad, elrendelek egy özönvizet és minden reset.
Továbbra is ölték egymást.
Jó érzés volt.
Egyre kevesebb vallásháború volt, ezt kicsit sajnáltam, azok, amelyek megmaradtak, viszont, egyre aggasztóbbaká váltak.
Volt néhány agresszív világi frakció is, vörösingesek, barnaingesek, azok különösen szórakoztattak. A közhiedelemmel ellentétben egy istennek is van humora.
Összességében jó móka ez.
Volt egy kis ország, amelyik a kedvencem volt, olyan kis mafla, ügyetlen nemzet, minden rosszul sült el, amibe kezdtek, de volt tartásuk, összességében bírtam őket.
Teltek az évek és a kis kis görények lent a porban közben itt-ott rakétasilókat húztak fel.
Tankok is voltak.
Tankvadász helikopterek.
Félholdas , vallási fanatikus zöldséges frakció.
Barnabőrű gyerekgyárosok.
Eldugott vegyifegyverek.
Cowboyból, vagy titkosszolgálatosból lett elnökök.
Elpukkant egy atomerőmű.
Felborult az ökoszisztéma.
Globális felmelegedés.
Túlnépesedés.
Már éppen nyomtam volna egy reset-et, amikor...
Az a bizonyos kis mafla, ügyetlen nép közben háborogni kezdett. Nem történt semmi különös, megint szarban voltak, megint dilettáns vezetőik voltak, megint hergelték egymást, kicsit gyújtogattak, kicsit hangoskodtak, kicsit reformálgattak, kicsit unalmasak voltak.
Közelebb hajoltam, hogy lássam, mi történik, bár a globális történések kavalkádjában igazán egy kevéssé figyelemreméltó szín feltárulására számíthattam. Nem egészen így történt.
Mert akkor felfigyeltem RÁ.
Mesternek hívták a tanítványai. Tagadott engem, tagadta a múltat, tagadta az eddigi értékeket és tudatában volt saját felsőbbrendűségének. A Mozgalmat, ami mögötte indult, Fospumpizmusnak nevezték. A Mester mindenkit utált, de jogosan.
Követői, az Elitek egyre többen voltak. Kérlelhetetlenül kiálltak a reformok mellett, tudván, hogy nincs re-form-al-ter-na-tí-va. Füvet szívtak, a kissé lelakott és szebb időket látott fővárosban éltek, értelmiségiek voltak és az MSZP-re szavaztak.
Bár a jelenet jelentéktelen volt, felbosszantott isteni mivoltomban.
Le akartam sújtani a Mesterre egy villámmal, mint mindenkire, aki alapjaiban feszegette a rendszert. 10.000 év alatt nem sokan voltak ilyenek. Nem tudtam. Képtelen voltam, isteni hatalmam elszállt, elmúlt, semmivé lett. Felhorkantam és özönvizet rendeltem el. A rendszer lefagyott és hiába kattingattam a 'Nuke 'em!!!' feliratú vörös vezérlőelemre, nem történt semmi. És ekkor a Mester alakja csak nőtt, csak nőtt, kiemelkedett a porszemek közül és elhomályosított minden az alakjával. Azzal az isteni alakkal. Ott állt előttem és megvetően nézett. Hangja zengett, mint mindig.
"Nézd meg, ki vagyok"- súgtam neki, s meglékeltem a fejemet, agyamba nézett s nevetett...
"Én vagyok az Alfa és az Omega" - mondta a Mester - "az Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, a Mindenható"
És porba hullottam előtte és hittem, és akartam, hogy ő jobban tudja.
Bizony, mondom néktek, ezt álmodtam.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
20:52
0
megjegyzés
Címkék: Magnifico, mester, micsoda mester
tirpak-admin
Höndör B Margit: Megkésve egy kicsit, de!
Tegnap akkora katarzisom volt, hogy még mindig a hatása alatt állok, először is az éj leple alatt inkognitóban becsöngettem a Mesterhez, hogy végre szemtől szembe is láthassam, mert KGB újabb postjában megint annyira hasonlított az Árpi a Billege Józsira,( aki egy kis görcs fasz, de a sunyi fajtából ám!), egyszerűen bizonyságot kellett szereznem, és meg is kaptam, + százezer forintot egy borítékban, Csak úgy a kezembe nyomta, egy hang nélkül, mielőtt becsukta az ajtót, hát, ilyen nagyvonalú ember ő, kérem! Teljesen feldobódtam, ráadásul sikerült elkerülnöm egy rosszarcú zöldséges különítményt a lépcsőfordulóban, nagayon elszántnak látszódtak, észrevették, hogy ezek egyre többen vannak a városban?
Na mindegy, visszatérve a felvételre, igen, ez Árpi, érces hang, megnyerő vonások, lenyűgöző mosoly, hát ezt teszi a jó társaság, a megfelelő környezet, meg kell választani azért, hogy milyen műsorban nyilatkozik az ember,. és a Mester megválasztotta, ezzel egy jókora fricskát nyomva bele a sok tahóállat pofájának a közepébe, Napkelte, igen, ahol egy független, mérvadó, hozzáértő véleményformáló skrupulusok nélkül szerepelhet, lévén a műsor maga garancia a színvonalra.
És igen, egészen más volt a hangulata is ennek a beszélgetésnek, kérem, egy boldog kis közösség tagja ez az Árpi, azok a bájos incselkedések, azok a fergeteges élcek, a hülyesuttyómásikak lealázása, olyan melegség költözött a szívembe, mikor néztem, azt figyelték, hogy a Mester mindig tudja, hogy kibe lehet büntetlenül belerúgni, és abba minden fenntartás nélkül bele is rúg? Szeretem ezt a határozottságot benne, és külön örömmel töltött el a boldog egyetértés a vezető riporter úrral, aki, ne kerteljünk, a magyar televíziózás egyik emblematikus figurája, és, ha nem lenne a Mester, bátran kijelenthetnénk, hogy a legjobb példája a megingathatatlan tárgyilagosságnak, de a Mestert persze senki sem tudja űberolni. Hallottam is pletykákat intellektüel körökből, hogy felkérték az Árpit már egy filmre is, Koltai Gábor fogja rendezni, az lesz a címe: A Blogger, valami olyasmiről fog szólni, hogy jönnek a semjének, de a Blogger összefogja az ufókat az univerzális fospumpájukkal, és végső csapást mérnek a narancskábulatban vergődő iszlámokra, Orbán Viktort állítólag Woody Allen fogja alakítani. Na mindegy, várjuk ki a végét, a lényeg az, hogy mindenki reszket, ha meglátja a Mestert, a hangjától pedig egyenesen irtóznak, és ez érthető is, most már csak azt várom, hogy írjon végre valamit a blogjába, ne csak a régi cikkeiből ollózgasson, mint ma, esetleg arról, hogy Áder egy baromarcú, az már régen volt, vagy célozgathatna kicsit arra, hogy Orbán női fehérneműt hord, mittomén.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
18:56
0
megjegyzés
Címkék: Orbán tajtrészeg
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Az ember, aki sohase hazudik
Vannak, akik azt mondják, hogy ugyan az ész bajjal járhat, de bűn az ostobaság. Bullshit. Eljutottunk oda, hogy a tisztánlátás és racionalizmus egy-két kis szigetét immár óceáni viharhoz illően ostromolja a hülyék óceánja. Az idiótizmus lett a default, elitkéim, az értelmeseknek csak egy-két menedék maradt, mondjuk ez a blog.
Ilyen helyzetben azt mondom én, hogy csak az tud feldühíteni, aki hazudik.
A hazugság nagyon csúnya dolog. Most nem akarnám nevesíteni a főhazugot, de magatok is rájöhettek, ha megnézitek a bannert. Igen, az a pasas, akinek a szobrocskáját eltapossa a játék Sherman tank. Bassza meg, hát mit kertelek itten, kimondom én bátran, nem véletlenül rettegnek a véleményformáló nyilaimtól a közszereplők, az Orbán a főhazug.
Én pedig mindig igazat mondok. Nagy különbség.
Na most ezek után sejthetitek, hogy felbaszta az agyamat, hogy a főhazug megint arcul csapta a nemidióta nemhazugok meglehetősen zártkörű klubját, vagyis engem. Ne hagyjátok, hogy az agyatokat megfertőzze a hazugság, ezért olvassátok először az igazságot. Elkergetni a kormányt akkor lehetne, ha a népszavazásra feltett kérdésekre igent mond a nép, és ők ennek ellenére máshogy cselekszenek. Orbán Viktor azonban azt mondja, a győztes népszavazásból egyenesen következik a kormánykergetés.
Muhaha, ez a lúzer! Nem egyszerűen lúzer, de ismét bebizonyosodott, hogy kapitális hazug is! Mert mit hazudozik össze ez a hazug Orbán százezer ember előtt a nemzeti ünnepen? Na, mit?
"A népszavazás után vagy azt teszi a kormány, amit az emberek akarnak, vagy elkergethető lesz. Végrehajtja az emberek akaratát, vagy maga ad zöld utat, hogy kipenderítsék."
A különbség legfeljebb idiótáknak nem világos, mint a nap. Tőlem szokás szerint az igazságot hallhattátok, Orbán meg hazugul beleböffent újból a magyar közéletbe. Nem akarok célozgatni, de múltkor a zászlók kapcsán is nagyon finoman éreztettem, hogy az ilyen egy mocskos náci, akinek Fallschirmjager bakanccsal taposta volna szét az arcát Skorzeny a második világháborúban. Mert én a nácikhoz igazán értek, azoknál jobban csak az ufók fekszenek nekem. Mindkettő együtt a legtutibb.
Szóval, elitek. Ne hallgassatok a hazugra, hallgassatok az emberre, aki mindig igazat mond. Rám. Higgyétek el bátran, hogy az 1956-os forradalom legnagyobb vívmánya Kádár János volt. Le se szarjátok azokat, akik szerint csak egy újabb szép példája vagyok 40 év hazugsággal traktált generációjának.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
16:58
0
megjegyzés
Címkék: fasiszták, fospumpa, hazugság, mester, Orbán, Sherman tank
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Tükör által homályosan
Zászlójuk van?
(Jelentem, én felkúrtam ide egyet, amelyikről azt állítom, hogy árpádsávos. Ennél jobban nem kívántam tájékozódni az ügyben, elvégre mi, demokraták séróból tudjuk, ki mit akar mondani és mire veszélyes, körültekintésnek helye nincs. Az a veszélyes, amit nem engedélyezünk. Ilyen egyszerű. Felesleges bonyolítani.)
Másnap aztán értetlenkedve nézegetjük, silabizáljuk, és nem is értjük, mi volt ezen olyan vicces.
(Másnap már egy másik ünnepet óhajtunk ugyanis, az én vezetésemmel. Akkor tekintek majd körül. Csak hogy felismerjem majd a demokrácia élcsapatát. Hogy össze ne keverjem őket a fasisztákkal. Az új többséget.)
Jaj, hát megint lódít a lelkem. Nem hazudik, olyat nem is tud, csak füllent bájosan.
(Ilyen lelkem van nekem, no, nem tehetek róla. Ha egyszer én azt állítom, hogy valami nem volt, akkor nem volt, és ha tiltakoztam a román rajzfilmek ellen, akkor tömegével voltak román rajzfilmek. Akkor is, ha nem voltak. Ez nem hazugság, ez az én lelkem nekem. Hát most tehetek én arról, hogy már 4 éves koromban is tökéletesen láttam mindent? Azt hiszik, számomra nem komoly tehertétel ez? De igen, az. Rettenetes dolog meg nem értett zseninek lenni, főleg ilyen fiatalon. De ezt maguk nem érthetik, ugye. Kövezzenek csak meg, ez a mártírok sorsa. A kutya ugat, a karaván halad.)
Az is működik, eddig is működött.
(Erről van szó. Győztes csapaton ne változtass. A lelkem és én összhangban vagyunk egymással, néha el sem tudom dönteni, hogy vajon én a lelkem kivetülése vagyok-é, vagy esetleg fordítva áll a dolog. Mindenkit érnek hatások, engem is szoktak meg a lelkemet is. Egymásra hatunk. Ilyenkor persze muszáj feltennem a kérdést: Cui prodest?)
Egy kedélyes ipiapacs, és ezeknek futni kell, de gyorsan.
(Nos, a spirituális vezető - buzgó spiritizmusában - megfeledkezni látszik egy ennél ésszerűbb megoldásról. Nem részletezem, de benne van a Nép ökle. Ám ettől nem kell tartanunk. Láthattuk őket mostanában valahol? Hát nem. Hülyemagyart, fasisztát és szarmagyart azt láttunk. Népet - na, azt nem. Strigákról pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék.)
Kiről írt vajon ma is a lelkem?
(Hát baszod, nem hiszed el, megint őróla magáról. Pedig nem ilyen ostoba. Csak hát megnézi az eredményeket, szomorúan ingatja a fejét, aztán megvonja a vállát, és teljesíti a követeléseket. Azt hiszed, baromarcú, hogy ez azt jelenti, hogy…? Dehogyis jelenti azt, kispofa.)
Tévedsz, és téved, aki hisz neked.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
12:24
0
megjegyzés
Címkék: Árpi, idézetek, kiakad, kötél, lángész, Orbán szarmagyar
2007. március 18.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Hódolat a Mesternek, III.
Ezúttal a Napkeltéből.
"Az, hogy valaki ostoba, az egy dolog, ami engem igazán fel szokott dühíteni, ha hazudik.
"Ki nem hazudik? Például én."
Megvan, kire gondolt akkor a Mester egy másik cikkében, amikor ezt mondta: "Még sincs veszve minden. Nem igaz, hogy évtizedes hazugságokat cipelünk, nem igaz, hogy hazudik mindenki, aki Kádár országában néppártot vezet. Nem igaz, hogy kurvaországban mindenki kurva. Pont van itt egy szent szűz, aki ki mer állni a világ elé, és belemondja a kamerába, hogy ő még sohasem hazudott."
Saját magára gondolt.
"Riporter: Te a pasasnak nem csak a művét kritizálod, hanem a létét vonod kétségbe.
TótaW: Na mondjuk szerintem ez egy Szekeres Imrénél vagy Dévényi Tibornál egy bocsánatos bűn."
"Riporter: Az Odeonban milyen filmeket kölcsönzöl?
TótaW: Háborús filmeket szoktam."
Eredeti forrás: Napkelte, 2007 január 2,"Tőle mindenki megkapja a magáét ..."
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
12:30
0
megjegyzés
Címkék: fospumpa, háború, hazudik, kritizál, mester, Sherman tank
2007. március 17.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Harácsony
Idén lesz (több mint) 2007 éve, hogy megszületett a kisded, akit lefitymálva úgy szokok csak meghivatkozni, hogy övé az isten fasza. Há mos nem azé, de elég kemény vagyok, elitek, mi? Ezt nem meri, nem tudja akárki leírni, az fix. Gyáva tehetségtelenség és stiláris alkalmatlanság, hö. Ám hagyjuk ezt kicsinyég: a katkókról akarok beszélni. Többségük persze jobber majom, de nem érek most erre rá, lényegre!
Tehát az agyhalott keresztény bandája minden évben tart valami hülye ünnepet, a kalácsomot vagy mi a búbánatos nyavalyát. A névben nem vagyok biztos, de valami ilyesmi, előbőrbe a részletekkel. Hát egy röhej ez a kalácsony, baszkikáim. Akkora ostoba tukkóság, hogy felkúr a gondolata is, mint igazi krém az árpádsávot a kibertérbe. Ezt bővebben is kifejteném, ha nem lennétek mindnyájan IQ-lightok, de hát akármilyen zseniális szakács is vagyok, nem érdemlitek tik mög a kőlevöst, hagyjuk.
Szóval van ez a kaláhony. Mi, okosok, persze tudjuk, hogy ennek már semmi köze nincsen semmiféle múltba révedő istenfaszához, mert odafigyeltünk a marketing-szemináriumon. Ennek ellenére kénytelenek vagyunk évről-évre azt is végignézni, hogy hazánk lakóinak egy része még mindig a szeretetről és a családról papol valami hagymázas érzelgősség jegyében, és nem ismeri fel az ebben az előbőrös faszjancsiskodásban rejlő egyedüli lehetőséget, azaz a GDP növelését célzó fogyasztás kiteljesedésének, a valódi esélyegyenlőség eljövetelének nemzetek feletti ünnepét. Hülyemagyar. De ne csüggedjünk: van megoldás. Ezt az egész katkós, keresztes, keresztényes bizbaszt be kéne tiltani, és máskor, másképp megrendezni. Szólok is az én roppant kreatív főpolgármester barátomnak, hogy tegyen ki 'fitymával behajtani tilos' táblákat a városhatárra. A demokrácia védelmében már régóta szükség volna rá amúgy is. Cui prodest?
Ami viszont itt van a köztudatomban, elitek, az egy másik ünnep óhajtása. Ezt kellene felismerni. Azt hiszitek, birkák, hogy ez az egész betiltás meg eltörlés csak azért szükséges, mert valamit szétbaszni, juhé – az olyan kurva jó érzés? Persze, kurva jó érzés az is, csakhogy még nem aktuális. Szelektív neutronbombánk egyelőre nincs, ráadásul no tanx. Nyugalom, csigavér. Szét lehet azért baszni valamit nagyon, de okosan kell csinálni. Azt javaslom, hogy a kalácsony eltörlésével egyidejűleg vezessük be a július 4-én megrendezésre kerülő Harácsonyt. Mondom, miért.
Először is, a kalácsony nem jókor van. Kurva sötét minden és hideg, ráadásul év végén hajtani kéne mindenhol az éves meg a negyedéves tervszámokért. Fasznak van ilyenkor energiája érzelegni, különben is rontja a hatékonyságot, Pareto a megmondhatója. Ráadásul marketingszempontból sem megfelelő az időpont, mert alig ment el Mikulás, máris megjött Szilveszter. Agyhalott primitívség beleerőltetni ezt a jászolos faszságot ebbe az időszakba, meg hát a banki hitelbírálóknak is szükségük van egy szarásnyi időre. Július 4. viszont kiváló dátum. Egy szaros szentivánéjt leszámítva se közel se távol semmi ünnep, nyári szabadságolások, kellemest a hasznossal. Ráadásul, nézz csak utána seggfej, hogy mit ünnepelnek a szövetségeseink ezen a napon! Na ugye.
Másodszor. Azt gyűlölöm a legjobban kalácsonyban, hogy igazságtalan. Kik kapják a legtöbb ajándékot? A gyerekek. Megdolgoztak érte? Egy nagy szart, azt. Hát az öregek, az elesettek, a cigók, akiknek gyűjt a sok fasz ilyenkor, holmi szolidaritás, összetartozás és felebaráti szeretet (de utálom ezt a szót) jegyében? Ők talán megdolgoztak érte? Hát nem. De mondok jobbat. Micsoda rendszer már az, hogy mi, felnőtt, életerős családfenntartók csak úgy odabasszuk a cuccost a fa alá, és tátott szájjal bámuljuk, hogy a gyengébb képességűek, a kisebbek, az öregebbek, a nők meg mindenki más örömködve felbontsák és a sajátjuknak érezzék azt, amiért mi dolgoztunk meg? Hát hol igazságos ez?!? Az igazi demokrata a szabad versenyben hisz. Egyenlő esélyek, dereguláció. Addig oké, hogy ott a szajré, mert mindenki odateszi, amije van, azaz amit szerezni bírt. Utána viszont, ha már létrehoztuk a közöst, mindenkinek képességei szerint. Aki kapja, marja. Vessünk véget a sehova sem vezető képmutatásnak és a nem létező közjóra hivatkozó szabad rablásnak! Miért pont ezen a napon ne érvényesüljön az evolúció? Harácsonykor az erősebb kutya baszik, a többi rábaszik. Pont.
Harmadszor. A gecibe a pereputtyal és az érzelgéssel. Pokolba a sütés-főzéssel. Egyáltalán nem hatékony dolgok ezek. Két gyerek, három szoba, négy kerék, fospumpa. Pizza Hut, McDonalds, Tesco, vebkettő, ennyi. Nem kell a műbalhé, le lehet ezt vezényelni 21. századi módra is. Kényelmesebb, gyorsabb, a GDP-nek is jobb, és több marad Harácsonyra. Ez a jövő, nem az isten fasza.
Kezdhetjük már idén is, még elő lehet készíteni. Egyetlen kérdést kell megoldanunk, az isten fáját. Ezen majd még gondolkodom a vidéki suttyók vonatkozásában, de figyelembe véve, hogy a fenyő nyáron nem az igazi, valamint, mivel az idei év Feri barátom káprázatos erőfeszítései dacára a megszorítás jegyében telik, azt javaslom, hogy 2007-ben a Harácsonyfa kérdését Nagy Budapesten a lehető legésszerűbb módon oldjuk meg. Van itt fa elég, csak ki kell vágni, hadd lássuk tőle az erdőt. Körút, Andrássy út, Városliget, iskolaudvarok, játszóterek, kórházkertek, budai parkerdők és a többi. Meg lehet ezt oldani, csak akarni kell. Vannak hátulütői, persze – hullik a forgács meg a férgese. De hát milyen átalakulásnak nincsenek vesztesei, kérdezem én. A humánum nevében mondom: a Harácsony, egy igaz ünnep óhajtása ér ennyit.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
12:36
1 megjegyzés
Címkék: Harácsony, igazam van, Karácsony, Kossuth, reform, ünnep, vallás hit
2007. március 15.
tirpak-admin
Höndör B Margit: Nagyon aggódom a Mesterért!!
"A Fidesz nagygyűlése 4 órakor kezdődik. Az Erzsébet hídtól a Puskin moziig viszonylag sűrű a tömeg. A környék vendéglátóipari egységeinek is jó napjuk van, telt ház van az Ibolya presszóban és a Grinzingiben. Az Ibolyában elfogyott az unikum. "
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
12:46
0
megjegyzés
Címkék: Orbán konzumidióta
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Kasszandra
A mai postot az ünnepi emelkedettség lengi be. A forradalmak csak a bajnak vannak, a lényeg a kiegyezés. Egyszer megértitek. Addig is beszéljen Kossuth Lajos, ha már ezt a ribilliós ünnepet kell ünnepeljük.
"Együtt állottunk őrt a nemzet jogai mellett az 1848-iki válság előestéjén, midőn mint minisztertársak közegyetértéssel megköveteltük a bécsi udvartól s kormánytól, hogy "hazánknak törvényes önállása és szabadsága minden tekintetben, a pénz és hadügyek önálló, független és minden idegen avatkozástól ment kormányzatát is világosan oda értve, nyiltan elismerve és megóva legyen"."
...
"Épen most látom a hirlapokból a miniszterium által f. hó 18-ikán előterjesztett törvényjavaslatot.
Végig futom elmémben az ezen javaslatok elseje által törvényesítendő közösügyi munkálatot, mely hazánkat állami állásából kétségtelenül kivetkőzteti s az osztrák birodalommal egy államtestületté összeforrasztja.
Számot adok magamnak a többi öt törvényjavaslat horderejéről. És látom, az ezen irányban nézeteidet képviselő magyar lapokban azon agitátiót, mely a megyei institutiónak - hazánk ezen utolsó horgonyának - elmállasztására, ország-politikai s alkotmányőri állásából kivetkőztetésére és puszta administrationális bureaukká sülyesztésére irányoztatik.
Mindezeket látva és megfontolva, okom van kérdezni: minő lényeges állami jog, minő alkotmányos biztosíték marad még fenn, melylyel nemzetünk magát az áldozatokért nem mondom vigasztalhatná, hanem legalább mystifikálhatná, hogy még mindig nemzet, még mindig alkotmányos?
A magyar hadsereg az osztrák birodalmi hadsereg kiegészítő részévé decretáltatik, s annak nemcsak szervezete s vezénylete, de még alkalmazása is a magyar miniszteri felelősség alul elvonatik, és a magyar országgyűlésnek nem felelős birodalmi kormány rendelkezése alá bocsáttatik.
A hadi költségvetés megvizsgálásának s megszavazásának joga a magyar országgyüléstől elvonatik, s a birodalommal közös delegátiókra ruháztatik át, s így idegen avatkozásnak, szavazásnak, határozásnak vettetik alá.
Ez által elveszti nemzetünk az alkotmányos állami élet legfőbb, legpractikusabb életbiztosítékát. Elveszti azon tehetségét, hogy a népekre annyi szerencsétlenséget árasztható háborujogot saját nemzeti érdekei szempontjából önállólag fékezhesse vagy a nemzetközi viszonyokat ellenőrizhesse."
...
"Ilyenkor mond le Magyarország legbecsesebb állami jogairól, és lemond oly módon, lemond, magát oly politikának eszközéül szegődtetve, mely szomszédainkat ugy nyugat mint kelet felé ellenségeinkké teszi; a nemzetiségi belkérdés kielégítő megoldását, a Horvátországgali kiegyezkedést lehetetleníti, s szemlátomást közelgő európai bonyodalmaknál hazánkat a vetélkedő ambitióknak czéltáblául tűzi ki.
És ha azt kérdem magamtól, mi hát az, a mit nemzetünk ennyi feláldozásért jutalmul kap? látom azt, hogy kapja az idegen érdekekérti katonáskodás kötelességének általánosítását; ezer néhány száz millió forint államadósságot s vele az elviselhetlen tömérdek adók megörökítését, melyeknek ily viszonyok mellett még csak legcsekélyebb enyhítésére sem lehet gondolni."
Ilyen Kasszandrát ünnepeltek ti. Hát én nem. Hülye lennék.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
10:52
0
megjegyzés
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Nemzeti ünnep
Már egy hete csak a Magára gondolok… mindig, meg-megállva.
Vicces postokat kéne írni, erről szólna ez a blog. Magát kéne kifiguráznom, Mester, fel kellene villantanom a humorosan kritikus oldalát mindannak, amit Maga művel. Restellem, fájlalom: nem megy. Nem megy, mert nem látom már a humoros oldalát ennek. A Maga alkotása mára minden oldalról nézve szörnyű, lehangoló, kártékony és megvetendő. Kiveszett immár belőle a poénlehetőség. Is. A blogján kommentelő kurszánkündük, virágelvtársak és csodaszarvasvadászok is csak egyvalamire jók: mindenki a Maga szerencséjének a kovácsa. A swenek, zulejkák és zék számára – ebben a közegben szocializálódván – az álláspont közlése és a vélemény formálása egyet jelent csak: az önelégült, mindentudó hordószónokok sajáttengely körüli pörgését, a merev test forgómozgását a síkban. A positive feedback kizárólagossága folytán fellépő egyre őrültebb pörgést, aminek ringplispíljében ülve a környezet egésze egyetlen masszává összeolvadt állóképpé válik, amelyből nem emelkedhet ki más alak, mint a hintában ülők pozitív Ön képe. Maga nem is akar mást, csak ezt a Maga tartást.
Maga persze nem agresszív a szó cselekvő értelmében, Maga csak táptalajt készít elő, butít, a végletekig leegyszerűsít és uszít. Még csak az kéne, hogy bármi mást is tegyen. Há’ mit fog Maga zörgő árnyakkal harcra kelni, fojtott zsolozsmát énekelni? Neem. Tüntetőt vagy cigányt maga nem ver bottal, hagyja a dagadt ruhát másra. Mente padlásra. Ment-e régen, nyikorgó Homárral ölében? Törékeny termetét a tőke megtörte.
Nem hiszek abban, hogy Maga ezt rendelésre teszi, nem hiszek abban, hogy kis lábaskában hazaviszi kegyelmeséktől vacsoráját, úgy estefelé, egy vasárnap. Nem hiszek persze a gizellaút-telaviv tengelyben sem, mint ahogy abban sem, hogy százezerszám terem a zászlólengető nyilas e honban. Itt csak a buta nemtörődömség van, Maga a meg nem gondolt gondolat, mely emberből emberbe szalad. Maga ezt ostobaságból és önimádatból teszi, mert Maga már azt is elfelejtette, hogy: „én még… ööö… szinte ember voltam”. Maga a saját szobrán dolgozik, és nemhogy nem érdekli, de észre sem veszi, hogy szarból épít várat. Magára.
Néha szóltak Magának, hogy ne mossa ennyire elvakult buzgalommal mások, de újabban már Magamaga szennyesét, mert a mosónők korán halnak. De Ön csak ment, és teregetett némán, összeszorítván állkapcsát, mint odakünn a nyers tél. Lomhán lábra kap, s mászik a súrolókefe. Maga és a leendő kormányszóvivő esete rosszabb, mint a Noszty fiúé Tóth Marival. Maga itt csak kommunikációs hibát lát, és halmazok metszetével eteti a népet tolvajról és cigányról szólva – fel sem merül Önben, kik azok, akik egész fazékkal esznek. Maga nemcsak beáll azok közé, hanem leghangosabb szócsövükké is válik azoknak, akik aktuális hatalmukat féltve nácizmust vizionálnak egy történelmi jelkép kapcsán. Akiknek legfőbb foglalatossága tagadni múltat, mellet verve, megbabonázva, térdepelve. Akik miatt nem tudja a részeg, ha kedvét pezsgőbe öli, hogy iszonyodó kis szegények üres levesét hörpöli.
Maga vicces és humánus dolognak tartja a derék négerek élethelyzetét neutronbombával oldani meg, – hiszen erről szól a Civilization – s mindennek írástudóként való közlését olyan cselekedetnek, amelyre élete végéig büszke leend. Maga nem kérdezi, hogy kit temetnek, csak csengettyűzik a gyászmenetnek – a postás olykor köszön néki. Maga szerint az emberi kultúra fejlődésének, az intellektus kicsúcsosodásának manifesztációja a tökéletes gyilkológép, maga. Eközben pedig lép tárt sírokon által, komor pappal, néma szolgákkal. Hát gondoljátok meg, proletárok.
Maga kibicel, hisz Magának semmi se drága, s magában egy dalt zöngicsél, hogy el ne szálljon a kalapja: a játszótársam, mondd, akarsz-e lenni? Csakhogy Maga a szezont az én faszommal, a más faszával keveri össze – és azzal veri a csalánt, amibe nem üt a ménykü. Maga tisztességtelenül játszik, amikor nem feled ugyan testamentumot, szörnyűt írni, de közben elmulaszt sírni, sírni, sírni – s írni.
Vicces postokat kéne írni, erről szólna ez a blog. Nem megy. Az alkotó elme inkább pihen, s csöndesen elmosolyodik a félhomályban. Az igazság egy és oszthatatlan, a győztesek igazsága csupán, hisz jogállamban pénz a fegyver. A megalázottak és megszomorítottak pedig a cigánybűnözés, a marginális csoportosulások, a lusták és tehetségtelenek, az önhibájukon kívül lecsúszott milliók, az otthonukban kattogó, halálváró nyugdíjasok és az agyhalottak karanténjába zárva kell, hogy tűrjenek, miközben az alkóv mögött szendereg, csücsörgő szájjal, rongy pólyában, s fölnyög néha egy kisgyerek. S ezalatt Maga a halál rokonaként tort ül, és csak látszólag átellenben azokkal, akik ezüst sátrak és fekete leplek alatt lóbálnak egy keresztet. Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét. A kisgyerek, ki voltam, mégis él még.
Iszonyat.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
08:58
0
megjegyzés
Címkék: nemzeti ünnep
2007. március 14.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Zászlók kapcsán
Faszom tele van a zászlókkal. Annyi van belőlük és a legváltozatosabb színekben, de ez még nem elég. Néhány tudatzavaros nem elégszik meg a létező zászlókkal, hát ezek elővesznek valami poros, ódivatú zászlót és nem történelmi hadijátékot játszanak alatta, hanem az utcán lengetik.
Árpádsávos. Bazdmeg.
Ez azért régen nem így volt. 1983 és '90 között ilyet nem lehetett volna csinálni. Akkor volt a trikolór, meg volt a szovjet zászló, azt' csókolom. A trikolórral is nagyon vigyáztak, nehogy valami nemzeti ... akarom mondani, nacionalizmus kapjon lábra. A címerről, pláne múltba révedő koronás címerről szó se lehetett akkoriban. Egyszerűbb, de élhetőbb világ volt az, nem türemkedhettek elő mindenféle furcsák, jó kis szürkeséget megzavarók.
Árpádsávos. Bazdmeg.
Elitek, itt ez a zászló. A faszom tudja, honnan szedték. Vagy mit jelent. Állítólag történelmi. Röhög a vakbelem. Még ha igaz is, mit számít? Ez a nép csak ne gondoljon a történelmére. Vegyük úgy, hogy nincs neki. Nem érdemli meg. Vagy ha megérdemli, akkor is jobb, ha arra gondol, micsoda ótvaros, lepusztult, buta, barbár, akarom mondani barbári módon buta nép volt. Erre gondoljanak. Az ilyen félállatok, akik még a pirézeket is gyűlölik, nem érdemelnek se metrót. se olimpiát. Tankot se érdemelnek. Nem is lesz nekik, hehe.
Árpádsávos. Bazdmeg.
Nincs zászló, világos? Ez egy tukkó nép, ezeknek nem jár ... akarom mondani nekünk, tukkóknak nem jár ... akarom mondani, én nem vagyok tukkó, csak a nép ... akarom mondani, én is nép vagyok, csak nem olyan ... bazdmeg, ne nézz ilyen birka tekintettel, teljesen megzavarodom! Mi, elitek tudjuk, hogy a lakosság széles tömegei tukkók és csak félreértenék a zászlót. Ilyen tukkóknak jobb is, ha az oktatás nem nyitott. Mit tudnának tömni a sötét agyukba, ugyan, mit? Konkrétan a zászlóról fogalmam sincs, mit jelent, valami királyoknak volt a zászlaja, meg része a történelmi zászlórendnek, de azért nem történelmi zászló (csak bele ne kérdezzen valaki) és a parasztoknak nem volt a zászlaja, háhá! Akkor meg mit lengetik? Királyok ezek vagy mi a kurva élet? Na ugye.
Árpádsávos. Bazdmeg.
Én sejtem ám, hogy mire való, csak nem mondom. Na jó, egy sejtetésecskére azért fussa. Nyilasok. Nem a nyilasok zászlója. Mondják mások. Én meg vagy elhiszem, vagy nem. Találjátok ki, elhiszem-e? Segítségképpen elmondom, hogy engem már '83-ban sem lehetett átverni! Tudtam én, hogy a vörös zászló, az olyan, mint a Hitler-zászló, csak leszedték róla a horogkeresztet. Kivéve, hogy amit mi lengettünk, annak volt a sarkában sarló-kalapács, így a horogkereszt nélküli Hitler-zászlóval nem volt megegyező! Háhá, már akkor is fineszes voltam! Ha a nyilas zászlóról leszedünk egy sávot, meg a nyilaskeresztet, akkor mit kapunk? Nem fehér lepedőt, hülye! Hanem olyat, amit lengetnek és amiről már Gyurcsány Feri atyai barátom is megmondta, hogy kész botrány a lengetése! Azt!
Árpádsávos. Bazdmeg. Mit jelenthet? Csak tudnám, mit jelenthet?
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
13:03
0
megjegyzés
Címkék: árpádsávos, piréz, történelmi, tukkó nép, vörös, zászló
2007. március 13.
tirpak-admin
Höndör B Margit: Gyönyörű
Nincs jobb szó a mai postra.
Hiába erőznek suttyó fideszes zöldségesek, a MESTER lemossa magáról a paradicsomokat, vattapamacsokat dug az orrába, és egy szelet bélszínnel a szeme alatt ott folytatja, ahol abbahagyta. Merilyenbátor!
Nem fogjátok elhallgattatni, rohadékok!
Menjünk végig ezen a szépségen akkor.
Először is a Mester komelja a szóvívőt, joga van hozzá, minden normális férfiember így van ezzel, és még ennek ellenére is megkritizálja nagyon keményen, hogy kicsit elkényeztetett! Ilyen tárgyilagos az Árpi!
Mert mindössze erről van itt szó kérem, arról nem is beszélve, hogy az elitek asszonyai igenis legyenek egy kicsit elkényeztetve, egy kis finnyásság olyan bájos, nőies, azok a kis fintorok, az a kedves, elnyújtott hangú nyafi, na, ettől érzi magát egy igazi elitférfi faszagyereknek, tedd le azt a nehéz könyvet, anyukám, majd én felteszem a polcra, az én feleségem nem mosogat, még csak az kéne.
Teljesen elborult, vérgőzös agyú zöldségesek persze most kórusban ostobaságról és intelligenciáról beszélnek, undorító, mocskos állatok! Mi a szar köze van ennek az intelligenciához? És ha szoci szóvívő? Kabbe. Bazmeg, milyen szépen tud fogalmazni nő létére, vedd már észre! Alany-állítmány egyeztetve, minden! NŐ LÉTÉRE! Hát mi az intelligencia, ha nem ez?
Na tűnés a picsába. Intelligens és okos, csak a ronda nők és a pasijaik irígyek, mert szép!
Másodszor.
Teljesen igaza van a szóvívőnek, és akkor tényleg mondjuk ki újra és újra, amíg rendesen nem rögzül: a FASZOM KÍVÁNCSI A SOK TETVES, BÜDÖS CIGÁNYKÖLÖKRE, a rohadt gyerekgyárosok már a bölcsiben terrorista fattyaikra, gettóba velük, szagolgassák egymást, bazmeg!
Milyen újságírói felelősség??? Milyen leírt szó súlya??? Cigány-e vagy?
Hörögjetek csak, bunkók.
MÉGEGYSZER:
NEMCSAK LEHET, DE ÚJRA ÉS ÚJRA LE IS KELL ÍRNI, MINDEN LEHETSÉGES HELYEN SULYKOLNI: NEM VAGYTOK EGYENLŐEK, KEVESEBBET ÉRTEK, ÉS EZ MARADJON IS ÍGY, EZ A NORMÁLIS, SŐT EZ AZ IGAZSÁGOS!
Örülj, hogy ha nem gettónak nevezik a lakhelyedet, és még nem tették kötelezővé a szeparációt!
Megoldás? Szarok rád.
Kisapám, ha szorgalmas vagy és tehetséges, akkor menjél egyetemre Sajómocsoládról. Na húzz el innen, büdös van.
KI ENGEDTE BE IDE EZT A SZERENCSÉTLENT?
Huhh.
Néha komolyan felidegesít ez a sok birka.
Feltettem egy büdöskét a postra, szerintetek fog egyetemre járni??
Nyihihihihi!!!
ahülyebutája.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
13:07
0
megjegyzés
Címkék: Orbán fasiszta
2007. március 12.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Ideje választanom
Adásunkat megszakítva köszöntjük svédországi olvasóinkat. Hozsánna néked, Google Analytics.
De lényegre! Van ez a hitvány kis párt is, az SZDSZ, nem tudom mire erőznek ezek, úgyis kiesnek a Parlamentből hamarosan. De ha már elnököt választanak, muszáj nekik pártelnököt választanom. Nekem. Két jelölt van, de igazában csak egy. Mondom, miért.
- Kóka János kábé annyira érzékeny szociálisan, mint egy Sherman tank. Nekem ez speciel tetszik. Ő nem fog faszkodni, munkára fogja a gyerekgyárosokat, lesz rend. Nehogy már az én okosan minimalizált adómat mások gyerekeire költsék! Nem azért gályázok itt ezen a blogon, hogy verejtékesen összekapart szómenéseim díjából más gyerekének legyen uzsonnája. Tudom, ti is így éreztek.
- Mindenki, akit ismerek és számít, Kóka mellett van. Mellette van Rajk, mellette van Kuncze, mellette van Konrád György, hogy csak a velem összemérhető jelentőségű alakokat említsem. És az, hogy az elit kit támogat, az nagyon fontos. Tetszik nekem, hogy a Hatalom így Kóka mellé állt, tudhatjátok, hogy a hatalmat szeretem.
For a better Tirpákbokrétás!
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
13:41
0
megjegyzés
Címkék: cigányok, fospumpa, hatalom, ondolált, Sherman tank
2007. március 10.
tirpak-admin
Höndör B Margit: Kis színes
Ma hajnalban a TETÜK önkéntes szabadcsapata, KGB, ufónak öltözve behatolt TWÁ otthonába, hogy felvételeket készítsen a Mester hétköznapjairól archívumunk számára. Sajnos a videokamerát leejtette, miközben az erkély muskátlijaival küzdött (igen, ez az az erkély, itt lóbálta!! Természetesen koszorút helyeztünk el), de a mobiltelefonja még él, helyszíni közvetítés jön, figyelni, tirpákok!
-Hé, mi van? Mit csinál a Mester?
-Ne üvöltsön, Margit, most ébredt fel, ilyenkor ingerült. Az előbb kurvaanyádviktor felkiáltással a sarokba rúgta a macskáját is. Szerencse, hogy ebben a zöld kezeslábasban teljesen beolvadok a kaktuszok közé. Kicsit szúrnak.
-Közvetítsen, KGB, ne szenvedjen, ott van még? Halló, KGB!
-Kussoljon már, Margit, ha észrevesz, nekem végem! A Mester még így pizsamában is félelmetes látvány, vörös selyem egyébként, derékban övvel, alul srájfolt, a nadrág tyúklábmintás krepp. Most kávézik. Keverget. Valamit motyorog magában, sajnos innen nem hallom, de nem merek kijönni a fikusz mögül, ahová az előbb bevettem magam. Beleállt egy kaktusz a seggembe, Margit.
-Látni lát?
-Sajnos nem látok, Margit, a macska ráült a fejemre. De hallom, hogy felállt a hokedliről. ÁÁ! Keresi a macskát! „Hol vagy, Viktor, te kretén állat? Szétrúgom a segged”
Nagyon félek,Margit.
Most bemegy a szobába. Bekapcsolja a számítógépet. Valami nem sikerült, verdesi. Ja, nem! Ez valami játék! Mintha berregne, vagy mi…várjon, most figyelek. Megpróbálok bebújni a terepasztal alá, onnan jobban látok. Bazmeg, leesett egy tank, a francba!
-Most mi van, most mi van?
-Szerencsére nem hallotta, mert nagyon elmerült a játékban. Hadonászik és csapkod. Egy kő esett le, Margit. Csak az a baj, hogy beszorultam az asztal alá. Mit csináljak, Margit?
-Közvetítsen, KGB.
-Megharapott a macska. A Mester lövöldözik, és érdekes hangokat ad ki. Megpróbálom visszaadni: puffpuff! BUUMMM!! Nyihihihi!!! Megszívtad, nigger! BUMMMM!
Kimegy a fürdőszobába. Megpróbálok kimászni az asztal alól, Margit, várjon egy kicsit…
Kinn vagyok, Margit! Megint a fikusz mögött! Milyen jó meleg van itt. Szegény édesapám jutott az eszembe, képzelje, egyszer ő is beszorult a budiba még Kisbélterenyén, ahol a nyarakat töltöttük a hatvanas években
-KGB, káromkodni fogok, bazmeg! Mi van a Mesterrel?
-Ja, igen, a Mester még a fürdőszobában van. Már nagyon régóta ott van, nem furcsa ez? Várjon csak, hallok valamit…egy fospumpa!!! Istenem! Egy fospumpa, Margit! Hallom, ahogy fospumpázik a Mester! Sírok, Margit!
Csöngetnek. A Mester kimegy az előszobába. Ajtót nyit. Valami szóváltást hallok, de nem értem, miről van szó, egy férfi és egy nő üvöltözik, mintha arabok lennének, nem merek közelebb menni, Margit.. Valami reccsenés, utána tompa puffanás. Ajtócsapódás. Csend. Elég hosszú. Megnézzem, Margit?
-Csak nem történt valami a Mesterrel? Azonnal nézze meg, KGB!
-A Mester a földön fekszik! Elájult! Valaki fejbevágta egy úritökkel! Beleléptem a tökbe, Margit, majdnem hanyatt estem! Tiszta vér minden! A Mester feje is! Ne rakjak alá egy kispárnát, Margit?
-Vér? Rosszul vagyok, KGB…
-Én már hánytam is egyet a sarokba, Margit. Bár… nem vér ez, most látom, ezek a rohadékok egy egész kiló paradicsomot kentek a Mesterre, tiszta mag az arca, még a szemüvege is, kurva zöldségesek, látja?? Mennyit figyelmeztetett minket, és mindenki kiröhögte! Hát, most itt van, tessék!
-Zöldségesek? Azonnal tűnjön el onnan, KGB !
-Nem lehetne most az ajtón, Margit? Meghúztam a derekamat mászás közben.
-Tűnjön már el, KGB! Ezek nem ismernek tréfá! Ne is menjen haza egy darabig, lehet, hogy keresni fogják. Ez a telefonszám mostantól nem él. Ne keressen, majd én jelentkezem
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
13:10
0
megjegyzés
Címkék: zöldségesek
2007. március 9.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Véleményrovat
Elitek, nagy nap ez a mai kiegyensúlyozott, független és tárgyilagos politikai véleményrovatunk történetében! Ilyen nagy esemény, ami most történt igazán egy olyan higgadt, szemellenzőtől mentes elemzőt kíván, amilyen én vagyok. Figyuzzatok nagyon, most jön az igazság.
Elő a fospumpát és kezdődjön az örömünnep! Megszívta a kis geci, megszívta, mint a torkosborz! Pöcs ez az Orbán, megmondtam én és ráadásul puhapöcs! Most mehet a kongresszusára megmagyarázni a blamázst, muhahahaha! Még hogy direkt demokrácia, meg hogy népakarat! Nehogy már a sok bunkó proli beszóljon annak, aki jobban tudja!
Elitkéim, a politikai véleményrovat nem könnyű kenyér. Lássuk be, ilyen szemetet, mint ez itt, bárki tudna írni, webkettő ide vagy oda. Azt kell tudni, merre kell nyalni, lelkesen és tövig és kit lehet rúgni. Én jól választottam, vegyetek példát rólam. Legyen ez intő példa azoknak, akik rosszul választottak.
Háhá, peches Orbán, hahahaha! Még hogy peches, aki ennyit veszít, arra van egy jobb szó: ez egy lúzer, lúzer, lúzer! Az is hülye, aki vele tart, ilyen lúzertől elpártolni érdemes, megmondtam vagy nem mondtam meg? Még, hogy vezénylőtábornok? Legfeljebb egy vesztes vezérlőtábornok. Az ilyet meg szokták sütni vacsorára, nem akarok tippeket adni, csak mondom.
Mai véleményformálásnak vége, távozzatok békével. Hú, de kurva jó napom van!
Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III