Höndör B. Margit Beszólás

Gloire hülye!

Höndör B. Margit Fontos a cím?:)

Azért mennyire kell vigyázni a mai világban, elitek. Mondjuk a spanyol borokkal.
Vagy itt van például az Ibolya presszó új kezdeményezése, „Ismerd meg a berkenyemagosi névtelen alkoholistákat” ezzel a címmel hirdették, el is mentünk a Jolánkával szépen felöltözve, mondjuk a Jolán elfelejtett zoknit húzni, és haza kellett rohannia, aztán meg nem talált vissza, de ez most mindegy.
Ez valami őrület, ezek a berkenyemagosi alkeszek! Eleve, ahogy kinéznek, teljesen másmilyen az arcuk, a ruházatuk, minden! Most képzeljék el, hogy belépek a kocsmába a magam visszafogott, bájos stílusában, és akkor egy tűzoltóruhás alak egyszerűen szájon vág egy virágcsokorral és rámböfög. Azonnal visszafordultam volna, ha nem ingyenes a fogyasztás! Szerencsére valami kockásinges fazon éppen elkezdett egy baromi hosszú történetet mesélni, és az az őrült kis időre elszenderedett.
Kinéztem magamnak egy jámbornak tűnő öltönyös figurát, és letelepedtem mellé. Az persze látszott rajta, hogy berkenyemagosi, de én híres vagyok a liberális felfogásomról, nem lehet mindenkinek szabályos az arca, és biztos meg lehet szokni a kevert ízét egy idő után, ha a szagát nem is. Kedvesen elbeszélgettünk egy darabig az epeműtétemről és a Sándorról, elmeséltem neki, hogyan kell limonádét készíteni citrompótlóból, ilyesmi. Nagyon érdeklődött, én megérzem az ilyet, gondoltam is rá, hogy milyen jó, hogy nincs itt a Jolánka, mert csak belebeszélne mindenbe, és rakosgatná a lábát ide-oda, pedig nagyon vastag. Éppen a sérvkötőmet akartam megmutatni ennek a kellemes úrnak, amikor belépett a kocsmába Berkenyemagos bikája. Leírhatatlan látványt nyújtott. A haja két varkocsban a vállait verdeste, egyik kezében retikül, a másikban úszósapka.
Az egész Ibolyában megállt az ütő.
Az alak odalépett a kockásinges elé, és elszavalt egy külföldi verset. A kockásinges visszaszavalt. Egy darabig elszavalgattak igy, de azután felébredt a tűzoltó és csuklani kezdett, feloldva ezzel a feszültséget. Hirtelen arra gondoltam, hogy inkább mégsem mutatom meg a sérvkötőmet az öltönyösnek, mert mittomén. Kicsit helyet is akartam cserélni vele, hogy megismerkedjem a bikával, de nem hagyta. Talán ő akart megismerkedni vele, a fene tudja, hogy megy ezeknél a berkenyemagosiaknál. Na mindegy, fogyasztottam ezt-azt, olyan egyedül maradtam a névtelen alkoholisták között valahogy, a kockásinges folyton bökdösött, Sándor is hiányozni kezdett. Akkor mellém ült egy szimpatikus fiatalember, és elmondta, hogy a berkenyemagosi polgármester összeesküdött a tirpákbokrétási jegyzővel. Erre olyan ideges lettem, hogy közöltem vele: Éljen Rákosi! A párttal, a néppel egy az utunk! Vagy ez előbb volt?
Kedvesen mosolygott, asszem. Miért volt fehér kötés a fején???
Mentem valami buszon a tűzoltóval, aki énekelt.
Másra nem emlékszem.