Realitás, elitek. Realitás. Ez hiányzik a magyar közírásból. Jó, aki erre a blogra jár, annak már kinyílt egy kicsit a szeme és többet lát a valóságból. Már aki akar, mert vannak itt páran, akik hiába járnak ide, nem értik a leírt szöveget. Egyszerűség végett a blogértőket elitnek, a blognemértőket pedig birkáknak fogom nevezni.
Na tehát a realitás. A realitás az, hogy a hülyemagyarok nem egyszerűen hülyék, de az adót sem fizetik be. Helyettem. A TB-t sem fizetik be helyettem. Na, ennek a realitásnak vége. Jó, ha megjegyzi mindenki, hogy azonnal adófizetés van helyettem is. Aki kibújik a felelősség alól,
hogy helyettem adót fizessen, az a legsúlyosabb büntetést kapja. Igen, a legsúlyosabbat, mit bámulsz, te birka. A halálbüntetést, igen. Elmúlt már az az idő, amikor az ondolált, nyálas liberalizmus miatt ilyet nem lehetett követelni. Szólásszabadság van, legalábbis annak, akinek ezt én megengedem, a többieknek pedig okkal van kuss. Nem voltak méltók hozzá, hogy velem egy virtuális térben beszéljenek.
Vannak még egyéb realitások is, de most egyet emelnék még ki. Vannak, akiknek joguk van pénzt kapni a munkájukért, mondjuk nekem. Ingyen cikket nem írok, nehogy már kiröhögtessem magam. Vannak viszont, akik örülhetnek, ha nekem dolgoznak. Legyen ez megtiszteltetés nekik. Igen, a zenészekre és a szoftvergyártókra gondolok. A realitás az, hogy az ő produktumaikért nem fizetünk, hanem elvesszük. Ez nem lopás, amit a pártok csinálnak, az a lopás. A zenészeknek és a szoftvergyártóknak egyszerűen nem jár. Vagy ha jár is, nem jut, mindegy. Tulajdonképpen örülhetnek, ha ingyen dolgoznak nekem, mert ezen felül még munkanélküliek is lehetnének.
Ez is mutatja, kinek a munkája ér többet.
2007. május 6.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Realitás
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
13:37
0
megjegyzés
Címkék: elvesszük, kuss, lopás, realitás, szólásszabadság
2007. április 7.
tirpak-admin
Hot&Tóta A. Lajos: Lucasfilm proudly presents...
Episode VII
The Return of the Geek
Valamikor rég, egy messzi-messzi Galaxisban…
A Galaktikus Birodalom haldoklott. Bár a romlás és a végveszély jelei a felkelők elemzései és a meg-megújuló zavargások tanúsága szerint tagadhatatlanok voltak, a központi hatalom minden eszközt bevetett, hogy omnipotenciája látszatát fenntartsa. Megerősítette, és tovább központosította közigazgatását, rohamosztagosokat vezényelt a Birodalom megannyi városának utcáira, és rendezte sorait a Galaktikus Médiában is. Megújította a tömegtájékoztatást, és korábbi, centralizált szerkesztőségének tagjait szétszórta a galaxis peremvidékén, a végeken.
Prominensük, a messze földön rettegett Darth Geek, fáradságot nem ismerve csapott le a felkelők elszigetelt csoportjaira. A jedi iskolát kijárván, önként szegődött a sötét oldal szolgálatába, de akármekkora utat is járt be, az univerzum egyetlen, valódi alakítóját sosem feledte. Csak az erő van – lihegte vérszomjasan fekete lebernyegében, éjfekete csuklyája mögül. Mágikus hatalmához kétség sem fért. Mestere, a Galaktikus Média felügyeletével megbízott Lord Peter ármánykodó cselszövése nélkül azonban jóval kevesebbet ért volna briliáns kardforgatása.
Ez idő tájt ugyanis a Galaktikus Média még a Szenátus felügyelete alatt állt. Sok mindent lehetett már, de még mindig nem lehetett mindent. Ez módfelett aggasztotta a Birodalom felkent császárát, és sok nehéz percet szerzett Lord Peternek is. Időnként még maga Darth Geek is céltalanul őgyelgett. A rendezett sorokban történő hadviselés nem az ő asztala volt, kétségbeesetten kereste a kitörési pontot, hogy a Média oltalmazó áldásait a Szenátus vizslató szemei elől elrejtve élvezhesse. Ezenközben ténykedése már-már a Média jó hírét is veszélyeztette, becsvágya és talmi sikerei pedig mély aggodalommal töltötték el a programigazgatót. Ekkor fogant meg Peter Nagyúr elméjében a rendkívüli gondolat.
„Geek, holnap a végekre mész” – utasította az egyre veszélyesebb nebulót a Lord. „Onnan viselsz majd hadat, formailag leválasztva a központi hadtestről. Habitusodnak, nyughatatlan, harcos természetednek is jobban megfelel ez. Természetesen utánpótlásodat, felszerelésedet, élelmezésedet és jogvédelmedet továbbra is biztosítja a Média, ám mostantól független jogvédőként vond elő kardod. Épülj be a felkelők soraiba, és tanuld meg barbár nyelvüket! Légy egy közülük, és bomlaszd soraikat. Indulj!”
Darth Geek antianyag meghajtású fospumpája így hát hamarosan átlépte a fénysebességet, és ő eltűnt a hipertérben. A következő időkben számtalan hőstettet hajtott végre a Galaktikus Média oltalmazó szárnyai alatt, függetlenül persze mindentől, a Birodalom nagyobb dicsőségére. A felkelők és a Galaxis Ellenségei egyaránt félték kardját, s arcukra kiült a jeges rémület, ha közeledni látták szálfa termetét.
Történetünk idején a Galaxis Legfőbb Ellenségéről sugárzott hiteles, ám később cselesen megváltoztatott című összefoglalót a Galaktikus Média. Ám a felkelők szabadcsapatai ellentámadásba lendültek, és félő volt, hogy még a bölcs és tévedhetetlen Szenátus is úgy határoz, hogy az elmeszakértői véleményt el kell távolítani. Sőt, ahogy a dolgok akkoriban álltak, azt sem lehetett kizárni, hogy a Média pert veszt, és helyreigazítás közzétételére, valamint bírság fizetésére köteleztetik. A ravasz Lord Peter azonban ezt nem várta meg, és önhatalmúlag adott utasítást a híradás elrejtésére. Ám ezzel nem befejezte, hanem valójában csak megkezdte az átfogó offenzívát.
„Darth Geek, legkedvesebb tanítványom!” – üzent a Lord a hipertéren át. „Rád hárul a nemes feladat, hogy páratlan függetlenséggel és bátorsággal, a végekről üzend meg az univerzum minden lakójának, mit tartunk valójában a Galaxis Legfőbb Ellenségéről. Fogalmazz a peremvidékek lakóinak barbár nyelvén. Légy egyszerű és hatásos! Kerüld a fortélyt. Ha kérdik, mondd, hogy magányos harcosként teszed, a szabadság védelmében. Hinni fognak neked, hisz az ő nyelvükön szólsz. Az erő legyen veled! Teljesítsd be végzeted.”
Darth Geek pedig ment. Kis szobája magányában nem írta pennával, fekete téntával. Szablyája élivel, ellenség vérivel írta. Az ő örök hírét.
For a better Birodalom. For a better Média.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
10:16
0
megjegyzés
Címkék: bértollnok, mi csapatunk, ORTT, sci-fi, Star Wars, szólásszabadság, úttalálás
2007. február 10.
tirpak-admin
Kovátsch Gamma Bertalan: Az újságíró is ember
Amikor naponta kezünkbe vesszük az újságot, kinyitjuk a rádiót, tévét, urambocsá', odanavigálunk egy portálra az információs szupersztrádán, bizony keveset gondolunk a mögötte ténykedõ újságírókra. Pedig az újságíró is csak ember, aki szeret és szeretetre vágyik, tilosban parkol, parizert reggelizik, néha felönt a garatra és megesik, hogy betép a füves cigitõl.
Az alább a magyar médiavilág egyik legfestõibb munkásemberével, Prosztó M. Beléndek médiamunkással beszélgetek, aki számos újság szerzõsége mellett a For a better Tirpákbokrétás címû blogon is feltûnõen, mondhatni penetránsan aktív. Beléndekkel sokáig az utcán is lehetett találkozni, az egész ország ismerte az arcát, mint az újságírót a Mónika-showból, akinek cikke miatt a IX. kerület zöldségeseire a terroristagyanú árnyéka vetült. Mint kiderült, a cikk egy félreértésen alapult, de a zöldségesek élõben közvetített önbíráskodása hatására Beléndek megváltozott arcberendezéssel és a nyilvánosságot kerülve él mostanában. Beléndekkel az inkognitó megõrzése érdekében egy internetes fórum "baba-mama" rovatában beszéltünk meg találkozót, a félreértések elkerülése végett elõre rögzített nickkel. A rovat felháborodott kismama íróinak hozzászólásait töröltük az interjúból.
- Beléndek, merre jársz mostanában? Az Ibolya presszóban már egy hónapja senki nem látott.
- A kurva anyádat, Bertalan, nagyon jól tudod, hogy azok a zöldségesek vadásznak rám a show sugárzása óta. A minap egy sárgarépát szeleteltem és a kés úgy csúszott meg rajta, hogy majdnem levágtam az ujjamat. Tuti, hogy merénylet volt. Ne baszogassál már te is.
- Na jó, beszéljünk a régi szép idõkrõl. Régen a te megmondásaidtól rettegtek a közszereplõk. Hogy sikerült a zöldségescikkig lecsúsznod?
- Bertalan, te tapló. Ha nem hagyod abba a cseszegetésemet, inkább gondosbocs nicknek válaszolok a Pampers seggtörlõ kendõ kérdésében. Megmondtam korábban, amikor az Ibolyában még együtt ittunk. Meg akarom váltani a világot. Nem tûrhetem, hogy a sok paraszt csak éljen bele a világba, mit se tudván fontos dolgokról, mint a harci helyzet, Orbán elmebetegsége, a zöldségesösszeesküvés, Pim Fortuyn vagy hogy melyik stratégiai játékban lehet legmókásabban terrorbombázni. Egy elitet akartam felnevelni.
- És sikerült, Beléndek? Megérte?
- Utolsó figyelmeztetés, Bertalan. Ideges vagyok, két hete csak parizert eszem, nem merek zöldséghez nyúlni se. Ki tudja, ki van benne az összeesküvésben. Ne húzd az idegeimet, vagy anita28 nickkel folytathatod az interjút. Nem sikerült. Az elitek lepattantak, amikor meglátták a felbõszölt zöldségeseket. Én is alig tudtam megpucolni. Nem érte meg, ebben a fos országban semmi nem éri meg. A Kárpát-medence még nem érett meg az eljövetelemre.
- Tegnapelõtt egy nagyszerû házibulin voltam gyönyörû lányokkal, akikkel mind lehetett smárolni, mert teljesen beszívtak a fûtõl. Miért nem jársz ilyen helyekre újabban?
- Bertalan, kész. Megtörtél. Most sírok és a billentyûkre potyognak a könnyeim, pedig nem tesz nekik jót és nem merek kimenni az utcára új billentyûzetet venni. Ezt akartad? Hogy lehetsz ilyen szemét? Nagyon jól tudod, hogy nem mehetek nyilvános helyre. Egy saját magam által fúrt alagútban élek és még így is rettegek, hogy mi lesz, ha megtalálnak. A zöldégesek csak a kisebb baj. Azok már lenyugodtak. Voltak más cikkeim is. Az elmebetegek pikkelnek rám, hogy Orbánt hozzájuk hasonlítottam, a szippantósok pedig meg akarják nekem élõben mutatni, milyen egy fospumpa. Egy veterán harcjármû gyûjtõ pedig üldöz. Egy Sherman tankkal. Tört már be egy kerthelységbe Sherman tank téged keresve, mikor ott békésen sörözgettél? Kívánom, hogy te is átéld.
- Jól van, jól van, nem kell mindjárt pityeregni. Nem nyerhet mindenki, aki gyenge és nem bírja a versenyt, az pusztuljon el. Nemde, Beléndek? Így a végére egy fajsúlyos kérdés. Van-e valami reformötleted?
- Igen, van! A szólászabadsággal ellentétes, hogy az a sok ember így feldühödött azért, amit írtam róluk. Micsoda posvány ország az, ahol a zöldségesekrõl nem lehet leírni, hogy mind terroristák? Vagy ír az ember egy cikket, hogy a Sherman tank egy fos kis gyufásdoboz és erre a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel egy, áttörve a falat vagy kibújva az álcalombok alól. Az a reformötletem, hogy a szólásszabadság védelmében védjen engem egy interkontinentális rakétákkal felszerelt kommandósszakasz. Én ezekkel a véglény olvasókkal nem kötök konszenzust, viszont át akarok gázolni rajtuk. A Sherman tanknál nagyobb tûzerõre van szükségem!
- Köszönjük, Beléndek, a jövõ héten egy újabb mini-interjúval folytatjuk. Addig is kellemes áskálódást.
- Rohadj meg, Bertalan.
Bejegyezte:
tirpak-admin
dátum:
13:36
0
megjegyzés
Címkék: Beléndek, elmebeteg, fospumpa, interjú, kommandósszakasz, Orbán, Sherman tank, szólásszabadság, zöldségesek

Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III