tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: You Foe

Most az ellenségeimről és az azonosítatlan repülő tárgyakról fogok írni, kedves naplóm.

Kezdjük talán a nyilvánvalóval: nem pusztán fontos szerző, hanem jelentős személyiség is vagyok. Ezt persze eddig is tudtam, de a mértéke minduntalan meglep. Az oké, hogy jó vagyok, de hogy ennyire?! Na jó, ha ilyen sokan mondják, akkor megadom magam: igen, ennyire. A nagyságrendjét én is csak akkor fogtam fel, amikor megtudtam, hogy már majdnem annyian olvasnak, mint ahányan Csuka Mónika műsorainak harmadszori ismétlését nézik a Budapest tévén éjfél után. Nem csoda, hogy egyre több az ellenségeim is. Igen, nekem ellenségeim vannak, ennyire jelentős vagyok, na. Szarok rá, de mindegy. A korszakalkotó tehetségeket és a tévedhetetlen váteszeket ritkán szereti, és még ritkábban becsüli meg a saját koruk, főleg az ilyen kis tudatlan parasztok, mint ti. Ha pedig mindez feddhetetlen függetlenséggel és kérlelhetetlen igazmondással párosul, akkor... hát akkor van az, ami most. Én és az ellenségeim. Ők persze, nagy cselesen – azt feltételezve, hogy nem látok át a szitán – a konstruktív kritika és a felebaráti egyet nem értés álságos mázába burkolják nyilvánvaló utálatukat, de engem nem olyan könnyű átvágni, mint szart a palánkon. Ezek engem gyűlölnek, hiszen százszor – eh mit százszor, ezerszer – tudok többet mindenkinél, és ez persze bassza a csőrüket. Mert azt tudván tudom, hogy nem a vélemény zavarja őket, amit formálok, hanem az a számomra is harmadik személyű ÉN, aki a véleményt formálja. Konkrétan az, hogy nem ők, hanem én. Ez evidens, és ezt azért mondom, mert ismerek idegen szavakat is, mint azt mindjárt bebizonyítom. Haha, ezt buktátok, tehetségtelen köcsögök.

Ha már az idegen szavaknál tartunk, itt van rögtön az UFO téma. Neked, te tanulatlan seggfej, nyilván semmit sem mond az, hogy ufó, asziszed persze, hogy az csak egy nem létező repülő biszbasz az égen, amivel ET [ítinek kell ejteni, de nem ő szerepelt a bigbrádörben] nulladik típusúlag találkozik. Hát naná, hogy nem. Azok, akik beszélik is az angolt, és nem csak ugatják, ezt júfónak mondják, kis barátom. Érted? You foe. Na keressél gyorsan egy szótárra emlékeztető tárgyat, enlukitápindadiksöneri. Na ugye. Ebből az következik, hogy ufók ugyan nincsenek, de júfók igenis vannak. És mit kell velük tenni, ha köröznek fölötted? Le kell őket lőni a gecibe, bazmeg, ahogy amerikai barátaink, a szövetségeseink teszik mindennel, ami a levegőben repül és még nem az övék. Egyenrangú szövetségeseink ők, akikkel együtt megyünk át a hídon, mert odaértünk. És igen, mi csináljuk ezt a kurva nagy dübörgést, ha nem vennéd észre. Ne tátsd a szád, látom, hogy szart se értesz már megint. Inkább elmagyarázom.

Az ufót nem ismerjük, de azt tudjuk [hát most mondtam, baszki, mi a faszomra figyelsz?], hogy júfó. You foe. Te meg asszed, hogy ez véletlen? Hát kurvára nem. Két dolog nincsen a világon, öcsi-pöcsi. Véletlen és isten – lásd még júfó. Szal vissza ide, you foe. Szóelemzés következik: ánájdentifájd, magyarul azonosítatlan, mint a magyar rendőr, de ez utóbbit felejtsd el. Tehát a júfó valami, amit nem ismerünk, azaz nem van – mégis repked, pedig nem adtunk erre engedélyt. Idegesítő kis szarság, ami valaminek képzeli magát. Idegen kultúra, más forma, más agy, más tekervények, más gondolkodás. Olyan kis undorító, zöldes, nyálkás izé. És más. A multikultinak befellegzett, ez tuti, mert most olvastam. Ezért az ilyeneket előbb gyorsan lelőjük, utána vizsgáljuk. Ezt a szövetségeseinktől tanultuk, tehát helyes. Minden szövetségesünktől jó és helyes dolgokat tanultunk egyébként mindég, gondoljunk csak Hitlerre vagy Sztálinra. De róluk majd máskor, nem tudsz ennyit felfogni egyszerre úgyse. Az a heti lényeg, hogy ami júfó, az ne repdessen, hanem maradjon a valagán, mert lelőjük és meg fogjuk vizsgálni. Ufólag.

Na szóval, összefoglalás. Ufók nincsenek, de júfók vannak. Egyre több az észlelés. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy az én ellenségeim száma is napról-napra nő, és arra azt hiszem, méltán lehetek büszke, hogy egytől-egyig gyűlölöm őket. Igazából a belüket tudnám ontani egy tankkal vagy egy fasza kis rakétával. Bár igazából a tömegbe lövetni…hmm… az az igazi elit móka. Meg felakasztani a bűnösöket. Meg is tenném személyesen – [elvégre] isten úgyse – ha nem volna még ennél is fantasztikusabb érzés egy országot vezetni.

Félre.

tirpak-admin Prosztó M. Beléndek: Attitűd, morál, néplélek

Na jó, először úgy gondoltam, hogy faszt fogok itt nektek elvont fogalmakról írni, elvégre nem vagyok moralista, sem valami idétlen filozófus, szociomókus, undzovejter. Lenne itt azonban egy tény. Hogy lényeglátásom, ami morális felsőbbrendűségemből fakad, nem hagyja, hogy ne tisztázzunk néhány dolgot.

Jöjjön hát néhány morális faszság.

Miért bukik el újra és újra a Fidesz a kampányban? Igen, tisztelt olvasóm, megint a Fideszről lesz szó, mi több, egy Orbán címkét is nyomni fogok a hozzászólásom aljára.

Állítsuk fel az alapvetéseket. Magyarországon a politikai elit teljesítménye homogén fos. Jobban mondva, fospumpa, ezt azért írom ide, hogy a post alján legyen egy ilyen 'label' is.

Kádár népének önérzete van. NAGY önérzete van, azt hiszi, hogy többre hivatott, meg azt a baromságot is a fejébe verték, hogy ő tehetséges, dolgos, adott egy csomó Nobel díjast a világnak, néhány irodalmárt, tudóst, színészt, forradalmárt. Itt jegyezzük meg, aber sofort, hogy ezek nagy része nem is magyar, lásd Petőfi, vagy Teller Ede.

Aztán, azt is hiszi ez a nép, hogy valaha utolérheti a nagybetűs Nyugatot, mert oda tartozik. Hát a büdös nagy igazság az, hogy sosem tartozott oda, sem amikor a lovon ülve hátrafelé nyilazott, sem amikor nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára, sem akkor, amikor nekimentünk a cári seregeknek 1849-ben, sem amikor elvesztettünk tök fölöslegesen két világháborút. Azt, hogy a Nyugat szarik ránk, jól bizonyítja a trianoni dekrétum, amit állítólag a Nyugat államférfijai úgy írtak alá, hogy nem tudták, hogy Erdély hol van.

Kádár népe azonban sosem dőlt anynira saját ősmagyar kétségbeesése által táplált kishitűségébe jobban, mint a nagy büdös szocializmusban.

A kádári kisember megalkuvott, miért is ne alkuvott volna meg, és tudta, hogy nem jó neki, de legalább a szomszédnak is szar, és van Trabant, panellakás, meg Munkácsy színestévé, míg Horthy alatt sorbanállás volt munkafelvételkor a gyár előtt, meg darutollas csendőr szuronyos puskával.

A kádári kisember tehát nem vevő a bocskais, kacagányos, süveges konzervativizusra és az álságos keresztény nép(meg) vezetésre. Jó is ez így.

Ha már a Fidesz rosszul pozicionálja magát, mert piac ez is, a láthatatlan kézzel együtt, akkor legalább ne manifeszt elmebetegeket engedne előre, akik en bloc pofán basszák a kádári kisembert köteles beszédestül, szinglihordástul, nemzettestből kirekesztősdistül, határontúli magyarozásostul.

Mert mi a különbség az MSZP-vel szemben? Hogy amíg ők csak merő politikai józanságból, racionalitásból folytatnak boszorkányüldözést a pártmédiában az ellenzék ellen, és zárják ki őket a demokratikus erők közül, addig a Fidesz gonoszságból és zavartkeltésből teszi ugyanezt a MN szignójú pöcegödörben, noch dazu, a nemzetből kizárva ellenfelét!

Míg az egyik kötelet ajánl az elégedetleneknek, és úgy is gondolja, a másik csak viccből, horribile dictu, tudatlan bunkóságból zavarná őket sintértelepre.

Míg az egyik jogos félelemből vizionálja náci bakancsok csattogását (és ha az októberi eseményeket nézzük, joggal), a másik szinglihordákról vizionál, és fogadjunk, hogy de szívesen ki is irtaná őket.

Insgesamt, az a különbség, hogy az egyik balfasz, de modern, haladó, vagy mondjuk ki: progresszív szándékkal bír, míg a másik vegytisztán populista.

És akkor most tisztáztuk a morális alapvetéseket, menjetek a hülyeségetekkel a picsába.