Fantasztikus érzés egy országot vezetni. Marokra kell fogni ezt a tökéletlen társaságot, és nem úgy, mint a szűzlány a dildót. Tudja ugyanezt a fröccsöntött szirszarral és bóvli ruhákkal kereskedő kínai is. Tizenöt év alatt a világ megváltozott. Mi, a halálbüntetés barátai erre csak annyit mondunk: piha! De a halálosztás nemcsak erről szól. A halálbüntetés lehetőség arra, hogy itt a földön is lehessen igazság. Katarzis a társadalomnak. Előtte visszaváltunk diktatúrába, ne lázítsanak a hippik. Mindenféle bajuk van: nem akarnak háborút, meg némelyiknek alapból rossz. A ne ölj, az így egy hülyeség. Szeretem a kínaiakat. Annak ellenére, hogy kurvául nem hiszek a keresztény Istenben. Se. (Rákerestem az ÉS-ben, le szabad írni.) Egyébként meg üzleti titok, hogy honnan tudom, köcsögök, kuss van. A magyar állampolgár eleve elég tudatlan. Na de számla nélkül, aranyapám? Kellemes munkát kívánunk az APEH-nek.
Hogy miért muszáj elvennem az ártalmatlan négerektől a bányát? Az ellenségszeretet a pusztulás útja. Csak az erő van. Csak paranoid balfaszok csapata van, akik szívesen összehordanak bárkiről bármit. Úgyis csúnyán elhanyagoltam a világháborút, pedig nincs annak vége, sőt még el se kezdődött. Nem szabad arra várni, hogy majd mégis létrejön az Igazi Párt, és kiássa a hazát a szarból. Nincs megváltás. Ez nem wishful thinking, hanem nyers politikai realitás. Hányásába fúlt nemzet vagyunk. De hát a lufilobogtatók már csak ilyenek mind. Aki ma modernizátorként, pragmatikus reálpolitikusként, Isten helyett a Valósággal telefonkapcsolatban álló vezetőként illegeti magát, az ne írja le Kádár Jánost. Ügyes, inkorrekt médiaszereplő volt. Akad benne poénlehetőség. Ilyenkor érzem, hogy nem kellett volna elkoptatni az ízes magyar trágárságokat. Hároméves koromban, amikor a bili helyett a nadrágomba szartam, váltig állítottam, hogy nem én voltam. Tipikusan olyan téma, amiről holnap hajnalig lehetne írni, de hát egy cikkbe ennyi fér. Szappanoperába való jelenet, bár ott is inkább női szerep. Kurva jó játék volna egyébként, hobbinak elmenne. De nem teszi. Szabadság, szerelem. Pim Fortuyn. Lófaszt se tudtok ti semmiről.
A műsornak vége, ennyi volt. A blog kényelmes, testreszabható keret. Isten nincs, vagy legalábbis nem szól közbe. Fantasztikus.
Úgy játsszuk az eszünket, mintha figyelne ránk valaki.
Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése