Kovátsch Gamma Bertalan Köcsögök és faszok, II. rész

Kedves olvasóink, az élet bonyolult. Feltárhatjuk ugyan bálnákkal kapcsolatos gondolatainkat a maguk teljességében az ámuló közönségnek (ld. Köcsögök és faszok), de az élet tele van meglepetésekkel. Mi van, ha a megmondóembert ezek után egy környezetvédő lap kéri fel cikkírásra? Takonygerincről szó sem lehet, bár előfordulhat, hogy néhány hangsúlyt máshová kell tenni. Fogadják szeretettel az áthangszerelt cikket és vegyék észre, hogy az Igazságon ez a procedúra mit sem változtatott.


Nem mondhatnám, hogy nagyon zöld vagyok. Habár megértem, hogy egyesek hülye petíciókat írogatnak a bálnák érdekében, ez nem az én világom. Írogassák csak a petíciókat, ha tetszik. Lélekben a bálnák mellett vagyok, gyönyörű állat egy ilyen bálna, napszámra nézegetném, ha hajlandó lennék odautazni, ahol bálna is él. Így azonban, be kell vallanom, más a fontosabb nekem.

Nagy autót vegyek vagy nagyobbat?

Mert ha nagyobbat veszek, abba uránfűtőelem kell és momentán nem tudok más elhelyezési módot elképzelni az uránfűtőelemeknek, mint hogy bálnákat dobálok velük fejbe. Ha már nem lehet tankom, legyen óriás-terepjáróm. Szégyellem is ezt, tudom, nem így kellene, de én már csak ilyen vagyok. Szeressetek így is, megérdemlem.

Nem ezért írtam ezt a cikket viszont, ha már megfizettek érte. Az viszont tiszta zöld dolog, hogy egyesek agyba-főbe fogyasztanak, amikor pedig ez tiszta őrültség az ő helyzetükben. Mert én vehetek óriás-terepjárót, nekem van rá pénzem. Vállalkoztam (beléptem egy vállalkozásba alkalmazottként), kedvezményes módon fizettem adót (de végig legálisan, tekintetes bíróság!), hát van annak, aki el nem issza. A konzumidióták azonban hitelből is megteszik ezt, ami nem csak azért bosszantó, mert a szomszédnak ugyanolyan óriás-terepjárója lehet, mint nekem.

Hanem a konzumidiotizmus mián.

Mekkora ökológiai lábnyoma van már neki? Hitelből? Mert úgy aztán könnyű lábnyomot növeszteni, úgy aztán könnyű villogni, hogy neki is van óriás-terepjárója, nem csak a főmunkatárs úrnak! Nagyon bosszant ez engem. Régen ez nem így volt, régen minden szépen ki volt osztva a népnek, ami lássuk be, egyszerűen idióta és azt se tudja megérteni, hogy mi az a THM. Régen hivalkodásmentes funkcionalitás volt és punktum. Egyesek szerint fojtogatóan mérsékletes volt az egyen-szükségletplafon, de legalább nem volt kamera a bakelittelefonban. Na jó, csak nagyon ritkán. Aki ugrált, az kaphatott esetleg kamerát a bakelittelefonjába, de az ritkaság volt.

Jobb, élhetőbb és mindenekelőtt zöldebb világ volt. Nem volt THM, a diősgyőri acélkohó pedig korántsem volt olyan bosszantó konzumidiotizmus szemszögéből, mint a kamerásmobil. Ezt egy kicsit se azért mondom, hogy kádárista nosztalgiát keltsek, nem.

Csak megjegyzem, hogy a bálnáknak is jobb volt akkor. Olyan nagy baj ez?