Konzumidióták vagytok.
Igenis, azok.
Mínusz az alant csápoló elitek, ők nem konzumidióták, hanem szofisztikált fogyasztók. Az elitek tudatos fogyasztó módjára megfontolják a 16 milliós Honda Legendet, és nem vesznek, holott megengedhetnék maguknak. Az elitek Volvót vesznek, de ez most mellékes.
A lecke ebben az, hogy mindenki döntse el, tudatos fogyasztó módjára mit vesz. Honda Legendet vagy íróasztalt. Óriásterepjárót vagy nagycsaládot.
Bazdmeg, kimondom a tutit végre. Nagycsaládot csak az vegyen, akinek van rá pénze. Nem mindenkinek telik a luxusra, ébredjünk már fel! Akinek meg nem telik, az meg ne urizáljon! Az nem úgy van, hogy gyártjuk a gyerekeket, aztán meg nem fizetjük be rájuk az ilyen adót meg az olyan adót. Ez pont olyan lopás, mint amikor az óriásterepjáróra nem fizeti be a kigyúrt aranyláncos a környezetszennyezési adót.
Mert az kurva egyszerű, hogy vesz valaki egy óriásterepjárót és rinyál, hogy nincs pénze a fenntartására. Hasonlóképpen, kurva egyszerű, hogy egy gyerekgyáros legyárt egy saroglya gyereket, majd siránkozik, hogy neki most milyen nehéz.
Bazdmeg, gondolta volna meg, mielőtt mohón túlfogyasztani kezdett.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túlfogyasztás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túlfogyasztás. Összes bejegyzés megjelenítése
2007. december 18.
Kovátsch Gamma Bertalan
Családbarát
Bejegyezte:
Kovátsch Gamma Bertalan
dátum:
19:33
8
megjegyzés
Címkék: gyerekgyáros, luxus, túlfogyasztás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Höndör B Margit: Összegyűjtött írások magamról I-III