tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: No Milk Today – Túlélőkészlet – Egy nehéz nap éjszakája

Mottó
"It's been a hard day's night
And I've been working like a dog"

Nehéz napnak nézünk elébe: ma nem lesz új Mesterpost, mert fáradt a lelkem. Bár kognitív képességeim lehetővé teszik számomra, hogy a logikai állítás szintjén megértsem ezt, a bennem élő, jóval ősibb agyi strukturákkal kapcsolatot tartó ösztönlény mégis tiltakozik, és a kilátástalansággal vegyes félelem karbamid-szagú kipárolgása lengi be kies lakomat. Mit tehet mást ilyenkor a magára hagyott gyermeki én, mint hogy a klasszikusoknál keres menedéket. Az alábbiakban egy gyakorlatban is alkalmazható túlélési útmutatót adok, – ajánlást fogalmazva meg mintegy – kapaszkodót a nehéz napokra.

07.00 A Herman’s Hermits örökzöldjével érdemes indítani, rögtön ébredés után:

“No milk today my love is gone away.
The bottle stands forlon a symbol of the dawn
No milk today it seems a common sight
But people passing by don't know the reason why”

07.30 Miután kisírtuk magunkat, kapjunk be néhány falat kétszersültet [esetleg háztartási kekszet], és öblögessünk le 2 dl langyos teát, kevés cukorral. Ezek segítenek, hogy túljussunk a legrosszabbon. Ügyeljünk rá, hogy magabiztosnak tűnve, kapkodás nélkül, mély lélegzeteket véve induljunk munkába – nem kell minden jöttment orrára kötnünk, hogy magunkra maradtunk, iránymutatás nélkül. Előtte mossunk fogat. A legjobb, ha a fenti előadótól az alábbi sorokat dúdoljuk közben:

“How could they know just what this message means
The end of all my hopes the end of all my dreams
How could they know a palace there had been
Behind the door where my love reigned as queen”

08.30 – 12.30 Próbáljunk dolgozni. Készüljünk fel a legrosszabbra: ma keveset fogunk kommentelni, hiszen nincs új Post. A Mester iránymutatása alapján válogassunk a régiek közül, olvasgassuk azokat. Tudván tudjuk persze, hogy örökké nem élhet konzerven az ember, de a legkisebb elkeseredésre utaló jel fellépte esetén is krákogjunk háromszor, acélozzuk meg akaraterőnket, és sziszegjük a következő szavakat:

“S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam:
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.”

12.30 – 13.30 Ebédszünet. Csak valami könnyűt együnk, ez a nap úgysem a hedonizmusról szól. Legjobb ilyenkor egy pizzaszelet vagy egy mekdöncis saláta. Próbáljunk beszélgetni azokkal az agyhalottakkal, akikkel együtt kényszerülünk dolgozni. A birkák persze nem olvassák a Mestert, így meg se kíséreljük elpanaszolni nekik fájdalmunkat. Viselkedjünk természetesen, kínáljuk őket rágógumival. Éberség! Ebéd után, ha fél percre magunkra maradunk, mormogjuk a következőket Karinthy Frigyessel:

“Nem mondhatom el senkinek
Elmondom hát mindenkinek

Hogy fájt amikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak

Mert álom a bűn és álom a jóság
De minden álomnál szebb a valóság”

13.30 – 17.00 Próbáljunk ismét dolgozni. Csak nagyon ritkán frissitsük A WEBOLDALT, kerüljük a feltűnést. Készüljünk fel rá, hogy a Mester ezúttal állja a szavát, és tényleg nem lesz új post, hiába nyomogatjuk a refresh gombot. (Erről nagyon összetett véleményem van, úgyhogy nem fejtem ki, de muszáj megjegyeznem: nem, a Mester nem állta a szavát, és mégis van post ma is. Ezzel visszamenőleg annulálta véleményformáló kinyilatkoztatásomat. Hahaha. A szerk.) Aknakeresőzzünk helyette, és töltsünk le néhány cigányviccet és egy éhező afrikai négergyerekről készült képsorozatot az asztalra. Ha lehetőségeink engedik, a destroy mappába tegyük őket, és ez az egész a rockets&tanks könyvtár almappája legyen. Óvatosan frissítgessük a w.blog.hu-t, hogy növeljük tűrőképességünket. Ha elkeseredünk, idézzük fel a klasszikus verssorokat, ismét József Attilától:

“Kit anya szült, az mind csalódik végül
Vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni –
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül:
Ebbe fog belehalni.”

17.15 – 19.00 Köszönjünk el agymosott kollégáinktól, és menjünk vásárolni. A legszükségesebbeken túl, okvetlenül szerezzünk be egy IQ-tesztet is. Fontos, hogy hipermarketbe menjünk. A fogyasztás templomában felszabadulunk, csökken korábbi frusztrációnk. Fizessünk bankkártyával, de semmire se vegyünk fel hitelt, mert az agyhalott dolog. Ne feledjük, pénzügyi analfabéták vagyunk. Mivel a Mestert most nem tudjuk megkérdezni, hogy mire szabad és mire nem szabad költenünk, akkor járunk el a legbölcsebben, ha az Eljövetel című örökbecsű munkát vesszük meg. Ne lepődjünk meg, ha a Libriben azt modják, hogy ők nem tartanak olyan szemetet, ami a kutyának nem kell. Reakciósok. Fizessünk a pult alatt, és kérjük meg, hogy csomagolják be a megszerzett kincset. Egész biztosan nem szeretnénk, hogy dühödt vásárlók akarjanak kifosztani bennünket a parkolóban. A költő szavait parafrazeálva, skandáljuk az alábbiakat:

“Mert megvan a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.”

19.30 – 20.30 Siessünk haza, és tudjuk le gyorsan a vacsorát. Ne essünk túlzásokba: egy joghurt, egy fél zsemle és egy tesco alma pont elég lesz. Elvégre megszorítások vannak, és ugye nem mi akarjuk aláásni a nemzetgazdaság felemelkedését? Gondoljunk a Mesterre, majd magunkra, s aztán a Mesterre ismét. Da capo al fine. Végre magunk vagyunk. Olvasgassuk az Eljövetelt és a régi postokat. Lényegüljünk át a koherencia fényénél. Szavaljuk fennen Shakespearet:

“Légy hű magadhoz!
Így mint napra éj következik,
Hogy ál máshoz se lész.”

22.00 Bújjunk korán ágyba. Egy nehéz napon vagyunk túl, de ne essünk az önsajnálat mindig büdös vétkébe – mossunk fogat. Ágyban, párnák közt alfa állapotba kerülvén, értékeljük újra a napot, mérjük fel, hogy mennyivel gazdagodtunk ma is, és becsüljük magunkat érte, hogy képesek voltunk ilyen hosszú időt kihúzni a Mester közvetlen útmutatása nélkül. Ringassuk magunkat álomba egy másik Árpád, a Tóth szavaival:

“Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen

Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át…
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek… bolondság… szép jó éjszakát”