Elitek, szarban vagyunk. Igen, még én is, veletek együtt, kockázatközösségben. A reklámköltségvetés ötöde eltűnt. Mi következik ebből?
Újra kell indítani a Modern Képmesék sorozatot.
Tisztára grátisz meg is csináltam az első részt. Rettenetes dolog ez a válság, elitek, mindenkiből kihozza az állatot, most én például ingyen dolgoztam. Remélem ez csak kivételes alkalom volt, segíts magadon, Gordon is megsegít. Tehát.
1. rész. A Molotov-koktél
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy szegény halász, feleséggel és sok gyerekkel, ahogy kell. Tisztes szegénységben múlatta az idejét, amíg egy szép napon megérkezett a halastó partjára az Újságíró. Aki ezúttal nemcsak horgászni akart, hanem csodálatos dolgokról beszélt.
Vége a tervgazdaságnak, ezentúl Piac és Verseny van. És ez remek dolog, mert így van Gorenje meg Shopping City Süd. Semmi mást nem kell tenni, mint bemelegíteni, felhúzni egy jó futócipőt, aztán uccu neki, irány a Verseny.
Elgondolkozott ezen a szegény halász erősen. Mert az oké, hogy az Újságíró versenyez, de mit tegyen ő, aki sose csinálta? Szerencsére aggodalmaira hamarosan választ kapott, amikor egy nyári hajnalon belefutott a Szakszervezetisbe a már említett halastó partján. A Szakszervezetis tükörpontyokra ment, de maradt elég ideje arra is, hogy megnyugtassa a halászt is. Ne aggódj egy cseppet se, nyugtatgatta a Szakszervezetis, miközben izgatottan figyelte a botját, te csak húzzad ki a halakat, majd mi alkudunk helyetted a Piacon.
Telt-múlt az idő, a Gorenjét már meg is ette az idő vasfoga, újra meg nem telt, az idők egyre szigorúbbak lettek, munka egyre kevesebb, tükörponty egyre több, mivel ki nem fogta őket senki. Nem is kellett sokat várni, horgászfelszerelésével meg is jelent azonmód az Újságíró. Csillogó autója volt és kerek arca jóltápláltságról árulkodott.
Hja, kedves halászom, jópofizott az újságíró, aki nem ad hozzá értéket, hedózik és nem dolgozik napi 24 órában, az lemarad a versenyben. A maláj tonhal gyakorlatilag ingyen van, a rávaló valutát pedig odaadja hitelbe az IMF. Nézz meg engem, ez nem akármilyen autó, Lancia Thesis. Azért kaptam, mert óriási értéket adtam hozzá és keményen versenyeztem. Én bizonyultam a legalkalmasabbnak arra, hogy a Piacról és a Versenyről írjak a villanyújságba és még tévésorozatom is van, bizony.
Ezzel bepakolta a tükörpontyokat a puccos autó csomagtartójába és elhúzott. A halász még fel se ocsúdhatott, amikor a nádasból a Szakszervezetis emelkedett ki. Hogysmint, hogysmint, közvetlenkedett a Szakszervezetis. Amíg a halászok keményen dolgoznak a halastó partján, mi sem lopjuk az időt, hencegett a munkások képviselője, most például kiléptünk a Piacra és a halászok nevében követeltünk kétszerannyit. Ha megkapod, meglesz a Gorenje utódja is, mondta a Szakszervezetis és eltűnt a hajnali ködben egy nejlonszatyornyi tükörponttyal.
De a halász nem kapta meg. Válság volt, meg adóemelés, az emberek kenyeret se vettek, a tükörpontyot meg lopták. Így aztán egy szép napon összepakolta a Molotov-koktéljait és elindult a főváros, az Újságíró és a Szakszervezetis felé.
Most éppen utazik. Még nem tudjuk, melyiket látogatja meg.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: molotov. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: molotov. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. szeptember 24.
Kovátsch Gamma Bertalan
Pénzért viszont a szád is összeér
Bejegyezte:
Kovátsch Gamma Bertalan
dátum:
00:59
30
megjegyzés
Címkék: halász, molotov, tükörponty
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III