tölgy Levél Budapestről

My Dear Sweetheart,

na, megérkeztünk. Berendezkedtünk. Most már le tudok ülni levelet írni, Kicsim.

Miattam ne aggódj, tudok vigyázni magamra. Nem iszom vizet a csapból. Azért jobb ez a hely, mint a múltkoriak Koszovóban, Irakban és Afganisztánban. Végre egy nem iszlám országba küldött az a köcsög főnök. Ezek csak ateisták. De itt egy kiló marhahús áráért már nagyon szolgálatkészek a lányok és asszonyok. Persze én csak Rád gondolok Honey, de mégis jó ez, mert így mégsem olyan feszült az állomány.

Az abokkal most sem könnyű. Néha találkoznom kell velük, a PR tisztünk erőlteti. Előtte kapok 18 oltást, utána meg 2 órát állok a zuhany alatt. De ez a szolgálat. A törzsfőnökeik mindig valami 10%-ról beszélnek, ami jár nekik mindig állami pénzmozgásból. Utánanéztünk, de a VAT itt nem annyi.

Nem tudjuk mire gondolhatnak. A tolmácsunk egy Őrnagy, aki folyton Power Point prezentációt akar tartani nekünk. Aztán itt vannak a honi segédcsapatok, közgazdésznak hiszik magukat, de egy egyszerű kördiagrammot sem tudnak elkészíteni.

Hatalmas erőfeszítéseket teszünk, hogy megteremtsük és megőrizzük a prosperitás és progresszió feltételét, a Financial Balance-t, de nem érti ez a hálátlan népség. Még földalatti Vezetési Pontunkba is beszivárognak a terroristák a canteenon keresztül. A múltkor egy Gizike nevű bukott le, aki kalória- és koleszteringazdag tojásosgaluskás szarvaspörkölttel akart az életünkre törni.

Egész nap járőrözünk a terepen, nehogy plazmatévére költekezzenek vagy egyetemi előkészítőre. A Specal Task Force pedig nyelveket szed, nyuggereket, kismamákakt, hogy kiszedjük belőlük, honnan szerzik a pént. Ugyanis minden igyekezetünk ellenére valahonnan szereznek. Gyorsan mozgunk és csendben, hogy ne tudjanak felfedezni és bemérni minket, de így is veszélyes néha: rendszeresek az öngyilkos merényletek hate speech-csel vagy önkényuralmi jelképekkel. De tudjuk, hogy majd utólag rájönnek, és hálások lesznek nekünk, mert megteremtettük nekik a Financial Balance-t és a demokráciát.