Kovátsch Gamma Bertalan Technikai megoldás

Már morogtam arról, mennyi bosszúságot okoznak a blogra köpködni járó debilek, trollok és egyéb véglények. Höndör B. Margit már a hősi időkben leleplezte őket, ezek hülyefideszes jobber majmok és miattuk voltam kénytelen a blogot moderálttá tenni. Sajnos a moderálás miatt viszont az érdemi és nívós vita hívei voltak kénytelenek elszenvedni azt a késlekedést, hogy az érdemi és nívós véleményük megjelenéséhez kénytelenek voltak kivárni, amíg én abbahagyom a hedót és kiküldöm a nekem tetsző kommenteket. Pedig én, mint comingoutolt liberális amúgy a teljes blogszabadság híve vagyok, de azt azért mégse lehet hagyni, hogy egyes trollok belekérdezzenek a post egy írói díszítményébe, amelynek jelentése amúgy teljesen világos. Egyszerűen muszáj volt ezeket kitiltani a picsába.

Talán ezért is csúszott vissza a blogom a Goldenblog 10. helyére. Nem, mintha érdekelne, hogy a sok hülye webproli mit szavazgat, feldughatják maguknak a szavazataikat, de most megy a pampogás, hogy Berci felett eljárt az idő meg hogy Berci már nem mondja meg a tutit olyan ütősen az arcba, mint korábban.

Egy nagy lófaszt. Csak a technikai megoldás hiányzott. Ami nemsokára megérkezik. A jófejek (lehet kezdeni a nyalást, elitek) korlátozás nélkül fejthetik ki az egyetértésüket, tudom, bennük nem csalatkozom. Ők a támogatott kategória. A többi kommentet eltűröm, ha éppen moderálásra szottyan úri jókedvem, a trollok, jobber majom kavarógépek meg továbbra is tiltva vannak.

Látjátok, hülyekonzervek, ezért veszítetek mindig. A technikai haladás mindenre megoldást ad. Most például arra, hogyan lehet egyszerre szólásszabadság és hatékony cenzúra.

Prosztó M. Beléndek Shitpickle

Tovább kell lépni. Ez az élet rendje. Mindig előre. Constant struggle. Vagy mondhatnónk, mi van az elitségen túl? Mi van akkor, ha az ember felismerte, hogy nincs ingyen ebéd? Csak a piac van, meg az, hogy nekem mindenhez jogom van? Hogy kibaszott nagybetűs ELIT vagyok, bazzeg?

Beszéljünk erről, mert aggasztó. Csinálunk a proliknak egy fogyasztói társadalmat. Egy fogyasztói társadalomnak is szar korrupt csődtömeget, hogy egész pontosak legyünk. Ahol azért güriznek, hogy elsősorban adózhassanak, a maradékból meg fogyaszthassanak (létfenntartsanak). Na, nem sokat, de azért a teszkós bevásárlókocsi megtelhet virslivel, meg nyolcvanforintos sörrel. Ahol mi, csak mi, elitek értjük a mechanizmusokat. Vagy irányítjuk. Market makers. A sok barom meg vegetáljon legalább egy olyan szinten, hogy tartsa a pofáját boldog tudatlanságban és megilletődött fegyelemben.

I'm going to be honest with you. I hate this place. This zoo. This prison. This reality, whatever you want to call it, I can't stand it any longer. It's the smell, if there is such a thing. I feel saturated by it. I can taste your stink and every time I do, I fear that I've somehow been infected by it.

De tudjátok mit? Innen hova? Ez az egyszerre szánalmas és egyszerre magasztos rendszer kielégít, minket, eliteket?

A fenébe is, engem nem.

Nekem nem jó ugyanaz a marha elé való szintetikus zaba, amit ezek falnak. Kurvára nem jó az alsó-középkategóriás egynégyes autó. Nem érdekel a horvátországi nyaralás, meg a hatvan négyzetméteres belvárosi luk.

Én minőséget akarok, bazzeg.
Kiváltságokat.
Egy társadalom becsülje meg az elitjét.

Ében borítást akarok a műszerfalra. Környezetbarát hybrid drive Lexust a márványkő felhajtós garázsba. Nubuk bőr vezetőkesztyűt. Bio termesztésű kecskesajtot tölgyfahordóban érlelt testes vörösborral, rozmaringszállal tálalva. A Dunakanyart az erkélyem alá. Selyeminget arany mandzsettagombbal. Mulatt nők combján sodort szivart.

Mer' már untat ez a sok hülye...
Shitpickle...

Kovátsch Gamma Bertalan Téma lezárva

Elitek, mindjárt ledobja az agyam a gépszíjat. Néhány papucsállatka még mindig azon témázgat, hogy a MeH megbízásából és anyagai alapján írok felvilágosító rajzfilmet. Amikor pedig ezerszer megmagyaráztam, hogy az nem úgy van. Az én saját gondolataimat írom meg, teljesen szuverén módon, csak véletlenül ugyanazt gondoltam szuverénül, mint a MeH. Nagy szellemek, ha találkoznak.

Papucsállatkák, ezt most nektek mondom. Szarok a szátokba. Vagy mit tudom én, mije van egy papucsállatkának. Abba szarok. Kormánypropaganda-rajzfilmen témázgatás lezárva, aki ilyet csinál, az szerencsétlen hülye. Egyszer elmondtam az igazságbeszédemet, fontos beszéd volt, mint az őszödi, fontos nyelvemlékünk. Azt meg kell érteni, jobbá lenni általa és nem olyan apróságokon rágódni, hogy akkor most a MeH és én ugyanazt gondolom.

Azért vicces ez a néhány szerencsétlen, aki függetlenséget meg elfogulatlanságot követel. Egyetértek a MeH-hel, így adódott, kész. Aki ezt nem tudja megérteni, az mehet a mélymagyar picsába.