Prosztó M. Beléndek Legyünk már akkor viccesek

Interjú Sturmabteilung Tiborral, a Mozgalom a Nemzet Tisztaságáért szervezet főtitkárával.

Riporter: Jó napot kívánok, Sturmabteilung úr.
ST: Zikkájl!
R: Parancsol?
ST: Csak tüsszentettem.
R: Mintha azt mondta volna, hogy zikkájl?
ST: Maga provokálni jött ide? Fehér hatalom!
R: Na, erre gondoltam! Rasszista jelszavakat skandál!
ST: Maga alapvetően félreért engem. Szerintem, direkt. Maga prekoncepciókkal jött ide. A fehér jól hat a falon. Ezt mondtam. Mi szeretjük a hagyományos megközelítéseket. Meszelt fal, kicsi kunyhó, szerető szív, tiszta égbolt, messze kék.
R: Akkor miért ez a barna egyenruha?
ST: Megint prejudikál. Ez munkaruha.
R: Vállapokkal?
ST: Most beleszól az öltözködésembe? Milyen alapon, ha szabad kérdezni?
R: Rendben, igaza van, csak a villámokra céloztam.
ST: Villanyszerelő vagyok.
R: Értem. Kifejtené szervezetük politikai céljait?
ST: Persze. Mi rendet szeretnénk. Ez az alapvető célunk.
R: Ez nagyon szép célkitűzés. Milyen rendet?
ST: Új világrendet.
R: Világuralmi céljai vannak?
ST: Ugyan már, csak második lépcsőben. Tisztában vagyok a saját korlátaimmal. Először helyi diktatúrát.
R: Jól értem, diktatúrát?
ST: Nem, partitúrát mondtam. Tudja, nagyon szeretek zenélgetni. És festegetni. Főként tájképeket.
R: Ez szép. Milyen szociális programjuk van?
ST: Nemzeti.
R: Hogy hogyan?
ST: De értetlen maga. Mindent leírtam ebben a könyvben. Tessék, a címe: Az én arcom. Önvallomástétel. A rendőrségen jegyzőkönyvezték.
R: Tudja mit, az a gyanúm, hogy maga náci. Engedtessék meg, hogy kimondjam.
ST: Most nagyon megbántott. Ezt nem vártam magától. Mutassa a profilját!