Loxon Azt akarom, tedd meg (A fospumpa csókja)

Az alábbiakat egy laptopon találtuk, a lerombolt árnyékszék alatt. Mivel nem Elit alkotás, de forrásértékű (tartalmaz egy igazi Elit művet – csoda, hogy fennmaradt –, és bizonyos történeti dokumentációt is), befogott orral is muszáj közreadnunk. (TÖK közlemény)



Már hajnal volt, csiripeltek a kendermagot csipegető, kókadékony troákulőr madarak.

A Méltányosság Politikaelemző Központ szakembere meg akarta igazítani a szétszakadt huzatú, műanyag kerti ülőkékhez tervezett, lapos párnát kékes színűre gémberedett testtája alatt, de a kilógó szivacsbél sehogy sem engedelmeskedett egyébként figyelemreméltó igyekezetének. Lenyelt egy tegnapról a szájában félig megalvadt* kendermagot, majd szeméhez emelve távcsövét, elhelyezkedett a madárlesen.

Binokuláréval kísérte figyelemmel az új típusú, FŰ-06-os madár röptét. Bár nem mondta ki, ezáltal hivatalosan is megállapítást nyert, hogy a madár valamilyen előre nem látott célnál fogva katatón mozgást végez.

A központban csörgött a telefon. A vonal másik végén az álmos főnök jelentkezett, akit maguk között csak főnixnek neveztek. „Nem tudom, hogyan tovább” – mondta a főnix – aki egyébként Az Ember, Aki Még A Kókán Is Csomót Keres (AEAMAKICK) nevet viselte –, miközben a háttérből egy ismert könnyűzenei felvétel refrénje szűrődött be az éterbe: Miért remeg a kezed? Azt akarom, tedd meg! Míg telefonált, a távirányítóval bekapcsolta a stratégiai térképet, amely ezúttal az ellenség vonulását mutatta.

Ám – történetünket félbeszakítandó – véletlenül elnyomta a gombot, és a képernyőn egy ismeretlen tévéadó műsorvezetője jelent meg: „Mélyebb, független elemzések azonban kimutatták, hogy a prezentáció tervezője alkoholmérgezést kapott, és a prehányási szédüléses paroxizmus állapotát jelenítette meg az utolsó néhány percet uraló, befejeződni képtelen, kókadt szárnycsapásban.” – meg sem nézve, hogy a képernyő jobb felső sarkában egy nagy R betű villog, kinyomta.

– Tehát azt mondja, hogy a FŰ-06-os rendellenesen viselkedik?

A távirányító rendetlenkedett. Újra bekapcsolva, a képernyő menthetetlenül átiramlott a Rém csendes rolád egyik epizódjára.

– Szarcsimbók – közölte AEAMAKICK, majd fáradtan letette a kagylót.

Nem volt megállás. A „főnix” százéves mélyalvásba zuhant, majd különös REM-állapotba. Előbb Irène Jacob, hamarosan az én szívem kék és vörös című álomepizód, később a kék rapszódia, majd önmaga paródiája, végül egy megtört szív kísérette meg álmában. Ez utóbbi már jel kellett volna, hogy legyen.

Tizenegykor ugyanis arra ébredt, hogy a fospumpa** eluralta a képernyőt.

Ekkor buzogni kezdett ereiben a forradalmi vér, remegve felállt, és az egész központot betöltő hangon énekelni kezdett:

Csipkerózsika
Álma tűnt tova
Csattant a múzsa csókja
Megvagyunk, nem alhatunk
Tán örökké
Öreg tollasunk, kopott sasunk,
Mint főnix, újra éled
Felriad, szárnyra kap

Megint csak kék, kék a szíve
Szép, szép, szép a színe
Kék, kék a szíve
Szép, szép, szép a színe

Sok a fals szöveg, ígéretek
Plakáton el se férnek
Fület repeszt, Dunát rekeszt már.
Elég volt.
Tudjuk is, merjük is,
Gyerünk, tegyük végre
Csak ennyi kell, újra fel
Szállj! A zászlónk kék, kék
Ragyog az égen


*  Ebből látszik, hogy a szerző hülye (a TÖK megj.)
** Itt javítottunk az eredeti szövegen (TÖK)