Prosztó M. Beléndek Szögezzük le, hogy

hülyék vagytok, mint a segg.
Össznemzetileg.

Meg sem érdemeltek egy független elit véleményformálót.
Mondjuk, a jobbantak egy kicsit hülyébbek, mint tudjuk.

Ezt ér-dem-li-tek.
Ti te-het-tek róla.

Oktalan barmok.

Prosztó M. Beléndek Minden részletét

Jó estét kívánok, kedves nézőink, szeretettel üdvözlöm önöket az 'Igazság odaát van' című TV showban! Fannnntasssztikus műsornak nézünk elébe, mai vendégünket mindannyian ismerik és mindannyian kíváncsian várják, hogy játékmesterünk feltegye neki az önök által összeállított kérdéseket! Mint most is, a vendégünknek igazságszérumot injektáltunk a nyaki artériájába! Fúúúú! Már alig bírok az izgatottságommal! Ne feledjék, további kérdéseket küldhetnek a képernyő alján megjelenő telefonszámra SMS-ben! Az SMS emeltdíjas!

Fogadják szeretettel a Miniszterelnök uraaaaaaat!

- Jó napot kívánok. Egyáltalán nem örülök, hogy itt lehetek. Igazándiból a tanácsadóim mondták, hogy itt, kiszolgáltatva, az elesett, szimpatikus közembert adva, népszerűségre tehetek szert. De máris tele van a tököm az egésszel.

- Aham, hat a szérum.

- Innom kéne egy felest.

- Mondja, miniszterelnök úr, hogy érinti magát, hogy minap megbukott a parlamentben a lóhere földek államosításával kapcsolatos törvénytervezete?

- Szarul. Sajnos, nem tudtunk elég képviselőt megvenni az ellenzékből, a koalíciós partnereink pedig kurvák.

- Értem. Az ellenzék azzal fenyegetőzik, hogy népszavazást kezdeményeznek a fogászati szakrendelések rendelési idejének növelése és a gyökérkezelések ingyenessé tételének érdekében.

- Tudják mennyibe kerül ez az államnak?

- Nem.

- Én sem. Gyenge vagyok matekból. De biztos kurva sokba. És tudják mit, nehogy már az adófizetők fizessék az ellenzéki vezér odvas fogainak rendbetételét!

- Erről jut eszembe, milyen a viszonyuk az ellenzék vezérével??

- Semmi különös, fiatal korunkban mindketten az egészségügyi miniszter asszonyra hajtottunk. Akkor még jó bőr volt, nem volt ekkora tokája.

- Már elnézést, de az ellenzék vezére önt nyilvánosan idiótának nevezte, maga meg azt mondta róla, hogy lábszagú a szája.

- De tényleg az. Átérződik a frakcióba. Hogy nem tud az ilyen szájvizet használni? Mondjuk marónátronosat?

- Mi a véleménye arról, hogy a népszerűsége sosem látott mélységekben van?

- Ki a szart érdekel?

- Dehát nem ez a sikeres politika egyik fokmérője?

- Most mit tagadjuk, barmokkal nehéz a fincsit csinálni.

- Az ország gazdasága stagnál.

- Hát, én ehhez nem értek. A múltkor beszéltem a gazdasági miniszterrel, azt mondta, ő sem. Viszont baromi ügyes dzsenga tornyot épített a Nemzeti Bank aranytartalékaiból. Mondjuk, nem lett túl magas. Mármint a torony.

- Az egészségügyi ellátás elégtelen.

- Ne vigyük túlzásba a nyavalygást. Megnéztem a statisztikákat, 1943-ban rosszabbak voltak a halálozási arányok.

- De akkor háború volt!

- Na látja. Van most háború? Nincs. És járatják a pofájukat!

- Az infláció...

- Na jó, ezt meg tudom magyarázni. A pénzügyminiszter úr, hogy is mondjam... interaktusba keveredett a titkárnőjével az pénznyomdagépen. Hogyhogynem, benyomódott a zöld 'START' gomb. Mire észrevettük, elszaladt az infláció. Most képzelje, ha ugyanaez a Hadügyminisztériumban történik és valami piros gomb nyomódik be. Máris lenne háború!

- És mi lesz a nyugdíjasokkal?

- Mi lenne? Ami eddig.

- Azaz?

- Hát mittomén. Egyáltalán mi igényei vannak egy nyugdíjasnak arra a kis időre?

- Hááááát...

- Farhát?

- Izé. Az ellenzéket szociális demagógiával vádolják, miközben egyre szükségesebbek a reformok, hogy felszámolják az önmaguk által teremtett válságot.

- Igen.

- Ennyi?

- Miért, nem demagógok?

- De, de maguk is! És a felelősség...

- Látom, kezdi kapisgálni a politikát. Na ide figyeljen. Most bead egy ellenszérumot, mert különben kirúgatom, hogy lába nem éri a földet. Aztán tartok egy jó kis előadást a politikai programunkról és megtárgyaljuk, hogy az ellenzék vezére gonosz.

- Öööö.. rendben.

- Jó. Különben kénytelen lennék nagyon megverettetni két titkosrendőrrel.

- Miniszterelnök úr, öröm volt Önnel beszélgetni.

- Fölösleges nyalizni. Kérek egy reklámsnittet, addig hozzanak két deci körtét.

Prosztó M. Beléndek Miért én vagyok a legokosabb???

De tényleg?

Anyukám gyerekkorom óta mondja, hogy "okos vagy, fiacskám, és persze szép is". Na jó, általában olyan furcsán fintorgott közben és gyorsan kikapta a kezét, miközben belökte a cuclit az ágy rácsai között.

Ez, mondjuk, huszonkét éves koromban volt, azóta sokat komolyodtam.
Például, már tudok viselkedni.

Igen, nem kell röhögni, már nem pisilek be nyilvános rendezvényeken, de legalábbis nem tolom le a gatyámat.
Áhh, magyarázok én a sok hülyének.

Olvassátok le az ajkamról: hülyék vagytok, baszd meg.
H-Ü-L-Y-ÉK.

És hazudtok is.
És aki hazudik, az lop is.

Ti loptok.
Konkrétan: Bertalan teafiltereket akasztott meg a Lidl-ből. Gizike megfújta a függőágyat a kultúrházból. Szidónia laptopokat tuningol és nem fizeti be rájuk a teljesítményadót. Már van egy 8 hengeres, V elrendezésű, 230 lóerős laptopja és még mindig azt hazudja, hogy kakaóiztosként pályázta EU pénzből.

Óbaszdmeg.

Hébér meg per definitionem lop, mint egy különösen kleptomán szarka.

Egy valamirevaló ember lenne ebben a kurvaországban, aki reformokat akar, de ti megcsapoljátok a zsákját (a pénzeszacskóját), amit a mi adónkból tölt fel.

Hááát nóóóóóóórmálisak vagytok?
Nem értitek, hogy versenyezni kell?

Látom, nem értitek. Komolyan, tekintélyesebb összegeket kell állami pénzből kiutalni nekem, hogy megértessem veletek, mert nem fogok ingyen lóval imádkozni. És ez különösen vonatkozik Bertalanra.

Berci, kockacukor.

Prosztó M. Beléndek Rémróka

Az a baj a hülyemagyarokkal, hogy nem érzik a kapitalizmus ízét.

Ide most írtam egy hosszas fejtegetést arról, hogy az állam rossz gazda, nincs ingyen ebéd és egy elitnek elég is ennyit felismernie. De aztán kitöröltem, mert felidegeltem magam azon, hogy mennyi élhetetlen proli van ebben a kurva országban.

Hagyjatok is békén, nem vagyok hangulatban, EBITDA cashflow van nálam, és nem félek használni.

Most csak így annyit, hogy árnyékkormány kell.
Valahol logikus, az árnyékszék adott hozzá.

Prosztó M. Beléndek Mi a verseny? Mi a kapitalizmus?

Meguntam a tájékozatlan barmok bambaságait, most fejtágítás következik.

Triviális leszek, ígérem. Nem kell félni, nem fog fájni.

Hogy megértsék még a számosságukban jelentős imbecilek is, képletes leszek, mint egy felvilágosítást végző apuka a méhekkel, meg a bibével.

A verseny az, amikor elhullik a férgese. A selejt, az öngondoskodásra képtelen, az inproduktív, a vállalkozásra képtelen. Az elit, az életképes, a sikeres, az innovatív, a haladó megmarad.

A versenynek mindog kontraszelekciónak kell lennie. A kibaszott erőforrásokból az kapjon, aki képes jól felhasználni és további értéket képezni belőle, nem az, aki gyereket gyárt nyakra-főre, elissza a kocsmában, vagy netalántán hagymázas középkori baromságokat hirdet.

A versenyben mindenért fizetni kell, mert az ÁLTALÁNOS EGYENÉRTÉKES (miért nem kapták még fel ezt a kifejezést) az maga a PÉNZ, ami nem kerül pénzbe, annak nincs is értéke! Aminek nincs értéke, az nem versenyképes, ami nem versenyképes, abból nem a kereslet-kínálat szabályai szerint részesednek a verseny szereplői, így lesz támogatás a buszbérleten, tandíjmentesség, ingyenes egészségügy!

Távozz tűlünk Sátán, kinek posztkádárizmus a neve!

És ne jöjjön nekem egyik nokedli sem azza, hogy nem is ingyenes az egészségügy, meg az oktatás, mert én egyik proli kölykéért sem vagyok hajlandó egy fillért sem fizetni, tőlem kiköhögheti a belét az összes kamu leszázalékolt tébécés!

Tetszettek volna rendes kapitalizmust csinálni, oszt' nem fájna úgy az öngondoskodás.
Prolik.


Követve a gondolati ívet, eljutottunk a kapitalizmusig.

A kapitalizmus az egy olyan gazdasági berendezkedés, amelynek a vezérlőelve az adam smithi invisible hand, azaz a verseny. Aki egy kicsit tovább olvasott a közgazdaság könyvek bevezetőjénél (ami nem előfeltétele az elitségnek, nyugi), az tudja, hogy:

1, tökéletes verseny nincs
2, a verseny nem képes egy társadalom minden szegmensét vezényelni

És nem kell sokáig olvasni, általában elég Paretoig eljutni abban a könyvben. Akik nagyon mazochisták, azok olvastak a pénz- és tőkepiacokról (de ez nem feltétel az elitséghez), és tudják, hogy ha tökéletes verseny lenne, azaz, mindenki azonos esélyekkel és azonos információk birtokában jelenne meg a piacon, akkor egy bekötött szemű kanmajom is tudna ugyanolyan hozam várható értékkel bíró részvény portfoliót összeállítani, mint egy tőzsdecápa (mondtam, hogy ilyen képletes leszek). A bekötött szemű kanmajom a dárda módszert alkalmazná:

Azaz felragasztaná a részvényeket a falra, dárdával dobálna rájuk és amit eltalál, azt bevenné a portfolióba.

De van egy rossz hírem, kedves elitek. Nincs ilyen verseny, nincs tökéletes informáltság, csúnya rossz bácsik belterjes információkkal is bírnak és ráadásul az erőforrások (lásd Marx: munka és tőke, később: munka, tőke és információ) eloszlása is egyenetlen és társadalmilag legkevésbé sem igazságos.

Értsd ezt úgy, hogy tökéletes verseny esetén nem jöhetnének létre monpóliumok és a kistermelő szabadon versenyezhetne a TESCO-val, valamint csupa okos és hozzáértő ember lenne vezető pozícióban, ami, lássuk be, nem igaz.

De, mi, elitek, efölött nagyvonalúan elsiklunk, hisz azért vagyunk elitek, mert az egyenetlenül elosztott erőforrások birtokában vagyunk, de legalábbis szeretjük a versenyt, nagyon. Vagy ilyesmi.

És különben is, a klasszikusok is alkalmaztak egyszerűsítéseket.

Namost, aki úgy érzi, hogy nincs az egyenetlenül elosztott erőforrások birtokában, az sunyja le a fejét és szégyellje magát. Kisegítő elit azért még lehet, de nyaljon nekem ám.

Hagyjuk is a fals moralizálást. Annál is inkább, mert van egyvalami amitől a verseny úgy fél, mint ördög a szenteltvíztől, és ez az állami reguláció. Ez, ismét köztünk legyen mondva, nem azt jelenti, hogy az állam rossz gazda. Hanem azt, hogy az állam képes a verseny peremfeltételeit szabályozni (jól vagy rosszul, ez a reguláció minőségétől függ) és az egyenőtlenül elosztott erőforrások birtoklóit megfosztani versenyelőnyüktől. Azért, mert az a szerepe, hogy bizonyos szegmensekben ezt megtegye.

Éppen ezért, ha az állam szájából hangzik el, hogy az állam rossz gazda és adjuk át a regulációt a láthatatlan kéznek, akkor ott MINDIG nagyon nagy baj van.

Ez olyan, mintha egy gyártulajdonos azt hangoztatná, hogy a kizsákmányolás rossz.

Önmagunk között azért valljuk meg - ha ez kiszivárog, letagadom: a kapitalizmus mindenhatóságába és a versenybe vetett hit egyfajta ellenpólusa a marxizmusnak és kábé ugyanannyira is életképes. Egy különbség van: a marxizmus szimpatikusabb.

Node, nem kell minket a prolinak szeretni.

Most definiálni fogom, hogy mi a liberális elit.
Külön posztban, de építve erre.
Fő a gondolati ív.

Prosztó M. Beléndek Belga nyomán: Elit rap

Ha reformálok neki, akkor az a baj.
Ha nem reformálok neki, az a baj.
Ha csak négy évig csinálom, az a baj.
Ha két ciklusig reformálok, az a baj.

Ha direkt megkeresem, az a baj.
Ha rossz a kommunikáció, az a baj.
Ha felhívom a számát, az a baj.
Ha nem hívom fel a számát, az a baj.

Ha komcsi vagyok, az a baj.
Ha libsi vagyok, az a baj.
Ha polgári vagyok, az is baj.
Ha már én sem tudom, az nagy baj.

Ha rúglak, leteperlek, az a baj.
Ha szemen lőlek, az a baj.
Viharba hívlak, neked baj,
Maradtál volna otthon, nem nagy baj.

Ha elfogy a pénzem, az a baj.
Ha elfogy a hitelem is, az is baj.
Ha nem fogy el, az is baj,
Mer' rinyálsz az adókon, az a baj.

Nincs kedvem nyilatkozatot adni, az a baj.
Ha tahó módon kérsz, az is baj.
Ha lefejellek, fellöklek, az is baj.
Adok, nem mondva semmit, az a baj.

Ha hungarofób vagy, az a baj.
Ha szabadkőműves vagy, az a baj.
Ha dialektikus materialista vagy, az a baj.
Ha semmilyen nem vagy, az a baj.

Ha belépünk az Unióba, az a baj.
Ha nem megyünk a tuti jóba, az a baj.
Ha otthon nevelek disznót, az a baj.
Ha nem nyitok cukrászdát Bécsben, az a baj.

Kapod? Vágod? Érzed? Érzékeled? Táncoljál, lazulj, megteszed? Hallod? Fogod? Megvan? Kened? Tapasztalod? Frankón? Követsz?
_____________________________________________________________

Nem érdemeltek ti lófaszt sem, nemhogy minket, eliteket.

Tegye fel a kezét, aki szerint nincs ingyen ebéd?

Jó, aki nem tette fel a kezét, az egy proli és húzzon ki a picsába má', a többieket meg várom sajtótájékoztató utáni svédasztalos munkaebédre.

Aki hülyeségeket kérdez, annak kiverem e kezéből a kaviárt, baszd meg.

Kovátsch Gamma Bertalan Hódolat a Mesternek, VII.

"Nem kevésbé félelmetes a klaviatúrájával akár gyilkolni is képes népszerű publicista, Tóta W. Árpád. Nála a szelíd külső mögött lapul a zord fenevad, ha értik."

MTV1, A la carte, 2007 szept. 27.

Megvágtuk nektek, hogy ne kelljen 47 percet végignéznetek másfél percnyi tömény igazságért a Mestertől!