2007. július 31.

Kovátsch Gamma Bertalan
Az elit hatalma

Elitek, közel a cél. Mondtam én mindig, hogy a szívós nyomulás, a nem renyhedő kitartás meghozza az eredményét. Nézzétek, a nemelitek más blogokon már félnek tőlünk.

longhandcoder http://optimalizalas.info 2007.07.31. 10:56:14 Ne csábítsátok át ide Tóta komment közönségét :/

Csak így tovább! Az intellektus és tájékozottság kisugárzása megrémíti az Alacsonyabbrendű Lényeket. Ne velük törődjetek, fel tovább a Nagy Célok felé!

Kovátsch Gamma Bertalan
Fosbálványok ledöntése

Figyeljetek, elitek, reklám jön. Szóval adva van egy kedves, jó humorú, jó kiállású, helyes, jóképű, magát kritikusnak, máskor újságírónak valló fiatalember. A bloggertársadalomban is az A-listába tartozik és egyéb szcénákon is aktív. Egyszóval az elitbe tartozik, sőt, annak is az elitebbik részébe.

Naná, hogy rólam van szó.

Tehát mi a faszért nincs nekem műsorom a Magyar Rádióban?

Jó, eddig még semmit se csináltam, ami arra utalna, hogy egy milliós hallgatottságú rádióban bármi értelmeset tudnék létrehozni. Na és? Végtére is Magyarország demokratikus ország. Miért ne érvényesülne az átlagon aluli ember - buta, lusta, hanyag, együttműködésre képtelen, rossz modorú és megbízhatatlan - éppúgy, mint bárki más? Hogy C. Northcote Parkinson örökbecsű karriertankönyvét idézzem.

Jár ez nekem. Unom a blogolást meg azt, hogy itt visszadumálnak. Nem ti, elitek, nem, ti spongyaként szívjátok magatokba a tudást. Vannak, akik visszadumálnak, legyen elég ennyi. Reklámot ezeknek nem csinálok. A rádióban nem tudnának visszadumálni.

Meg különben is, nekem misszióm van. Ott a milliónyi hülyemagyar, aki a Magyar Rádiót hallgatja, hozzájuk is el kell juttatnom az üzenetemet. Kerül, amibe kerül. Ha én nem mondom meg nekik, esetleg nem is tudják meg, milyen hülyék. Lehet, hogy a végén ezek nem fogják hallgatni a Magyar Rádiót, de erre az esetre is van tervem. Akkor majd arról fogok blogolni, hogy ezt a senki által nem hallgatott médiumot meg kell szüntetni.

2007. július 30.

Kovátsch Gamma Bertalan
Eggyel kevesebb

Elitek, pezsgőt bontunk. Egy romkocsmással kevesebb. Cs. Kádárt kinyomták a rádióból, hát nagyon ideje volt. Ahelyett, hogy az adófizetők pénzéből hangot kevert volna, tüntetgetett a neutronbomba ellen. Fogadjunk, még Tamás Gáspár Miklóssal is dumcsizott néhanapján, a szakálla az pont olyan volt. De hát a fák nem nőnek az égig, végre kibaszták őt a rádiótól.

Mert jegyezzétek meg, elitek, meg kell kavarni a fosszínű állóvízet. Ha kell, egy fospumpával. Tűrhetetlen, ami a közrádióban van, pangás, a XXI. században versenyképtelen minőség, mindezt az "értékek" nevében. Miközben mondjuk ott van a Tilos Rádió, amelyik már több, mint egy évtizede képviseli a minőséget, az értékeket. Épp azért, mert értékeket képvisel, épp azért van néhány száztól néhány ezerig terjedő hallgatósága. Miközben a közrádió az "értékeivel" hová jutott? Ott dagonyázik a milliós hallgatóságával a középszerűség mocsarában. Változás kell, akik bizonyítottak, kapjanak lehetőséget, akik meg nem, azok ne éhségsztrákoljanak, hanem tanulják meg, hogyan kell kezelni a fospumpát, ha már másra nem alkalmasak. Majd adunk mi a hallgatottságnak.

Csendben megjegyzem, hogy úgy érzem, most már én is bizonyítottam. Ez a blog már túl szűk nekem, szélesebb körben teríteném a gondolatiságomat. Volt nekem is rádiós múltam, csak úgy mondom.

Tanmese az elbocsátott rádióshoz, figyeljen, akinek füle van. Volt nekem két orosztanárnőm. Mindkettő jól tanított, de az egyik kedvvel, a másik kedv nélkül. Rendszerváltáskor mindkettő repült, mert mi helyettük a kvarcjátékokat választottuk. Erről szólt a rendszerváltás.

Birkábbaknak lebontom a tanulságot. Lehetsz jó vagy rossz, mindegy. Ha változik a divat, repülni fogsz, mint a győzelmi zászló.

2007. július 27.

Kovátsch Gamma Bertalan
Igaz történet

Ma reggel a szomszédasszonyom - hát nem egy Einstein nőben, ha értetek engem, mondhatni egy agyatlan liba - átkiabál a kerítésen, hogy értek-e a műszaki dolgokhoz. Hogy értek-e? Mindenhez értek. Megyek már átfele, ha már a hasonlóan basic configuration férje - egy ács, eszem-faszom megáll, egy ács! - nem képes a háztartási gépeket menedzselni az asszonyának.

Azt hittem, bebakol az agyam. Fényképet is csináltam. Sajnos csak mobiltelefonnal, pedig sose szoktam azzal fényképezni.

Ez a félork nem tudja kezelni a tévét, ha JavaScript error van rajta! Itt állunk a XXI. században és ilyenek metabolizálnak körülöttünk. Neutronbomba, nem mondok többet. Aki érti, érti.

Leokéztam, de azt mondom én: a gerinchúrosak szavazzanak a Győzikesóban, ne a választáson. Majd ott én és a hozzám hasonló normálisemberek megmondjuk, mi legyen.

Gizike
Kiegészítés

Kurva index megint megvágta a Mester legújabb remekét, még szerencse, hogy éppen ott voltam (mostanában mindig ott vagyok, ahol Ő, kicsit ráfizettem a költözésre, de megérte!), és felvettem az egészet!
Tehát:

Csak itt és most! Árpi mai szösszenete a cenzúrázott részekkel együtt!

Elfogyott a tömlőssajt, úgyhogy lefáradtam a boltba, ahol persze került még a kosárkámba néhány apróság: egy zacskó macis gumicukorka, barbon arcszesz érzékeny, pattanásos bőrre, a Baywatch 4-ik évfolyama 2 DVD-n 399-Ft-ért, ráadásul leértékelték a citrom illatú öblítőt, abból is vettem rögtön hármat.”

„- Jaj, várjon! – szólt utánam a pénztárosnő. – Ez az ötezres nem jó. Le van szakadva a sarka, és valaki hitlerbajuszt rajzolt Adyra is…mi? „hülye Orbán”…ezt maga írta ide? És miért ragad ez a pénz ennyire? Ráöntött valamit?

- Nincs másik – mondom neki. – Húszezresem van csak, beattacsolás, érti? BEATTACSOLTAM, HÖ! LOL, HE? KÚL!

A nő – ötvenes, szimpatikus asszonyság – elsápadt.

- Nem értem, kérem. Jól érzi magát?

- Naná, hogy jól! Szereti a tankokat? Kér egyet? – és elővettem a zsebemből a kedvenc Shermann-modellemet, amit mindig magamnál tartok, ha kilépek otthonról. – Jó, mi? Puff-puff! Bumm! ”

„De ekkor már nem bízott bennem. Nyomott egy F1-et: help.

- Timike! Béla! Sanyi! VALAKI!!!!!

Jött sietve Timike, huszonéves munkaerő, szintén pénztáros. Gondoltam, ő közelebb van még az érettségihez, hát csak túllendülünk most már ezen.

- Látja? Tank! Tetszik, mi? Mutassak még valamit magácskának?

- Jaj, maga az Tóta úr? Ismerem ám magát! Minden cikkét elolvasom az Indexen, nagyon szeretem az írásait, az egész család imádja magát, édesanyám be is keretezte a fényképét, képzelje! Maga nekünk a fény, aki megmutatja a kivezető utat a mindent elborító ostobaság bűzhödt mocsarából! Tegnap a vőlegényem szájonvert két fideszes, grinpíszes köcsögöt a ZP-ben, mit szól? Tökre kúl volt!

- Hö. Hát igen. Végre már egy okos ember.

- Na jó, menjen, majd beváltjuk a bankban ezt a pénzt, valahogy leáztatjuk róla ezeket a firkálásokat, aztán írjon ám a blogjába sokat! Nagyon várjuk ám, mindennap! A tankját meg tegye el nyugodtan, itt senki sem bántja magát.”

2007. július 26.

Kovátsch Gamma Bertalan
Kitől kell félni

Megihletett bizony a tegnapi post meg látom a sok hülyekommentelőt, aki még mindig nem érti. Félni a törököktől? Muhahaha. Félni mástól kell, birkácskáim.

A pápa az, aki alig várja. hogy rárontson kicsiny, ámde békés világunkra.

Ti itt szórakozgattok ártatlanul, összevissza kattingattok, pornóképeket nézegettek, nem jártok templomba jól és rá se jöttök, ki miatt lubickolhattok a világi örömökben.

Énmiattam, hülyegyerekek.

Mert ha én nem lennék, meg a blogom, hogy leleplezzem az ármányait, az a gonosz vénember már biztos kitalálta volna, hogyan ártson nektek. Bauer nick nem röhögcsélhetne itt a törökökön, hanem fospumpát ragadna és mehetne keresztes hadjáratba ellenük, ami pedig nem lenne kellemes. Engem pedig minimum máglyán égetnének el. Ma is megtennék, reggel, amikor lementem az iszlámzöldségeshez, láttam én a csuhás árnyakat mögöttem ólálkodni, de aztán felemeltem a mindig magamnál hordott Da Vinci Kód kötetemet és szétrebbentek azok az árnyak egy pillanat alatt.

Félnek tőle, mint a tűztől, mert az nem egy kalandregény, hanem az Igazság van benne.

Szóval értékeljétek jobban a blogolásomat és a gumicsontjaimat, mert nagy bölcsesség van azokban. Majd hiányzom majd, ha nem leszek és a pápa sötét árnyéka elborítja a kontinenst.

Ne féljetek. Még itt vagyok nektek eleven világítótoronyként. Még.

2007. július 25.

Kovátsch Gamma Bertalan
És most a hülyevallásosokról

Figyelitek a bannert, elitek? A vallás rossz. Ezért megy rajta keresztül a Sherman tank. Nem csak a keresztény vallás rossz (megmondtam én, adok a katkóknak), hanem az iszlám is. Na jó, az iszlám rosszabb, mert az a szubkultúra támogatja a terroristákat. Vagy a katkók rosszabbak? Esetleg a náci hülyereformátusok? Hirtelen elbizonytalanodtam.

Mindegy, nem ez a lényeg! A lényeg az, hogy harc folyik a világban. Civilizációk harca. Vannak a hülyevallásosak (sok köztük a proli és a paraszt) meg a normálisemberek. Oldalt kell választani, aztán jöhet a neutronbomba a másikakra. Előre elmondom, hogy én a normálisemberekkel vagyok és ha valaki hatásosan képes képviselni a hülyevallásosak érveit, azt kimoderálom a picsába.

Ne mondja senki, hogy nem szóltam.

Tehát a front most Törökországban húzódik, ahol eddig a normálisemberek voltak hatalmon. De hallga! Zúdúl már a hülyevallásos tömeg, mint valami szörnyű zombicsürhe, hogy motorizált fospumpáikkal bevegyék a normálisemberek utolsó laktanyáit is. A normálisemberek eddig ügyesek voltak, ha kellett, fasiszta provokátorszervezeteket hoztak létre, hogy azok mészárlásai után meglegyen az ürügy a katonai puccsra, de most megszoríthatják őket. Ki tudja, tán még fejkendőt is lehet majd hordani az asszonyoknak Törökországban.

Nem hagyhatjuk. Be kell őket léptetni az EU-ba.

Elitek, ez nem lesz olcsó. 70 millióan élnek ott és semmi, de semmi nem felel meg ott az európai normáknak, a csatornarendszertől a villamos hálózatig semmi. Nem kukacoskodhatunk azonban, mert a normálisemberek világa a tét. Ha kell, fizetünk. Pontosabban fizetnek. Azok a hülyemagyarok, akik eddig is fizettek, mint a katonatiszt, amíg mi az ideológiai maszlagot ... akarom mondani, alapozást nyújtottuk Hozzáadott Értékként.

2007. július 24.

Kovátsch Gamma Bertalan
A vebkettő hatalma


Elitek, képzeljétek, demokratizálódik a média. Nem lehet elnyomni semmilyen véleményt.

Pontosabban nem lehet elnyomni semmilyen véleményt teljesen.

Tehát érdemes próbálkozni a cenzúrával! Muhahahaha!

2007. július 23.

Kovátsch Gamma Bertalan
És most a hülyeparasztokról

A prolikat jól kiosztottam, következnek a parasztok. Meleg van, kiosztós kedvemben vagyok, úgy döntöttem, fordított ábécésorrendben végigmegyek az összes gumicsontomon. Utána jönnek majd a katkók, csak féljenek. A gumicsontról azért elmondanám, hogy nem a pénzért rágcsálom őket. Nemnemnem. Az elveim miatt meg az Örök Kérdések irányában érzett elkötelezettségem miatt rágcsálom őket. Az más kérdés, hogy nem ingyen, ingyen Kádár János kriptáját se őrizték. Tök jó, hogy ezen a blogon az elvek iránti elkötelezettségem és az anyagi érdekeim ilyen jól összetalálkoznak.

Szóval a hülyeparasztok. Tüntetnek megint, félelmet keltő traktorokkal. A traktor pofája berreg és ez félelmet kelt. Bennem ugyan nem, hiába berregteti! Megmondom én bátran, hogy a paraszt olyan kivesző fajta, mint a komlói bányász, csak tartja a kezét a támogatásért azt' jól nem tesz le semmit az asztalra. Hülyeparasztok, beszéljünk világosan. Vége a kommunizmusnak, támogatás nincs és tessék versenyezni a holland zöldséggel, ez a jövő. Mi a faszomnak tartsunk fel valamit, ami támogatás nélkül nem él meg?

Na persze vannak kivételek.

Vannak támogatásra érdemes dolgok, mint mondjuk ez a blog itten meg az én megmondásaim. Az állam ezeket támogatja, mert én baráti módon adózom. De meg is dolgozom a támogatásért, együtt a sok lelkes EVA-zó és EKHÓ-zó sorstársammal! Én - a hülyeparasztokkal szemben - Hozzáadott Értéket állítok elő. A hülyeparasztok nem állítanak elő Hozzáadott Értéket, mehetnek is a komlói kohászok után. Másik különbség, hogy én nem berregtetem a traktoromat, miért is tenném, amikor van egy ilyen nagy forgalmú helyre belinkelt blogom. Nekem elég, ha a blogomat berregtetem.

Most joggal kérdezhetitek, ki dönti el, hogy valaki Hozzáadott Értéket állít-e elő, vagy csak lopik a közösből.

Haha, nem találjátok ki?

Én döntöm el. Már csak ezért megérdemlem az állami támogatást.

2007. július 20.

Kovátsch Gamma Bertalan
Prolik és igényesek

Ha valaki azt meri kommentelni, hogy ez a téma gumicsont, letépem az arcát.

Igen, már kikeltem a hitelből bevásárlók ellen, na és, akkor mi van? Még nem veséztem ki a témát a maga teljességében. Voltak már ezek egyszerű idióták és konzumidióták, köcsögök, faszok de mindez nem elég - hogy mondjam - ütős.

Proliknak még nem neveztem őket.

A prolit azt eddig másra tartogattam, a gyurcsánynemszerető baloldaliakra, de itt az ideje eredeti értelmében használni. A panelprolit nagyon rákentük már a hülyék pártjára, ideje visszaadni a rangját. Majd fogok én itt PC-skedni, én, aki mindig őszintén kimondja. Prolik vannak. És sokan. Mert mi a proli ugye? A proli az a nemelit. A proli az a vadkanszerű figura, aki vadmalacforma gyerekeivel a leértékelt ruhák között dagonyázik. A proli az tévét vesz, sőt autót. Légkondicionáltat. A proli elmegy a teszkóba és egy egész bevásárlókocsit televásárol teszkós élelmiszerekkel. A prolinak a plazmatévé mellett még mobiltelefonja is van. Sőt, a proli még arra is képes, hogy olcsó törökországi nyaralásra menjen.

Mert ezek ilyenek.

Ezzel szemben vagyunk mi, az igényesek. Vegyünk mondjuk engem, az igényest. Az igényes az elit. Ha a gyerekeimmel igényesen boltba megyek, megnézem az árat is és okosan kihasználom a leértékeléseket. Van tévém és autóm is, bár a tévét nem nézem, az autóm pedig szolid, felső-középkategóriás, nem is Suzuki Swift vagy terepjáró. Ha elmegyek a teszkóba, igényesen válogatok és tudom, hogy az időmmel takarékoskodok, ha egyszerre sok mindent veszek. Igen, a mobiltelefonomban van kamera, de csak muszájból, mert van egy rendes digitális fényképezőgépem is. Igaz, azt sose használom, mert sosincs nálam, ezért csak a telefonnal fényképezek, de akkor sem fekszem le konzumidióta fölöslegességeket tukmáló kampányoknak. Ha pedig nyaralni megyek mondjuk Törökországba, akkor azt igényesen teszem, mert tudom, hogy mi az a last minute.

Óriási különbségek ezek.

Ja, és a legfontosabb különbséget nem is említettem. Hitelt mindezek megvásárlására sose vennék fel. Elit ilyet nem tenne. Azt meghagyom a konzumidiótáknak.

2007. július 18.

tirpak-admin
Höndör B Margit: Főhajtás Wass Albert előtt

Örökös főbloggerünkre, Höndör B. Margitra olyan hatással volt a szokatlanul erős UV-sugárzás, hogy kérésünkre ellenkezés nélkül belenyúlt privát levéltárába és előhalászott egy eddig ismeretlen Wass Albert költeményt. Fogadják nagy-nagy szeretettel.


Egy a tirpák büszke lelke
Más népeknek nincs ilyenje
Könnyzáporral, szívdobogva
Ősi tölgyhöz így susogja
Nemes kínját, búbánatát:

Építem verejtékemmel
Igaz tirpák küzdelemmel
Minden nap szép országomat,
Közben szívem majd meghasad
Hová jutott e drága föld?

Kibírt minden gaz árulást
Világégést, háborúzást,
Mint a kőris, mely a bércen
Magányosan áll a télen
Lombjavesztett sóvárgással

ÁM tavasszal, mikor csivit
Veri fel az erdő csendjit
Lombja zöldell, ágaiban
Cinkemadár, rigó fial
Törzsében kis mókus lakik.

Hol maradt a mi tavaszunk?
Tirpák ifjak hősi lelke
Mikor ébred fel a télből?
Az országot ki vezesse
Ki e rothadt szörcsögésből?

Örökös tél lett a sorsunk
Nappal is kalucsnit hordunk
Elbuktunk a nagy csatában
Melyet azok - mind szakállban
Csalással, firnyákkal nyertek.

Régi dalok elhallgattak
Régi szívek maghasadtak.

Kovátsch Gamma Bertalan
Dolgozni, kutyák!

Már megint jönnek és pampognak. Az ember esze megáll, hát nem érti ez a sok csököttagyú szakszervezetis? Embermilliárdok várnak arra, hogy gumit gyárthassanak a Hankooknak, ha nem tejelünk annak a cégnek és nem harapunk rá keményen a fospumpára, akkor más fog ráharapni és oda az adóbevétel. Ami rossz az államnak, tehát rossz nektek is. Kell az államnak a pénz, értsétek meg.

Máshol sokkal rosszabb ám. Ezt nem fenyegetésképpen mondom.

Ez megy a világban, ezt hívják úgy, hogy globalizáció. Aki olcsóbb ajánlatot tesz, azé a bolt. Így megy ez mindenütt, így megy a gumigyártásban, így megy a tejiparban, még az újságírásban is így megy. Kíméletlen a verseny és ha nincs teljesítés, ha lappad a visitor count, ha a közíró gumicsontokon rágcsál, ha folyamatosan hülyeségeket irkál, akkor jön az outsourcing egy pillanat alatt. Ott a sok lelkes wannabe szlovák, kárpátaljai, erdélyi és vajdasági HTM, olcsóbbért, több fantáziával és nagyobb munkakedvvel ugyanígy képesek felületképzésre töredék áron. Némelyik már angol szavak véletlenszerű szövegbe szúrására is képes. Shit pump.

Kemény a verseny és bármelyik pillanatban ... de mi a faszt irkálok én itten? Nem, természetesen másoknak kemény a verseny, nem nekem. Engem nem érhet baj. Mindenekelőtt mert kurva jó vagyok. A visitor count nem fejezi ezt ki igazán, vannak itt belsőbb értékek, amelyeket nem lehet a számok rideg nyelvére lefordítani. Meg aztán engem szeretnek is, az olvasók elitebbje, de mindenekelőtt a döntéshozók.

És ez a lényeg. Én azt írom, amit kell. Ritka képesség. Globálisan is versenyképes érték.

Na, ezért nincs versenytársam.

2007. július 17.

Kovátsch Gamma Bertalan
Függetlenség

Elitek, a megmondásban az a legfontosabb, hogy a megmondóember legyen független. A nemfüggetlen megmondóember nem is hiteles és mit ér egy nemhiteles megmondóember? Attól függ, ki a közönsége, de ezt nem boncolgatom tovább most.

Az én függetlenségem a szuverenitásomból adódik, mint szuverén értelmiségi nem is tudnék más lenni, mint független. Ha kell, leanyázok én mindenkit, nem tud olyan téma lenni, amit ne írnék meg a tőlem oly megszokott vitriolos tollal.

Mondjuk egyes témák közelebb vannak a szívemhez, mint mások.

A patikusok aggódhatnak azon, mi mindent gyűjt rólunk az OEP, ez egyéni szocprobléma. Nem érdekli ez a magukat elitnek hívő birkákat - már most nem a blogom olvasóira gondolok, hanem a birkákra, akik elitnek hiszik magukat, bocsi a félreértésért - én már csak tudom, én mondom meg nekik, mi kell érdekelje őket.

Az kell érdekelje őket, hogy a népszavazás egy fospumpa és hogy a patikusok megvették a Fideszt. Vagy fordítva, mindegy. Ezen felül még Orbán is egy fasz.

Hogy szuverén és független maradjak.

2007. július 16.

Kovátsch Gamma Bertalan
Szalmaagyúak

Megtörtént, amit régen jósoltam, mert az én jóslataim mindig beválnak. Nagy teher ez nekem, bár ne lennék ilyen vátesz, bár ne látnám ilyen kíméletlenül világosan a közelgő vészt és bár ne kellene ezt megírnom a blogomra a Nemtudók agyába fényt tölteni kívánók emberfeletti eltökéltségével. Említhetném itt Adyt, aki ugyanilyen volt, ugyanígy megírta, hogy hülyeország, meg fospumpa, de ej, hagyjuk Adyt, a mai elit már kissé porosnak, ódivatúnak találhatja. Ady felett elszáguldott az információs forradalom, de sebaj, itt vagyok én, mint egyfajta modern Ady, megmondom nektek én. Hülyék.

Annyi az internetnek. Mennyit, de mennyit jártattam a számat, hogy ömlik a szupersztrádára a sok nem méltó alak. Vége az elitek menyországának, szalmaagyúak kószálnak hordákban, hülyeblogok és fosvideók öntik el a szcénát. És mintha ez nem lenne elég, jön ez a WiW-dolog is.

Megöltem a WiW-karakteremet.

Nem, ne is vigasztaljatok. Megérdemelte. Régen minden jobb volt, a kandallóban lobogott a tűz, a szekrényben Vergilius mellett a Hitler UFO-járól szóló könyv és az ember barátainak megválogatott körében tárgyalhatta meg az élet fontos dolgait. Orbán egy fasz, nem kérdés.

Most meg bárki megnézheti, hogy ismerem a szomszédomat.

Vigyázni kell, elitek. Tudomásomra jutott, hogy komoly fenyegetést jelentenek rám a tudjátokkik, akik naponta megnézik a WiW-lapomat. A WiW-et használják az anyázások küldésére, mert az e-mail-t megtanulni képtelenek voltak. A hülyék. Akárhogy is, ennek így nincs értelme. Kétmillió ember örömködhet ott kedvére, de nem én. Mi közöm nekem az átlagemberek alantas igényeihez?

2007. július 15.

Gizike
Ragyogok a boldogságtól

Csillog a szemem (mind a kettő!), fénylik az arcom, és még a fülem is sokkal jobban eláll, mint eddig!

NAGY DOLOG TÖRTÉNT, ELITEK.

A Mester és Annás egymásra találtak!
Két ilyen nagy formátumú személyiség! Állítólag Annás kicsit nagyobb azért, de ez nem biztos.

Mindenki menjen Annás blogjába, és azonnal kommenteljen magasröptű, színvonalas és intelligens dolgokat a politikusok legnagyobb kincséről, bizalmi tőkéről, morális sokkról, és valami Szijjártó felelősségéről az ország bukásában!

És egyáltalán!

Az a sok sötét barom, aki egy ilyen műsort, mint a Mokka, egyáltalán megnéz, húzzon el a jó francba innen a szakállas barátaihoz!
Annás csak véletlenül látta! Sosem nézi, csak a bunkó, Tescoban vásárló, kannás bort vedelő, szellemi nyomorban dagonyázó posztkomcsi prolik nézik, a máshogy gondolkodó birkák, és azok, akik nem borotválkoznak!
Miért van ezeknek egyáltalán szavazati joguk???
Hányok ezektől, seggbe kéne rugdosni mindet, hát ezért tart itt ez az ország, az ilyenek miatt van minden, meg a lezüllött médiaprostiktól, bassza meg, bezzeg a Mester blogjába egyre kevesebben járnak, Annás lapjáról most ne is beszéljünk, amit a kutya sem olvas, csak a TETÜK döbrögtepertői kihelyezett tagozata!
Ráadásul ott ez a kretén Orbán a divatjamúlt zakóiban és a kitaposott cipőiben!

Mi lesz a hazából, ha ez így folytatódik???

Romlásnak indult, hajdan erős magyar!
Hát nem látod, Árpád vére miként fajul?????
Most nem a Mesterre gondoltam!

Egy, csak egy rendes hely volt ebben a sokat szenvedett országban, ahova rendesen felöltözött emberek jártak, akik rendes, mélyértelmű dolgokról beszélgettek és becsületesen gondolkodtak és akkor egy ilyen takonyfejű Szijjártó elhitelteleníti sokunk felelősségteljes munkáját, aláásva ezzel a nemzet egységét!
Nem tűrjük tovább az ilyen magatartást!
Most itt bökdös a KGB, hogy melyik az a rendes hely, de mindjárt orrba is vágom, soha a büdös életbe’ nem volt érzéke a szimbolizmushoz, mert nincs neki agya.
KGB!
Az egyik vezér jó! Az egyik párt jó! És ez az intelligens, tisztességes emberek pártja!
A tirpák elitember tudja ezt, és minden eszközzel harcol az ostoba, rossz, aljas másikak ellen!
Ez a mi munkánk, és nem is kevés!

Még valami:
Az a jó, amit én annak látok, az az intelligens, akit én annak tartok. Egy tisztesség van, az enyém.

2007. július 13.

Gizike
Beattacsolás

Ezt most tanultam, baromira tetszik, nem akarnám ismételgetni magam azzal a megállapítással, hogy Árpi az újságírás Einsteinje, de mégis!

Annyira laza, annyira poénos, annyira KÚL!

Az előbb használtam is a közértben, naná, hogy a hülye pénztárosnak fingja sem volt arról, hogy mit akarok tőle, és most vissza is utalok egy korábbi megállapításomra: a ruha maga az ember, ha látták volna, hogy nézett ki ez a szerencsétlen nemelit!

Én nem t’om, ezekbe a közértekbe csupa nemelit alacsonyember jár.

Mindenesetre hamar leléptem, mert már morogtak a sorban az ostoba greengroceristák, mikor az Observer legújabb száma iránt érdeklődtem, azért az ajtóból még visszaüvöltöttem, hogy: májánklehezö big réjdiogrem vidö biltin téjprikórdör!

Muhahahahaha!

Leesett az álluk!

Ez a nap a kedvenc napom, azt hiszem, beugrok még pár helyre hinteni az igét, el akarom sütni valahol ezt is: itkasztsz ö lotto kíp pész viddö cséndzsing fesönsz!

Addig is MJÚZIK!

Kovátsch Gamma Bertalan
A Mester hatalma

A Mester kihozta Tomcat-et a börtönből! Mester, volna egy piroslámpán áthajtásom egy makacs rendőrrel. Ezt is el tudná simítani?

2007. július 11.

Kovátsch Gamma Bertalan
A puska rosszabbik vége

Ahogy előző postomban írtam, nem foglalkozom én már aktuálpolitikai témákkal, inkább az Örök Kérdésekre összpontosítok, mint tette Lev Tolsztoj is a szerelmes verseivel. Vagy Karafiáth Orsolya, mindegy.

Mi a fasznak van még benn Tomcat?

Tomcathez nekem semmi közöm sincs, csak úgy a kíváncsiság végett kérdem. Ott szenved ez a fiatal blogger a börtön hűvösén, pólóboltja romokban, bloggeraktivitása megtörve. Hát kinek jó ez, feleim? Nincs jog ebben az országban, kérdem liberális meggyőződésemet újfent kinyilvánítva? Guantanamó, beszivárgás, diktatúra, mindezt egy kis provokáció miatt? Nagyon át kell gondolni, hová vezet ez, ma Tomcat van előzetesben, holnap meg már a blogolást is betiltják és dübörögnek majd a vasalt bakancsok az utcán.

Nem engedhetem.

És miért nem engedhetem? Mert Tomcat (akihez nekem semmi közöm nincs) Jó Fej, akivel már mindenféle számítógépes szcénán is együtt voltunk, bár köztünk kapcsolat nem volt. Ebből a szubkultúrából nem következik egyenesen és nyilvánvalóan a terror. Mert vannak olyan szubkultúrák, amelyekből viszont egyenesen és láthatóan következik a terror, az mindjárt más. Őket nem öleljük meg, őértük nem szólalunk fel, sőt, nekik fospumpa jár. Meg azoknak is, akik őket szeretik. Ők Nem Jó Fejek, sőt, alacsonyabb rendűek, nekik más elbírálás jár.

Terroristával nem puszizkodunk.

Tomcat viszont nem terrorista. Vagy ha az is, máshogy. Tudjátok, mint a filmekben. Ő a Jó Terrorista, fehér ruhában. Csak a fekete ruhás terroristákat kell nem szeretni.

2007. július 10.

Kovátsch Gamma Bertalan
Coming out

Elitek, ne rágjunk már ezeken a hibbant politikusokon, hát ki nekem az Orbán meg a Gyurcsány, esetleg a Horn Gyula? Magasabb cél érdekében újságírok én, nem ilyen piti, életnagyságú figurák miatt. Dosztojevszkij se Sztálinról írt értekezéseket, hanem az Örök Kérdésekről, például hogy indokolt-e fospumpával megtámadni egy olyan különösen ellenszenves alakot, mint Semjén Zsolt. Na ugye.

Emelkedjünk tehát éteri magasságokba és mindjárt beszéljünk arról, mi bántja a liberális meggyőződésemet. Igen, elitek, igen, birkák. Ez egy coming out. Nekem liberális meggyőződésem van, ami mellett harcosan kiállok. Merje csak bárki bántani a liberalizmus szent ügyét, már írom is a postot a blogomra és akkor jaj neki. Reszket tőlem mindenki, adok nekik a nyilaimmal.

Liberális meggyőződésemet mi bántja tehát.

Mindenekelőtt a liberalizmus. Ez csak látszólag ellentmondás, elitek. Van a Helyes Liberalizmus, amit én szeretek. Aztán van annak ondolált, nyálas fajtája, amibe belelövöm a nyilamat, nem is egyet, mindjárt egy tegezzel. Romagyerekek, négerek, fúj. Ez a Helytelen Irány. Aztán van a Helyes Irány, ami szerint ha neked fospumpád van, a másiknak meg nincs, akkor lenyomhatod a torkán. Mint Putyin, a liberális.

Akkor mi a francért állok ki a melegek ügye mellett? Miért nem küldöm őket a búsba a gyerekgyárosokkal együtt?

Mert most ezt kell mondani, azért, suttyókáim.

2007. július 9.

Kovátsch Gamma Bertalan
Valaki figyel

Elegem volt a politikából, kit érdekel már, hogy idiótázza le egymást a két vezír, na jó, azért nem teljesen egyformák, mert az egyik mellett ott csápol a középkort idéző, oszladozó húscafattal csápoló buzifelvonulásos, a másiknak meg van reformalternatívája és jogokat ad, de ilyen melegben azért hadd ne menjek bele a különbség taglalásába.

Meleg van, tikkadnak a neuronok, valami könnyebben fogyasztható kell az agynak. Vegyük csak a roswelli ufóesetet, amit az amerikai légierő teljesen beismert. Azóta biztos, hogy vannak ufók és a rendszerváltáskor is csak azon izgultam, vajon felbukkan-e Szűrös Mátyás felett egy ufó, amint a köztársaságot kiáltja ki. Akkor nem jött, de bármely pillanatban várhatjuk.

Vissza az amerikai légierő ufóbeismerésére.

"Aliens" observed in the New Mexico desert were actually anthropomorphic test dummies that were carried aloft by U.S. Air Force high altitude balloons for scientific research.

Elitek, ez magyarul annyit tesz, hogy az amerikai légierő antropomorf (emberszerű, te birka) idegenek testeit találta meg az új-mexikói sivatagban.

Angoltanár vagyok, nekem elhihetitek.

2007. július 6.

Kovátsch Gamma Bertalan
Sortűz

Vorsicht, elitek, felbasztam az agyam, jól kiosztom a hülyéket!

Orbán egy kretén de sajnos van rosszabb is, Semjén egész egyszerűen segghülye. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ennek a kettőnek semmi köze nincs ahhoz, mi történik ebben a kurva ... kurvára érdekes országban. Pofájukat befoghatják és kussolhatnak. Ezen felül nincs az egyháznak se semmi köze a történésekhez. Örülhetnek, hogy a hülye templomaik még állnak és nem mentem nekik egy T-34-essel, ha már a felszabadítók kihagyták ezt a ziccert. Leszögezem sokadszor: az egyház primitív, barbár babonákat terjeszt, kussolhatnak ők is. Kussolhat ezen felül még az egész jobboldal is, akik csak jogokat akarnak elvenni. A baloldal is kussoljon, mert túl sokáig csak beszéltek és a nagy re-form-al-ter-na-tí-vá-ból nem lesz semmi így. Mert kétféle politika van ebben az országban, hogy az elitek nagy barátját idézzem, az egyik jogokat vesz el, a másik jogokat ad, nektek melyik tetszik? A múlt retrográd, kártékony erői tehát kussoljanak, a baloldal pedig kezdjen munkába, de igazán!

És akkor jó lesz.

Miről is akartam írni tulajdonképpen?

Ja, bocs. A melegek jogai. Legyen nekik.

2007. július 5.

Kovátsch Gamma Bertalan
Hülyeország címere

Az egyik előtted áll a boltban, amikor kenyeret vásárolsz és bankkártyával akar fizetni, tíz percre feltartva ötven embert. A másik elsuhan melletted a villamoson az ellenőr elől menekülve. A harmadik hálapénzért nyújtja a markát a foghúzás előtt. Ismeritek őket, ott vannak mindenütt. Pondrók, százlábúak, vérszívók, a kollektív IQ-szint lefelé tornázói.

És mind felismerhetitek őket a jelvényükről. Erről ni.


Ez a népszerű képecske tartalmaz értelmezhetetlen történelmi, klerikális és royalista jelképeket. Galandféreg barátaim! Nem sok ez így egy kicsit? Ez a sok sületlenség egy rakáson ugyan mi a szart jelent? Most én azt értem, hogy übermagyar lelketeknek kell valami szimbolikus tudatmódosító szer, valami olyasmi, mint a csillogó bugyi a Gay Pride-on, az is egy kisebbség meg ti is egy kisebbség vagytok. Ne halmozzátok azonban már ennyire, hát ez olyan, mint amikor egy Passat-ra a sötétített üveg és az alufelni mellé még sportkipufogót is szerelnek, túlzás, na! Nincs értelme, történelmietlen, röviden szólva agyatlanság, persze mit is keres az agy a képben, a papucsállatkának olyan nincs, de ezek a szimbolikus galandférgek még annyira se fejlettek, mint egy papucsállatka. A papucsállatka tudja, hogy zabálnia kell aztán kuss a neve, de ezek hörögnek is, agy nélkül hogy csinálják, nem is értem.

Kezdjük tehát a virtuális történelemórát, ha már az általános iskola nem dolgozik a kezem alá.

Az ott bal oldalon egy árpádsáv volt, kedves hülyemagyarok. Mi a faszt jelképez ez? Semmit. Történelmileg be van bizonyítva, hogy semmit se jelképez, talán csak egy-két királyt, de mit érdeklik a királyok a zsellérgyerekeket? Nem érdeklik, kukába a sávokkal. Köztársaság van és annak milyen színű a zászlója? Nem mondom meg, nézd meg a képet.







Most nézzük a jobb oldalt.



Elmondom a történelmileg képzetlen mélymagyaroknak, hogy a három domb a Tátra-Mátra-Fátra hegyeket jelképezte. Bazdmeg. A Tátrát, amikor a legnagyobb turistalátványosságunk a Hortobágy. Hülyegyerekek, a három dombból már csak a Mátra van meg, az se a legnagyobb a három körül. Sokkal közelebb áll a valósághoz, ha csak a legkisebb dombot hagyjuk meg, a több legyen lapály, mert ez már csak ilyen lapos mocsárország. A keresztet eltűntettem, erről most többet nem is írok, csak felidegesíteném magam a témán. Magyarország nem keresztény ország, a keresztények pedig csak egy kisebbség, világos? Nincs helyük a címerben.

És most tegyük fel az egészre a koronát.

Korona, bazdmeg. Mindenek a tetejébe. Ráadásul egy ferde kereszttel. Tudjátok, minek a szimbóluma volt a ferde kereszt? Nekem fogalmam sincs, de tuti valami olyasminek, aminek köze volt a vészkorszakhoz és/vagy nem vállalható fel egy zsellérgyerek számára. Korona az néhány szaros királyt jelképez, akik úgy törölhetők a magyar történelemből, hogy nyomuk se marad. Jó, még néhány történelemkönyvet át kell írni, de ami késik, nem múlik. Korona el, helyére kell valami, ami hamisítatlan magyar vívmány, valami, amire büszkék lehetünk. 1956 legnagyobb vívmánya kell oda. A szebb jövő szimbóluma. Kádár János, senki más. Az Öreg biztos nem engedte volna, hogy az arcképét tegye oda a hálás utókor, de a sör rá utal. Örökre, míg világ a világ.

Na, ilyen szimbólumot lehet kitenni. Ez történelmileg helyes, sőt előremutató. Szemben az elsővel, aminek semmi értelme nincs. A sülthülyék most már kitörölhetik az agyukból a fasz, értelmetlen történelmi szimbólumokat. Örülök, hogy segíthettem.

Prosztó M. Beléndek
Önéletrajz I.

Világ életemben nehéz sorom volt, de nem panaszkodom. Még most sem, ilyen öregen, megtörten, meg-nem-értetten, kiszipolyozottan. Egy élet a Népért, a Pártért.

Kisparaszti családban születtem, bár anyám kicsit magasabb volt mint apám. Nnehéz körülmények között éltünk. Esténként csak egy-egy tányér ciberés lencse, vagy káposztás krumpli került az asztalra, desszertnek medvecukor, vagy mézesmadzag. Apám hithű kommunista volt, anyám meg ideges. Ez a kettő rányomta a bélyegét a gyerekkoromba, no meg az a katonai Zil teherautó, ami elütött, amikor bejöttek az oroszok. Konkrétan kétszer is bejöttek, mindkettő szép emlék volt, leszámítva a hűtőrács nyomokat a homlokomon, dehát, boldog pillanatokat töltött el a család, miközben dámáztak a szép magas, kockás homlokomon.

Szerény, külvárosi gangos házban éltünk, a budi a folyosó végén volt, télen mindig kijött az ember aranyere, amit aztán beadtunk zaciba. Volt egy kedves történet, amikor apám összekeverte a Reparont a Pitralonnal. De egy ekkorka lakásban már annak is örültünk, hogy illatosat szellent.

A hithű neveltetést nehéz volt letagadni, rögtön másoodik csoportos ovis koromban beléptem a KISZ-be. Kicsit később a Pártba. A többiek fociztak, én népgazdasági terveket vázoltam zsírkrétával a flaszterre. A suliban, alsó tagozatban a többiek az Ablakzsiráfból silabizáltak, én Marxot idéztem. Még később a többiek a lányokat kukkolták, én feljelentettem őket a dirinél.

Gyorsan emelkedtem a politikai szamárlétrán, ebben segített elkötelezettségem, valamint el nem vitatható tehetségem az érvényesülés terén. Az élet akkor számomra egy merő orális szex volt: ha nem nyaltam, akkor szoptam. Hamarosan a kerületi PB egyik fő gazdaságpolitikusává váltam, munkásságomat olyan elévülhetetlen érdemek jelzik, mint a nagytermésátlagú tyúkhúr és lóhere termesztés meghonosítása a konyhakertekben (állattenyésztés és növénytermesztés boszorkányos ötvözése) és népgazdasági tervrendszer megreformálása: vállalati veszteséget állami támogatásból kompenzálva fellendíthetjük a nemzetgazdasági össztermék növekedését!

Egy ekkora szakértő már országos szinten sem marad feltűnés nélkül, hamarosan még fontosabb szakterületeket láttam el: dolgoztam a Külügyben, mint magyar érdek semmibevételi főelőadó, a Nemzetbiztonságnál, mint jelentésügyi főnyalonc és a Gazdasági- és Ipari Minisztériumban mint deficithalmozási szakreferens.

folytatjuk

2007. július 4.

Gizike
Na végre!

Már egészen ideges voltam, hogy az Árpi újabban nem cseszegeti a segghülyéket, sőt, kezdett mindenféle olyanokat írni, amit esetleg a szűkagyú nemelitek félreértenek, mert nem veszik észre, hogy néha szükség van arra egy ilyen nagy formátumú íróembernél, hogy megmutassa a világnak, mennyire elfogulatlan is ő!
Illetve tulajdonképpen nem lenne rá szükség általában, mert ki szokott az derülni magától, és most be is fejezem ezt a rohadt mondatot, mert asszem’ valamit elcsesztem, a francba, igen, voltak divatos témák és mindenkinek bejövő tutivélemények, bazmeg, írt róla, ÉS??

Szóval.
Milyen gáz már, ahogy ezek a barmok öltözködnek, mindig röhögök, a ruha maga az ember, ok, nem lehet mindenkinek olyan jó ízlése mint nekem, és csak csendben jegyzem meg, hogy ebbe a blogba is írogatnak olyan személyek, akik lila öltönyhöz strandpapucsot viselnek. Ideje végre kimondani bizonyos dolgokat! Nem mozoghatunk folyton a felszínen, és most felszólítom KGB-t, hogy azonnal mutassa meg a zokniját! Jaj, istenem, inkább ne. NE!!!

A magam részéről nekem is sokkal szimpibbek a buzik, mint ezek a Trianonon nyihogó vadparasztok, persze csak akkor, ha nem cigányok, és mindig is utáltam a cimbalmot, még gyerekkoromban Suhajda bácsi fejbevert egyszer az ütővel, mert hamisan énekeltem, azóta ilyen dudoros a fejem, hogy egy kis irodalmi utalást is lökjek nektek, baromarcúak.

2007. július 3.

Gizike
Megjöttem!



Jellemző, hogy a saját üdvözlő postomat is nekem kell megcsinálni!

2007. július 2.

Kovátsch Gamma Bertalan
Most megkapják a disznók!

Köszike, köszike, tudom, nagyon vártatok már a napi megmondással! Mit tehettem, éppen az esedékes betegségem volt, hogy rohadna meg minden gyógyszergyártó, aki nem tud olyan univerzális gyógyszert gyártani, ami mindent egy nap alatt meggyógyít. Ritkán vagyok beteg, alig három havonta, meg aztán az is van, hogy a sok hülyemagyar inkább a vízparton sütteti az elhízott testét (nem véletlenül van válságban az egészségügy!) és nem az én blogomat olvasgatja. Nem rólatok van szó, ti igazi elitek, még a nyári forróságban is kíváncsiak vagytok arra, mit kell gondolnotok szuverénül.

Gondolhatnátok éppenséggel sok mindenre, ha már vagytok olyan hülyék és a közéleti témakörében olvasgattok. Van új koalíciós megállapodás, sorra számolják fel a cégeket, de ezek nem az igazán fontos dolgok.

Elit ilyen piti ügyekre nem vesztegeti az idejét.

Hajoljatok közelebb, mondom, mi a fontos.

Olajügyek vannak!

Vagy voltak, tökmindegy. Most írhatnék arról, jogos volt-e bármit is titkosítani vagy sem, de ne piszkáljatok ilyen részletkérdésekkel. Nem vagyok én tényfeltáró, a tények általánosságban nem érdekelnek.

Lényeg a lényeg!

Most megkapják a disznók! Retteghet a sok kis köcsög! Csak a rosszemberek olajügyei lesznek feltárva!

Muhahaha, hogy én mennyire vártam ezt a pillanatot! Listát állítok össze, kinek az olajügyei legyenek feltárva, nyomjátok a kommenteket!