Kovátsch Gamma Bertalan A próféta

Ti ott alul, szájtáti érdeklődők. Bűnösök vagytok. Bűnötök számos, a lelketek koszos, a vágyaitok szégyenletesek, még a ruháitok is utálnivalóak. A népek szemete vagytok, még reciklálásra se méltók.

Megérdemlitek. Ezt érdemlitek.

Megérdemlitek a korrupciót. Illik a szennyes lelketekhez, hogy állandóan csak a lopáson jár az eszetek. Tudjátok mit, akkor lopjatok egymástól, ne zaklassátok a kultúrnépeket. Legyetek bezárva ebbe az országba és zsebeljetek, úgyis csak körbejár. Amit ma ellopsz az önkormányzattól, holnap ellopja tőled a rendőr. Megátkozlak titeket a korrupcióval, de amilyen sötétlelkűek vagytok, még a végén ajándéknak veszitek. Már ez se érdekel, ha ez nektek ajándék, legyetek boldog vele.

Megérdemlitek a szegénységet. Mert nem dolgoztok azért. Tré, trehány banda vagytok, ritkán dolgoztok és ha dolgoztok, abban sincs köszönet. Hát akkor szenvedjetek a Suzukival, a hiteltörlesztéssel, a hóvégével. Megátkozlak titeket a nadrágszíjmeghúzással, de amilyen bűnöző fajta vagytok, még a végén lopással fogtok próbálkozni. Már ez se érdekel, ha loptok, majd jól lecsuknak és ott rohadhattok, legyetek boldog vele.

Megérdemlitek ezt a prófétálást is. Megérdemlitek, mert idejöttök és tátott szájjal hallgatjátok, amikor pedig hallgathatnátok valami szépet és értékeset is, amiből tanulhatnátok, nem ezt az igénytelen, formalista tirádát, ami már 100 éve is unalmas volt, azóta pedig még unalmasabb lett. Megátkozlak titeket az igénytelen megmondásokkal és az igénytelen megmondóemberekkel még akkor is, ha ti észre se veszitek, mi az a szar, amit teli szájjal bekajáltok.

És nézd már, vigyorognak. Élvezik. Az ember esze megáll.