eN Újabb hírek Sándorról

Bizonyára mindnyájan emlékeznek Sándorra, akinek az a gyanús Presszó Ügye volt nemrég, és ellentmondó nyilatkozatok jelentek meg itt-ott, súlyos vádak, főként bizonyos DH illetve Doomhammer tollából.
Vajon véletlen egybeesés, hogy mindezek azután történtek, hogy Sándor bizonyos Űrnaggyal történt baráti beszélgetése során megemlítette, hogy tudja hová tűnt a Híd-projektből a Mogyi 70%-a? Most hogy Tirpákbokrétáson sohanemlátott mogyihiány lépett fel? A felvételt Bizi249, tirpákfelsőrákosi italozó életvitelt folytató kisiparos juttatta el szerkesztőségünkbe, mikor véletlenül(*) a beszélgetést kihallgatta, erről felvételt készített, és a szalagot szerkesztőségünk előtt egy tócsába ejtette. A botrány kirobbanása után Doomhammer rövid időre eltűnt a közéletből, ám pár hét múlva újrakezdte haladásellenes tevékenységét a Búzablogon. Pár hét múlva, mikoris rejtélyes körülmények között szerkesztőségünk leégett (a terhelő bizonyítékot tartalmazó szalaggal együtt), a hídfoglaló hadgyakorlat közben, egy állítólagos eltéved gyújtóbomba miatt.
____________
*: Sándor és Űrnagy azt gondolta hogy Bizi eszméletlenre itta magát, pedig csak a Beléndek hellokittys telefonját kereste az asztal alatt, amit korábban véletlenül zsebretett mikor Prosztó délután beugrott az Ibolyába a napi felesét meginni.

Kovátsch Gamma Bertalan Az Űr a végső határ

Az Űr a végső határ.

Ezt a mondatot én találtam ki 1986-ban, amikor Tóth Józsival és a lopós Zalai Misivel űrrakéta építésébe kezdtünk. Akkoriban a fiatalok mind az Űrbe vágytak. A leendő webprolik megragadtak a lézerágyús piúpiúnál, miközben a kezeiket kitárva köröztek az iskolaudvaron, mint holmi űrvadászok. Ezeknek a senkiknek a zavaró jelenlétében vázoltam fel az űrrakéta terveit Tóth Józsinak és a lopós Zalai Misinek. Kövekből és gallyakból volt összerakva, de terv volt. Tóth Józsi először hümmögött. Ekkor találtam ki, hogy az Űr a végső határ. Tóth Józsira szükségem volt, mert az apja a MÉH-nél dolgozott és ő biztosította az alapanyagokat. A lopós Zalai Misi a speciális űrtechnológia beszerzésében volt létfontosságú, de őt nem kellett meggyőzni. Ő biztos volt benne, hogy előbb-utóbb elkapják a sok kis stiklijéért és csak az Űr végtelenje védi meg.

Tóth Józsit meggyőzte, hogy az Űr a végső határ. Sajnos az Űrnagyot is meggyőzte. Az Űrnagy egy szeplős kis mitugrász volt, a piúpiús kézkitárósok közül. Nem tudom, honnan hallotta meg az űrrakéta ötletét, de azután nem lehetett lepattintani rólunk. Végül Zalai Misinek kellett elbeszélgetnie vele egy roncshalom mögött, a MÉH-telepen. Azt hittük, az Űrnaggyal befejeztük. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna.

Egy hónap se telt el és Tirpákbokrétás MÉH-telepének eldugott zugában ott magasodott az űrrakéta. Két emelet magas alumíniumcső, a hajtóanyagát a lopós Zalai Misi szerezte, az Űr tudja, honnan. Az Űr kéznyújtásnyi távolságba került. Az indulást másnap éjfélre tűztük ki. Az izgalmunkat nem lehet leírni. Még egy nap és agyő, tirpák ugar, agyő, hülyetirpákok …

Az Űrnagyot sose találták meg. Az alumíniumcsőből se sokat. Arra se jöttek rá, hogyan tudta begyújtani a rakétát. Zalai Misiért viszont gyorsan eljöttek. Nem volt nagyon óvatos, azt gondolta, az Űrben nem fogják tudni kérdőre vonni. Tóth Józsi apját kirúgták, a család nemsokára elköltözött. Belőlem megmondóember lett, szolgálataimat mediterrán hangulatú házzal és Lancia Thesissel jutalmazták.

Mégis, ha felnézek a csillagos égre, az Űrre gondolok, ami örökre elveszett. Ilyenkor kedvem lenne az Űrnagy torkát megszorongatni. Mert úgy érzem, nem, biztos vagyok benne, hogy valahogy megúszta.

Valahogy megúszta és röhög az elveszett álmomon.