Prosztó M. Beléndek Egy inkvizítor monológja

Tudjátok, miért utálom őket?

Egyszerű. Mert ők jobban utálnak engem, mint én őket. Szomorú, hogy ez így van, dehát ezzel kell élnünk, viszont sosem, ismétlem, sosem adhatjuk fel a harcot a szélsőséges eretnekek ellen.

Mi nem olyanok vagyunk mint ők. Ostoba barbárok, felfalnák a szívünket Baal oltára előtt, ha tehetnék. Megvezetett hülyék. Ostoba, jajj de nagyon ostoba, egy ostoba állat.

Minket a szeretet vezérel, és az egyenlőségbe vetett hit.

Isten látja lelkünket, így van.

Dehát mit lehet ezek ellen tenni?

Bármit. Minden eszköz megengedett. Ki kell rekeszteni őket a társadalomból, kiszorítani, kiátkozni, lesújtani a jog öklével, a paragrafusok teljes súlyával, hogy végre elnyerjék büntetésüket.

Ítéltessenek meg a Szent Hivatal előtt és bűnhődésük szolgáltassék pédául az eltévelyedettek számára.

Mert egy az Igazság.

És rohadjék meg az Alkotmánybíróság, de hirtelen.