tirpak-admin Hot&Tóta A. Lajos: Tisztelt Cím! [F.: Uj, Péter]

Kedves gyerekek, itt az osztályban, és otthon, a képernyők előtt! Figyeljetek a tanítóbácsira. Ma az ötletes címadásról fogunk beszélgetni. Nagyon fontos dolog ám, olyasmi, mint a mosópor csomagolása. Kérdezd csak meg anyukádat! De ne most, te kis ebugatta, tedd el a mobilodat. Majd ha kicsengettek. Tessék figyelni, lényeges dolgoknak járunk utána. Megtudhatjuk, milyen a jó cím. Mivel praktikus dologról van szó, felesleges elméleti fejtegetések helyett foglalkozzunk rögtön a gyakorlattal. Figyeljetek, mutatja a tanítóbácsi, hogy hogyan kell ezt csinálni. Itt az első idézetünk, Pistike, olvasd fel szépen! [pistike] „Újabb klímatanulmány hívja fel a figyelmet a globális felmelegedés veszélyeire. Egyes éghajlattípusok teljesen eltűnhetnek a Földről és helyettük eddig még nem látott klímaformák jönnek majd. Az ezzel járó veszélyeket nem lehet előre látni.” [/pistike] Ügyes vagy, Pistike.

- Milyen címet adnál a cikknek?
- Hááát… Veszélyben az ökológiai rendszer?
- Jaaaaj, ez nem az igazi, kisfiam. Mi jut még eszedbe?
- Ökölógiai katasztrófa? Végveszélyben az esőerdők?
- Nem jó, fiacskám. Nem jó. Na még egyszer. Erőltesd meg a fantáziádat!
- Az emberiség gondatlansága az egész bolygó élővilágát fenyegeti?
- Jaaaaaaaaj. Hogy te milyen ostoba kisfiú vagy, te anyaszomorító. Jesszusom. Mondom a címet: „A trópusok is megszívják a klímaváltozást”

Bizony, ez a jó cím, gyerekek. Megszívják a hülye trópusok, úgy kell nekik, beeee! Tetszettek volna hűvösebbek lenni eddig, nem forrófejűsködni – nem most kell elkezdeni gondolkodni. Eső után köpönyeg. Megérdemlik. Látom, gyerekek, nem értitek. Na, akkor most nem felelünk, csak gyakorlunk kicsit, jó? Béluskám, ne amőbázz ott a hátsó padban, fiam, mert kapsz egy nyaklevest! Ha már itt melegszel az iskolában, akkor legalább figyelj, tanulj egy kis tisztességet. Na azért. Olvasom:

„Egy legutóbbi [sic! A szerk.] itthoni felmérés szerint a magyarok nem fogyasztanak elég élelmi rostot. Vagyis teljes kiőrlésű gabonából készült kenyeret, müzlit, zöldséget, hüvelyeseket, gyömölcsöt. [sic! A szerk.] Pedig az élelmi rost serkenti a bélmozgást, vizet szív fel, ami átmossa a vastagbelet” No, milyen címet adnátok ennek az anyagnak? Tudja valaki? Nem? Akkor mondom: “Nehezen szarnak a magyarok” Így is van, jó megállapítás: én is nehezen szarok. Kiváló cím. Ti hogyan szartok? Nem, Cilikém, inkább ne mutasd meg most az egész osztálynak, majd talán máskor. Költői kérdés volt. Köszke.

Folytassuk talán ezzel, ha már a testnyílásoknál járunk: “…bepróbálkoztunk a pornóval, de kérdésünk hallatán (pornót keresek, tudnál segíteni?) a Tiffany nevű kalauz úgy hajított ki minket a csetből, hogy a lábunk sem érte a földet. És még csak meg sem indokolta, mi a baja. A ChaCha becsületére legyen mondva, hogy a "porn" keresési szakterminusra szöveges formában azét kiadott háromoldalnyi találatot, de ha a neten valóban 30 pornóoldal található összesen, akkor vagy az előítéletekkel van baj, vagy a ChaChával. (A Google-nek a "porn"-ra 88 100 000 megoldása van; jó részük releváns.)" Ezt nem fogjátok könnyen kitalálni, úgyhogy segítek, mi ennek a jelenségnek a frappáns összefoglalása. Ez: "A Google okosabb, mint az ember” Ez így van. Okosabb. De azért ne adjátok fel, gyerekek, ti is lehettek felnőtt korotokra okosak. Persze nem annyira, mint a Google, de annyira talán igen, mint a tanító bácsi.

Ti csak arra figyeljetek, hogy használjátok nagyon sokat a Google-t. De aztán nehogy úgy járjatok, mint a japánok! Hallgassátok csak! “Kitamura szerint a szabadidő eltöltése egyre inkább a világhálón való böngészéshez kötődik, ami rossz hatással van a társas kapcsolatokra.” Bizony. Ilyen veszélyes az internet, legalábbis az embereknek, akik kevésbé okosak, mint a Google. Ha pedig már az emberi kapcsolatoknál tartunk, akkor egyetlen találó cím létezhet, amely hűen kifejezi a kapcsolatok mibenlétét. Így szól: “Keveset dugnak a japánok”. Kicsik, sárgák és keveset dugnak. Szopacs.

Szerencsére, ez ránk, magyarokra nem igaz. Micsodaaaaa? Hogy kik azok a magyarok? Hát a budapestiek, gyerekek. Ők a fontos magyarok. A többi magyar nem fontos, velük legalábbis nem történnek lényeges dolgok. Nem hiszitek? Pedig ezt írják az újságok is, tudjátok, azok a dolgok, amelyekből a nénik és a bácsik tájékozódnak, hogy majdnem olyan okosakká váljanak, mint a Google. Hangosan olvasom, minden szóra figyeljetek, mindegyiknek jelentősége van. “Nálunk mindent megtalálhat, ami lényeges és érdekes Budapesten, hiszen ön is tudja: a fontos dolgok itt történnek!” Hiszitek vagy sem, gyerekek, ez így van. A találó cím sem maradhat el: "Végre a budapestieknek szól a Blikk!" Igen. Itt megtalálhattok mindent, ami csak fontos a világban …ööö… az országban …ööö… Budapesten. Végre. Már ideje volt.

A tudás hatalom. Itt az ideje az elitváltásnak. Nem országolhat tovább a féltudású magyar elit. Az a baj ebben az országban, (azaz Budapesten, nyilván) hogy a '80-as években szocializálódott krém azt hiszi, hogy érvényesek a régi válaszok az új kihívásokra. Én már csak tudom. Mindig ilyen cikkeket írok ugyanis, amikor nem amolyanoknak a megíratását vezénylem. Multitasking, baszod, kisfiam. Multitasking.