Hébér-Lopó Lajos Suum cuique

(kiszivárgott magnófelvétel)

... méghogy "Boldog új évet!"?
Méghogy "Kellemes karácsonyi ünnepeket!"?
Könnyű azt mondani!
Én is szívesen mondanám.

De nem, kedves Barátaim.
Nekünk tudnunk kell nemet mondani.
Mert mi különbek vagyunk,
mint a kockásöltönyös falusi vámpír. (nevetés, tetszés zaja)

Hagyjuk ezeket a felelőtlen kívánságokat.
Hagyjuk ezeket a populista, népszerűséget hajszoló fordulatokat.

Válságok korát éljük.

Ilyenkor igaz szavakra van szükség.
Ilyenkor nem lehet hazudozni.
Ilyenkor nem lehet képmutatónak lenni.
Ilyenkor nem lehet "az emberekre" hivatkozni.
Mégha ez is a könnyebb út. Amin egyesek annyira járni szeretnek.

Tanuljuk meg végre.

Mindenkinek csakis
olyan éve és olyan karácsonya lehet,
amilyet
megérdemel!

Mindenkinek. Kivétel nélkül.
Kicsivel se jobb, kicsivel se rosszabb.
Mert ez így igazságos.
Aki jobb új évet akar, mint ami következik -- tessék, megvolt a lehetősége.
Mit tett érte?

Nem a kormányra kell mutogatni.
Ilyenkor oda kell menni a nagyhangúakhoz meg a zúgolódókhoz,
belehajolni az arcába,
de egészen közel,
és megkérdezni:

"Tölgy, Maga mit tett a kellemes karácsonyért?"
"Gizike, Maga mit tett a boldog új évért?"
"KGB, Őrnagy, Prosztó, Szidónia, Maguk mit tettek a Haladásért?"
"És maga, Hébér-Lopó?"

Meglátjátok, hirtelen semmit se fognak tudni mondani.
És ha azt mondják, hogy megnézték a képmeséket, ne vegyétek őket komolyan.
...

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Harácsony

Idén lesz (több mint) 2007 éve, hogy megszületett a kisded, akit lefitymálva úgy szokok csak meghivatkozni, hogy övé az isten fasza. Há mos nem azé, de elég kemény vagyok, elitek, mi? Ezt nem meri, nem tudja akárki leírni, az fix. Gyáva tehetségtelenség és stiláris alkalmatlanság, hö. Ám hagyjuk ezt kicsinyég: a katkókról akarok beszélni. Többségük persze jobber majom, de nem érek most erre rá, lényegre!

Tehát az agyhalott keresztény bandája minden évben tart valami hülye ünnepet, a kalácsomot vagy mi a búbánatos nyavalyát. A névben nem vagyok biztos, de valami ilyesmi, előbőrbe a részletekkel. Hát egy röhej ez a kalácsony, baszkikáim. Akkora ostoba tukkóság, hogy felkúr a gondolata is, mint igazi krém az árpádsávot a kibertérbe. Ezt bővebben is kifejteném, ha nem lennétek mindnyájan IQ-lightok, de hát akármilyen zseniális szakács is vagyok, nem érdemlitek tik mög a kőlevöst, hagyjuk.

Szóval van ez a kaláhony. Mi, okosok, persze tudjuk, hogy ennek már semmi köze nincsen semmiféle múltba révedő istenfaszához, mert odafigyeltünk a marketing-szemináriumon. Ennek ellenére kénytelenek vagyunk évről-évre azt is végignézni, hogy hazánk lakóinak egy része még mindig a szeretetről és a családról papol valami hagymázas érzelgősség jegyében, és nem ismeri fel az ebben az előbőrös faszjancsiskodásban rejlő egyedüli lehetőséget, azaz a GDP növelését célzó fogyasztás kiteljesedésének, a valódi esélyegyenlőség eljövetelének nemzetek feletti ünnepét. Hülyemagyar. De ne csüggedjünk: van megoldás. Ezt az egész katkós, keresztes, keresztényes bizbaszt be kéne tiltani, és máskor, másképp megrendezni. Szólok is az én roppant kreatív főpolgármester barátomnak, hogy tegyen ki 'fitymával behajtani tilos' táblákat a városhatárra. A demokrácia védelmében már régóta szükség volna rá amúgy is. Cui prodest?

Ami viszont itt van a köztudatomban, elitek, az egy másik ünnep óhajtása. Ezt kellene felismerni. Azt hiszitek, birkák, hogy ez az egész betiltás meg eltörlés csak azért szükséges, mert valamit szétbaszni, juhé – az olyan kurva jó érzés? Persze, kurva jó érzés az is, csakhogy még nem aktuális. Szelektív neutronbombánk egyelőre nincs, ráadásul no tanx. Nyugalom, csigavér. Szét lehet azért baszni valamit nagyon, de okosan kell csinálni. Azt javaslom, hogy a kalácsony eltörlésével egyidejűleg vezessük be a július 4-én megrendezésre kerülő Harácsonyt. Mondom, miért.

Először is, a kalácsony nem jókor van. Kurva sötét minden és hideg, ráadásul év végén hajtani kéne mindenhol az éves meg a negyedéves tervszámokért. Fasznak van ilyenkor energiája érzelegni, különben is rontja a hatékonyságot, Pareto a megmondhatója. Ráadásul marketingszempontból sem megfelelő az időpont, mert alig ment el Mikulás, máris megjött Szilveszter. Agyhalott primitívség beleerőltetni ezt a jászolos faszságot ebbe az időszakba, meg hát a banki hitelbírálóknak is szükségük van egy szarásnyi időre. Július 4. viszont kiváló dátum. Egy szaros szentivánéjt leszámítva se közel se távol semmi ünnep, nyári szabadságolások, kellemest a hasznossal. Ráadásul, nézz csak utána seggfej, hogy mit ünnepelnek a szövetségeseink ezen a napon! Na ugye.

Másodszor. Azt gyűlölöm a legjobban kalácsonyban, hogy igazságtalan. Kik kapják a legtöbb ajándékot? A gyerekek. Megdolgoztak érte? Egy nagy szart, azt. Hát az öregek, az elesettek, a cigók, akiknek gyűjt a sok fasz ilyenkor, holmi szolidaritás, összetartozás és felebaráti szeretet (de utálom ezt a szót) jegyében? Ők talán megdolgoztak érte? Hát nem. De mondok jobbat. Micsoda rendszer már az, hogy mi, felnőtt, életerős családfenntartók csak úgy odabasszuk a cuccost a fa alá, és tátott szájjal bámuljuk, hogy a gyengébb képességűek, a kisebbek, az öregebbek, a nők meg mindenki más örömködve felbontsák és a sajátjuknak érezzék azt, amiért mi dolgoztunk meg? Hát hol igazságos ez?!? Az igazi demokrata a szabad versenyben hisz. Egyenlő esélyek, dereguláció. Addig oké, hogy ott a szajré, mert mindenki odateszi, amije van, azaz amit szerezni bírt. Utána viszont, ha már létrehoztuk a közöst, mindenkinek képességei szerint. Aki kapja, marja. Vessünk véget a sehova sem vezető képmutatásnak és a nem létező közjóra hivatkozó szabad rablásnak! Miért pont ezen a napon ne érvényesüljön az evolúció? Harácsonykor az erősebb kutya baszik, a többi rábaszik. Pont.

Harmadszor. A gecibe a pereputtyal és az érzelgéssel. Pokolba a sütés-főzéssel. Egyáltalán nem hatékony dolgok ezek. Két gyerek, három szoba, négy kerék, fospumpa. Pizza Hut, McDonalds, Tesco, vebkettő, ennyi. Nem kell a műbalhé, le lehet ezt vezényelni 21. századi módra is. Kényelmesebb, gyorsabb, a GDP-nek is jobb, és több marad Harácsonyra. Ez a jövő, nem az isten fasza.

Kezdhetjük már idén is, még elő lehet készíteni. Egyetlen kérdést kell megoldanunk, az isten fáját. Ezen majd még gondolkodom a vidéki suttyók vonatkozásában, de figyelembe véve, hogy a fenyő nyáron nem az igazi, valamint, mivel az idei év Feri barátom káprázatos erőfeszítései dacára a megszorítás jegyében telik, azt javaslom, hogy 2007-ben a Harácsonyfa kérdését Nagy Budapesten a lehető legésszerűbb módon oldjuk meg. Van itt fa elég, csak ki kell vágni, hadd lássuk tőle az erdőt. Körút, Andrássy út, Városliget, iskolaudvarok, játszóterek, kórházkertek, budai parkerdők és a többi. Meg lehet ezt oldani, csak akarni kell. Vannak hátulütői, persze – hullik a forgács meg a férgese. De hát milyen átalakulásnak nincsenek vesztesei, kérdezem én. A humánum nevében mondom: a Harácsony, egy igaz ünnep óhajtása ér ennyit.

Ezt kérem, és Önök felállnak – s én leborulok a nemzet nagysága előtt.