Kovátsch Gamma Bertalan Macskákról

Tudjátok, hogy utálom az állatokat. Az állatok lemaradtak az evolúcióban, fogakba meg karmokba invesztáltak, ahelyett, hogy agyba invesztáltak volna, mint én tettem és amint a nyolcéves cigánygyerekek nem. Abba is hagytam az állatokkal való foglalkozást, mit érdekel engem a bálnák baja, a bálnák se törődnek velem, én se törődöm velük, felőlem alul is maradhatnak az evolúciós versenyben. Legfeljebb nem eszem halászlevet bálnából karácsonyra, nagy ügy.

Vannak viszont a macskák.

A macskákat én kötegelve utálom, nem mint egyes macskákat, hanem az egész macskafajt. Eleve, bazdmeg, milyen már, hogy egy házikedvencnek tüskés a háta? Amikor az egész házikedvencség arról szól, hogy fogom azt a rohadt macskát, simogatom a hátát annak a rohadt macskának, az meg csiripelget csendesen, a végén meg visszarakom az akváriumjába. Ennek meg tüskék vannak a hátán. A macskások kórházi kezelését ki fizeti ki, amikor belenyúlnak a macskába és a tüskéket műtéti úton kell kioperálni az ujjaikból? Társadalmi szempontból úgy lenne igazságos, ha a macskások különadót fizetnének a veszélyes hobbijuk miatt.

A zöldköcsögök ahelyett, hogy az én Lancia Thesisemen témázgatnának, inkább azon szörnyülködnének, mi kár tesznek a macskák a Föld Űrhajóval. A macskák agyontapossák a baobabfákat, megzabálják a réti sasokat és tonnaszám termelik az üvegházhatású gázokat. Majd ha Londont elönti az özönvíz, meggondolják a hülyebritek is, hogy agyondédelgették ezeket a szörnyetekeket. Fenntarthatósági szempontból azt mondom én, hogy ha csak három évig a szabad világ minden karácsonyi vacsoráján bálna helyett macskából készülne a halászlé, a macskaprobléma örökre megoldódna.

Ennyit akkor a macskákról, most pedig jöjjön egy közéleti üzenet a szponzorunktól.

Orbán egy lúzer és lúzerre nem lehet bízni a jövőt.