tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Kedves Egészségükre!

Az a szervezet megköveteli a magáét.

Már az államszervezetre gondolok, természetesen. A Magáét követeli. Érthető. Apró, vánnyadt testét táplálni kell, nehogy elsatnyuljon végképp. Ezért tehát mondom, mit szükséges tenni. Első a folyékony kenyér. Adót kell fizetni, sokat. Ám szomjúhozzák még a pénzt a szikkadt szervek, kell nekik egy nagy fröccs is, ezért TB-járulékot is kell fizetni, azt is sokat. Abból tartják fenn az egészségügyet, tetszik tudni. Igen, az ingyeneset, azt. Erre igyunk! Tömény. Ezen felül vizitdíjat is kell fizetni persze. Azt azért kevesebbet, inkább csak az íze kedvéért, de akkor célzottan. Célzóvizit. Szabad lesz egy kupicával? Tessék csak, tessék! Orvosság ez.

Na és fizetni ki fog, köcsög? Pízt a pultra!

Ne értsenek félre bennünket, mi Önökért vagyunk. De tessék megérteni, hogy nincs ingyen semmi. Értik? Semmi. Amit be tetszett fizetni egy életen át, drága Erzsi néni, az nem pénz volt. Még hogy SZTK, röhögnöm kell. Te pedig Imrém, beláthatod, hogy amit a vállalkozásod után fizettél eddig, az sem pénz. Járulék. Vágod? And you, my dear friend ott a multinál, amit utánad fizetnek, az a havi soktízezer, no, hát az sem pénz. Levonás. Magyarán meg se kaptad, hát hogy fizethetted volna be? Elég logikus.

Papra morgó vagyok, de ritkán öntök tiszta vizet a pohárba. Borban az igazság. Izomtiborban. Vagy inkább egy kis sert parancsol? Milyen sert lesz szabad? Eschert? Ám legyen. Rajzolok Önnek habzó társadalmat, nagy kor-show-val, mint ő. Csak a kezemet figyelje, mert csalok!

Kezdetben vala az állam. Az állam pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és a Pénz lelke lebeg vala a vizek felett. És mondá az állam: legyen adózás – és lőn adózás. És látá az állam, hogy jó – de nem eléggé. Ezért elválasztá az állam az adózást a pénztől, és nevezé az állam az adókat befizetésnek, a pénzt pedig Pénznek nevezé. És mondá az állam: legyen társadalombiztosítás – és lőn társadalombiztosítás. És nevezé az állam a tébét járuléknak, a pénzt pedig Pénznek nevezé. És mondá az állam: Gyűljön egybe az ég alatt való pénz egy helyre, hogy tessék meg az ingyenélő. És úgy lőn. És nevezé az állam az egybegyűlt pénzt összegnek, a még mindig másoknál lévő pénzt pedig Pénznek nevezé. És látá az állam, hogy jó. Azután mondá az állam: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. És mondá az állam: Imé néktek hagyok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az maradjon néktek eledelül. De virítsd a lóvét! Eddig nem adtál semmit cserébe. Ide a pénzt! Ezzel a maradékot is elvevé. És látá az állam, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

Tudom, hogy issza a szavaimat, de most csitt. Hallgasson! Magának nem jár semmi, a pofáján kívül. Maga adós. Fizessen. Amit eddig adott, nem pénz. A pénzt adja ide most már. Majd kitalálok neki valami jogcímet és elnevezést utólag. Egyelőre – csak így egymás közt – nevezhetjük pénznek is. Átmenetileg. Tök mindegy, csak adja ide. Ha nincs pénze, akkor meg dolgozzon! Ingyenélő. Aztán arra vigyázzon ám, lelkecském, hogy bele ne betegedjék. Csak meg ne ártson! Mert tudja, drága, az egészségügy pénzbe kerül. Az pedig féltett kincs. Ki tudhatná ezt jobban nálam, a gondoskodó államnál. Nem akarom, hogy felkopjon. A magáé kopjon fel, maga pedig le. Wegtreten! Jesz, sör!

Pénzt vagy életet!

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Magyar-Blogger Zsebszótár

Kedves Olvasóink!

Tekintettel a Mester alkotótevékenységét sajnálatosan megszakító újabb szünnapra, az alábbiakban egy hiánypótló munkát teszünk közzé, hogy az ilyen – egyre gyakoribbá váló –pillanatokban is szolgálhassuk a Haza és Haladás nemes ügyét. Mint azt Önök is tudják, a nyelv örökös változásban lévő rendszer. Egyes kifejezések idővel kikopnak, értelmüket vesztik, hogy átadják helyüket újabb megfogalmazásoknak, hűen tükrözve ezzel az előremutató, kulturális-társadalmi átalakulásokat. A következőkben egy ilyen gyűjteményt ismertetünk meg kedves Mindnyájukkal. Azt tanácsoljuk, gondosan tanulmányozzák a nyelv mint kognitív eszköz segítségével nyomon követhető fogalmi-tartalmi változásokat, hiszen ez az önképzés elengedhetetlenül fontos abban a folyamatban, amelynek révén Önök is beilleszkedhetnek új, virtuális világunkba. Kérjük, fogadják olyan szeretettel ezt az összeállítást, amilyennel mi írtuk!


Világ:
A fejlődés mércéje – Ballisztikus rakéta
Az emberiség intellektuális fejlődésének kicsúcsosodása – Tank
Életéért küzdő őslakos – Haszontalan néger
Egy kontinens kiirtásának ideológiai megalapozása – Szerény javaslat
Ami számít – Erő
Ami még számít – Semmi
Jövő – Robot
Múlt – Fogalmam sincs

Politika:
Primitív, elmebeteg fasz – Orbán Viktor
Felelős, gondolkodó államférfi – Gyurcsány Ferenc
Kívánatos, jövőbemutató szereplő a honi közéletben – Kóka János
Szabadság – Pim Fortuyn
Európa esélye – Atombomba

Társadalom:
Önjelölt megmondóemberek – Krém
A zavarosban halászás ilyen-olyan nyertesei – Elit
A honi közügyek iránt nem érdeklődők – Hülyék
A cikkeimet nem olvasók – Alulinformáltak
Cigányság – Gyerekgyárosok, bűnözők
Akik mást gondolnak – Ellenség

Társadalmi igazság – A bűnösök meggyilkolása
Társadalmi katarzis – Akasztás

Közélet:
Ellenzéki sajtóorgánum – Dögkút
Elfogulatlan, független fórum – [index]
Tudatlan, tanulatlan fráter – Betlen János
Tukkóknak való ünnep – Március 15.
Megrendezendő társadalmi esemény – Robotháború

Hit:
Pápa – Papa
Tolerálható katolikus pap – Kiugrott pap
Többezer éves, vallásfilozófiai elmélkedések – Hülyéknek való mese
Hit – Agyhalál
Istenfaszázás – Agnoszticizmus

Én-blog:
Amivel egyetértek – Vélemény
Amivel nem értek egyet – Faszság
Cenzúra – Faszságok törlése
Egyre ritkuló postok, gyakran máshonnan belinkelve – Permanens fogadóóra
Ízléstelen uszítás – Jópofa szemtelenkedés
Mindenki fogadja el, akármit csinálok – Tolerancia
A velem egyet nem értők – Agyhalottak

Aki csak kommenteket írhat a postom alá, ha hagyom – Wannabe lófaszjancsi
Akikből élek – Birkák
Ősblogger – Tóta W. Árpád
Megrendelésre dolgozó, igyekvő iparos – Szirszart habosító senki
Felelősség – Maci volt


Szerkesztőségünk nevében szeretném megkérni a közösségi alkotás iránt elkötelezettséget érző Olvasóinkat, hogy eredeti meglátásaikkal, apró nyelvújításaikkal segítsék munkánkat. A javaslatokat – nem kell szerénykedni – IDE várjuk.

Köszönettel – a szerkesztőség.

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: A nem kívánt törlendő

Kedves Olvasóink!

Engedve napi többszáz látogatónk milliós rajongótáborunk vélt igényeinek napról-napra erősödő nyomásának, ma a cenzúrával törlés művészetével fogunk foglalkozni. Kísérleti patkányunk Meghívott vendégművészünk egy utolsó szar alak, a méltán népszerű Tóta W. Árpád, az internetto index publicistája a blogszféra királya, egy neten majomkodó senki a web2.0 atyja.

Az index és a mögötte álló politikai-gazdasági érdekcsoportok által előtérbe tolt elfogultságtól mentes, független gondolkodásáról ismert szirszart habosító senki méltán népszerű alkotó netre hányt förmedvényeiben páratlan életművében rengeteg megnyilvánulását láthatjuk az alattomos, gyáva sunyiságnak igazság bátor kimondásának és az uszító, fasisztoid előremutató, szabadelvű gondolatoknak. A leírt szó felelősségét semmibe vevő bátran vállaló elvtelen mitugrász páratlan géniusz már sok gyomorforgatóan közhelyes emelkedetten eredeti meglátással fertőzte ajándékozta meg az agyatlan, nagyhangú birkákat. a gondolkodó, véleményük kinyilvánítására is hajlandó netizeneket. Sajnálatos ugyanakkor a folyamatra nézvést, hogy akadnak olyan másként gondolkodók wannabe lófaszjancsik, akik a rasszista paraszt Mester kártékony tevékenységét világjobbító szándékát minduntalan kárhoztatják elítélendő módon gátolják.

Teljesen természetes ebben a közegben, hogy az ellenzők véleményét ellenség faszságait korunk e gyáva szarzsákja bátor harcosa vélt omnipoteniciájával visszaélve jogos hatalmával élve cenzúrázza eltávolítja. Már csak azért is érthetetlen érthető mindez, mert a munkáját egyre ritkábban ellátó iparos permanens fogadóórát tartó alkotó vérlázító faszparasztsága jópofa szemtelensége egyértelműen hazánk lezüllesztésének biztosítéka. felemelkedésének záloga. Az ebben a szégyenteljes erőlködésben történelmi feladatban őt akadályozó, más elveket valló emberek agyatlan tukkók véleményének cenzúrázása faszságainak kitörlése gazdasági önérdek. nemzetgazdasági és össztársadalmi érdek. Fontos megértenünk, hogy a fentiekből következően a komplexusokkal társadalom ellenségeivel küzdő nímand magányos hős erkölcsi és intellektuális mélyrepülése felsőbbrendűsége vita nélkül jár el vitán felül jogossá tesz minden eljárást. Ennek okán a szankciók morálisan is elítélendők helyeslendők, hiszen még azok ellen tiltakozni sem lehet fellebezésnek helye nincs. Éljen a dezinformációs az információs társadalom!

Szerkesztőségünk nevében ezúton szeretném tájékoztatni Olvasóinkat a világ közvéleményét, hogy a tökfilkó Mester vergődését igyekezetét növekvő örömmel szemléljük mindenben támogatjuk, lévén önmaga megalázásának társadalmi üzeneteinek minél szélesebb néprétegekhez történő eljuttatása olyan nemes kötelesség, amely számunkra nem teher, hanem szolgálat.

For a better Média Magyarland!

Kattintson, ha többet szeretne tudni!

Kattintson IDE vagy IDE, ha még többet!

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Ülni, állni, ölni, halni – Malenkij robot

A hülyéket mind kiszórni,
hatékonyan országolni,
óvatosan megpróbálni,
ügyesen kommunikálni,
kinek lehet itt maradni,
közben elitnek szavazni,
falut, tanyát felszámolni,
parasztokat megvámolni,
agyhalottat pofán verni,
nyuggereket jégre tenni,
függetlenként arcoskodni,
gyengébbekkel harcoskodni,
robotokat építeni,
világunkat szépíteni,
iskolákat bezáratni,
részletekkel nem fáradni,
gyerekeknek háborúzni,
gépek előtt porban csúszni,
fegyvereket fejleszteni,
nézeteket terjeszteni,
ellenségemet gyűlölni,
gyerekgyárost elfüstölni,
új ünnepet óhajtani,
keserveset sóhajtani,
bajainkat orvosolni,
szerényen csak javasolni,
bűnösöket akasztani,
viccből mosolyt fakasztani,
erő előtt hajbókolni,
lába nyomát megcsókolni,

a birkákat terelgetni,

kihívásra felelgetni,

ha kell, vérüket ontani,

ha kell, tutit megmondani,
felismerni, mit kell máma,
atombombát Afrikára,
jobbítani ezt a hazát,
végre már, az isten faszát! --


ó köttető, oldoztató,
most e verset megírató,
nevettető, zokogtató,
életem, te választató!

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Kvízjáték*** -- Az előzmények ismerete

Kedves Olvasóink!

Kérjük Önöket, legyenek becsületesek, és ne használják korunk vívmányát, a mindentudó Google-t, amidőn megpróbálják megválaszolni mai kvízkérdésünket: Ki írta ezt?

"Kétségtelen, hogy eddig még az emberiségnek semmilyen része nem csinált kultúrát és társadalmi szervezetet valamiféle elit nélkül. Hogy ennek az elitnek a feladata a társadalom vezetése, az szinte közhely. A társadalomnak azonban elsősorban nem azért van elitre szüksége, hogy legyen, aki vezesse: erre akad bátor vállalkozó akkor is, ha elit nincs. […] Az elit feladata azonban több és szélesebb, mint a társadalom vállalkozásainak, akcióinak a vezetése. Az elit legfőbb szerepe az, hogy az élet élésére, az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre s az emberi szükségletek mélyítésére, finomítására és gazdagítására mintákat, példákat adjon, azaz kultúrát csináljon. Erre a szerepre pedig már csak valamilyen elit, vagyis valamilyen értékelési rend szerint kiválasztott embercsoport alkalmas: az értékelési rend tudja csak biztosítani az elit által adott példák és minták érvényességét és kötelező erejét."


Amint látják, az illető lelkes követőkre akadt, szép számmal. Az elitről bizony sokan gondolkodnak hasonlóképpen. De vajon ki lehet ő, az eredeti kinyilatkoztató? Kérem, tegyék meg tétjeiket a kommentek között. Ne féljenek! Mi sem tesszük. Az sem tette, aki ezt leírta. A mi fajtánk nem fél. Mi, elitek, különös emberek vagyunk. Élcsapat.

***P.S.: Csalni nem ér! Google nélkül tessék tippelni.

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Lucasfilm proudly presents...

Star Wars
Episode VII
The Return of the Geek


Valamikor rég, egy messzi-messzi Galaxisban…

A Galaktikus Birodalom haldoklott. Bár a romlás és a végveszély jelei a felkelők elemzései és a meg-megújuló zavargások tanúsága szerint tagadhatatlanok voltak, a központi hatalom minden eszközt bevetett, hogy omnipotenciája látszatát fenntartsa. Megerősítette, és tovább központosította közigazgatását, rohamosztagosokat vezényelt a Birodalom megannyi városának utcáira, és rendezte sorait a Galaktikus Médiában is. Megújította a tömegtájékoztatást, és korábbi, centralizált szerkesztőségének tagjait szétszórta a galaxis peremvidékén, a végeken.

Prominensük, a messze földön rettegett Darth Geek, fáradságot nem ismerve csapott le a felkelők elszigetelt csoportjaira. A jedi iskolát kijárván, önként szegődött a sötét oldal szolgálatába, de akármekkora utat is járt be, az univerzum egyetlen, valódi alakítóját sosem feledte. Csak az erő van – lihegte vérszomjasan fekete lebernyegében, éjfekete csuklyája mögül. Mágikus hatalmához kétség sem fért. Mestere, a Galaktikus Média felügyeletével megbízott Lord Peter ármánykodó cselszövése nélkül azonban jóval kevesebbet ért volna briliáns kardforgatása.

Ez idő tájt ugyanis a Galaktikus Média még a Szenátus felügyelete alatt állt. Sok mindent lehetett már, de még mindig nem lehetett mindent. Ez módfelett aggasztotta a Birodalom felkent császárát, és sok nehéz percet szerzett Lord Peternek is. Időnként még maga Darth Geek is céltalanul őgyelgett. A rendezett sorokban történő hadviselés nem az ő asztala volt, kétségbeesetten kereste a kitörési pontot, hogy a Média oltalmazó áldásait a Szenátus vizslató szemei elől elrejtve élvezhesse. Ezenközben ténykedése már-már a Média jó hírét is veszélyeztette, becsvágya és talmi sikerei pedig mély aggodalommal töltötték el a programigazgatót. Ekkor fogant meg Peter Nagyúr elméjében a rendkívüli gondolat.

„Geek, holnap a végekre mész” – utasította az egyre veszélyesebb nebulót a Lord. „Onnan viselsz majd hadat, formailag leválasztva a központi hadtestről. Habitusodnak, nyughatatlan, harcos természetednek is jobban megfelel ez. Természetesen utánpótlásodat, felszerelésedet, élelmezésedet és jogvédelmedet továbbra is biztosítja a Média, ám mostantól független jogvédőként vond elő kardod. Épülj be a felkelők soraiba, és tanuld meg barbár nyelvüket! Légy egy közülük, és bomlaszd soraikat. Indulj!”

Darth Geek antianyag meghajtású fospumpája így hát hamarosan átlépte a fénysebességet, és ő eltűnt a hipertérben. A következő időkben számtalan hőstettet hajtott végre a Galaktikus Média oltalmazó szárnyai alatt, függetlenül persze mindentől, a Birodalom nagyobb dicsőségére. A felkelők és a Galaxis Ellenségei egyaránt félték kardját, s arcukra kiült a jeges rémület, ha közeledni látták szálfa termetét.

Történetünk idején a Galaxis Legfőbb Ellenségéről sugárzott hiteles, ám később cselesen megváltoztatott című összefoglalót a Galaktikus Média. Ám a felkelők szabadcsapatai ellentámadásba lendültek, és félő volt, hogy még a bölcs és tévedhetetlen Szenátus is úgy határoz, hogy az elmeszakértői véleményt el kell távolítani. Sőt, ahogy a dolgok akkoriban álltak, azt sem lehetett kizárni, hogy a Média pert veszt, és helyreigazítás közzétételére, valamint bírság fizetésére köteleztetik. A ravasz Lord Peter azonban ezt nem várta meg, és önhatalmúlag adott utasítást a híradás elrejtésére. Ám ezzel nem befejezte, hanem valójában csak megkezdte az átfogó offenzívát.

„Darth Geek, legkedvesebb tanítványom!” – üzent a Lord a hipertéren át. „Rád hárul a nemes feladat, hogy páratlan függetlenséggel és bátorsággal, a végekről üzend meg az univerzum minden lakójának, mit tartunk valójában a Galaxis Legfőbb Ellenségéről. Fogalmazz a peremvidékek lakóinak barbár nyelvén. Légy egyszerű és hatásos! Kerüld a fortélyt. Ha kérdik, mondd, hogy magányos harcosként teszed, a szabadság védelmében. Hinni fognak neked, hisz az ő nyelvükön szólsz. Az erő legyen veled! Teljesítsd be végzeted.”

Darth Geek pedig ment. Kis szobája magányában nem írta pennával, fekete téntával. Szablyája élivel, ellenség vérivel írta. Az ő örök hírét.

For a better Birodalom. For a better Média.

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: A nemzetközi helyzet fokozódik

Tisztelt Honfitársaim!

Nehéz napokat hagytunk magunk mögött, és nehéz nap áll előttünk. Mégis azt kívánom, legyen mindnyájunknak boldog ez a hét.

Az elmúlt napok sok mindent felszínre hoztak. A tapasztalatok közt keserűek is voltak, de lehetőséget kínálnak helyzetünk tisztázására. A Mester blogját olvasva mindenki megtudta, hogy az ős-blogger, a vebkettő atyja, a tévedhetetlen iránytű és lámpás társadalmunk éjszakájában, Maestro Magnifico nem képes jóléti szolgáltatásait egymaga fenntartani. A változtatás, a palettabővítés elkerülhetetlen.

Ám azt a tanulságot is le kell vonni, hogy a TETÜK tevékenysége sem maradhat változatlan. A történtek – különösen a Mester betegsége – figyelmeztettek arra, hogy a megmondásnak is vannak erkölcsi korlátai. Vagy ha olyanok nem is, de fizikaiak mindenképpen.

Első pillantásra úgy tűnhet, minden maradt a régiben. Ám közben a Mestert ledöntő kór az ország egyik legsúlyosabb gondjává vált. Ebben a közegben nehéz a történteket tárgyszerűen értelmezni. Szinte lehetetlen a mindenkit érintő közéleti kérdéseket tisztázni. Nem folyhat valódi vita még szakmai ügyekben sem. Éppen ezért a FosBlog munkájára hatalmas szükség és igény van ezekben a nehéz pillanatokban.

Lehet-e ilyen körülmények között változást várni, és remélni, hogy mégiscsak lehet más a mindentudás? Hogy nem csak a Mester távollétében tolongani kezdő újdondászok pillanatnyi hatalmi érdekei, hanem a hosszabb távú szempontok, az autonóm vélemények is szóhoz jutnak a megmondásban?

Igenis, lehet más a megmondás. A megrázkódtatás után helyre kell állítani a közbizalmat. Ez nem épülhet a mesterségesen szított és fenntartott megosztottságra. A bizalom alapja a kölcsönösség, a kölcsönös megbecsülés a Mester, a TETÜK és a közügyekre oly fogékony olvasók között. Úgy is mondhatom, az elvárások egyensúlya.

Mit vár el az olvasóktól a TETÜK, amely a kialakult helyzetben egyedüli tutimegmondásra kényszerül? És mit vár el az emberektől a dögrováson lévő Mester? Bizony, a Mester elvárja a belátást, sőt, az együttműködést a TETÜK-kel. Emelkedettséget kér, felelős állampolgári magatartást. Azt, hogy az emberek saját közvetlen érdekeiken, a mesteri útmutatás átmeneti hiányán emelkedjenek felül, hozzanak áldozatot az ország érdekében.

De hiszen akkor az olvasó is hasonló emelkedettséget követelhet meg a Mestertől, a FosBlogtól és a TETÜK-től. Nem az adok-kapok megmondó-színházat, hanem komolyságot és odafigyelést. Partneri viszonyt, és tiszteletet. Az olvasó ugyanis nem puszta eszköz a hatalom megszerzésére, hanem a hatalom forrása. A TETÜK hatalma ugyan vitathatatlan, ám annak legitimitását Önök adják. Köszönjék meg maguknak!

És amikor az olvasó erkölcsi emelkedettséget követel a megmondástól, egyben részvételi igényét is megerősíti. Ennek pedig alapfeltétele a tájékozottság. Mindenekelőtt világosan látnunk kell, mik a célok, milyen út vezet oda, mi a menetrend, és mik az alternatívák. Ehhez a Mester és a TETÜK véleményét is érdemben mérlegelni kell.

A közbizalom felépülése azért sem lehetetlen, mert a megmondói megosztottság - amely ma oly sok embert elvakít - nem gyökerezik mélyen. Felmérések bizonyítják, hogy olvasóink az életüket vezérlő, a tartásukat adó értékekről egyformán vélekednek, tekintet nélkül arra, hogy egyébként TETÜK-nek tartják magukat. TETÜK és elitek, a krémbe tartozók és a birkák közül ugyanannyian - méghozzá sokan - tartják fontosnak a kinyilatkoztatást, a lényeglátást, a tuti felismerését és annak megmondását. Mindkét oldalról hajszálra ugyanannyian büszkék arra, hogy magyarok. Ugyanígy egyöntetűen vallják az alapvető erkölcsi értékeket is. Tudják, hogy társadalmunk csak neutronbombával és a gyerekgyárosok elleni kitartó küzdelemmel juthat egyről a kettőre. Webkettőre.

Ez pedig azt jelenti, hogy az olvasói tábor alapjában véve egységes, hiszen életcéljaink közös értékeken alapulnak, ugyanazt értjük jón és rosszon. És ha így a leglényegesebb dolgokban egy nyelvet beszélünk, meg kell, hogy értsük egymást a világ egyéb dolgaiban is.

Egy közösség vagyunk itt a FosBlogon, de egy közösséget alkot az elit és a vezetésére bízott birkák egésze is. A mai naptól a TETÜK az Univerzális Megmondás klubjának tagja lett. Így a magyar nemzet, azaz olvasóink túlnyomó része - több mint 12 millióan - immár ugyanazon közös vélemény, nézet és valóság közös vallója. De természetesen a most még kívül rekedt vanabíkkel is valljuk a közösséget, azokkal is, akik szerte a világban csak felnőni szeretnének hozzánk. Bízunk benne, hogy sikerülni fog!

A FosBlog hatalmas teret nyit, amelyben különböző olvasók tájékozódnak együtt, hol éles nyelvi és kulturális határokkal, hol egymásba ékelődve, hol vegyesen – de mégis ugyanazt gondolva mindenről. Egy ilyen nyitott térben nyitott szívvel kell lennünk egymás iránt, ismerve és megértve a saját nézetünk hangoztatóit. Minden olvasónk szeretheti blogunk egészét, minden postot, kommentet és labelt, ahová érdeklődve kattint. És hasonlóan érez az összes itt található szerkesztő is.

Közös értékeinkhez hozzátartozik a szolidaritás az agyhalottakkal. A Mester ugyan átmenetileg visszavonulhat, de a tudatlanság ott marad. Ezért a szociális felelősség intézményeinek át kell rendeződniük, a FosBlognak pedig a jövőben még nagyobb szerepet kell vállalnia. Méltányos, hogy azok, akik blogunk előnyeit élvezik, és abból gazdagítják tudásukat, támogassák mindazokat, akik ettől az információtól elzárva kell, hogy tengessék mindennapjaikat. Gondoljuk meg, a világ jövőjét is az határozza meg, képesek lesznek-e a TETÜK méltányosan viselkedni a világ nélkülöző részével.

Közös értékeink között mindenki első helyen említi a Mestert és az elitet. Ez helyes, de nem elegendő. Forduljunk a tukkók felé! Ők gazdagítanak minket a reménnyel, hogy van még miért küzdeni. Értük érdemes áldozatot vállalni. Holnap ők lesznek Magyarország.

Ezért most, amikor megismételem minden olvasóhoz és az ország minden lakosához intézett jókívánságaimat, külön is sok örömöt, mielőbbi felgyógyulást, sok erőt és elpusztíthatatlan reményt kívánok a Mesternek és a tirpákoknak!

Köszönöm.


Kattintson, ha többet akar tudni!

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Rajzolj nekem egy báráááááááányt…!

Mottó:
„Valami eltörött a motoromban. És mivel se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekilátnom, hogy zöld ágra vergődjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát. Élet és halál kérdése volt ez számomra. Elképzelhető hát, mennyire meglepődtem, amikor hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl. Azt mondta:
– Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!
– Micsoda?
– Rajzolj nekem egy bárányt...
Fölugrottam, mintha villám csapott volna le mellettem.”

Ha hiszik, ha nem, ezzel én is mindig így vagyok, nyájas olvasók. Teljesen fel tud villanyozni ez az örökös bárányrajzoltatás. Biztosíthatom Önöket felőle, hogy lapunk igazi elitmagazin, amely nem tűri meg az ettől eltérő kilengéseket. A TETÜK teljes mértékben elhatárolódik az önállóskodás gusztustalan jelenségétől. Magunkról szólván, nem hallgathatjuk el, hogy vannak hitvány utánzatok a kibertérben, akik az „Elite” nevében emígyen buzdítják a derék látogatót: „Ön milyen Elite magazint szeretne? Kérjük, írja meg, kirõl, mirõl, milyen témákról olvasna szívesen lapunkban. Segítségét köszönjük!”

Bár utánzat, igaza van. Igen, jól értik. A fenti esetben az olvasó – bárki legyen is az – van hivatva meghatározni és eldönteni, hogy ki és mi elit. Szuper. Mi is így szeretnénk. Ez a biztos. Fasznak van kedve hülye meghatározásokkal, elgondolásokkal, minőséggel meg bármi mással törődni. Elit az, amiről az olvasók olvasni akarnak. Per definitionem. Tömör gyönyör.

De nehogy azt higgyék, hogy a jelenség kizáróan az elitre korlátozódik. Szerencsére az olvasók általi meghatározás a tudományra is érvényes. Nézzék csak! "Miről olvasna még szívesen az [origo] Tudományban?" Értik? Nem ám arról van szó, hogy valakik többet tudományoskodnak, mint mások, és ezért jobban eligazodnak valamely területen, és majd olyasmikről fognak magyarázni, amit az olvasó addig nem tudott. Ez kényelmetlen. Fennáll a veszélye, hogy az olvasót nem érdekli a téma, vagy urambocsá' nem ért hozzá, esetleg eddig nem is sejtette, hogy létezik. Aggasztó belegondolni is. Mi lehet a megoldás? Egyértelmű. Kérdezzük meg, hogy az olvasó miről tud, és amiről tud – na, mostantól azt nevezzük tudománynak. Tudják, mindenki jó valamiben, ez egy ilyen modern „Ki miben tudós”, a „Ki mit tud?” reneszánsza.

Ne gondoljuk azonban, hogy csak ilyen embertől távoli tudományos területeken működik a módszer! A modern kor vívmánya, az azonnali olvasói visszajelzés lehetővé tette az orvostudomány megújhodását is. Ezt nézzék! A cukorbetegséggel foglalkozó, – megdöbbentő módon – Cukorbeteg névre keresztelt magazin sem vacakol sokat, egyszerűen megkérdezi: "Miről olvasna szívesen következő számunkban?” Hát nem tudom, Önök hogy vannak vele, de ha én cukorbeteg volnék, akkor biztos arról olvasnék a legszívesebben, hogy holnaptól a cukorbetegség gyógyítható, és 2 forintért meg lehet venni a csodaszert a patikában benzinkúton. Azt hiszik, viccelek, de nem. Higgyék el, nincs már messze az az idő, amikor az lesz végre a tudományos álláspont is, amit a kedves vevő szívesebben olvas. Hát milyen agyhalott dolog már arról tájékoztatni, ami állítólag van, meg ami az úgynevezett "hozzáértők" szerint fontos? Ha pedig már mindent elmondtunk, amit a cukorbetegségről tudni érdemes, akkor sem kell megszüntetni vagy átfazonírozni a lapot, hiszen ha az olvasó azt hallja, amit hallani szeretne, akkor ezen a rókán még van bőr. Meg a képünkön is, aranyapám.

Ha már az embernél tartunk, lássunk egy újabb gyöngyszemet. A téma ezúttal az ezotéria, konkrétabban a horoszkópok csodálatos világa, a különféle csakrák, a feng shui, az auralátás, a fehérmágia és a szerelmi oldás és kötés. Ismét [origo], Női Lapozó. És megintcsak: „Miről olvasna szívesen?” Na most azt persze én is tudom, hogy jól csak a szívével lát az ember, és hogy ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – de hagyjuk a hülyeséget egy pillanatra! Az igazán üdvözítő módszert mostanában fejlesztjük. Tutira megyünk. Amit Ön a lényeglátó szívével látni szeretne, azt mutatjuk gyarló szemeinek is. Mostantól fogva nem lesz itt semmilyen ellentmondás, mindenki azt fogja látni, amit szívesen látna. Punktum. Egy régi álom valósult meg ezzel. Hiába no, a modern technika csodákra képes!

Társadalmunk régóta kívánatos átalakulása a közéletet sem kíméli. Ez jó hír, éppen ideje volt már. Tekintsük a következő kérdést, a politikai kiegyensúlyozottság jegyében ezúttal az ufi magazinból: „Miről olvasna szívesen frankó állásfoglalást Oli bácsitól?” Világos, nem? Nem ám arról van szó, hogy Oli bácsi tudja, hogy mikor, miről és mit akar mondani. Régebben így volt ez, de ez a módszer nem hatékony. Igazán biztonságban akkor van a sajtótermék, ha kétséget sem hagy afelől, hogy olvasói akkor, arról és olyan állásfoglalást fognak kapni, amilyenről és amilyet szeretnének. Pokolba a tájékoztatással és az önálló gondolatok közvetítésével! Ez így jobb, gyorsabb, és vitathatatlanul jóval nagyobb olvasói hűséget eredményez. A viccet juttatja eszembe az egyszeri emberről, aki azt mondta, hogy tudja ugyan, hogy a szomszédos falu légvonalban 5 kilométerre van, de magabiztosan állította, hogy ő tud egy rövidebb utat. Így is van. Ne törődjünk valósággal meg ilyen kispolgári csökevényekkel! Lehúznak, visszatartanak. Mostantól az van, amit látni szeretnének. Bevezettem. Nem hiszik? Hát pedig hírt is adott róla az újságom. A kör bezárult, tudom sajnálni.

Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.

És igen. Nézzék a Mester blogját. Tényleg csak néhány kiragadott példa, a teljesség igénye nélkül. „Őszintén szólva, ezt én már kurvára unom. Ezt az orbánozást, pártozást, kókázást, fletózást. Nem lehetne valami mást...?”

Hát erre rajzoltam egyet.
Figyelmesen szemügyre vette, aztán:
- Nem! - mondta. - Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.

Elvárásainak hangot is adott, így szólván: „Ötlet új témára: Az "elvárt" magatartás, az "elvárt" vélemény, a political correctness, a társadalom és az egyén viszonya.”

Rajzoltam egy másikat. Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.
- Jó, jó... Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.

„Kérem a következőt!” – mondta. „Írj vmit, ami kiveri a biztosítékot! Talán a papok is föladják. Mondjuk vmi antiklerikális izét.”

Megint újat rajzoltam. Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.
- Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.

De a Mester képességei felöl nem voltak kétségei, hogy is lehettek volna?. Ezért így szólt: „Majd itt Árpád megírja, mekkora pénzlenyúlás van itt készülőben.”

Hát majd meg. Az az Árpád egy olyan, az megírja. Meg ő. Csak előbb mondják meg neki, hogy miről olvasnának szívesen. Erre rendkívüli éleslátásával – egyszersmind egy régi vita lezárásaképpen – rá is mutatott az egyik lelkes olvasó, amikoron ekképpen nyilatkoztatott ki: „Az igazi webkettő az lesz, mikor nem csak a környezetet adják alád, de a tartalmat is megírják helyetted.”

Bingo. Szerencsére a vebkettőt a Mester már évekkel ezelőtt feltalálta. Ő, az ős-blogger. Micsoda Mester! Maestro Magnifico.

Erre már kifogytam a türelemből.
– Tessék - mondtam. - Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz. Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.
– Ez az! Éppen így akartam!

És látá Isten, hogy jó. És úgy lőn.

Hát ezt tiszteljük mi olyan nagyon a Mesterben és a modernitásban, teljesen érthető módon. Ezért követjük őt a tökéletesedés útján. Azt hiszem, az egész szerkesztőség kollektív szívéből szólok, amikor felszólítom a kedves olvasókat, hogy ne habozzanak megmondani, miről, mikor és mit gondoljunk. Már nagyon szeretnénk tudni. Ebből majd azt is megtudhatják, hogy Önök ezt és ezt gondolják erről és erről, ekkor és akkor. Meg fogjuk írni. A magunk részéről a továbbiakban is igyekezni fogunk, hogy az objektív tájékoztatás jegyében minél jobban kiszolgáljuk Önöket. A TETÜK felelősséget és pénzvisszafizetési garanciát vállal, hogy minden látogatónk azt kapja, amit akar. Ez nekünk nem feladat, ez szolgálat. Valódi közszolgálat. Higgyék el, ha kitartóan olvasnak bennünket, ez a lelkület Önökre is átragad, és így, együtt dolgozhatunk majd egy szebb, jobb Tirpákbokrétásért.

Elvégre felelős vagy a rózsádért, bazmeg.

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Kedves Nézőink!

Üdvözöljük Önöket a képernyők előtt, kicsiket és nagyokat egyaránt. Mivel a FosBlog hamarosan megújult műsorstruktúrával jelentkezik, engedjék meg, hogy felhasználjuk ennek apropóját néhány közérdekű bejelentésre. Kezdjük a legfontosabbal:

Önök nincsenek egyedül!

A Google Analytics legfrissebb statisztikái szerint, adásunkat immár 42 országból követik. Olyan távoli helyekről is kitüntetnek bennünket megtisztelő érdeklődésükkel, mint pl. a Fülöp-szigetek, Peru, Malaysia vagy Ausztrália. Rendszeres olvasóinknak számítanak a Kínából és Indiából bejelentkező, az egy és oszthatatlan igazság egyedül helyes interpretálását szomjúhozó, közügyeink iránt roppant érdeklődést tanúsító látogatóink. Ezúton is köszöntjük őket. Magyarország és Nyugat-Európa leigázását követően befolyásunkat sikerült kiterjeszteni Skandináviára és a Mediterráneumra is. Spanyolhoni és portugáliai olvasóink rendszeres visszatérése határtalan örömmel tölt el bennünket, de hasonlóan boldogok vagyunk dániai és svédországi látogatóink aktivitása, és a szomszédos országokból érkező, kitüntető figyelem láttán. Szólnunk kell természetesen az angolszász területeken élőkről is: Nagy Britanniából, Kanadából és az USA-ból, sőt, magáról Hawaii-ról is folyamatosan kapjuk a bátorítást, hogy amit csinálunk, az elég ócska hozzá, hogy Önöket is érdekelhesse. Venezuelai, brazíliai, szingapúri és indonéziai olvasóink megtisztelő érdeklődéséért is hálásak lehetünk. Hálásak is vagyunk.

Hazai vizekre evezvén, nem rejthetjük véka alá, hogy Magyarország megyéinek nagyobb részében megvetettük már a lábunkat. A sokezres látogatói listát felsorolni természetesen képtelenség volna, de engedjék meg, hogy ezúton is köszöntsük bácsalmási, ráckeresztúri, verpeléti, balatongyöröki, subasahegyi, vigántpetendi, kisapaji, totevenyi, és aladármajori olvasóinkat. A fővárosból és a megyeszékhelyekről jelentkező látogatóinktól ezúton kérünk elnézést, hogy őket a Google szerverének kapacitáshiánya miatt csak így, kollektíve említhetjük.

Albloggeri funkciómnál fogva engem ért a megtisztelő felkérés, hogy tudassam a nagyvilággal, hogy mi Önöket egy emberként szeretjük. Egyúttal azt is szeretném elmondani, hogy még jobban szeretnénk Önöket, ha még többen volnának, és még többet kattintgatnának az oldalon. A legjobban pedig azt szeretnénk, ha csak ez az egyetlen oldal létezne az Interneten, ezáltal biztosítva vezető helyünket a közszolgálatiság frontján. Bízunk benne, hogy ez a ma még irreálisnak tűnő cél is megvalósítható lesz a közeljövőben.

Ha már a jövő szóba került, nem titkolhatjuk el, hogy ügyvédeinkkel, marketingszakembereinkkel, médiatervezőinkkel és természetesen hivatásos megmondóembereinkkel történő, időt és energiát nem kímélő egyeztetésink végére kijegecesedett álláspontunk szerint – noha szerkesztőségünk minden tagja továbbra is egy emberként áll ki a Mester mindenek feletti valójának dokumentálása, munkásságának piedesztálra emelése mellett – tehát terveink szerint, a repertoárt szélesítvén egyéb, érdeklődésre méltán számot tartó jelenségek és alkotók hű bemutatása mellett törünk lándzsát. Mindehhez előre is köszönjük további kitartó, megtisztelő figyelmüket. Sőt, örömmel vennénk, ha kommentjeikkel tovább emelnék a FosBlog színvonalát – feltéve, de nem feltétlenül megengedve, hogy ez egyáltalán lehetséges. Az Önök lankadatlan figyelmére és áldozatos tenniakarására is szükségünk van ahhoz, hogy a TETÜK hegemóniája köszöntsön a világra, kedves mindnyájunk jobb közérzete érdekében. Végezetül engedtessék meg, hogy a halhatatlan Főblogger, a társadalmunk egén tündöklő géniusz, a bölcs és tévedhetetlen Höndör B. Margit örökbecsű szavaival búcsúzzunk:

Előre egy szebb, jobb Tirpákbokrétásért!

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Érted haragszom, nem ellened

Sic transit gloria mundi, Pali bácsi. Pulitzer-emlékdíj ide vagy oda – sokan kapnak ám ilyesmit manapság is! – fasznak tetszel lenni. Béna vagy ugyanis. Nem elég, hogy a kutyának se kellesz, de rossz fényt vetsz a publicistákra is, úgy általában. Azt a képzetet erősíted ugyanis, hogy a publicista olyan állat, amely nem átall mindenféle hatalmakhoz dörgölőzni. Pfuj. A magam részéről a feltételezés is undorral tölt el.

Szerencsére ez nincs így. Az ilyesfajta szervilitás egyáltalán nem jellemző a mi fajtánkra. Ti öreg faszok vagytok, és nyílt sisakkal vállaltátok, amiben hisztek, meg aminek a szekerét toltátok. Elárulok egy titkot, Pali bácsi, baszod: ez cseppet sem hatékony. Hát nem veszed észre, öreg, hogy át kellene már adnod a helyedet az ifjútörököknek? Mi már mások vagyunk. Új nép, másfajta raj. Másképp ejtjük a szót, fejünkön másképp tapad a haj. Hajjaj.

Ezt egyébként csak így kampányon kívül mondom Neked, Pali bátyám, édes öregem. Ha majd kampány lesz úgy istenigazából, másképp beszélek. De csitt, hallga csak! Hidd el, nem ismerik ezek a maiak már a Diurnus nevet. Bezzeg a worlukot, de ebbe bele se menjünk, hiszen csak azt kéne "odaírni utána, szabatosan, kötőjellel, szerényen:" war-look. Persze te ezt se tudod, Pali bácsi. Vén fasz vagy. Szerencsére mindig vagyunk páran, akik nem hazudozásra esküszünk fel, és bevállaljuk a frankót. Csak az a kérdés, hogy ki, mikor, melyik hatalom szolgálatában, milyen nyíltan és mennyi leleménnyel teszi. Időérzék, Pali bácsi, baszod. Időérzék.

Agg vagy, vén csont. Publicisztikáid felett eljárt az idő. Szart nem számít, mennyire voltál olvasott valaha, sem az, hogy mit és minek az ellenében képviseltél egykoron. Nem az a baj ugyanis, hogy elkötelezett vagy, és nem is az, ami mellett elkötelezed magad. Az a baj, hogy nyíltan vállalod. Hogy nem vagy független, az se túl trendi, de hogy még csak annak se akarsz látszani, az botrányos. Ügynök-e vagy, Pali bácsi? Hányas vagy? Hát kurvára nem így kell már ezt csinálni, öreg harcos. Figyelj inkább az okosabbakra, az ifjakra és tetterősekre – azaz miránk, akik azt és úgy tesszük, amit és ahogy tennünk kell, amit és ahogyan mindenkoron megkövetel tőlünk a haza. Hogy aztán majd egyszer nekünk is – kampányidőszakon kívül, persze – belemérje valaki az arcunkba a veretes igazságot:

Sic transit gloria mundi. [sic!]

tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Ordnung macht Frei - Gedanken sind zollfrei

Fantasztikus érzés egy országot vezetni. Marokra kell fogni ezt a tökéletlen társaságot, és nem úgy, mint a szűzlány a dildót. Tudja ugyanezt a fröccsöntött szirszarral és bóvli ruhákkal kereskedő kínai is. Tizenöt év alatt a világ megváltozott. Mi, a halálbüntetés barátai erre csak annyit mondunk: piha! De a halálosztás nemcsak erről szól. A halálbüntetés lehetőség arra, hogy itt a földön is lehessen igazság. Katarzis a társadalomnak. Előtte visszaváltunk diktatúrába, ne lázítsanak a hippik. Mindenféle bajuk van: nem akarnak háborút, meg némelyiknek alapból rossz. A ne ölj, az így egy hülyeség. Szeretem a kínaiakat. Annak ellenére, hogy kurvául nem hiszek a keresztény Istenben. Se. (Rákerestem az ÉS-ben, le szabad írni.) Egyébként meg üzleti titok, hogy honnan tudom, köcsögök, kuss van. A magyar állampolgár eleve elég tudatlan. Na de számla nélkül, aranyapám? Kellemes munkát kívánunk az APEH-nek.

Hogy miért muszáj elvennem az ártalmatlan négerektől a bányát? Az ellenségszeretet a pusztulás útja. Csak az erő van. Csak paranoid balfaszok csapata van, akik szívesen összehordanak bárkiről bármit. Úgyis csúnyán elhanyagoltam a világháborút, pedig nincs annak vége, sőt még el se kezdődött. Nem szabad arra várni, hogy majd mégis létrejön az Igazi Párt, és kiássa a hazát a szarból. Nincs megváltás. Ez nem wishful thinking, hanem nyers politikai realitás. Hányásába fúlt nemzet vagyunk. De hát a lufilobogtatók már csak ilyenek mind. Aki ma modernizátorként, pragmatikus reálpolitikusként, Isten helyett a Valósággal telefonkapcsolatban álló vezetőként illegeti magát, az ne írja le Kádár Jánost. Ügyes, inkorrekt médiaszereplő volt. Akad benne poénlehetőség. Ilyenkor érzem, hogy nem kellett volna elkoptatni az ízes magyar trágárságokat. Hároméves koromban, amikor a bili helyett a nadrágomba szartam, váltig állítottam, hogy nem én voltam. Tipikusan olyan téma, amiről holnap hajnalig lehetne írni, de hát egy cikkbe ennyi fér. Szappanoperába való jelenet, bár ott is inkább női szerep. Kurva jó játék volna egyébként, hobbinak elmenne. De nem teszi. Szabadság, szerelem. Pim Fortuyn. Lófaszt se tudtok ti semmiről.

A műsornak vége, ennyi volt. A blog kényelmes, testreszabható keret. Isten nincs, vagy legalábbis nem szól közbe. Fantasztikus.

Úgy játsszuk az eszünket, mintha figyelne ránk valaki.

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: Most emésszetek

Bunkókáim, remélem magatokhoz kaptatok? Tegnap egy nagyon fontos postot olvashattatok egy félreértett politikai gondolkodóról. Ha ma egy újabb post jönne, az elmosná a tanulságokat, pedig nektek az a dolgotok, hogy emésszétek a gondolatokat. Ezért ma nincsen post, mindenki gondolkozzon az elhangzottakon és találjátok meg ugyanazt az utat, amit én kijelöltem nektek. Ma nincs Orbánozás, azzal a fospumpával máskor foglalkozom.