Prosztó M. Beléndek Verést mindenkinek

A társadalmi igazságosság

Prosztó M. Beléndek verse

A társadalmi igazságosság oly szép dolog,

Mert szépen csillog és tyúkleves illatú,

A tetején az együttérzés lángja lobog,

Fénye nem kopik és nem rágja szú,

Én a társadalmi igazságosság híve vagyok,

Nem bírom az állami pénzembereket,

De a központi kasszában sok-sok pénzt hagyok,

Bár marad még miből fonni a kötelet.

Hisz a társadalmi igazságosság híve vagyok,

A politikust csak bőgve gázolom el,

És ha bejönnek a rút, kora téli fagyok,

A gázégőt rájuk gondolva tekerem fel,

Én a társadalmi igazságot rajongom,

Mindenkit egyformán őszintén utálok,

S ha láncfűrészem be-berántom,

Az egyenlő bánásmód mellett kiállok.

S kiáltok:

Ó, Társadalmi Igazságosság, Te szent,

Én mindig csak reád szavazok,

Nem számít a fent, mindig csak a lent,

Ha lehet, én a burzsujra savazok!

S kívánom:

A Társadalmi Igazságosságot várván,

Egy nap mind-mind egyenlők legyetek!

Néma odaadással fenem hát a baltám,

S akkor a jó Ég legyen veletek.

(2008. szeptember 30. Sümeg, zártosztály)

Prosztó M. Beléndek Kultúra, faszikáim, kultúra

Prosztó M. Beléndek
Szabadságot a vadászgörényeknek
(ars poetica)

A farkam alatt pézsma mirigy,
Szagomra mindenki irigy,
Ha makogva kört ugrálok,
Zavartan néznek a lányok.

Miért e hiperaktivitás?
Mert görény e kurzus, nem is vitás.
Kimondom, e bűz itt: szaglás,
És nem bendőmből szól e zajlás.

Szabadságot a görényeknek!
Pisiljétek körbe a helyet!
Úgyis alom már itt minden!
Szaglás van má' minden szinten!

Görények! Ti demokraták!
Ki az utcákra, terekre!
És vállt vállhoz ti most vetve,
Harsogjátok a szemekbe:

Ne csinálják velünk a sót!
Nem adjuk a pamutalsót!

Prosztó M. Beléndek Prosztó M. Beléndek üzenete

Két sör között rácsodálkoztam az élet értelmére,
Olyan kisebbfajta, szőrös értelem volt, mint egy macska,
Ott pislogott a korsó mögött és csúful nyelvet öltött,
"Azt gondoltad, hogy ilyen olcsón megúszod?"
Kérdezte az értelem és egy értelemhez képest csúnyát böfögött,
"Voltak elképzeléseim azért..." magyaráztam, mert zavarban voltam,
Gúnyosan pislogott és tekergőzött a lábam között,
Míg fel nem rúgtam, hogy szolidan lefejelt egy bárszéket,

Az élet értelmét máig sem tudom, de ne igyatok olcsó söröket,
Plusz egy százast mindenki megérdemel.