tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Tessék parancsolni!

Nehéz idők jőnek. Vaksin tapogatózunk a sötétben, magyarázatok után kutatva – mindhiába. Bábeli zűrzavarban élünk. Csak az enyhíti kétségbeesésünket, hogy ha már mi magunk nem jutunk egykönnyen ötről-hatra, legalább a Mester eljutott hétről nyolcra, amidőn a hörrtévé hazugságait és a magántulajdon tiszteletét Nagy Ferót idéző leleménnyel egyeztette össze, felhasználva a zsidó-protestáns és a katolikus sorszámozást, mindarról szólva, amit nem szabad:

„Aki hazudik, az csal
Aki hazudik, az lop
Hazudni, csalni
Csúnya dolog…”

Bizony-bizony. Nehéz dolga van az embernek a mai világban, ha meg akarja tartani a parancsolatokat. Öröm az ürömben, hogy nem kell sokat kibírni, már csak négy három évet. Addig tart ugyanis az a ciklus, amelyikben nem szabad lopni. Ez. Mondom miért. Elég bonyolult, figyelni kell.

Nem vagyunk könnyű helyzetben. Nem értjük. Miért éppen most nem szabad lopni? A katolikus megfogalmazás prózai egyszerűséggel így indokol a tizedik parancsolatban: „Mások tulajdonát ne kívánd.” A zsidó-protestáns változat kicsit szószátyárabb, így hangzik: "Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé." A problémát azonban ez a szöveg sem oldja fel. Alighanem valami gond van ezzel az ódivatú értelmezéssel. Túl egyszerű, és nem hagy teret játékos gondolatainknak, ráadásul valami avittas érzületet csempész a logosz helyére. Ez nem helyes A magyarázat mesteri megvilágításban így fest: „Ez a ciklus arról szól, ugyebár, hogy nincs ingyenebéd. Pénzbe kerül minden.” Ha úrrá lettünk értetlenkedésünkön, és fény gyúlt agyunkban végre, akkor össze tudjuk rakni a mondatokat, emígyen: Ebben a ciklusban ne lopj, mert ez a ciklus arról szól, hogy pénzbe kerül minden. Ez a ciklus a pénzről szól. Véssük eszünkbe, ne feledjük egy pillanatra sem ezt a szót. Pénz.

Van ezzel egy kis gond. A logika ugyanis – lásd még: józan paraszti ész – azt diktálja, hogy amennyiben ez a ciklus arról szól, illetve, ha ez a ciklus szól arról, hogy minden pénzbe kerül, lévén ingyenebéd mint olyan nincsen, nos, ez esetben egyéb útmutatás híján éppen a lopás tűnik követendő cselekvési mintának. Ráadásul éppen most a leginkább. Kellene tehát egy fogódzó. Valami, ami arra utal, hogy mégsem csupán egyetlen ciklusról van szó, és mégsem csak és kizárólag a pénzről, hanem urambocsá’ valami többről is. Általános irányelvekről, normákról, tisztességről, tudomisén. A pénz... nem, az ehhez nem elég. A pénz önmagában nem indokolhatja a pénzt. Vagy mégis? Ha mégsem, akkor viszont miről beszélünk?

Megvan. Igényes munkáról, valódi újságírásról például. Kezdetnek. Hiszen: "ki ekével, ki kalapáccsal, tollal [...]" Ha már egyszer ez a szakmánk vagy micsodánk, akarom mondani: ezért kapjuk a pénzünket, ami manapság ugyanazt jelenti. Ám nehéz dolgunk van ezzel is. Nem, most nem a pénzzel éppen, hanem az igényességgel. El vagyunk veszve, nem tudjuk, „hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé”. Valódi, hiteles megmondóemberek mondjuk nyilvánvalóan nem ereszkednek alá a tényfeltárás mocsarába, és a legkevésbé sem vállalják annak ódiumát, hogy a valóság zavarba ejti őket. Ha igényes dologról szólunk, vissza kell nyúlnunk a gyökerekhez, és e célból okvetlenül meg kell említenünk az Isten faszát. Az nagyon is igényes. A katolikusok szerinti második parancsolat szerint viszont: „Isten nevét hiába ne vedd!”. Hát mi nem tesszük hiába, az igényesség nevében tesszük. Soha nemesb célt! Ha kell, az igényességgel takarózunk, ha kell, Adyval – bár arra azért illene figyelni közben, hogy vajon ér-e addig a takarónk, ameddig nyújtózunk. De erről majd máskor.

Most ugyanis, hogy már tudjuk, hol lakik az Úristen igényesség, rátérhetünk a lényegesebb összefüggések számbavételére. Valahogy így: Ebben a ciklusban azért nem szabad lopni, mert az istenadta birka nép nem képes felfogni, hogy nincsen ingyenebéd, és hogy minden pénzből van. Ez pedig oda vezet, hogy „akkor már nehéz lesz megmagyarázni, milyen jó is a szabad piac.” Akkor már, azaz a ciklus végén, amelyre kiterjed a lopás tilalma. Hát tényleg nem lesz egyszerű. Talán azért, mert ez a verseny, ez a piac nem szabad. És nem is jó. A protestáns megfogalmazás szerinti második parancsolat úgy mondaná: „Ne csinálj magadnak faragott képet […]” Ady pedig így:

„Én még az apám fia voltam
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett”

Hogy pediglen végezetül képet kapjunk arról is, hogy mi vár reánk, ha nem megy bele a hülye fejünkbe, hogy „It’s the economy, stupid”, a következőket tartjuk lényegesnek leszögezni: akkor nagy baj lesz, mert akkor még az is elképzelhető, hogy ezt a ciklust nem követi majd egy másik, hasonló. Még az is lehet, hogy jön a mumus, a Galaxis Legfőbb Ellensége. És hogy akkor mi történik? „Akkor aztán lőttek a rendszerváltás befejezésének.” Ez igen félő alternatíva. Ettől magam is tartok.

De lassan ideje lenne legalább elkezdeni.

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Tisztelt Cím! [F.: Uj, Péter]

Kedves gyerekek, itt az osztályban, és otthon, a képernyők előtt! Figyeljetek a tanítóbácsira. Ma az ötletes címadásról fogunk beszélgetni. Nagyon fontos dolog ám, olyasmi, mint a mosópor csomagolása. Kérdezd csak meg anyukádat! De ne most, te kis ebugatta, tedd el a mobilodat. Majd ha kicsengettek. Tessék figyelni, lényeges dolgoknak járunk utána. Megtudhatjuk, milyen a jó cím. Mivel praktikus dologról van szó, felesleges elméleti fejtegetések helyett foglalkozzunk rögtön a gyakorlattal. Figyeljetek, mutatja a tanítóbácsi, hogy hogyan kell ezt csinálni. Itt az első idézetünk, Pistike, olvasd fel szépen! [pistike] „Újabb klímatanulmány hívja fel a figyelmet a globális felmelegedés veszélyeire. Egyes éghajlattípusok teljesen eltűnhetnek a Földről és helyettük eddig még nem látott klímaformák jönnek majd. Az ezzel járó veszélyeket nem lehet előre látni.” [/pistike] Ügyes vagy, Pistike.

- Milyen címet adnál a cikknek?
- Hááát… Veszélyben az ökológiai rendszer?
- Jaaaaj, ez nem az igazi, kisfiam. Mi jut még eszedbe?
- Ökölógiai katasztrófa? Végveszélyben az esőerdők?
- Nem jó, fiacskám. Nem jó. Na még egyszer. Erőltesd meg a fantáziádat!
- Az emberiség gondatlansága az egész bolygó élővilágát fenyegeti?
- Jaaaaaaaaj. Hogy te milyen ostoba kisfiú vagy, te anyaszomorító. Jesszusom. Mondom a címet: „A trópusok is megszívják a klímaváltozást”

Bizony, ez a jó cím, gyerekek. Megszívják a hülye trópusok, úgy kell nekik, beeee! Tetszettek volna hűvösebbek lenni eddig, nem forrófejűsködni – nem most kell elkezdeni gondolkodni. Eső után köpönyeg. Megérdemlik. Látom, gyerekek, nem értitek. Na, akkor most nem felelünk, csak gyakorlunk kicsit, jó? Béluskám, ne amőbázz ott a hátsó padban, fiam, mert kapsz egy nyaklevest! Ha már itt melegszel az iskolában, akkor legalább figyelj, tanulj egy kis tisztességet. Na azért. Olvasom:

„Egy legutóbbi [sic! A szerk.] itthoni felmérés szerint a magyarok nem fogyasztanak elég élelmi rostot. Vagyis teljes kiőrlésű gabonából készült kenyeret, müzlit, zöldséget, hüvelyeseket, gyömölcsöt. [sic! A szerk.] Pedig az élelmi rost serkenti a bélmozgást, vizet szív fel, ami átmossa a vastagbelet” No, milyen címet adnátok ennek az anyagnak? Tudja valaki? Nem? Akkor mondom: “Nehezen szarnak a magyarok” Így is van, jó megállapítás: én is nehezen szarok. Kiváló cím. Ti hogyan szartok? Nem, Cilikém, inkább ne mutasd meg most az egész osztálynak, majd talán máskor. Költői kérdés volt. Köszke.

Folytassuk talán ezzel, ha már a testnyílásoknál járunk: “…bepróbálkoztunk a pornóval, de kérdésünk hallatán (pornót keresek, tudnál segíteni?) a Tiffany nevű kalauz úgy hajított ki minket a csetből, hogy a lábunk sem érte a földet. És még csak meg sem indokolta, mi a baja. A ChaCha becsületére legyen mondva, hogy a "porn" keresési szakterminusra szöveges formában azét kiadott háromoldalnyi találatot, de ha a neten valóban 30 pornóoldal található összesen, akkor vagy az előítéletekkel van baj, vagy a ChaChával. (A Google-nek a "porn"-ra 88 100 000 megoldása van; jó részük releváns.)" Ezt nem fogjátok könnyen kitalálni, úgyhogy segítek, mi ennek a jelenségnek a frappáns összefoglalása. Ez: "A Google okosabb, mint az ember” Ez így van. Okosabb. De azért ne adjátok fel, gyerekek, ti is lehettek felnőtt korotokra okosak. Persze nem annyira, mint a Google, de annyira talán igen, mint a tanító bácsi.

Ti csak arra figyeljetek, hogy használjátok nagyon sokat a Google-t. De aztán nehogy úgy járjatok, mint a japánok! Hallgassátok csak! “Kitamura szerint a szabadidő eltöltése egyre inkább a világhálón való böngészéshez kötődik, ami rossz hatással van a társas kapcsolatokra.” Bizony. Ilyen veszélyes az internet, legalábbis az embereknek, akik kevésbé okosak, mint a Google. Ha pedig már az emberi kapcsolatoknál tartunk, akkor egyetlen találó cím létezhet, amely hűen kifejezi a kapcsolatok mibenlétét. Így szól: “Keveset dugnak a japánok”. Kicsik, sárgák és keveset dugnak. Szopacs.

Szerencsére, ez ránk, magyarokra nem igaz. Micsodaaaaa? Hogy kik azok a magyarok? Hát a budapestiek, gyerekek. Ők a fontos magyarok. A többi magyar nem fontos, velük legalábbis nem történnek lényeges dolgok. Nem hiszitek? Pedig ezt írják az újságok is, tudjátok, azok a dolgok, amelyekből a nénik és a bácsik tájékozódnak, hogy majdnem olyan okosakká váljanak, mint a Google. Hangosan olvasom, minden szóra figyeljetek, mindegyiknek jelentősége van. “Nálunk mindent megtalálhat, ami lényeges és érdekes Budapesten, hiszen ön is tudja: a fontos dolgok itt történnek!” Hiszitek vagy sem, gyerekek, ez így van. A találó cím sem maradhat el: "Végre a budapestieknek szól a Blikk!" Igen. Itt megtalálhattok mindent, ami csak fontos a világban …ööö… az országban …ööö… Budapesten. Végre. Már ideje volt.

A tudás hatalom. Itt az ideje az elitváltásnak. Nem országolhat tovább a féltudású magyar elit. Az a baj ebben az országban, (azaz Budapesten, nyilván) hogy a '80-as években szocializálódott krém azt hiszi, hogy érvényesek a régi válaszok az új kihívásokra. Én már csak tudom. Mindig ilyen cikkeket írok ugyanis, amikor nem amolyanoknak a megíratását vezénylem. Multitasking, baszod, kisfiam. Multitasking.

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Ma: tematika

Ma számolni fogunk, gyerekek.

Tudjátok, mi az a jelkép? Nem? Na ne hazudj, nem. Mégis honnan tudnád, ideológiailag képzetlen barma, amikor még én se tudom, kisköcsög? Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy megszámoljam mindet. Nem akadékoskodik ott a hátsó sorban, fiam, mert szétültetem. Mikor tanulja már meg, hogy amihez nem ért, abba nem pofázik bele? Hát tudta talán a Kántor, hogy mi az a számelmélet? A válasz: nyilván nem, de ez nem gátolta benne, hogy kifejtse és levezesse, pedig az aztán olyan hülye volt, hogy a saját nevét is C-vel írta – a wannabe, marginális szerzője, az. Csak a végtelen libertariánus türelem volt az oka annak, hogy sokáig megemlékeztek róla a matekkönyvek. Szerencsére ennek az időszaknak már vége, és meg kell, hogy mondjam: én ennek örülök. Nem szerepelhet a tananyagban az idők végezetéig ez a tudatlan tuskó, aki a saját nevét is Cantornak írja. Cui vadis, Domine?

A Kántorról és a fitymaszűkületemről jut eszembe a Szent Előbőr. Mi van? Hogy hogy jön ez ide? Leül, egyes. Kinek képzeli magát, fiam, hogy meg meri kérdőjelezni azt, hogy nekem miről mi jut eszembe? Asszociatív elme vagyok, kész, ez van. És tehetséges. Még így is évek kitartó munkájába telt, hogy mindenről ugyanaz jusson eszembe. Nem irigykedik, gyakorol. Majd otthon fiam, nem most gyakorol az előbőrével, tegye azt el! Most figyel, tanul az okosabbtól, ezért van itt.

Mivel én ugye előbőrileg, azaz fitymálólag roppant képzett vagyok, pontosan tudom, hogy azt a micisapkát – azzal az undorító önkényuralmi jelképpel, a kereszttel a tetején – a maguk ezer meg kétezer éves, nevetségesnek mondható történelmi jelentéktelenségével egyetemben pont a vörös csillaghoz érdemes hasonlítani, mert ugye hasonló célokat szolgáltak. Már abból is látszik ez, hogy folyton egymást akarták betiltani: a vörös csillagosok a keresztet, a keresztesek meg a vörös csillagot. Egykutya. A különbség csak annyi, hogy ezek az atavisztikus jegyeket magukon viselő jobber majmok ragaszkodnak a saját jelképeikhez, a tudatlanságára kicsit is adó MSZP-szavazó viszont tudja, hogy minden jelkép káros, minden ikon gázos, és tisztában van vele, hogy a Haza Megmentője csak kiforratlan viccként akart itt ilyeneket leporolni. Lárifári, nem ilyen gyerek ez a Feri.

Azt akartam még mondani, hogy kurvára megvetem, ha valaki mindenféle szervezetekbe tömörül, hogy társadalmi kérdéseket vitasson meg, és ideológiai irányvonalakról meg racionális szükségekről jártassa a pofáját, mielőtt elmegy szavazni. Ezek agyhalottak. Az elit tisztában van azzal, hogy a polisz ügyeivel való foglalkozás annyit tesz, hogy az ember nem tájékozódik teljesen feleslegesen a polisz ügyeiről, hanem dönt róluk. Hagyjuk ezt az értelmiségi, előbőr-csattogtatós faszverést másra – nem okoskodni kell, hanem a szellem és a morál csúcsairól magasról szarni mindenre, és úgy szavazni 4 évente az MSZP-re, hogy mindenkit gyűlölünk a hányásunkban fetrengve, mert az jó. Ez az egyedül tartható liberális nézet, ezt pedig onnan tudom, hogy én csak ezt látom. Ikonok ugyan vannak, de isten nincs – ezt meg abból szűrtem le, hogy lefuttattam egy szörcsöt, és ikont azt kurva sokat talált a nagyon merev lemezemen, istent meg egyet sem. Rendszerüzenetet is kaptam, mert igen, kisköcsög, nekem üzen a rendszer: „The file called isten.exe was not found on your hard drive. Contact your system administrator for help.”

Egyébként már írtam is egy mailt a Bill Gatesnek, mert az tarthatatlan, hogy ikont csak a jobb gombbal lehet cserélni, a ballal nem. Fel is vagyok baszva idegileg. Még szerencse, hogy kicsengettek. Vége a ma tematikának, húzzatok a faszba haza, és kapjátok be az Árpád-sávos rudimat!

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: Casus beli

Üdvözöllek titeket, elitek és azt a 30% jobber majmot is, aki engem utálni jött ide. Keringjetek csak, mint a keselyûk.

A cím latinul van. Ha valaki nem tudná, mit jelent, keresse meg az Interneten. Nem fogja megtalálni, mert úgy írtam, ahogy a suttyók szokták, de azért csak keresgéljetek. Ennyit a szintrõl.

Micsoda fos ország ez mán? Elmegyek szabira, aztán rögtön itt vannak a terroristák. Elõször azt gondoltuk, na, majd az eseményekhez nem kell magyarázat, aztán ez a birka nép keresztbetett nekünk. Sokan nem is hallottak a terrorcselekményrõl, aki meg hallott róla, az rögtön a kormányra kente. Ezeknek mindent a szájukba kell rágni?

Berendelték hát a megmondóembereket, hogy írjanak valamit. Hogy ez valami nagy dolog. Én meg törtem, törtem a fejem és csak összeomló toronyházak képe jutott az eszembe.

Na, ilyen nagy dolgot képzeljetek el.

Itt ülök tehát és lila gõzöm sincs, kik lehettek a terroristák. Valamit mégis írni kell. Találgassunk. Lehetett a titkosszolgálat, lehetettek a hõbörgõk, még Szilvásy is lehetett, az úgyis mindig
hazudik. Gyurcsány Feri nem lehetett, mert az szereti a köztársaságot és sose hazudik. Lehettek ezen felül az iszlámosok és a marslakók is.

És képzeljétek. Még Orbán is lehetett. Na nem õ személyesen, õ egy fospumpa, azzal nem lehet ellõni 800 méterre, de mondjuk a Répássy az lehetett. Abból kinézem. Akárhogy is, a parancsot az Orbán adta ki. Már ha õ volt, amirõl ugye nem tudunk semmit, csak annyit, hogy lehetett.

Na most ezekre gyanakodjatok, suttyók. Bunkók vagytok a végtelenségig, hát gyanakodjatok. Örüljetek, hogy elcsesztétek a szabimat. Hogy van az, hogy ebben a szánalmas országban a legelemibb kommunikációs trükkök se jönnek be? Miért kell nekem mindent még az elitnek
is a szájába rágnom?

Miért?