tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Okosságomról

Bár már sok érdekeset írtam, elitek és birkák, van, amivel még mindig adósotok vagyok. Eddigelé sosem beszéltem nektek az én fene nagy eszemről nyíltan. Bújtatottan persze ott volt a sorok között, az értőknek. Ám most nyilvánvalóvá kell tennem, hogy mindenki tudja, mennyire is vagyok okos.

Túl.

Ez az én legnagyobb bajom, ez a túl okos mivoltom nekem – ezért értenek ily kevesen. Ezért csúszik lefelé a blogom is az indexen, és a könyvem is ezért fogyott ennyire visszafogottan. Túl okos vagyok nektek, na. Néha bizony még magamnak is. Ezért ordítozom naphosszat, hogy ezt felfogjátok. Nehéz dolgok ezek.

Annyira okos vagyok, hogy nem szoktam ingyen írni sem. Hát hülye volnék. Ha egyszer fizetnek érte, miért csinálnám ingyen, nem? De. Az pedig, hogy fizetnek érte, érthető. Ugyanis eszement jól írok. Ki is tüntetnek érte néha. Ez is azért lehet, mert ilyen okos vagyok, asszem. Ma ezredszer is lerántottam a leplet a rendszergazdáról például. Tudjátok, ő az a szakállas fiatalember, akivel egy katolikus pap buzul, miközben arról cseverész vele, hogy az apja milyen és mekkora. Furcsa foglalatosság ez, bár gondolkodni jó, főként azoknak persze, akik még nem elég okosak ahhoz, hogy séróból tudjanak mindent, mint én. Ezek után fel nem foghatom, miért nem én vagyok az emberiség jókora részének spirituális vezetője, és miért egy rendszergazda az. Aztán még ünneplik is. Pedig én okos vagyok. Eh.

Mi, okosok, persze tudjuk, hogy másik ünnepet kell óhajtani, más vezetőkkel, más célokért. Ti egyelőre egy kicsit kevésbé tudjátok, mint én. Ez azért van, mert ti nem vagytok ennyire nagyeszűek és bátrak. Ne is akarjatok azok lenni. Egyrészt úgyse menne, vannak ilyen eleve elrendelt dolgok, de nem akarok a predesztinációval előhozakodni mostan. Fontosabb, hogy ti azt nem tudhatjátok, birkák, hogy mekkora teher ennyire nagyon okosnak lenni. Boldogtalan ám nagyon az ennyire okos ember élete, sokkal boldogtalanabb, mint az ostoba hívőé.

De hát mindenkinek megvan a maga keresztje.

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Kvíz -- Mi ügyelünk a részletekre

Tirpákbokrétás Sasszemű ifjai!

Történelmi nap ez a mai. De nem fogom csak úgy elárulni, hogy miről van szó. Nézzék meg az [index] címoldalát, és írják be a topikba tippjeiket, hogy mi a mai nap világrengető újdonsága! Annyit azért elárulhatok, hogy a próféta szólt belőlem pár hónappal ezelőtt...

Az első helyes megfejtő között kisorsolok egy virtuális vállonveregetést.

Sok sikert!

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: ArmyGeddon

Kár, hogy nem humoristának születtem. Ha annak születtem volna, vicces embernek lennék elkönyvelve, és a legutóbbi kis szösszenetemet is tréfának tartották volna. Így viszont félremagyarázzák, félreértelmezik, és azt vízionlják egyesek, hogy náci ideológiát terjesztek, amikor Lebensraumról és szükségszerű megoldásokról beszélek csupán, ráadásul még csak nem is kormányzati, mindössze blogírói szinten, szerény javaslat formájában. Nem értik a viccet ezek a köcsögök, basszameg. Lófaszt se tudnak ezek. Kár, hogy nem humoristának születtem.

Azt is sajnálom, hogy humanistának sem születtem – ha már a humoristaság nem jött össze. Ha humanistának születtem volna, nem írnék ugyan a maihoz hasonló szerény javaslatokat, ellenben teljesen zizi lennék, és olyanokat mondanék, hogy élethez való jog meg esélyegyenlőség. Ilyet persze csak agyhalottak mondanak, hiszen minden elit tudja, hogy csak az erő van, és hogy az ártalmatlan négerektől nem csak a bányát, hanem a földet és az életüket is célszerű elvenni. A tudatlan, nyámnyila ostobaság persze borzalmas a humanizmusban, de azért vannak jó oldalai. Például egész jó csajokat lehet dugni, és tuti, hogy már a vezetője lennék egy ilyen gittegyletnek, amilyen teszetosza szerencsétlenek azok mind. Ha pedig már vezetem, egy kis átalakítás kell csupán az eszmerendszer tökéletesítése végett. Mondjuk kezdjük ott, hogy kit tekintünk embernek. Ezt kell legelőször meghatározni, hiszen a humanizmus tárgya nem lehet más, csak az ember. Na most, amennyire tudom, az ember színe fehér. Na jó, rózsaszín meg egy kicsit sárga, attól függ, hogy éppen milyen passzban vagyok, és melyik sárgáról van szó. Az ember színe viszont egészen biztosan nem barnás, és főleg nem fekete. Ha az embert akarom védeni, akkor korlátoznom kell minden élőlényt, ami veszélyt jelent az emberre. Ha a korlátozás kevés, rezervátumba kell zárnom, ha az is kevés, muszáj megölnöm. Nem, dehogy: nem akarom én ezt tenni, de ha egyszer nincs más megoldás… jöjjön aminek jönnie kell. A humánum nevében. Kár, hogy nem humanistának születtem.

A személyes katasztrófám viszont mégis leginkább az, hogy nem 70 évvel korábban születtem. Akkor volt táptalaja az ilyesminek rendesen. Most kénytelen vagyok egy blogba becsempészni, egyelőre. Szégyen-gyalázat. Volt idő, amikor az ilyesmi megafonokból harsogott, eh, régi, méltatlanul meghurcolt napok. Hitler persze három okból is tévedett: egyrészt mert túl szűk kereteket szabott a genocidiumnak, és nem volt elég következetes – pedig a gondolat alapvetően helyes. Másrészt a zsidókat belevenni hülyeség volt, már csak a harmadik ok miatt is: rajta vesztett. A szövetségesünk, az Egyesült Államok tudta, hogy még nem érkezett el az idő. Ezért eltaposta a rendszert, de szerencsére továbbvitte a gondolatot. De a királynőt megölnötök nem kell félnetek jó lesz – fog ez még nagyobb megafonokból is harsogni. Haladó gondolkodóként azt is tudom, hogy az a nap közelg. Az lesz ám a riadó, csillagosok, katonák.

Jó érzés végre-valahára a győztesekhez tartozni. Jó érzés végre-valahára igazi morálfilozófusnak, szabad gondolkodó elitnek lenni, a kultúra bölcsőjében, valahol Európában. Gyerekek, könyörgöm, akasszuk fel. Szerencse, hogy gyereknek születtem.

Nincs új a napalm alatt.

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: A tematizálás nehézségei

Hányadékok vagytok.

Ti ott.

Mind.

Ez a gondolat akkor hasított belém fájdalmasan, amikor az Index statisztikáit nézegettem. Ti állatok! Megint Kelemen Anna műanyag dudái kerültek a lista élére és nem az én nagy gonddal megírt blogbejegyzéseim! Hát mi a fasznak szórom itt intellektusom igazgyöngyeit közétek, hogy helyettem egy szőke, ámde a médiához annál jobban értő aktmodell aktuális provokációit olvasgassátok?

Hát idefigyeljetek, taplók!

Évek óta küzdök itt veletek. Azóta, hogy meséltek nekem a civilizációk harcáról és megtetszett Bush elnök iszlamofasiszta beszólása, azóta próbálom az agyatokba verni az igazságot. Ti azonban csesztek arra, hogy más, alacsonyabb rendű civilizációk törnek a szabadságotokra, pontosabban az enyémre, hogy nagy nyilvánosság előtt anyázhassak valamit, ami nekik szent. Jó, mondtam, itt ebben a bulvárújságban talán nem jön át az üzi, hát megbeszéltem a haverokkal, hogy ők is írnak. De ti sűrű tömött sorokban nem mentek el olvasni Laci és Miklós blogját, ahol megtudhattátok volna a tutit. Pedig ők aztán igazán elit véleményformálók, együtt pershingrakétáztunk velük a suliban. Buuuum, Berlinnnek annyi! Buuuum, most jön Kijev. Buuuum, egy SS-20 eltalálta Brüsszelt. Nem kár értük, aki gyenge, az vesszen.

Nehogy azt higgyétek, hogy megússzátok, birkák.

Leckefelmondás lesz, meg ismétlés. Ha kell, naponta fogjátok ismételgetni, hogy kapitalizmus az jó, de csak akkor, ha a gyengék pusztulnak, mert a darwini kiválasztódásról szól az egész, a demokrácia jó, de csak akkor, ha az alacsonyabb rendűek nem szólhatnak be, az erőt pedig
korlátlanul be lehet vetni jó ügy érdekében.

Mielőtt megkérdeznétek, Orbán szájába fospumpát nyomni, az jó ügy.

Emésszétek ezt, férgek és mire visszajövök, mondjátok fel szorgosan. Lesz néhány változtatás a kommenteléssel kapcsolatban, ezt nem fenyegetésképpen mondom.

Addig is, hányok rátok. Lássuk, ki nyalja fel.