Az Úr 2007. esztendejében oda nyilatkozik minden titkok tudója, hogy a reklám csudára át fog alakulni, mert „a szpotból poszt lesz egy blogon” (anyám, ne sirass!). Ez pedig félelmetes különbség, filozófiai átlényegülés.
Mint tudjuk ugyanis, ha van egy blog, akkor ott nincs ám reklám. Nincsen. Ez a szar például nem ám a „szirszart habosító senkik” produktuma, hanem a blog szerves, elidegeníthetetlen része, ami még véletlenül sem reklám, ó nem, hanem valami máááááás… Majd mindjárt mondom, hogy mi.
Addig azonban értsük meg, hogy az internetes reklám ugyan fajlagosan még drágább is a tévéreklámnál, ugyebár azért, mert elvileg jobban célzott közönséghez szól, mérhetőbb a hatékonysága, addiktívabb a közönségre nézve, és a többi. De ne gondoljuk, hogy az internetes hirdetés, ami a blogon lévő posztok között van, az reklám. Nem az. Hirdetés. Újbeszél, duplagondol. Nem reklám akkor sem, ha esetleg annak tűnik, mert a Mester azt mondta, hogy nem az – tehát nem az.
Ez minőségi forradalom, ugye, az van, amit a Mester mond. Az a valóság mostantól. A reklám ugyanis – mint mindnyájan tudjuk – nem más, mint ami az „ötperces reklámblokkban” jelenik meg, tehát például ez az ócskaság itt, amit a wéblogon is láthatunk, nem reklám, és még véletlenül sem egy szirszart habosító senki ócska portékáját próbálja meg ránk sózni, hanem a minőségi tájékoztatás nemes ügyét szolgálja.
Azt is el kell mondanunk, hogy a kereskedelmi média, mint például az [index], valamint annak munkatársai, mint például ez a pofa itten, még véletlenül sem reklámokból, és az azért kapott pénzből élnek ám. Ó nem. Ők hirdetéseket helyeznek el, amiért anyagi ellenszolgáltatást kapnak, de hát ez természetes jelenség. A minőséget meg kell fizetni!
Jut is eszembe! A netes társadalom kiépülésével előbb-utóbb megjelennek majd azok az újságok és újságírók is, akik képesek értelmeset szólni. A konkurencia erősödni fog. Ezért a szirszart habosító kis senki nagyon jól teszi, ha már most gyakorol. Mert lehet még egy kicsit teszetoszáskodni, de nem sokat.
Hülyemagyar.
Mint tudjuk ugyanis, ha van egy blog, akkor ott nincs ám reklám. Nincsen. Ez a szar például nem ám a „szirszart habosító senkik” produktuma, hanem a blog szerves, elidegeníthetetlen része, ami még véletlenül sem reklám, ó nem, hanem valami máááááás… Majd mindjárt mondom, hogy mi.
Addig azonban értsük meg, hogy az internetes reklám ugyan fajlagosan még drágább is a tévéreklámnál, ugyebár azért, mert elvileg jobban célzott közönséghez szól, mérhetőbb a hatékonysága, addiktívabb a közönségre nézve, és a többi. De ne gondoljuk, hogy az internetes hirdetés, ami a blogon lévő posztok között van, az reklám. Nem az. Hirdetés. Újbeszél, duplagondol. Nem reklám akkor sem, ha esetleg annak tűnik, mert a Mester azt mondta, hogy nem az – tehát nem az.
Ez minőségi forradalom, ugye, az van, amit a Mester mond. Az a valóság mostantól. A reklám ugyanis – mint mindnyájan tudjuk – nem más, mint ami az „ötperces reklámblokkban” jelenik meg, tehát például ez az ócskaság itt, amit a wéblogon is láthatunk, nem reklám, és még véletlenül sem egy szirszart habosító senki ócska portékáját próbálja meg ránk sózni, hanem a minőségi tájékoztatás nemes ügyét szolgálja.
Azt is el kell mondanunk, hogy a kereskedelmi média, mint például az [index], valamint annak munkatársai, mint például ez a pofa itten, még véletlenül sem reklámokból, és az azért kapott pénzből élnek ám. Ó nem. Ők hirdetéseket helyeznek el, amiért anyagi ellenszolgáltatást kapnak, de hát ez természetes jelenség. A minőséget meg kell fizetni!
Jut is eszembe! A netes társadalom kiépülésével előbb-utóbb megjelennek majd azok az újságok és újságírók is, akik képesek értelmeset szólni. A konkurencia erősödni fog. Ezért a szirszart habosító kis senki nagyon jól teszi, ha már most gyakorol. Mert lehet még egy kicsit teszetoszáskodni, de nem sokat.
Hülyemagyar.
Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése