Höndör B. Margit Arcok a hivatalból

Szervilis ötvenes


Ő jön legkorábban és ő megy el legkésőbb. Kezdetben merő buzgalomból tette, és persze az előléptetés iránti vágy sarkallta, mióta vezető, a kénytelenség is: rajta kell tartania a szemét a beosztottakon, késnek-e? Mennyit? Hányszor? 8 órakor bekéreti a jelenléti íveket, ha szabadságra megy, betelefonál. Nem szeret szabadságra menni.


Nem buta, nem okos. Gyakorlott. 30 éve rakosgatja az iratokat a különböző dossziékba. Szereti a dossziékat, de nem szereti a meglepetéseket. A dolgoknak megvan a jól kialakult rendje, ideges lesz a váratlan vagy bonyolult helyzetektől. Azokat meg kell vitatni a felettesével. Egyedül nem dönthet...De zavarhatja-e ilyesmivel? Majd reggel megbeszéli vele, mikor beviszi hozzá a frissen turmixolt gyümölcslevet. Évek óta ő készíti el NEKI, minden reggel azzal várja ŐT. Talán majd akkor megemlíti a dolgot, igen.


A beosztottakkal következetes. Minden levelet átjavít. Nagyon szeret leveleket átjavítani. A címzést inkább középre …a dátumot ki kell írni rendesen, ez így nem jó…tájékoztatom helyett legyen inkább tájékoztatásul közlöm…igen, és a végén ne üdvözlettel, hanem inkább tisztelettel az elnök úrnak...Ez már az átírt levél volt? Nem baj, így sokkal jobb lesz…esetleg vastagabb betűvel a nevet.


Szívesen magyaráz. Hosszan, kimerítően. Szívesen beszélget arról, hogy milyen irodaszereket kell megrendelni, és hány asztali lámpára van szükség. Könyörtelenül kihúzza a felesleges nyldosszié igényléseket, és megmutatja, hogyan lehet egy gémkapcsot többször is felhasználni. A tollbetéteket favorizálja a tollakkal szemben, az irodaszer-pazarlás elkötelezett ellensége. A karácsonyi buli pedig legkorábban 3-kor kezdődhet. Dönt, keményen és ellentmondást nem tűrően. Főnök.

tirpak-admin Kovátsch Gamma Bertalan: Odakinn

Antropomorf dolgokban nem akar hinni? - kérdezi a pszichiáter. Belül hahotázok teli torokból, az arcom meg se rebben. A kövérkés doki érdeklődve néz, annyira koncentrál, hogy egy verejtékcsepp elindul az orra tövén és a pasas idegesen pislogni kezd. Akárhogy koncentrálhat, az igazságot nem tudhatja meg. Azt csak én, csak én tudom és egy szűk elit a világban.

Késő este volt vagy kora hajnal? Mit számít. A számítógépre meredtem és a blogom birkáinak hozzászólásait olvastam. A megvilágosodás pillanatában olvasott komment buta szövege az agyamba égett, azt mondja, hogy:

... a kalligráfia csak egy a sok mód közül, amit Allah - magasztaltassék az Ő neve! - elénk tárt. Elfogulatlanságra és türelemre, tiszteletre és eleganciára tanít, de mindezt megtanulhatjuk ... tánc közben is ...

Ekkor meghallottam. Beszélt hozzám. A Hálózat beszélt hozzám. Nem az ostoba misztikus hablatyra gondolok, mint ez az előző komment is, hanem valami megszólalt az agyamban. Valami lakik a Hálózaton ... és most már azt is tudom, hogy nem valami, hanem valakik és a helyet úgy hívják, hogy Odakinn ... Odakinn lények élnek, nem egy űroperett szereplői, hanem elvont, csak paranormális aggyal felfogható lények, végtelenül intelligensek és végtelenül cinikusak. Nem gonoszak, csak erejük tudatában levők, akiknek az ember annyi, mint nekünk egy patkány. Most éppen a Hálózaton tanyáznak, annak zugaiban bújkálnak és onnan szólítják meg azt, akit érdemesnek vélnek.

Engem megszólítottak. Nekem meséltek.

Odakinn lakóinak nem számít az idő és a tér. Ha elunják a tanyázást a mi Hálózatunkon, simán továbbállnak. Olyanok, mint az istenek. Nem a keresztények nyálas Istene, aki szeretetet prédikál egy kemény világban, hanem parancsoláshoz szokott, részvét nélküli istenek. Ha nem ütöd meg a szintet, mehetsz a kukába. Amibe csöppentél, az nem tündérmese, nem Harry Potter, ahol megváltás van és megbocsátás, ezek az istenek galaktikus tömeggyilkosságot is elkövettek már, ha csak egy kicsit is felhúzták őket.

Felnőtteknek való hit ez. Olyan, ami eligazít az élet dolgaiban. Ebben érdemes hinni, mert Odakinn istenei győzteseket nevelnek. Vagy idegroncsokat. Ha nem ütöd meg a mércét. De aki nem üti meg a mércét, az ne is éljen, ugye? Tehetségtelenekkel nem teketóriázunk. Ostobáknak nem való Odakinn.

Antropomorf dolgokban nem akar hinni? - kérdezi újra a pszichiáter. Szánalmas alak. Mit szerencsétlenkedik ezzel a röhejes, elavult mesével, hogy feláldozta magát egy vesztes figura az egész emberiségért, amikor az én hitem sokkal erősebb alapokon áll. Odakinn nem emberi, kíméletlen, végtelenül erős lényein, akik beszélnek hozzám minden hajnalban.

Tündérmese a szeretetről és a összetartozásról? Meghagyom a gyerekeknek és az ostobáknak.

Túl okos vagyok ehhez, azt hiszem.