Kovátsch Gamma Bertalan Katasztrófák népe

Idén jön a Don-kanyar. Ha minden munkanélkülit egy megfagyott vagy szétlőtt katonának veszünk, akkor a veszteség annyi, mint a Don-kanyarban. Ti is sorra kerülhettek. Szeretnétek megfagyni vagy darabokra robbanni? Ugye, hogy nem. Pedig megtörténhet bármelyikőtökkel, ha elveszítitek az állásotokat. Ami engem nem fenyeget, de titeket esetleg igen és akkor jön a fagyás vagy a szétrobbanás.

Történelmi veszteség.

De nem példa nélküli.

1996-ban volt Isonzó. Úgy értem, az akkori 13%-os munkanélküliség a 2008-as 8%-hoz képest pont egy isonzónyi veszteséget jelentett. De ez semmi 1993-hoz képest, amikor mohácsi vész volt. 16%, bazdmeg! 16%! Hogy bírhatták ezt ki? Innen a megmondóemberi állás biztonságából elképzelni is nehéz. Nekik szar lehetett.

Mit tehet ilyenkor a kormány? Munkát adhat a proliknak, de ebből fos lesz, nem kibontakozás. Mert miből lesz a kibontakozás, kedves elitek? Abból, hogy ha jön egy kormánynak kedves befektető, akkor arra más adókulcsok vonatkoznak, mint a sok büdös prolira, akik nem kedvesek a kormánynak. Nem szokatlan ez, hiszen rám is, aki kedves a kormánynak, rám is más adókulcsok vonatkoznak, mint a büdös prolikra.

Ha ez a módszer sikert hozott nekem, sikert hoz a befektetőnek is. Nyerő recepten nem szabad változtatni.