Kovátsch Gamma Bertalan Arcképcsarnok

Beszarok, népszerűség. Hülyearcúak azon pufognak, hogy az Úrnak nincs népszerűsége. Hát eleve, mi a népszerűség? Kinek hiányzik, hogy a sok proli szeresse az Urat? Elég, ha befogják a pofájukat és teszik a dolgukat, kedves barátaim. Az Urat csak nekünk, eliteknek kell szeretnünk és mi szeretjük is, a többieknek pedig szarok a szájába. Nagy dolgok mindig, mindig népszerűtlenséggel jártak, itt az ideje, hogy a hülyemagyaroknak újra órát adjak. Már a múltkori '56-os téma is milyen népszerű volt.

Itt van, bazdmeg, néhány történelmi figura. Ők nem keresték a népszerűséget, hanem tettek, a prolik meg kapták a fospumpát a pofájukba.

Attila, a hun

Ugyanaz volt, mint ma. A sok hülyenép, vizigótok, gepidák, alánok és még a faszom tudja, hány kis törzsecske mind önálló önkormányzattal nyomult. Micsoda pazarlás! Pedig már akkor is tudták, hogy nem jut minden lófőnek Teszkónagyáruház, de hát tudjátok, akkor is csak a nagyzolás ment. Attila elsöpörte ezt a sok nyunnyadt önkormányzatot költségkímélés végett. Azt hittétek, szerették érte? Egy faszt szerették, de mit törődött ezzel Attila? Kurvára semmit se törődött vele, hanem aki ellenkezett, azt orrbaverte. Reformokat így hajtanak végre, nem ám ondolált nyáladzással.


IV. Béla

Ugyanaz volt, mint ma. A sok hülyebáró nem akart adót fizetni a királynak. Nem volt más hátra, fehéríteni kellett. A fehérítés éppen kezdett sikert hozni, amikor kitört a világválság. Megjelentek a tatárok. A tatárok begyűrűzését egy ilyen nyitott gazdaságú ország nem tudta elkerülni, de a tatárok visszavonulása után a reformok így újabb lendületet kaphattak! Azt hiszitek, megértették a hülyemagyarok, hogy a fehérítés, a tatárok és a reformok az ő érdekeiket szolgálták? Akkor nem értették meg, de ma már minden kisdiák megérti. Ezért is egy nagy faszság a népszerűséget keresni.

Napóleon Bonaparte

Ugyanaz volt, mint ma. Sok hülyeországocska és hülyebirodalom, mindegyik saját törvényekkel. Hát hatékony volt így az adminisztráció? Nem volt hatékony. És azt hiszitek, hogy amikor Napóleon új adminisztációs eljárások bevezetését javasolta, akkor ezek tapsoltak örömükben? Egy faszt tapsoltak, pfujoltak meg minden. Hiába pfujoltak azonban, a szájuk el lett kenve. Szerették Napóleont. Egy túrót szerették. De nem is volt kíváncsi a véleményükre!

Ha ezek a történelmi alakok a népszerűségükkel törődtek volna, most nem lennének benne a történelemkönyvekben. De szartak a népszerűségre és most mindenki megtanulja a nevüket. Ennyit ér a népszerűség történelmi perspektívában, ezért szarik rá az elit.

Remélem, ti is szartok a népszerűségre?