2010. május 5.
tölgy
Képek a Nagy Elittalálkozó másnapjáról a Vérmezőn
Bejegyezte:
tölgy
dátum:
20:55
23
megjegyzés
2009. november 27.
tölgy
Kámingout
Elegem van KGB anyagiasságából. Nem kapott mogyit. És? Most más sem kap. Válság van. Ingyér mondok meg magam is.
Itt az a nyüves közös képünk. Most jó? Erre volt úgy oda?
Bejegyezte:
tölgy
dátum:
19:32
22
megjegyzés
Címkék: elitszűrő
2007. augusztus 15.
Kovátsch Gamma Bertalan
Olvasói levél
Elitek, ne tudjátok meg, milyen olvasói leveleket kapok. Kellene már egy elitszűrő a levelesládámra, hogy a sok birka förmedvényeit dobálja ki, mint a spamot. A geek-ek nem tudják már hónapok óta megcsinálni, ez is mutatja, milyen tré, hitvány minőségű munkaerő veszi fel a fizetését ebben az országban. Írtam viszont most egy egészen zseniális cikkentyűt, még a címlapra is kikerült egy teljes napra. Oda, a tetejére. Hiába, a minőség az felúszik a felszínre, ahogy a szennyvíztisztító-iparban szokták mondani. Óriási volt az érdeklődés, két nap alatt 339 kitűnő kommentár született, nem csoda, hogy olvasói levél is jött. Ezt itt most kivételesen közzéteszem, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy ilyen gyakran lesz! Senki se írjon tehát abban a hiszemben, hogy megjelenést vásárol az elitblogon, inkább vegyen bannert.
Tehát a levél.
Árpikám, a nemzetelsüllyedős postodtól elöntötte a szememet a könny. Ahogy te azt odatetted, ahogy megmondtad végre, mi fáj ennek az országnak, ahogy kifejezted, amit én csak érzek, de leírni így nem tudom, az valami egészen zseniális. Már régóta mondom az ismeretségi körömben, hogy olyan vagy te, Árpi, mintha a szám lennél, mindig pontosan azt mondod, amit gondolok. Hülye anyósom azzal jön, hogy én gondolom azt automatikusan, amit te mondasz, mint Pavlov kutyája, de ő is olyan hülyemagyar, amiről írni akarok.
Fosország ez, Árpikám. Erre most döbbentem rá 36 évesen, amikor első gyerekem pelenkájába belenéztem. Kezdve azzal, hogy a sok hülye európai baszik szaporodni. A magyarok meg különösen. Én nem is értem, mit képzelnek ezek, ki fogja fizetni a nyugdíjukat, talán az indiaiak? De nem ez a lényeg. Fosország ez, mert fosnép lakja, tré, tahó csürhe. Valahogy ez régebben nem zavart, de újabban észreveszek ezt-azt. Zavar, ha valakinek ömlik a szájából a fos, olyan rondán beszél és még ideológiát is gyárt hozzá. Zavar, ha valaki ingyenél az állam pénzéből, mások támogatását viszont elvenné és még le is anyázza őket. Zavar, ha nagyszájú, farkukat lóbáló senkik hülyéznek le keményen dolgozó embereket és ezt még széles körben terjesztik is. Zavar, ha elfogult, fanatikus dumagépek függetlennek hazudják magukat és erről az alapról oktatnak ki másokat. Zavar a nyílt uszítás, az erőszak kultusza, a nulla tudással tett nagyszájú kinyilatkoztatások és az, hogy szabad a vadászat bármire, ami összetartja ezt a nemzetet. Zavar a hazudozás és az, hogy mindig akad, aki megmagyarázza a hazugságokat.
Tudod, Árpi, olyan ez mint a víz és az olaj. Elég egy csepp olaj a vízbe és ihatatlan. Tahóból se kell sok, pláne, mert ezek általában nagyszájúak és már élvezhetetlen az élet. Elmegyek innen, Árpi. Máshol se jobb, de ott legalább nem érdekel. Felmarkolom a pénzt és nem foglalkozom vele.
Csak neked írom, de azért közöld le.
Druszád és régi barátod: Árpi.
Hát kösz a véleményt, druszám. Egyet biztosan mondhatok: én maradok. Nekem itt jó.
Bejegyezte:
Kovátsch Gamma Bertalan
dátum:
11:02
8
megjegyzés
Címkék: csürhe, elitszűrő, én maradok, fosnép











Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III