tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: A nem kívánt törlendő

Kedves Olvasóink!

Engedve napi többszáz látogatónk milliós rajongótáborunk vélt igényeinek napról-napra erősödő nyomásának, ma a cenzúrával törlés művészetével fogunk foglalkozni. Kísérleti patkányunk Meghívott vendégművészünk egy utolsó szar alak, a méltán népszerű Tóta W. Árpád, az internetto index publicistája a blogszféra királya, egy neten majomkodó senki a web2.0 atyja.

Az index és a mögötte álló politikai-gazdasági érdekcsoportok által előtérbe tolt elfogultságtól mentes, független gondolkodásáról ismert szirszart habosító senki méltán népszerű alkotó netre hányt förmedvényeiben páratlan életművében rengeteg megnyilvánulását láthatjuk az alattomos, gyáva sunyiságnak igazság bátor kimondásának és az uszító, fasisztoid előremutató, szabadelvű gondolatoknak. A leírt szó felelősségét semmibe vevő bátran vállaló elvtelen mitugrász páratlan géniusz már sok gyomorforgatóan közhelyes emelkedetten eredeti meglátással fertőzte ajándékozta meg az agyatlan, nagyhangú birkákat. a gondolkodó, véleményük kinyilvánítására is hajlandó netizeneket. Sajnálatos ugyanakkor a folyamatra nézvést, hogy akadnak olyan másként gondolkodók wannabe lófaszjancsik, akik a rasszista paraszt Mester kártékony tevékenységét világjobbító szándékát minduntalan kárhoztatják elítélendő módon gátolják.

Teljesen természetes ebben a közegben, hogy az ellenzők véleményét ellenség faszságait korunk e gyáva szarzsákja bátor harcosa vélt omnipoteniciájával visszaélve jogos hatalmával élve cenzúrázza eltávolítja. Már csak azért is érthetetlen érthető mindez, mert a munkáját egyre ritkábban ellátó iparos permanens fogadóórát tartó alkotó vérlázító faszparasztsága jópofa szemtelensége egyértelműen hazánk lezüllesztésének biztosítéka. felemelkedésének záloga. Az ebben a szégyenteljes erőlködésben történelmi feladatban őt akadályozó, más elveket valló emberek agyatlan tukkók véleményének cenzúrázása faszságainak kitörlése gazdasági önérdek. nemzetgazdasági és össztársadalmi érdek. Fontos megértenünk, hogy a fentiekből következően a komplexusokkal társadalom ellenségeivel küzdő nímand magányos hős erkölcsi és intellektuális mélyrepülése felsőbbrendűsége vita nélkül jár el vitán felül jogossá tesz minden eljárást. Ennek okán a szankciók morálisan is elítélendők helyeslendők, hiszen még azok ellen tiltakozni sem lehet fellebezésnek helye nincs. Éljen a dezinformációs az információs társadalom!

Szerkesztőségünk nevében ezúton szeretném tájékoztatni Olvasóinkat a világ közvéleményét, hogy a tökfilkó Mester vergődését igyekezetét növekvő örömmel szemléljük mindenben támogatjuk, lévén önmaga megalázásának társadalmi üzeneteinek minél szélesebb néprétegekhez történő eljuttatása olyan nemes kötelesség, amely számunkra nem teher, hanem szolgálat.

For a better Média Magyarland!

Kattintson, ha többet szeretne tudni!

Kattintson IDE vagy IDE, ha még többet!

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: AD 2007

Az Úr 2007. esztendejében oda nyilatkozik minden titkok tudója, hogy a reklám csudára át fog alakulni, mert „a szpotból poszt lesz egy blogon” (anyám, ne sirass!). Ez pedig félelmetes különbség, filozófiai átlényegülés.

Mint tudjuk ugyanis, ha van egy blog, akkor ott nincs ám reklám. Nincsen. Ez a szar például nem ám a „szirszart habosító senkik” produktuma, hanem a blog szerves, elidegeníthetetlen része, ami még véletlenül sem reklám, ó nem, hanem valami máááááás… Majd mindjárt mondom, hogy mi.

Addig azonban értsük meg, hogy az internetes reklám ugyan fajlagosan még drágább is a tévéreklámnál, ugyebár azért, mert elvileg jobban célzott közönséghez szól, mérhetőbb a hatékonysága, addiktívabb a közönségre nézve, és a többi. De ne gondoljuk, hogy az internetes hirdetés, ami a blogon lévő posztok között van, az reklám. Nem az. Hirdetés. Újbeszél, duplagondol. Nem reklám akkor sem, ha esetleg annak tűnik, mert a Mester azt mondta, hogy nem az – tehát nem az.

Ez minőségi forradalom, ugye, az van, amit a Mester mond. Az a valóság mostantól. A reklám ugyanis – mint mindnyájan tudjuk – nem más, mint ami az „ötperces reklámblokkban” jelenik meg, tehát például ez az ócskaság itt, amit a wéblogon is láthatunk, nem reklám, és még véletlenül sem egy szirszart habosító senki ócska portékáját próbálja meg ránk sózni, hanem a minőségi tájékoztatás nemes ügyét szolgálja.

Azt is el kell mondanunk, hogy a kereskedelmi média, mint például az [index], valamint annak munkatársai, mint például ez a pofa itten, még véletlenül sem reklámokból, és az azért kapott pénzből élnek ám. Ó nem. Ők hirdetéseket helyeznek el, amiért anyagi ellenszolgáltatást kapnak, de hát ez természetes jelenség. A minőséget meg kell fizetni!

Jut is eszembe! A netes társadalom kiépülésével előbb-utóbb megjelennek majd azok az újságok és újságírók is, akik képesek értelmeset szólni. A konkurencia erősödni fog. Ezért a szirszart habosító kis senki nagyon jól teszi, ha már most gyakorol. Mert lehet még egy kicsit teszetoszáskodni, de nem sokat.

Hülyemagyar.

Ha többet szeretne tudni, kattintson ide!

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: No Milk Today – Túlélőkészlet – Egy nehéz nap éjszakája

Mottó
"It's been a hard day's night
And I've been working like a dog"

Nehéz napnak nézünk elébe: ma nem lesz új Mesterpost, mert fáradt a lelkem. Bár kognitív képességeim lehetővé teszik számomra, hogy a logikai állítás szintjén megértsem ezt, a bennem élő, jóval ősibb agyi strukturákkal kapcsolatot tartó ösztönlény mégis tiltakozik, és a kilátástalansággal vegyes félelem karbamid-szagú kipárolgása lengi be kies lakomat. Mit tehet mást ilyenkor a magára hagyott gyermeki én, mint hogy a klasszikusoknál keres menedéket. Az alábbiakban egy gyakorlatban is alkalmazható túlélési útmutatót adok, – ajánlást fogalmazva meg mintegy – kapaszkodót a nehéz napokra.

07.00 A Herman’s Hermits örökzöldjével érdemes indítani, rögtön ébredés után:

“No milk today my love is gone away.
The bottle stands forlon a symbol of the dawn
No milk today it seems a common sight
But people passing by don't know the reason why”

07.30 Miután kisírtuk magunkat, kapjunk be néhány falat kétszersültet [esetleg háztartási kekszet], és öblögessünk le 2 dl langyos teát, kevés cukorral. Ezek segítenek, hogy túljussunk a legrosszabbon. Ügyeljünk rá, hogy magabiztosnak tűnve, kapkodás nélkül, mély lélegzeteket véve induljunk munkába – nem kell minden jöttment orrára kötnünk, hogy magunkra maradtunk, iránymutatás nélkül. Előtte mossunk fogat. A legjobb, ha a fenti előadótól az alábbi sorokat dúdoljuk közben:

“How could they know just what this message means
The end of all my hopes the end of all my dreams
How could they know a palace there had been
Behind the door where my love reigned as queen”

08.30 – 12.30 Próbáljunk dolgozni. Készüljünk fel a legrosszabbra: ma keveset fogunk kommentelni, hiszen nincs új Post. A Mester iránymutatása alapján válogassunk a régiek közül, olvasgassuk azokat. Tudván tudjuk persze, hogy örökké nem élhet konzerven az ember, de a legkisebb elkeseredésre utaló jel fellépte esetén is krákogjunk háromszor, acélozzuk meg akaraterőnket, és sziszegjük a következő szavakat:

“S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam:
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.”

12.30 – 13.30 Ebédszünet. Csak valami könnyűt együnk, ez a nap úgysem a hedonizmusról szól. Legjobb ilyenkor egy pizzaszelet vagy egy mekdöncis saláta. Próbáljunk beszélgetni azokkal az agyhalottakkal, akikkel együtt kényszerülünk dolgozni. A birkák persze nem olvassák a Mestert, így meg se kíséreljük elpanaszolni nekik fájdalmunkat. Viselkedjünk természetesen, kínáljuk őket rágógumival. Éberség! Ebéd után, ha fél percre magunkra maradunk, mormogjuk a következőket Karinthy Frigyessel:

“Nem mondhatom el senkinek
Elmondom hát mindenkinek

Hogy fájt amikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak

Mert álom a bűn és álom a jóság
De minden álomnál szebb a valóság”

13.30 – 17.00 Próbáljunk ismét dolgozni. Csak nagyon ritkán frissitsük A WEBOLDALT, kerüljük a feltűnést. Készüljünk fel rá, hogy a Mester ezúttal állja a szavát, és tényleg nem lesz új post, hiába nyomogatjuk a refresh gombot. (Erről nagyon összetett véleményem van, úgyhogy nem fejtem ki, de muszáj megjegyeznem: nem, a Mester nem állta a szavát, és mégis van post ma is. Ezzel visszamenőleg annulálta véleményformáló kinyilatkoztatásomat. Hahaha. A szerk.) Aknakeresőzzünk helyette, és töltsünk le néhány cigányviccet és egy éhező afrikai négergyerekről készült képsorozatot az asztalra. Ha lehetőségeink engedik, a destroy mappába tegyük őket, és ez az egész a rockets&tanks könyvtár almappája legyen. Óvatosan frissítgessük a w.blog.hu-t, hogy növeljük tűrőképességünket. Ha elkeseredünk, idézzük fel a klasszikus verssorokat, ismét József Attilától:

“Kit anya szült, az mind csalódik végül
Vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni –
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül:
Ebbe fog belehalni.”

17.15 – 19.00 Köszönjünk el agymosott kollégáinktól, és menjünk vásárolni. A legszükségesebbeken túl, okvetlenül szerezzünk be egy IQ-tesztet is. Fontos, hogy hipermarketbe menjünk. A fogyasztás templomában felszabadulunk, csökken korábbi frusztrációnk. Fizessünk bankkártyával, de semmire se vegyünk fel hitelt, mert az agyhalott dolog. Ne feledjük, pénzügyi analfabéták vagyunk. Mivel a Mestert most nem tudjuk megkérdezni, hogy mire szabad és mire nem szabad költenünk, akkor járunk el a legbölcsebben, ha az Eljövetel című örökbecsű munkát vesszük meg. Ne lepődjünk meg, ha a Libriben azt modják, hogy ők nem tartanak olyan szemetet, ami a kutyának nem kell. Reakciósok. Fizessünk a pult alatt, és kérjük meg, hogy csomagolják be a megszerzett kincset. Egész biztosan nem szeretnénk, hogy dühödt vásárlók akarjanak kifosztani bennünket a parkolóban. A költő szavait parafrazeálva, skandáljuk az alábbiakat:

“Mert megvan a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.”

19.30 – 20.30 Siessünk haza, és tudjuk le gyorsan a vacsorát. Ne essünk túlzásokba: egy joghurt, egy fél zsemle és egy tesco alma pont elég lesz. Elvégre megszorítások vannak, és ugye nem mi akarjuk aláásni a nemzetgazdaság felemelkedését? Gondoljunk a Mesterre, majd magunkra, s aztán a Mesterre ismét. Da capo al fine. Végre magunk vagyunk. Olvasgassuk az Eljövetelt és a régi postokat. Lényegüljünk át a koherencia fényénél. Szavaljuk fennen Shakespearet:

“Légy hű magadhoz!
Így mint napra éj következik,
Hogy ál máshoz se lész.”

22.00 Bújjunk korán ágyba. Egy nehéz napon vagyunk túl, de ne essünk az önsajnálat mindig büdös vétkébe – mossunk fogat. Ágyban, párnák közt alfa állapotba kerülvén, értékeljük újra a napot, mérjük fel, hogy mennyivel gazdagodtunk ma is, és becsüljük magunkat érte, hogy képesek voltunk ilyen hosszú időt kihúzni a Mester közvetlen útmutatása nélkül. Ringassuk magunkat álomba egy másik Árpád, a Tóth szavaival:

“Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen

Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át…
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek… bolondság… szép jó éjszakát”

tirpak-admin Prosztó M. Beléndek: I have a dream

Álmomban isten voltam. Hatalmas, teljhatalmú Teremtő.

Felülről néztem le a világra és kedvem leltem benne. A felhők békésen vonulásztak, a rajtuk áttörő napfény tüchtig kis árnyékokat vetett a síkságokra, meg a kis geil hegyecskékre, az ökoszisztéma érintetlen volt és minden úgy működött, ahogy annak működnie kell.

Az emberek vadásztak és gyűjtögettek, állatbőröket viseltek és boldog tudatlanságban éltek.
Néha egyet-egyet agyonvágtam egy villámmal, vagy vulkánkitörést rendeltem el egy falu alatt, hogy tisztában legyenek vele, hogy vagyok.

Olyankor sikoltoztak és sercenve elégtek.
Jó érzés volt.

Aztán egyszer feljebb toltam a 'társadalomépítés' csúszkát és a törzsek népekké, országokká, majd birodalmakká erősödtek.

A népek és birodalmak összecsaptak és sokan meghaltak. A templomaimból kacskaringózva szállt fel az áldozatok füstje.
Jó érzés volt.

Aztán feljebb toltam a 'technológiai fejlődés' csúszkát, egy 'drop down' ablakból kiválasztottam a 'szekularizációt', csak hogy lássam, hogy mi történik. Tudtam, hogy végeredményben az egész rendszer az én kezemben van, ha minden kötél szakad, elrendelek egy özönvizet és minden reset.

Továbbra is ölték egymást.
Jó érzés volt.

Egyre kevesebb vallásháború volt, ezt kicsit sajnáltam, azok, amelyek megmaradtak, viszont, egyre aggasztóbbaká váltak.

Volt néhány agresszív világi frakció is, vörösingesek, barnaingesek, azok különösen szórakoztattak. A közhiedelemmel ellentétben egy istennek is van humora.

Összességében jó móka ez.

Volt egy kis ország, amelyik a kedvencem volt, olyan kis mafla, ügyetlen nemzet, minden rosszul sült el, amibe kezdtek, de volt tartásuk, összességében bírtam őket.

Teltek az évek és a kis kis görények lent a porban közben itt-ott rakétasilókat húztak fel.
Tankok is voltak.
Tankvadász helikopterek.
Félholdas , vallási fanatikus zöldséges frakció.
Barnabőrű gyerekgyárosok.
Eldugott vegyifegyverek.
Cowboyból, vagy titkosszolgálatosból lett elnökök.
Elpukkant egy atomerőmű.
Felborult az ökoszisztéma.
Globális felmelegedés.
Túlnépesedés.

Már éppen nyomtam volna egy reset-et, amikor...

Az a bizonyos kis mafla, ügyetlen nép közben háborogni kezdett. Nem történt semmi különös, megint szarban voltak, megint dilettáns vezetőik voltak, megint hergelték egymást, kicsit gyújtogattak, kicsit hangoskodtak, kicsit reformálgattak, kicsit unalmasak voltak.

Közelebb hajoltam, hogy lássam, mi történik, bár a globális történések kavalkádjában igazán egy kevéssé figyelemreméltó szín feltárulására számíthattam. Nem egészen így történt.

Mert akkor felfigyeltem RÁ.

Mesternek hívták a tanítványai. Tagadott engem, tagadta a múltat, tagadta az eddigi értékeket és tudatában volt saját felsőbbrendűségének. A Mozgalmat, ami mögötte indult, Fospumpizmusnak nevezték. A Mester mindenkit utált, de jogosan.

Követői, az Elitek egyre többen voltak. Kérlelhetetlenül kiálltak a reformok mellett, tudván, hogy nincs re-form-al-ter-na-tí-va. Füvet szívtak, a kissé lelakott és szebb időket látott fővárosban éltek, értelmiségiek voltak és az MSZP-re szavaztak.

Bár a jelenet jelentéktelen volt, felbosszantott isteni mivoltomban.

Le akartam sújtani a Mesterre egy villámmal, mint mindenkire, aki alapjaiban feszegette a rendszert. 10.000 év alatt nem sokan voltak ilyenek. Nem tudtam. Képtelen voltam, isteni hatalmam elszállt, elmúlt, semmivé lett. Felhorkantam és özönvizet rendeltem el. A rendszer lefagyott és hiába kattingattam a 'Nuke 'em!!!' feliratú vörös vezérlőelemre, nem történt semmi. És ekkor a Mester alakja csak nőtt, csak nőtt, kiemelkedett a porszemek közül és elhomályosított minden az alakjával. Azzal az isteni alakkal. Ott állt előttem és megvetően nézett. Hangja zengett, mint mindig.

"Nézd meg, ki vagyok"- súgtam neki, s meglékeltem a fejemet, agyamba nézett s nevetett...

"Én vagyok az Alfa és az Omega" - mondta a Mester - "az Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, a Mindenható"

És porba hullottam előtte és hittem, és akartam, hogy ő jobban tudja.

Bizony, mondom néktek, ezt álmodtam.

tirpak-admin Höndör B Margit: Történés!

Teljesen fel vagyok ajzva!
A Mester ki fog állni az erkélyre és lóbálni fogja a micsodáját!
Mi lesz akkor, ha a céltömeg véletlenül nem vesz észre semmit? Hideg van, a fenébe is!
Elitek!
Azonnal vonuljunk a Mester háza elé, mindenki hozzon magával fényképezőgépet és még egy embert!