Kovátsch Gamma Bertalan Karakterek

Elitek, vannak hülyeagyúak, akik azt hiszik, hogy Medgyessy vagy mondjuk Feri, az Úr létező személyek, netán történelmi alakok voltak. A frászt. Kommunikációs szempontból - de kurva jól hangzik ez, mintha nem írott emberi beszéd lenne ez itten, ami vagy nettó igazság, vagy nettó hazugság, esetleg valahol a kettő között útközben, hanem valami absztrakt tudományos bigyó - szóval kommunikációs szempontból ők csak jól ismert karakterek, mint Hófehérke és a hét törpe vagy a vasorrú bába. Na jó, annak az entellektüelpofájúnak ott a sarokban legyen III. Richárd, de ez az utolsó csont, amit a hülyebölcsészeknek vetek a mai megmondásban.

A karaktereket pedig értelmezik. Megyót én korábban nyálcsorgató hülyegyereknek rendeztem, akinek az elkúrását Ferinek, az Úrnak kellett visszakúrnia és közben még kommunikálnia is kellett a hülyemagyarok felé, de úgy, hogy még a nyolcéves cigánygyerek is megértse. Ezt a terhet mondjuk levettem Feri válláról a képmesékkel.

Most viszont az Új Valóság Program ((C) McKinsey&Company) arra késztetett, hogy a jól ismert karaktereket új felfogásban állítsam színpadra. Megyó legyen a dadogó szarduguláselhárító, aki megmondja, megtenné, de sajnos egy öblös hangú pofagép túlkiabálja. Bocs, Feri, ez nem személyes volt, ez kommunikációs szempontból van. Ferinek, a karakternek ez nem fáj, mert ő csak egy Valósággal megtöltendő szerep. A Valóság pedig az, hogy Flash Gordon, a dadogó szarduguláselhárító nem végezheti a munkáját nyugodtan, mert itt van egy öblös hangú pofagép, aki ebben megakadályozza.

Kitaláltátok. Orbánról, a Fospumpáról van szó.

Megyó és Feri kortalan drámája pedig a Valóságról szól. Igazság vagy hazugság? Webproliknak való faszságok. Ahogy a világ, úgy a megmondás sem igaz vagy hazug, nem fehér vagy fekete.

Hanem legtöbbször a kettő között útközben.

Kovátsch Gamma Bertalan Szalmaagyúak

Megtörtént, amit régen jósoltam, mert az én jóslataim mindig beválnak. Nagy teher ez nekem, bár ne lennék ilyen vátesz, bár ne látnám ilyen kíméletlenül világosan a közelgő vészt és bár ne kellene ezt megírnom a blogomra a Nemtudók agyába fényt tölteni kívánók emberfeletti eltökéltségével. Említhetném itt Adyt, aki ugyanilyen volt, ugyanígy megírta, hogy hülyeország, meg fospumpa, de ej, hagyjuk Adyt, a mai elit már kissé porosnak, ódivatúnak találhatja. Ady felett elszáguldott az információs forradalom, de sebaj, itt vagyok én, mint egyfajta modern Ady, megmondom nektek én. Hülyék.

Annyi az internetnek. Mennyit, de mennyit jártattam a számat, hogy ömlik a szupersztrádára a sok nem méltó alak. Vége az elitek menyországának, szalmaagyúak kószálnak hordákban, hülyeblogok és fosvideók öntik el a szcénát. És mintha ez nem lenne elég, jön ez a WiW-dolog is.

Megöltem a WiW-karakteremet.

Nem, ne is vigasztaljatok. Megérdemelte. Régen minden jobb volt, a kandallóban lobogott a tűz, a szekrényben Vergilius mellett a Hitler UFO-járól szóló könyv és az ember barátainak megválogatott körében tárgyalhatta meg az élet fontos dolgait. Orbán egy fasz, nem kérdés.

Most meg bárki megnézheti, hogy ismerem a szomszédomat.

Vigyázni kell, elitek. Tudomásomra jutott, hogy komoly fenyegetést jelentenek rám a tudjátokkik, akik naponta megnézik a WiW-lapomat. A WiW-et használják az anyázások küldésére, mert az e-mail-t megtanulni képtelenek voltak. A hülyék. Akárhogy is, ennek így nincs értelme. Kétmillió ember örömködhet ott kedvére, de nem én. Mi közöm nekem az átlagemberek alantas igényeihez?