Kovátsch Gamma Bertalan Vuvuzela

Megmondóemberünk nem hagyja szó nélkül az őt ért nemtelen támadást és az alkalmat megragadva beveti a Hónap Témáját is.

Elitek, eléggé megszokhattuk a gennysajtó vuvuzeláinak zümmögését. Fogadjunk, a focisták is csak az elején panaszkodtak, most már fel se tűnik nekik. A fújók egymás között vannak, a dobhártyájuk beszakadt a vuvuzela átható hangjától, beszélni se tudnak, csak fújni. Szerencsétlen nyomorultak, szinte nem is emberi élet az, olyanok ott az állandó vuvuzelazúgásban, mint egy kacsaúsztató szúnyogfelhője. Javíthatatlanok, csak agyoncsapni lehet őket, feltéve, ha valakinek van gyomra bemenni a rothadó sár bűzébe.

Hanem egy vuvuzelás levette a hangtompítót a zajkeltőjéről és nagyot durrantott. Innen üzenem neki: kisfiam, be leszel perelve, ki leszel rúgva és én fogom a Magyar Hírlapban az észt osztani, ahogy régen is tettem, mielőtt engem nem rúgtak ki (na jó, a Modern Képmesékkel kárpótoltak, de a seb azóta is sajog). És ha már téged kirúgattalak és megtapostalak, apafej, akkor az Igazság vuvuzeléjét fogom megfújni és azt kurvára meg fogják hallani még a mocsárlakók is. A mocsárbűztől és a hányadéktól megszabadulva meg fognak látni egy szebb, igazabb, kapitalistább világot.

Engem.