Kovátsch Gamma Bertalan Vuvuzela

Megmondóemberünk nem hagyja szó nélkül az őt ért nemtelen támadást és az alkalmat megragadva beveti a Hónap Témáját is.

Elitek, eléggé megszokhattuk a gennysajtó vuvuzeláinak zümmögését. Fogadjunk, a focisták is csak az elején panaszkodtak, most már fel se tűnik nekik. A fújók egymás között vannak, a dobhártyájuk beszakadt a vuvuzela átható hangjától, beszélni se tudnak, csak fújni. Szerencsétlen nyomorultak, szinte nem is emberi élet az, olyanok ott az állandó vuvuzelazúgásban, mint egy kacsaúsztató szúnyogfelhője. Javíthatatlanok, csak agyoncsapni lehet őket, feltéve, ha valakinek van gyomra bemenni a rothadó sár bűzébe.

Hanem egy vuvuzelás levette a hangtompítót a zajkeltőjéről és nagyot durrantott. Innen üzenem neki: kisfiam, be leszel perelve, ki leszel rúgva és én fogom a Magyar Hírlapban az észt osztani, ahogy régen is tettem, mielőtt engem nem rúgtak ki (na jó, a Modern Képmesékkel kárpótoltak, de a seb azóta is sajog). És ha már téged kirúgattalak és megtapostalak, apafej, akkor az Igazság vuvuzeléjét fogom megfújni és azt kurvára meg fogják hallani még a mocsárlakók is. A mocsárbűztől és a hányadéktól megszabadulva meg fognak látni egy szebb, igazabb, kapitalistább világot.

Engem.

Kovátsch Gamma Bertalan Az országértékelő értékelése

Bazdmeg, hánynom kell. Öklendezni. Az undort, a nyers irtózást máshogy én nem is tudom kezelni. Ránéztem a reggelimre ma is és megfordult velem a konyha. Ilyen napon én nem tudok legfeljebb egy kis üres teát és könnyű pirítóst, különben kidobom a taccsot. A gyógyszer nem segít, a fekvés nem segít, ez egyszerűen egy ilyen nap.

Persze, hogy az Orbán értékel évet.

Orbán nem egyszerűen egy fospumpa, Orbán maga a Fospumpa. Tényleg kevés ember van, aki jobban ki tudna borítani, mint ő. Kezdve azzal, hogy a beszédét nem nekem küldte be, hogy tegyem közzé a blogomon azonnali vitriolos kommentár kíséretében, ami megint csak azt mutatja, hogy a Fospumpa nem egyszerűen fospumpa, hanem egy Diktátor Fospumpa. Példát vehetne rólam, én annyira demokratikus vagyok, hogy nekem be lehet szólni a blogon kommentek formájában, legfeljebb aki nagyon debil, azt kivágom, mint macskát szarni.

Eléggé szánalmas, hogy ezeknek a provinciális proli szavazóknak az Orbán gügyögése kell, nem pedig a Feri grafikonjai. Pedig a szuverén értelmiségnek grafikonok kellenek, ezt már Höndör B. Margit is megmondta, amíg ki nem fúrtam innen. De nem, a Fidesz tesz az ésszerűségre meg a racionalitásra, hogy a grafikonokról már ne is beszéljek, mórikál, érzelmeskedik, manipulál. Amikor megkérdeztük tőlük, hogy bazdmeg, most akkor szárnyvonalakat vagy kórházakat szüntessünk meg, mit válaszolt a féleszű Szijjártó? Hogy egyiket se! Ugocsa non coronat! Ahelyett, hogy szépen választottak volna, hogy az ő programjuk szerint a szárnyvonalakat kell megszüntetni, erre azt mondták, hogy nemnemnem.

Ez persze tetszik a lapostévébámuló idiótáknak.

De tudjátok meg, a fák nem nőnek az égig. A Fospumpának választani kell, hogy szárnyvonalak vagy kórházak, mert a választók rájönnek a turpisságra, hogy a Fospumpa csak egy handabandázó program nélküli diktátor. Mi több, már rá is jöttek.

Miből gondolom?

Nem gondolom, tudom. Lajos, a Hős táborához naponta csatlakoznak újabb tömegek, mivel ő megmondja, hogy a szárnyvonalak, kórházak, sőt az egyetemek is húzhatnak a bélbe. Orbán építhet a hülyékre, de meglátjátok, mi, az okosak többen vagyunk. Már nem kell soká várni, hogy mindez feketén-fehéren kiderüljön a választáson.

Prosztó M. Beléndek Coito ergo sum

Na, pucukák, visszatértem. Hogy mi történt velem? Nem, nem nyaraltam. Benyelt a nagy büdös, kibaszott piacgazdaság. Tudjátok, az, amit azok istenítenek, akik nem értenek hozzá és szenvedik, akik értenek hozzá. Amúgy semmi gond, lekavartam egy kisebb projektet, viszont jövő héttől rohadtul elmegyek szabadságra, aminek egy részét sörivással fogom tölteni, más részét napozással, a fennmaradó hányadot meg napon történő sörivással. Muhaha.

(Megj: kurva élet, hogy most két hétig esni fog az eső és patkánypisi lesz a Borsodiban.)

Azért érzitek ezt a szót, vazzeg, hogy projekt. Miért nincs ennek normális magyar megfelelője? Vagy van? Eljut az ember oda, mikor hajnalban arra riad, hogy ilyen szavakkal álmodik, na akkor tudja, hogy korunk kívánatos embertípusává vált, kivéve, hogy cseszek jojobával hajat mosni és nem képez a lábamon védőhártyát a Lamisil, mondjuk nem is gombás, de azon már gondolkoztam, hogy a zselés védőréteg-konformitás érdekében menstruálni is fogok.

Akkor nézzük a történések sodrát az elmúlt két hétben. Kicsit össze kell szednem magamat, annyi minden történt.

1, Kit kell utálni? A reform mindennemű ellenségeit, most up-to-date a parasztokat. Bocsánat, gazdákat. (Direkt volt!) Ez menni fog egy elitnek.
2, Kit vertek agyon az elmúlt két hétben? Semmi különös nem történt ezen a fronton, még egy vacak szemkilövés sem, ami mellett ki lehetne állnunk a rend és nyugalom letéteményeseiként. Mondjuk, egy változó politikai identitású politikus, akit ennek megfelelően először ki kellett pellengéreznünk, majd vadul sajnálnunk kellett, pisztolyt fogott egy biciklistára. Big thing, nem is lőtte le. Pedig lelőhette volna, ugye.
3, Milyen új adókat vezettünk be? Két hét alatt semmit, kicsit el vagyunk tunyulva. Pedig vezethettünk volna be, ugye. De lesz új adórendszer és jó lesz. (Muháháhá)
4, Mit adtunk el a szent piacgazdaság nevében (amihez nem értünk, de szeretjük)? Itt is uborkaszezont szimatolok, egy szaros kormányzati negyedet gründolunk épp össze, kicsit drága lesz, meg izé, lesznek piacgazdasági anomáliák, dehát, a piac, az nem méznyalás. Meg azért is építjük.

Bulvár, bulvár, bulvár. Semmi építés (kivéve kormányzati negyed), korrekció, megszorítás. Mi van itt, elakadtak a reformok? Míg itt tökölészünk a kánikulában, az olyan nevetséges, múltbaragadt balkáni államocskák, mint Románia, meg Bulgária szufficitet produkálnak és szarrá keresik magukat az idegenforgalmon.

Pedig hol van nekik ilyen budapesti elitjük???

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: Down, down

Hányásába fúlt nemzet vagyunk.

A "politikailag érdeklődő" magyar állampolgár eleve elég tudatlan. Propaganda-szócsőként működő napilapokból és internetes portálokról tájékozódik, áltémákkal foglalják el a figyelmét és legfeljebb azt kajálja be két pofára, hogy Orbán megint zsidózik. Néhány elkötelezett közgazdász és jegybankelnök tépi a száját, hogy van gazdaság is, bazdmeg, ebből élünk, ebből mohózhatsz mobiltelefont és Gorenje frigót, meg hogy a közösségi szolgáltatások, mondjuk az egészségügy kurva fontosak, meg van olyan, hogy good governance de a sok lófaszjancsit ez nem érdekli, csak a politikai bulvár mocskában való hempergés kell nekik, meg ha nézheti, közszereplők hogy fospumpázzák egymást.

Elfut a düh, ha arra gondolok, hogy mi itt legalább tizenhat éve reszeljük a fingot: hogy mit jelent a kilincsorr, meg a magukfajták, meg a genetikailag meghatározott, ki zsidózhat büntetlenül és kinek nem szabad, miért parádézhatnak neonácik a főtéren, és magyarázzuk a történelmet és családfát kutatunk és rég halott emberek felelősségét próbáljuk rákenni a mai politikusokra. Mindig, minden áldott napon van valami faszság, valami teljesen elrugaszkodott pszeudohír, a szimbolikus politikai keringő újabb kűrje. Kurva jó játék volna egyébként, hobbinak elmenne. Ha közben a világ megállna a pálya szélén, és bevárna minket.

Tizenöt év alatt a világ megváltozott. Kiderült például, hogy van klímaváltozás. Kiderült, hogy elpicsáztuk a jó indulásunkat, hogy lenézett szomszédok mindenben megelőznek minket, hogy az Európai Unió nem fullad bele a hányásába, hanem szelíd derűvel nézi, ahogy harakirit követünk el, hogy a többi feltörekvő állam is kéjes örömmel figyeli, ahogy egy nagyszájú versenytárssal kevesebb okoz fejfájást nekik a korlátos erőforrásokért folytatott versenyben, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül használnak minket szemétlerakónak, ha az itt lakók olyan hülyék, hogy megengedik. Nem baj, pont nekünk való.

Tizenöt évvel ezelőtt azt hiszem, tudtuk mi a fontos, hogy miből fogunk Gorenjét venni. Ma, azt hiszem, nem tudjuk. Úgy teszünk, mintha a legkevésbé sem volna fontos, mennyire vagyunk versenyképesek. Mintha a Wall Street csak a mesében létezne, mintha a Kárpátok megvédenének minket a versenytársaktól; mintha a túl magas adók hatásai ellen vámőrséggel és adóhatósággal lehetne védekezni. Úgy játsszuk az eszünket, mintha figyelne ránk valaki.

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: A tematizálás nehézségei

Hányadékok vagytok.

Ti ott.

Mind.

Ez a gondolat akkor hasított belém fájdalmasan, amikor az Index statisztikáit nézegettem. Ti állatok! Megint Kelemen Anna műanyag dudái kerültek a lista élére és nem az én nagy gonddal megírt blogbejegyzéseim! Hát mi a fasznak szórom itt intellektusom igazgyöngyeit közétek, hogy helyettem egy szőke, ámde a médiához annál jobban értő aktmodell aktuális provokációit olvasgassátok?

Hát idefigyeljetek, taplók!

Évek óta küzdök itt veletek. Azóta, hogy meséltek nekem a civilizációk harcáról és megtetszett Bush elnök iszlamofasiszta beszólása, azóta próbálom az agyatokba verni az igazságot. Ti azonban csesztek arra, hogy más, alacsonyabb rendű civilizációk törnek a szabadságotokra, pontosabban az enyémre, hogy nagy nyilvánosság előtt anyázhassak valamit, ami nekik szent. Jó, mondtam, itt ebben a bulvárújságban talán nem jön át az üzi, hát megbeszéltem a haverokkal, hogy ők is írnak. De ti sűrű tömött sorokban nem mentek el olvasni Laci és Miklós blogját, ahol megtudhattátok volna a tutit. Pedig ők aztán igazán elit véleményformálók, együtt pershingrakétáztunk velük a suliban. Buuuum, Berlinnnek annyi! Buuuum, most jön Kijev. Buuuum, egy SS-20 eltalálta Brüsszelt. Nem kár értük, aki gyenge, az vesszen.

Nehogy azt higgyétek, hogy megússzátok, birkák.

Leckefelmondás lesz, meg ismétlés. Ha kell, naponta fogjátok ismételgetni, hogy kapitalizmus az jó, de csak akkor, ha a gyengék pusztulnak, mert a darwini kiválasztódásról szól az egész, a demokrácia jó, de csak akkor, ha az alacsonyabb rendűek nem szólhatnak be, az erőt pedig
korlátlanul be lehet vetni jó ügy érdekében.

Mielőtt megkérdeznétek, Orbán szájába fospumpát nyomni, az jó ügy.

Emésszétek ezt, férgek és mire visszajövök, mondjátok fel szorgosan. Lesz néhány változtatás a kommenteléssel kapcsolatban, ezt nem fenyegetésképpen mondom.

Addig is, hányok rátok. Lássuk, ki nyalja fel.