Kovátsch Gamma Bertalan Green

Bazdmeg, fiatal elitek, flessem volt! Hajtok befelé a szerkesztőségbe a Tehénnel, hogy kinyomtassam a Fidesz programját (nem is saját papírra, hülyegyerek), amikor egyszercsak látom ám, hogy green. Green a fű, green a fenyőfa, de még a transzformátorállomás is green! Ez megy most, green itt, green ott, bálnák meg kibaszott kis mókusok, bánáti bazsarózsák, benne a green kellős közepében. Még az elnök is a greenről gagyarászik. Ez valami trend lehet, elitek, és ahol trend van, ott az elit.

Írtam én már a greenről korábban, hogy a gennyes bálnák dögöljenek, meg ilyesmi. Sőt, még környezetvédő lapban is írtam a greenről, hogy ugyan a greent leszarom, de azért Tehene mégse legyen mindenkinek, amikor nekem van.

Most azonban Trend van, elitek. Minden megváltozott. Green van, még az is lehet, hogy visszaveszek a greenpeace-es köcsögökre vonatkozó megjegyzéseimből.

Most már csak az a kérdés, hogyan lehetne a greent actionable political program-má tenni, ha már a hülyepárt Fidesz ezt elmulasztotta.

Csak a kezemet figyeljétek.

Fogjuk a Trendet, ami a green. Most veszünk egy társadalmi csoportot, amiről feltételezhetjük, hogy kisebbségbe szorítható. Legyen ez a csoport a greenhez az óriásterepjárósok csoportja. Megtekerjük a tökeiket és élvezzük, ahogy visítanak. Az meg főként buli, ha netán tiltakozni merészelnek, mert akkor vitrioltól csöpögő publicisztikákat lehet írni a faszom terepjárósok tüntetéséről, akiket nem támogat senki, meg különben is fogják be.

Így megy ez elitek, a greennel és mással is. Csak egy dolgot jegyezzetek meg, de azt háromszor: megosztani, megosztani, megosztani. És mindig a kisebbség tökeit tekergessétek.

Mert ha arra gondolnátok netán, hogy a rosszul szigetelt házakra vetitek ki a büntetőadót, akkor ne számítsatok arra, hogy én publicisztikában népszerűsítem. Nincs az a pénz.

Bazdmeg, agyam az nekem is van.