"Nézd hát előbb, mondám, ezen mintegy 3–5 vonalnyi hosszu, szinte hófehér lábatlan férgeket, ezekből bogarak lesznek, s most pondró vagy kukacz a nevük. Testök hengeridomu, hátsó részük hegyesebbre nyulik, mellső részükön a rágó eszközök, az ugy nevezett falámok, láthatók. Ezek fekete szinüek, szarunemüek és elég erősek és élesek, hogy velök a pondró a kemény tölgyfában rágódva, eledelét nyerhesse, és egyszersmind tovább furódjék."
Lopnak a szoci pondrók. Harácsolnak. Ki csendben, ki nagy zajjal. Ez az élet rendje.
De legalább az igazi reformert békén hagyják, had tegye azt, ami jó az országnak. Ők meg lopnak, gyűjtenek a télre, mint a hangya. Én mondom, La Fontaine is megnyalná a szája szélét, ha látná.
Utána se lesz ám más, mert a hülyékpártja már utánégetővel fog lopni. Mert ők már minuszban vannak. És mivel a tudomány is fejlődött az elmúlt pár évben, garantáltan többet/jobban/gyorsabban fognak lopni, mint a béna kacsák.
Naszóval, bogárkáim, ez van. Ezek mind pondrók. Egyik se jobb a másiknál, jól véssétek be az eszetekbe.
Már bánom, hogy erről nem csináltam képmesét.
2009. augusztus 18.
Ferenczy A. Szidónia
A pondrók
Bejegyezte:
Ferenczy A. Szidónia
dátum:
08:50
19
megjegyzés
2008. április 17.
Ferenczy A. Szidónia
Nincs mese...
... nincs bizony. Elfogytak az érvek. A reform hősi harcosai hazamentek vitázni arról, ki a halader, és ki a marader. Mi a francról kellene már írni, amiben az a rohadt MSZP lekörözi a hülyék pártját.
Költségvetési hiány? Ezt még a nyolcéves cigánygyerekek is átlátják.
Közlekedésfejlesztés? Egy ilyen debil főpolgármesterrel, meg széthulló BKVval? Ugyan már, ezek csak sztrájkolni tudnak.
Egészségügy? Azt meg elkúrta a leányzó.
Talán a gazdasági növekedés? Ha meg tudnám magyarázni, hogy ami csökken, az tükörországban tulajdonképpen nő... de ehhez az kellene, hogy Fonák Tamás legyen a miniszterelnök. Épp elég nekünk Szám bácsi, mint pénztáros.
Megvan!!!! Megvan!!! Megtaláltam!!!! Ezt nézzétek elitek! Fordítok a dolgon: nem azt keresem, miben jobb a reform pártja, hanem azt, miben rossz a hülyék pártja!
Namármost, a lopás lesz a téma. Mert ebben mindanyian egyformán rosszak. Illetve jók. Meg is fogalmaznám röviden az üzenetet a sok prolinak meg jobber-trollnak, akik teleszarják az elitblogot:
Mit akartok sügérek? Fideszt? Azt hiszitek jobb lesz? Nem lesz jobb, mert lopnak, úgy mint a mostani garnitúra. (Azt azért nem mondhatom, hogy az Úr lop. Tulajdonképpen Ő küzd ellene.)
Látjátok, elsumákolta az egyik tolvajbrigád a mindent eldöntő népszavazást, ami egyszer és mindenkorra tiszta vizet öntött volna a pártfinanszírozás szarosvödrébe. (Egyébként ezt is az Úr találta ki, csak úgy megjegyzem. De biztos visszafogták a maraderek. Meg a culságok. Kommen Sie, Herr Gyurcsány, schlagen Sie bitte kräftig zu!)
És mit tett a hülyék pártja? Semmit.
Na szóval, hol van a ti európai értelemben vett karizmata vezéretek ilyenkor, mélymagyarok? Miért nem veszi elő az aduászt?
Elmondom én, mert Ő IS LOPNI AKAR. Meg az egész hülyepárt. Erre kell nekik a hatalom. Mert nem jobbak! Sőt!
Orbán egy fospumpa!
Én szóltam.
Bejegyezte:
Ferenczy A. Szidónia
dátum:
17:49
6
megjegyzés
Címkék: Fidesz, fospumpa, lopás, MSZP, rip szdsz zöld
2007. október 1.
Prosztó M. Beléndek
Égető kérdés
Mai pénzügyi jellegű, égető fontosságú problémánk:
Hogy lehet az egyszeri, gyanús körülmények között, alapítványi pénzekből meggazdagodott honfitársunk - nevezzük mondjuk Z. Jánosnak - annyira hülye, hogy a pénzt takarékbetétkönyvbe teszi?
Körkérdésünk, egyben segítségnyújtás gyakorló, politikai pályán dolgozó (dolgozó, mi?) honfitársainknak: ha Ön síbolna néhány tíz millert, mibe fektetné?
Mai társadalmi jellegű, égető fontosságú problémánk, No. #2:
Minden piac-fetisiszta neoliberális alapból nemhülye, vagy vannak hülye fundamentalista neoliberálisok is, akik nem tudnak atomerőművekről dönteni?
(Avagy, a "suszter, maradj a kaptafádnál" elv jegyében, in English language:)
Are all market-fetishist neo-liberals not-dumb by default or are there also some dumb fundamentalist neo-liberals who can not even decide upon nuclear power plants?
Bejegyezte:
Prosztó M. Beléndek
dátum:
10:26
7
megjegyzés
2007. május 6.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Realitás
Realitás, elitek. Realitás. Ez hiányzik a magyar közírásból. Jó, aki erre a blogra jár, annak már kinyílt egy kicsit a szeme és többet lát a valóságból. Már aki akar, mert vannak itt páran, akik hiába járnak ide, nem értik a leírt szöveget. Egyszerűség végett a blogértőket elitnek, a blognemértőket pedig birkáknak fogom nevezni.
Na tehát a realitás. A realitás az, hogy a hülyemagyarok nem egyszerűen hülyék, de az adót sem fizetik be. Helyettem. A TB-t sem fizetik be helyettem. Na, ennek a realitásnak vége. Jó, ha megjegyzi mindenki, hogy azonnal adófizetés van helyettem is. Aki kibújik a felelősség alól,
hogy helyettem adót fizessen, az a legsúlyosabb büntetést kapja. Igen, a legsúlyosabbat, mit bámulsz, te birka. A halálbüntetést, igen. Elmúlt már az az idő, amikor az ondolált, nyálas liberalizmus miatt ilyet nem lehetett követelni. Szólásszabadság van, legalábbis annak, akinek ezt én megengedem, a többieknek pedig okkal van kuss. Nem voltak méltók hozzá, hogy velem egy virtuális térben beszéljenek.
Vannak még egyéb realitások is, de most egyet emelnék még ki. Vannak, akiknek joguk van pénzt kapni a munkájukért, mondjuk nekem. Ingyen cikket nem írok, nehogy már kiröhögtessem magam. Vannak viszont, akik örülhetnek, ha nekem dolgoznak. Legyen ez megtiszteltetés nekik. Igen, a zenészekre és a szoftvergyártókra gondolok. A realitás az, hogy az ő produktumaikért nem fizetünk, hanem elvesszük. Ez nem lopás, amit a pártok csinálnak, az a lopás. A zenészeknek és a szoftvergyártóknak egyszerűen nem jár. Vagy ha jár is, nem jut, mindegy. Tulajdonképpen örülhetnek, ha ingyen dolgoznak nekem, mert ezen felül még munkanélküliek is lehetnének.
Ez is mutatja, kinek a munkája ér többet.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
13:37
0
megjegyzés
Címkék: elvesszük, kuss, lopás, realitás, szólásszabadság
2007. április 11.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Tessék parancsolni!
Nehéz idők jőnek. Vaksin tapogatózunk a sötétben, magyarázatok után kutatva – mindhiába. Bábeli zűrzavarban élünk. Csak az enyhíti kétségbeesésünket, hogy ha már mi magunk nem jutunk egykönnyen ötről-hatra, legalább a Mester eljutott hétről nyolcra, amidőn a hörrtévé hazugságait és a magántulajdon tiszteletét Nagy Ferót idéző leleménnyel egyeztette össze, felhasználva a zsidó-protestáns és a katolikus sorszámozást, mindarról szólva, amit nem szabad:
„Aki hazudik, az csal
Aki hazudik, az lop
Hazudni, csalni
Csúnya dolog…”
Bizony-bizony. Nehéz dolga van az embernek a mai világban, ha meg akarja tartani a parancsolatokat. Öröm az ürömben, hogy nem kell sokat kibírni, már csak négy három évet. Addig tart ugyanis az a ciklus, amelyikben nem szabad lopni. Ez. Mondom miért. Elég bonyolult, figyelni kell.
Nem vagyunk könnyű helyzetben. Nem értjük. Miért éppen most nem szabad lopni? A katolikus megfogalmazás prózai egyszerűséggel így indokol a tizedik parancsolatban: „Mások tulajdonát ne kívánd.” A zsidó-protestáns változat kicsit szószátyárabb, így hangzik: "Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé." A problémát azonban ez a szöveg sem oldja fel. Alighanem valami gond van ezzel az ódivatú értelmezéssel. Túl egyszerű, és nem hagy teret játékos gondolatainknak, ráadásul valami avittas érzületet csempész a logosz helyére. Ez nem helyes A magyarázat mesteri megvilágításban így fest: „Ez a ciklus arról szól, ugyebár, hogy nincs ingyenebéd. Pénzbe kerül minden.” Ha úrrá lettünk értetlenkedésünkön, és fény gyúlt agyunkban végre, akkor össze tudjuk rakni a mondatokat, emígyen: Ebben a ciklusban ne lopj, mert ez a ciklus arról szól, hogy pénzbe kerül minden. Ez a ciklus a pénzről szól. Véssük eszünkbe, ne feledjük egy pillanatra sem ezt a szót. Pénz.
Van ezzel egy kis gond. A logika ugyanis – lásd még: józan paraszti ész – azt diktálja, hogy amennyiben ez a ciklus arról szól, illetve, ha ez a ciklus szól arról, hogy minden pénzbe kerül, lévén ingyenebéd mint olyan nincsen, nos, ez esetben egyéb útmutatás híján éppen a lopás tűnik követendő cselekvési mintának. Ráadásul éppen most a leginkább. Kellene tehát egy fogódzó. Valami, ami arra utal, hogy mégsem csupán egyetlen ciklusról van szó, és mégsem csak és kizárólag a pénzről, hanem urambocsá’ valami többről is. Általános irányelvekről, normákról, tisztességről, tudomisén. A pénz... nem, az ehhez nem elég. A pénz önmagában nem indokolhatja a pénzt. Vagy mégis? Ha mégsem, akkor viszont miről beszélünk?
Megvan. Igényes munkáról, valódi újságírásról például. Kezdetnek. Hiszen: "ki ekével, ki kalapáccsal, tollal [...]" Ha már egyszer ez a szakmánk vagy micsodánk, akarom mondani: ezért kapjuk a pénzünket, ami manapság ugyanazt jelenti. Ám nehéz dolgunk van ezzel is. Nem, most nem a pénzzel éppen, hanem az igényességgel. El vagyunk veszve, nem tudjuk, „hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé”. Valódi, hiteles megmondóemberek mondjuk nyilvánvalóan nem ereszkednek alá a tényfeltárás mocsarába, és a legkevésbé sem vállalják annak ódiumát, hogy a valóság zavarba ejti őket. Ha igényes dologról szólunk, vissza kell nyúlnunk a gyökerekhez, és e célból okvetlenül meg kell említenünk az Isten faszát. Az nagyon is igényes. A katolikusok szerinti második parancsolat szerint viszont: „Isten nevét hiába ne vedd!”. Hát mi nem tesszük hiába, az igényesség nevében tesszük. Soha nemesb célt! Ha kell, az igényességgel takarózunk, ha kell, Adyval – bár arra azért illene figyelni közben, hogy vajon ér-e addig a takarónk, ameddig nyújtózunk. De erről majd máskor.
Most ugyanis, hogy már tudjuk, hol lakik az Úristen igényesség, rátérhetünk a lényegesebb összefüggések számbavételére. Valahogy így: Ebben a ciklusban azért nem szabad lopni, mert az istenadta birka nép nem képes felfogni, hogy nincsen ingyenebéd, és hogy minden pénzből van. Ez pedig oda vezet, hogy „akkor már nehéz lesz megmagyarázni, milyen jó is a szabad piac.” Akkor már, azaz a ciklus végén, amelyre kiterjed a lopás tilalma. Hát tényleg nem lesz egyszerű. Talán azért, mert ez a verseny, ez a piac nem szabad. És nem is jó. A protestáns megfogalmazás szerinti második parancsolat úgy mondaná: „Ne csinálj magadnak faragott képet […]” Ady pedig így:
„Én még az apám fia voltam
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett”
Hogy pediglen végezetül képet kapjunk arról is, hogy mi vár reánk, ha nem megy bele a hülye fejünkbe, hogy „It’s the economy, stupid”, a következőket tartjuk lényegesnek leszögezni: akkor nagy baj lesz, mert akkor még az is elképzelhető, hogy ezt a ciklust nem követi majd egy másik, hasonló. Még az is lehet, hogy jön a mumus, a Galaxis Legfőbb Ellensége. És hogy akkor mi történik? „Akkor aztán lőttek a rendszerváltás befejezésének.” Ez igen félő alternatíva. Ettől magam is tartok.
De lassan ideje lenne legalább elkezdeni.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
22:32
1 megjegyzés
Címkék: filozófia, lopás, Orbán, reformerek, reformüzenet, szájbarágás
2007. április 10.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!

Elitek, hol is tartottam? Ja, a hörrtévé, hogy az mekkora egy dögkút. Fenntartom továbbra is, dögkút az. Most például leleplezte a Hankook gyára kapcsán folytatott ingatlanpanamákat, de azt is milyen dögkutas, kákán is csomót kereső, demagóg, populista, sőt, fospumpázó stílusban tette.
Lakájmédia, piha.
Ilyen szintre én nem ereszkednék le, bár most egy kicsit megzavar az a tény, hogy úgy tűnik, egymilliárdot tényleg elsíboltak. Nem az én Kóka barátom, akivel óvatosan kell bánni, amióta elnök lett, bár egy penetráns alak. Penetránsság ide vagy oda, ő ilyet nem tenne. Nem.
Na most a lopásnak kurvára véget kell vetni.
A Hankook-lopás egy korábbi korszak műve volt, akkor teljesen más volt minden. Hogy mást ne mondjak, nem Kóka volt az SZDSZ elnöke. Az MSZP elnöke se Gyurcsány Feri volt. Azóta jelentős, lényegi változások történtek, ezek ketten például pártelnökök lettek, joggal várhatjuk, hogy a lopásoknak vége lesz.
Ideje lépni!
Mert lopik itt a sok-sok ember, aki gyógyul, vasúton utazik, tanul, nyugdíjat és családi pótlékot vesz fel. Nekik ingyenebéd, nekem lopás. Majd most mindenki megtanulja, hogy ennek a lopásnak vége! Minden megváltozott, más kor kezdődött, a rendszerváltás befejeződik és helyette más lesz. Az a sok gyógyulós, utazós, tanulós tolvaj majd fizetésre kényszerül és nem fog tudni ezek után ellopni semmit.
Na, ez lesz helyette. Ezért nem lesz több Hankook-ügy.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
08:00
0
megjegyzés
Címkék: fospumpa, ingyenebéd, lakájmédia, lopás
Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III