Kovátsch Gamma Bertalan Mi, konzervatívok

Azt bégeti a sok birkamajom, hogy én az Úr üzeneteit büfögném vissza. Seggek vagytok. Bebizonyítsam? Tessék, bebizonyítom. Ellentmondok én az Úrnak fürgén, bátran, szemtelenül, ahogy egy 18-39 éves célcsoportot megszólítani képes megmondóembertől elvárható.

Az Úr nem fogalmazott pontosan.

Tessék, kurvabátran még az Úrnak is a képébe vágom. Nem fogalmazott. Nem a konzervatívokkal van baj. Már csak azért sem, mert a konzervatív elit tagjai is kurvajófejek. (A konzervatív prolik pedig kurvarosszfejek, de ezt csak mellékesen vetem ide csócsálásra).

Vegyünk például egy konzervatívot. Vegyünk mondjuk engem.

Itt vagyok én, a konzervatív. Igazi konzervatívhoz méltóan utálom a cigányokat, beszólok a zsidóknak, a kutyákat korbáccsal hajtom dolgozni, spekulálok a tőzsdén, mi kell még? Kell még, bazdmeg? Mer' van. Szellemi termékem, a Modern Képmesék egy valóságos Konzervatív Manifesztó, azt is mondhatnám, a konzervatívok ideológiai alapozását én végeztem el.

Itt vagyok én, kibaszott konzervatívan és velem lenne baj? Egy nagy lófaszt van velem baj. A konzervatív elvbarátaimmal, mint például Konrád Györggyel vagy Bacher Ivánnal sincs semmi baj.

A baj a faszom komcsikkal van.

A hülyevallásosakra gondoltam, azon belül is a hülyekeresztényekre. Az az egész vallási baromság nem más, mint egy kurva nagy kommunizmus. Hogy együtt meg egy hitben meg összetartozás, sőt, a szegények a tű fokán, már tényleg csak a kolhoz meg a munkaverseny hiányzik. Ezek a komcsivallásosok kurvára nem konzervatívok, meg még ezen felül a komcsi Sólyom László sem konzervatív.

A konzervativizmus jó. Az Úr is azt csinálja, tulajdonképpen. Meg én is azt csinálom. A hülyevallásos hülyekommunizmus a rossz. Dehát ezt mindig is mondtuk mi, a konzervatívok.