Kovátsch Gamma Bertalan Lúzerek

Mert mi kell egy lúzernek?

Elszart kis életét vajon milyen nyomorúságos szórakozás vidíthatja fel? Odanyomták a kezébe a zsozsót azzal, hogy jár. Rásózták a lapostévét hitelbe. Ingyen egészségüggyel, 13. havi mindenfélével, adócsökkentéssel hitegették. Erre tessék, most rosszabb lesz. Fizetni kell, elveszik az autót, a lapostévét, sőt, még a zsozsó sem ér annyit, mint korábban.

Naná, hogy dühös.

Nem elég, hogy dühös, hülye is hozzá. Mit várhattok egy webprolitól? Folyik a szájából a nyál, bámulja a mónikasót és hülyül hozzá. Azt azért mégse mondhatja, hogy miattam, igen, miattam élek rosszabbul, mert mindent elhittem és eltettem a pénz, amit adtak. Kivetít.

Ez egy ilyen szakszó, hogy kivetít. Azt jelenti, hogy a webproli primitív életkéjének elkúrásáért a webelitet meri felelőssé tenni, amikor pedig magát kellene felelőssé tennie. A hülyék pártja pedig még adja is alá a lovat, hogy számonkérés.

Hát fasz lesz itt, nem számonkérés. Mert egyfelől nem büntethető. A politika nem büntethető. Büntethető az ittas vezetés. A zsebtolvajlás. Az okirathamisítás. A politika nem. Ez azért van, mert a politikus annyira felette van az átlagembereknek, hogy a törvény fospumpája el nem értheti.

Másodszor mert a fospumpistáknak is van vaj a fülük mögött. Kaya Ibrahim, valaki? Szőlőbányák? Ezzel a témát le is zártam.

De a legfontosabb az, hogy a számonkérés nem old meg semmit. Az egy hazugság, a számonkérés. Szisztemikus hatások gyűltek itt össze és alkottak szerencsétlen egyveleget társadalompolitikai dilemmákkal. Ezek egyszerűen túl bonyolultak egy webproli agyának, úgyhogy ne is fárasszuk ilyesmivel.

A számonkérést lehet elfelejteni.