Kovátsch Gamma Bertalan Páncélvonat

Új idők, új Urak. Ideje váltani, elitek.
Zötyögés, álldogálás, kattogás. Erre gondolunk, ha a vonat jut az eszünkbe. De miért? Ki fokozta le a nemes acélparipát ócska vicinálissá? Miért kell bámulnunk ezeket a nevetségesen vánszorgó roncsokat a vidéki szárnyvonali állomás peronjáról, amikor mi tevékenységtől zsibongó nemzetközi rendezőpályaudvart akarnánk látni? El ezekkel a siralmas vonatparódiákkal és lássunk már végre egy szuperexpresszt!

Vagy ha nem akarnak eltakarodni, majd eltakarítja őket a páncélvonat.

Gabikám! Én nem akarok csápolni neked, de te olyan erős, okos, szép, gyors és határozott vagy, mint egy páncélvonat! Fogd azt a rohadt ágyút és lődd szét mindenkinek a seggét, akit én utálok, különösen a Prosztóét, aki egy gennyes tőzsdecápa, csak élősködik a blogon és a nyomoronc macskáit árulja alig leplezetten, sok-sok valutáért, miközben én egy csak táthatom a számat mások Lancia Thesisére! Most megnyílt a szemem és hirtelen rájöttem, mi bőgeti a motorját itt mellettem. A Haladás Tankja helyett most itt van a Páncélvonat, de ugyanúgy erős, ugyanúgy pofánveri a begyöpösödötteket, ugyanúgy Változást hoz, mindegy milyen változást, csak nagy legyen.

A Változás, az már nagyon kéne. Faszfejek vannak itt halmokban és például nagyon egyet tudok érteni veled a kereskedelmi tévék kitiltásában, hiszen azok nem ismerték fel az én zsenialitásomat és nem sztárolnak engem. Sőt, úgy kezelnek, mintha nem is lennék.

Egyből felismertem benned a lelki társat. Téged se sztárolt senki, Gabikám, de neked nem is volt szükséged rá. Áttörtél, mint egy páncélvonat és az erőt én mindig nagyon szerettem, még ha nekem nem is volt. Akkor ugye nem baj, ha elüldögélek a páncélvonaton és cseppet sem csápolólag dicsőítő énekeket zengek rólad?

Majd egyszer megadod, ha lesz pénzed. Mert neked lesz. Ide érzem a szagát.