Höndör B. Margit Tudósítás

VIP vendégnek lenni a Szigeten…mfha, mondja erre az igazi elit, és lazán, csuklóból kipengeti azt a párezer forintot (fogaknak egészen halk csikorgatása), ha már van ez a devianciája, ugye, hogy kilátogat, elvegyül, vö. Mátyás király, Mata Hari, álruha, álbajusz, James Bond, miegymás.
Tirpákbokrétás VIP vendégének lenni az állami ünnepen, na, az már valami, az álruha persze itt is adott, a hozzá tartozó arckifejezésekkel, például a szokásos kedves,megértő mosoly az ügybuzgó rendőrnek, mikor tévedésből megállítja az autót, majd hanyatthomlok szalutál, nyöhehe, bár ehhez nálunk elég példának okáért egy bírói kinevezés is, vagy akár egy országgyűlési belépő, persze csak ha nem ütöttél el öt biciklistát előtte, vagy ha nem vagy annyira részeg, hogy kiesel az autóból az ellenőrzésnél, a rutinosak nem is szállnak ki sosem, no de ez már tényleg mellékvágány, haladjunk.

Tirpákbokrétás legendásan jól szervez meg mindent, miért pont az ünnepeit ne szervezné meg ügyesen? teszi fel a kérdést az egyszeri elit, és a legszívesebben keblére ölelné a megbízott szakértőket, mikor a legnagyobb melegben körömcipőben bandukol a falu egyik végéből a másikba, a kijelölt parkolóhelytől a rendezvény helyszínére, egyenletes iramban, amit csak néha akaszt meg a megolvadt szurokba ragadt cipősarok kiráncigálása, vagy pár túlcsordult kuka kikerülése. A cél előtt aztán elegánsan átlépi a lábszárközép magasságában elhelyezett feliratos műanyag szalagot, amit a számos ellenőrzést valami firnyákos úton-módon átjátszó nemelit autók drasztikus megfékezését célzóan feszítettek ki, nos, egy igazi elit műanyag szalagokat is igen bájosan lép át, kortól és ruházattól teljesen függetlenül, és ennyi mozgás kell is. Persze utána jól esne valami frissitő, végül is negyedórás séta után, 30 fokban, tűző napon, decens gálaruhában azért kicsit megszomjazik az ember, és még előtte áll egy hosszú, beszédekkel és kultúrműsorral eltöltött délután, na mindegy, ott a WC, finom csapvízzel, nem nyafog!
Snitt.
Kétóra múlva kiszáradt elitek vetik rá magukat a körbehordott italokra, a második pohár után lassan kisimulnak a vonások, már tudnak beszélgetni is, mert van nyál a szájukban, ám a száraz pezsgő v. narancslé hatására egyre hagosabban korgó gyomruk miatt szinte mindenkiben felhorgad a kérdés: hát izé, valami ropi legalább, keksz, csipsz, szóval kaja nem lesz?
Sokat sopánkodik ez az elit, igazuk van.
Hozz magaddal pogácsát, ha gyomorsav túltengésed van, cseszd meg! Baromira nem érdekel senkit, hogy hány órát utaztál, kisfiam, hogy itt lehess, nézegesd a kitüntetéseidet,meg egyáltalán, majd szólunk, ha már ehetsz.
Na.
Most lehet! Hahó! Mindenki menjen ki a kajához, hé, a poharakat nem lehet kivinni! Ott is lesz pia, nyugi.
Mennyi baj van ezekkel.
Aztán persze ott tülekednek annál a három asztalnál, amit felállítottunk. Na jó, a rendesebbek sorba állnak, menza fíling, kéremszépen, a retro most divat, mér, az ólinkluzívon Krétán ugyanez az ábra, és azért még fizetsz is, mondjuk a sátor nem így néz ki, na mindegy, szék csak ennyi van, sajnálom, edd a pörköltöt az öledből, kisöreg, vagy álljál, eddig ültél.

Tirpákbokrétás, állami ünnep, VIP szekció, 2008.